Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Ecsedi Éva
  2017-02-08 11:05:21, szerda
 
  Ecsedi Éva

Igen

Mondd, merre vezet az út
álmatlan éjjeleken,
merre s hova jut, ki
bársonyba temetkezett
szólj, lesz-e még remény"/királyfi/

Igen,
van remény, bár halotti lepel az éj,
sötétkék bársonyba temetett reménytelenségre ítélve,
hisszük, hogy eljön még amire várunk,
s többé nem lesz reménytelenségre ítélve magányunk.

Igen,
kell a csókod számolatlanul,
rebbenő pilláim alól szerelmesen nézlek,
kellenek a füledbe suttogott édes emlékek.

Igen,
kell a hárs illatú nyáresték villám cikázása,
kell a bódító parfűm csábítása,
kell az érett piros almák savanykás íze,
kell a csipkébe horgolt százévek elfeledett
Szindbád-szerű álomképe,
kell a még megannyi hízelgő szavak vágya,
kell a hullámzó keblek lágyan ívelt varázsa,
kell a harmat mosta talpak csendes osonása,
kell a csillagos nyárestéken fénybe hulló
éji lepkék násza,
kell a halk zenére ringó szerelem tánca,
kell a bársony bőrön lecsúszó selyem hűs simítása,
kell a kezeidnek ölemen kalandozó érintése,
kell a víz, hogy forróságtól áthevült testem hűtse,
kell a szellő, hogy hajunkba kapjon
kell a szerelem, hogy álommá váljon.

Igen,
nyári éjen szitáló langy eső...kell
gyűrt lepedő hideg érintése...kell
gyertyaláng halk sercegése...kell
lángjának titokzatos fénye...kell
pohár bor fanyar íze szánkon...kell
csókokban érezve mézzel édesítve...kell.

Igen,
kellesz nekem, ezerszer is kellesz,
mindened kell a tested és a lelked,
hát erre vezet az út álmatlan éjen,
hozzám vezet, szeretlek, érezd!
 
 
0 komment , kategória:  Ecsedi Éva  
Szántó Gergely
  2017-02-08 11:04:22, szerda
 
  Szántó Gergely

Amikor Nyugaton kel fel a Nap

Ha egyszer Nyugaton kel fel majd a Nap,
az a te napod lesz!
Eljön hozzád az a régen várt alak,
s megkérdezi: - Szeretsz?...
Szeretsz még?...S úgy szeretsz,
amint éber álmaidban? -

Te megnémulsz, gyökeret eresz-
tesz, s félholtan,
félve hátranézel, remélve,
hogy nem lát senki...
majd hirtelen felkapod őt az égbe
őrülten szeretni.
 
 
0 komment , kategória:  Szántó Gergely  
Sztancsik Éva Lambrozett
  2017-02-08 11:02:35, szerda
 
  Sztancsik Éva Lambrozett

Széllel szemezek

Megszólítottak a szelek, a messziről jöttek...
Kérdezték, hova vigyenek, merre fújhatnának...
mondtam: a tengerhez; nézni újra, ahogy a víz
a távolban felhőt ölel, s egybeforrnak tájak.

Később szeretnék oázis homok-tüzén állni,
hagyni, hadd csipkedje bőröm a sivatag-lidérc...
majd felidézhessem sebét itthon, ágyban fekve;
szakadatlan lenne bennem e zseniális férc.

Következő vágyam tán az oroszlánok földje;
tigrisekkel, párducokkal teli vad, nyers vidék -
kicsi finomkodást, apró gyengeséget sem tűr,
de bátran ad valós küzdést, neki ez semmiség.

Túl sok élményre éhezem, nincs annyi erős szél.
Ezért...utolsó kérésem, mely beteges, bizarr...
heverjen a lista alján tovább, még tovább, de...
ha elmúlok, vigyél... győzzél...
hordd lelkemet széjjel, vihar.
 
 
0 komment , kategória:  Sztancsik Éva Lambrozett  
Ismeretlen szerző
  2017-02-08 09:40:10, szerda
 
 
Rajzolj

Rajzolj nekem egy házat, amiben én is legyek benne.
Ahogyan éppen az ágyamon, részegen fekve
Azt álmodom, ahogy éppen rajzolsz nekem egy házat.
Hogy bármilyen legyen a lelkem, belül mégse fázzak.
Rajzolj nekem egy házat, amilyet álmomban is láttam.
De akárhol kerestem, sehol se találtam.
Akárkinek meséltem, nem tudta lerajzolni.
Gondoltam tudni fogod, hogy mit szeretnék, hát neked fogok szólni.
Rajzolj nekem egy házat, és hagyd hogy éljek benne.
Kívülről úgy nézzen ki, ahogy én, mintha minden rendben lenne.
Rajzolj nekem egy házat, és hagyj benne haldokolni.
Csak ezt a pár vonalat a világodból hagyd nekem birtokolni.
Rajzolj nekem egy házat, amit sokan megcsodálnak,
de soha nem mer senki bejönni, már az ajtónál megállnak.
Mondjuk, igazuk van, az én házamba ne jöjjön be senki,
aki azt, ami igazán belül van, nem akarja ismerni.
Rajzolj nekem egy házat, pontosan amilyet akartam.
Aztán radírozd ki azonnal, hogyha majd meghaltam.
Hogyha a világon már semmiért nem lesz majd itt lenni,
ha a házba amit te rajzoltál, már te sem tudsz bejönni.
 
