Regisztráció  Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Imádság
  2017-02-08 17:07:36, szerda
 
  "Ha két vagy három hívő jön össze imádkozni, gyakran különböző gondolatokkal érkeznek arról, hogy mit kérjenek, és különbözőképpen látják Isten akaratát a kérdéses ügyben. Egyikük úgy gondolhatja, hogy Isten meg akarja gyógyítani a beteget. A másik azt hiszi, az Úr azért hozza a betegség próbáját, hogy tanítsa vele a szenvedőt. De ha egyetértésre és egységre törekszenek, miközben eltérő gondolataikat Isten akaratához közelítik, fokozatosan meg fogják hallani Isten hangját. És imájukat az Úr meghallgatja."

- Kent R. Wilson
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Böjt
  2017-02-08 17:02:41, szerda
 
  "A böjtölés célja nem az, hogy Isten elé jussunk, hanem hogy engedjük: Ő szólítson meg... A böjt alatt azt az időt, amit máskor evéssel töltenénk, imádságban és Isten keresésével kell töltenünk... Rövid böjttel kezdhetjük. Hagyjunk ki egy étkezést, és ezt az időt fordítsuk imádkozásra és igeolvasásra... A böjtölés nem kötelező. Ne engedjük, hogy kötelesség legyen belőle. A böjtöt Istennek kell kezdeményeznie és fenntartania. Ekkor kiváltság és öröm lesz. A böjtölés az igazi közösség ideje."

- Jennifer Kennedy Dean
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Imádság
  2017-02-08 16:56:39, szerda
 
  "A hangosan kimondott és hosszan tartó imádság fárasztó a testnek és vérnek. A szóbeli imádság vagy a gondolatainkban szavakba öntött imádság nem lehet szüntelen. Van azonban az imádságnak egy rejtett áramlata, amely állandóan gondolataink árama alatt folyhat, és sohasem fáraszt ki. Az ilyen imádság Isten szívünkben lakó Szentlelkének csendes lélegzetvétele."

- David M'Intryre
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Imádság
  2017-02-08 16:51:47, szerda
 
  "Természetesen, ha azt akarjuk, hogy legyen egy elkülönített csendes óránk a kötelességek szorításában, és ezt az időt meg akarjuk őrizni, mind a tervezést, mind az önmegtagadást gyakorolnunk kell. Fel kell készülnünk több kellemes - és néhány hasznos - dolog elhárítására is. Senki se mondja, aki időt tud találni hiábavalóságokra, hogy nincs elég ideje imádkozni. Áron is meg kell vennünk az időnket. Lehet, hogy a pihenéstől, egy társadalmi eseménytől, a tanulástól vagy emberbaráti munkától vesszük el. Bárhogyan is, de minden nap időt kell találnunk arra, hogy belépjünk kamránkba és becsukjuk az ajtót, majd imádkozzunk Atyánkhoz, aki titkon van."

- David M'Intryre
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Petúnia, az Édes
  2017-02-08 13:23:09, szerda
 
  Petúnia, az Édes

A legjobb módszer önmagad felvidítására az, ha mindenkit felvidítasz. - Mark Twain


