|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2017-02-27 20:40:25, hétfő
|
|
|
Akhilleusz Tatiosz
Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot.Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot?Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban,a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában.A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig,s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult.Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel?Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül -sosem vagyunk maradéktalanul boldogok-,úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés.Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat,úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben.
|
|
|
0 komment
, kategória: Képes idézetek |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2017. Február
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
183 db bejegyzés |
e év: |
2711 db bejegyzés |
Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1904
- e Hét: 4940
- e Hónap: 14123
- e Év: 66831
|
|
|