|
2017-02-05 12:57:20, vasárnap
|
| |
| |
Nyitott szemmel kell leélni földi életünket, hogy semmit el ne mulasszunk abból amit magunkévá tettünk az iskolákba. Az én életem legsúlyosabba, átka, terhe volt, hogy mindig túl sokat akartam megvalósítani."Megáldott" a természet anyja többféle képességgel, amelyekkel itt-ott jobban tudtam alkotni, többet tudtam teljesíteni mint mások. Ők a későbbi irigyeim lettek.
Fiatal fejjel, de nagy és ma is égő hittel a lelkemben, én is arra az ösvényre léptem, amely örök kálváriához vezet. Vannak emberek, akikben már születésükkor meggyúl az önmagát föláldozni akarás és vágy mécsese. Ezekből lettek a próféták, a vértanúk, a hit teremtői. Na én nem vagyok ez !!távolról sem, az én lábaim a földön vannak és a fejem nem a fellegekben jár.
Eddigi életem annyi és annyi szeszélynek volt áldozata, de azt sem tagadhatom, hogy nem becsületesen helytálltam és teljesítettem hivatásomat, annak ellenére, hogy már fiatalon árva maradtam, nekem kellet rendeznem életem, sorsom, saját belátásom szerint..
Szóval térjünk át más témára ! Most lassan készülődöm a tavaszi munkás időszakokra, a sok sok téli lustálkodás és pihenés után. E munkára nincs kor határ kiszabva, és nincs gyöngesége a kor okozta fizikai képességnek. Teljes gőzzel kell belevetned magadat.
Nincs és nem is érzem a fáradságot, szinte az jóleső érzés testednek, nincs idő a kifogásokra, nyafogásokra. Csak egyet érzek, egyet látok és egyet tudok, a munkám hevében : megvalósítani, láthatóvá tenni azt ami már ott bent a lelkemben megfogant, ki rajzolódót és kikívánkozik belőlem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
