|
2017-02-07 08:19:36, kedd
|
| |
| |
Kerecsényi Éva
Ál-arcos-bál
Álarcosbál az egész élet,
elől a bohóc sípját fújja,
ott sorakozik mögötte mind,
ki életét csak elhazudja.
Nézd, jön a farkas, mily mézes-mázas,
bundáját báránybőrre cserélte,
szeme se rebben, ha megkérdezik,
pedig bárányhúst evett ebédre.
Kopogás nélkül ront be az ördög,
rút arcán hamiskás mosollyal,
angyalként próbál lelkedre hatni,
ám a foga fehérje kivillan.
Tótágast áll a törpe, mily magas,
kifordítva látja a világot,
szeretne óriásnak látszani,
el is követ érte sok gonoszságot.
Hitetlen hitvesek jönnek csatasorban,
kiszáradt torokkal szomorú a nóta,
papást-mamást játszanak átlátszó jelmezben,
orruk a földig ér, lelkük kirabolva.
Keserűn, irigyen lesik a bűvészt,
ki épp nyulat varázsol a kalapból,
lelkük legmélyén gyávák mindahányan,
hogy kiugrasszák a nyulat a bokorból
Sor végén ott lépdel a szeretet,
nem is értik, ő miért, mi végre,
álarc nélkül, őszintén érkezik,
hófehér lelke fényt hoz a sötétbe.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3 |
|
|
|
|
|
Offline