 
0 komment , kategória:  Ismeretlen szerző  
Wass Albert
  2017-02-08 09:34:39, szerda
 
  Wass Albert

Találkozás

Egy hárs alatt, fehér padon,
nagyon magában ült az Ősz,
s a szíve fájt nagyon-nagyon.

Maga sem tudta, hogy esett meg,
valahol hibázott egy évet,
akaratlan és véletlen
Virágországba beletévedt.

A tarka virágok közül,
míg őket szíve-fájva nézte:
váratlanul és csodaszépen
Nyárasszony kilépett elébe.

Megfogta tétova kezét,
szájon csókolta s nevetett.

A liliomok összenéztek
és csodálkoztak szerfelett.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Fésüs Éva
  2017-02-08 09:33:08, szerda
 
  Fésűs Éva

Kívánság

Uram, ha egyszer nagyon jó leszek,
egy szívet adj nekem!
Egyszerűt, tisztát, szépet, kedveset,
lakozzék benne erős szeretet
és imádkozni tudjon melegen.

Nem kell lobogva égő gyötrelem,
és tépő ösztönök,
nem kellenek a cifra nyomorultak,
kik rossz szerelmeket százszor meguntak,
de olthatatlan vágyuk füstölög.

Nem kell megejtő, színes hangulat,
vérkergető borok;
tedd keserűvé, pecsételd le ajkam,
hogy indulatnak játékul ne adjam,
mi bennem szándékodból szent dolog.

Nem kell a kar, mely kígyóként ölel,
tapasztalt, sima kéz,
nem kell, hogy csak a testemet szeressék, -
a múló mámor mélye dúlt üresség,
s nem kell a szó, mely rombol, úgy becéz.

Vigyázz reám, ha forró pillanat
oson be álnokul
lelkembe, - mert én hófehérre vágyom,
és mégis sokszor megcsal önnön álmom,
ha jobbra, balra csóktüzecske gyúl.
 
 
0 komment , kategória:  Fésüs Éva  
Füst Milán
  2017-02-08 09:30:20, szerda
 
  Füst Milán

Szerelmes levél

A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem a messzeséget issza,
Szájamat megmérgezem,
Az arcomat elrombolom,
Hogy aki lát, vagy hallja szóm,
Hőköljön vissza,
A tüzemet eltitkolom,
S a sötét alkonyatba' két karom
Kitárom részegen eléd -
Kitárom részegen!
S a légen át egy dallamot,
Egy édes dalt küldök feléd,

A halálomról szól e dal.
S hogy most meghalnék szívesen...
Oh édes halál jöjj, ó, telt pohár!
Nem bánlak én ma már!
A sírba is majd két kezemmel
Csordúltig megtelt szívemet viszem.
 
 
0 komment , kategória:  Füst Milán  
Bartha Katalin
  2017-02-08 09:27:07, szerda
 
  Bartha Katalin

Zuhatagolva

Mellkasomban
szilánkokká dobbanok
remegő bensőmnek
ütköző tegnapok
percei tombolnak érted
táncuk feszít
széttép
éltet

szerelemtől bódult képek
zuhataga
maga
alá
temet,
szorítom
kezed
szinte fulladok
te hagyod
mintha csak
ma..
mintha soha
már..

hullajtva ékkő-terhét
bennem-benned forr
vágy-láz-álmokat szór
a ragyogásba váltott est
árnyakkal körbefonva
nehéz
cseppekkel
terhes
a lég

fák akadozó lélegzetét
sustorgó szél borzolja
görgeti felénk
ma ránk szakad
az ég..
már semmi sem
elég..
 
 
0 komment , kategória:  Bartha Katalin  
Fehér Sára
  2017-02-08 09:22:54, szerda
 
 
Fehér Sára

Naplemente

Hova tűnt a szemből az a sok könnycsepp,
miben a nap képmását látva elmereng?
Hova tűnt az arcról az a mély rovás,
melyben úgy szalad az idő, mint a vízfolyás?
S hova tűnt el az a hang, az a kép...
S hova tűnt vele a messzeség?

A múlt - melybe most a perc képet ír -
feljajdul, magába roskad, és sír.
Mélán poroszkál burkában az agysejt,
hol kusza utakon az emlék még álmokat rejt.
De elkúszik már lassan az élet, s vele minden...
Rakott rokolyám, kiskabát, s alatta hófehér ingem...
 
 
0 komment , kategória:  Fehér Sára  
Cs.Nagy László/Titus56
  2017-02-08 09:18:47, szerda
 
  Cs. Nagy László

A város szélén

Hajszálerekkel átszőve a város,
betontestében ember-vér kering.
Álmosan szuszog a csatornák rácsos
foga közt a gőz, és egekbe ring.

A régi tűzfalak bőre ráncos,
cirádái közt golyónyi sebhelyek.
A kéményekből mint puha vánkos
dagad a füst, csontos ágak közt lebeg.

A park füvére lecsepeg az árnyék,
és padhoz simul mit belevéstek.
A sétaútra épp pislogva ráég
a holdfény, mint libbenő kísértet.

A bokrokon lóg az est dohos szaga,
a villamossín nedvesen ragyog.
Toporog türelmetlen az éjszaka,
és elindul a házak közt gyalog.
 
 
0 komment , kategória:  Cs.Nagy László/ Titus56  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 303 db bejegyzés
e év: 2759 db bejegyzés
Összes: 5894 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 191
  • e Hét: 191
  • e Hónap: 53842
  • e Év: 573370
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.