Úgy érezte, a helyi újságban megjelent hirdetést kifejezetten neki címezték, nem is tudott a felhívásnak ellenállni. S a tiszteletre méltó hetvenéves asszony - családja, barátai megrökönyödése dacára - követte szíve titkos óhaját, és beiratkozott a bohóciskolába.
Nem meglepő, hogy ő volt a legidősebb az osztályban. Szorgalmasan tanulta az arcfestést, hosszasan gyakorolta, hogyan kell léggömbökből állatfigurákat hajtogatni, s végül kitüntetéssel tette le a bohócvizsgát. Így született meg Petúnia, az Édes.
Valóban furcsa, hogy egy asszony az ő korában bohóc akar lenni, különösen, ha olyan félénk természetű, mint amilyennek eddig a környezete ismerte. Csakhogy Petúnia, az Édes most talált rá igazi énjére, arra, hogyan adjon kifejezést annak a játékosságnak, vidámságnak, ami benne élt.
Az átalakulás megkezdődött. Krétafehér arc, rikító kék, dús ívű szemöldök, cseresznyepiros orr és mosolygó, vörös száj. Bő kék inget, vörös, hajlékony cipőkre ráomló buggyos fehér nadrágot választott magának. Rikító sárga haján széles karimájú férfikalap, s a kalapjára tűzve két szál lila petúnia.
Önkéntesként vállalt bohóc-szolgáltatást kórházakban, jótékony célú vásárokon, üzletek megnyitásánál és minden olyan helyen, ahol jó bohócra volt szükség.
- Nem érzed magad bolondnak a te korodban? - mordult rá a nővére, mialatt az egyik unoka születésnapi zsúrjára igyekeztek. Ezek a szavak csak megerősítették Petúniát abban, hogy új pályáját folytatnia kell.
- Miért kérdezed ezt? Nézd meg az arcokat! Mosolyognak, nevetnek, jól érzik magukat. Mindenki kedveli a bohócokat!
Egy délután Petúnia a belvárosi kórház folyosóján kacsázott vörös cipőjében, amikor hirtelen szitkok és átkozódások közepette rettenetes csörömpöléssel valami a földhöz csapódott, s egy fiatal, zokogó ápolónő rohant ki az egyik szobából, csaknem feldöntve Petúniát. Amikor meglátta a bohócot, a nővér átölelte Petúniát, s csak úgy ömlöttek szájából a szavak: - A szörnyeteg! Ő a legpocsékabb beteg, akivel valaha találkoztam! Igaz, hogy nagyon rossz állapotban van, de hát ez nem az én hibám!
A nővérke úgy belekapaszkodott Petúniába, hogy támasza alig kapott lélegzetet.
- Menjünk be hozzá együtt - mondta Petúnia, az Édes. - Hadd nézzem meg!
Beléptek az ajtón. Viaszsárga arcú férfi bámult rájuk. Amint felfogta, hogy egy bohócot lát, tátva maradt a szája. - Mi ez itt? Maga nevetségesen néz ki!
Petúnia, az Édes vörös szája még szélesebb mosolyra húzódott.
- Én nézek ki nevetségesen? Maga néz ki nevetségesen, és úgy is viselkedik!
- Menjen ki! Haldoklom, és egyiküket sem akarom látni!
A nővér már el is indult kifelé, de Petúnia közelebb lépett az ágyhoz, megfogta a férfi karját.
- Ha valóban haldoklik, mit akar, hogyan gondoljanak vissza magára? - Rámutatott az éjjeliedényre, ami felfordulva hevert a földön, ahogyan a férfi odahajította. - Szép kis örökség!
Ez volt Petúnia, az Édes első látogatása a 226-os szobában.
- Ezt a boldogtalan embert kezelésbe veszem! - határozta el. A következő hónapokban legalább egyszer egy héten meglátogatta a férfit, nem riadva vissza a dühkitöréseitől. Petúnia elhatározta, megtalálja a beteg gyenge oldalát, mert meg volt győződve, hogy ilyen mindenkinek van, akármilyen zord is a külseje.
Néha úgy látogatta meg őt mint Petúnia, az Édes, néha pedig civilben, a bohócruhája nélkül. Valami azonban akkor is megmaradt Petúnia, az Édesből, amikor lemosta az arcfestéket, és bohócruhája a szekrényében lógott. Ilyenkor Petúnia a 226-os szobában fekvő beteggel lila zsiráfokat és zöld uszkárokat hajtogatott léggömbökből. Petúniának sikerült a férfi életének utolsó heteit kissé vidámabbá tenni, miközben az ijedt nővért is megtanította valamire.
Petúnia nemcsak a "legpocsékabb beteg" és a fiatal nővér életét változtatta meg, de nagyon sok más emberét is.
A legjelentősebb átalakulás azonban benne történt. Az egykor visszahúzódó, félénk nő, aki kerülte a nyilvánosságot, Petúnia, az Édesként könnyedén és boldogan vált a társaság középpontjává. Természetesen nemcsak az idegenek, öt unokája is rajongott érte. Füttyös Nagyinak nevezték el, mert látogatásai alkalmával a srácok legnagyobb örömére mindig belefújt a nyakában logó sípba.
Petúnia, az Édes az én számomra is mindig nagyon fontos volt, de egy váratlan találkozásunk különösen értékessé tette őt. A vállalatnál, ahol akkoriban dolgoztam, nagyon rosszul mentek a dolgok. Csökkent a bevétel, akták tűntek el, lehetetlen határidők tornyosultak előttünk. Mi történhet még? A portás fél ötkor egy látogatót jelentett be.
Nem tudtam róla, hogy elő lett volna valaki jegyezve erre az időpontra. Belenéztem a naptáramba, és megkérdeztem: - Biztos benne, hogy a látogató hozzám jött?
- Azt hiszem, személyesen kellene megnéznie - válaszolta a portás, s mintha nevetett volna. Lementem a hallba. Petúnia, az Édes állt ott, teljes felszerelésben! Ha valaha szükségem volt szeretetre és nevetésre, az éppen most volt. Petúnia mosolygott, átölelt, és pillanatok alatt elfeledtette velem az összes bosszúságot, rosszkedvet.
Amikor a körülállók látták, hogy nyugodtan nevethetnek, megkérdezték: - Ki ez a nő? - A szívem tele volt szeretettel és csodálattal, amikor válaszoltam: - Ő Petúnia, az Édes. Az unokái Füttyös Nagyinak nevezik. Én Maminak hívom.

Leon J. Rawitz
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Az idő szentélye
  2017-02-08 11:52:24, szerda
 
  Hangosan betrappolnak, úgy vetik le kabátjukat, mint bőrét a kabóca, csizmáikat elhullatják maguk után.
A Nagylány elengedi a lengőajtót, az rácsapódik a Kicsi ujjacskáira, aki sós könnyek fájdalomtáncával kiáltja el magát.
Egy makacs kabátujjból kiinduló birkózásban a báty nagyot koppant kisöccse fejére, Kicsifiú dühödten rázza öklét; és ott vannak a kabátok és csizmák, az összes dominó, edény és könyv: kinek van ideje ennyi mindenre még? Még több munkára? Még több dologra? Még több feszültségre?
Érzem, hogy a szívverésem ádázul gyorsul. Ha teljes mértékben belépünk a pillanatba, elborít a vad folyó. El fogom felejteni újra meg újra, de ma emlékszem rá. Sóhajtok, megtántorodom, aztán megvetem a lábam, és megfékezem a nyelvem ennek a rám zúduló áradatnak a közepén. Belekapaszkodom a csodába. Ismerem az utat az Ígéret Földjére.
Azt teszem, amit mindig tennem kell. Elprédikálom. Elprédikálom annak, akinek a leginkább kell. Magamnak. Bőröm feszül az idő rohanásával, és én kimondom hangosan a mellettem eltoluló árban a szavakat, amelyekre olyan nagy szükségem van, mint a vízre: Nyugalom! A kapkodás pazarláshoz
vezet. Az élet nem vészhelyzet. Az élet rövid, mulandó, de nem vészhelyzet. Felveszek egy kabátot, és hálát adok Istennek a karomért, amivel emelem. A vészhelyzet hirtelen, váratlan esemény - de van-e bármi a nap alatt, ami váratlanul éri Istent? Visszahívom az egyik fiút, átnyújtok neki egy vállfát és hálát adok Istennek, hogy ő is meg tudja tenni. Maradj nyugodt, lépj be a pillanatba, adj hálát! Hálát adok Istennek a csizmákért, és segítő kicsi kezekkel szépen sorba rakjuk őket. Mindig hálát adhatok, mert a mindenható Isten mindig kézben tartja az összes dolgot - mindent. Nagy levegőt veszek, Ő prédikál nekem, suttogása elcsendesíti kapkodó lelkemet a kegyelem folyójával.
Az élet nem vészhelyzet. Az élet eukhariszteó.
Eukhariszteó.
Én is elcsendesítem az öklét rázó gyermekem. Hálát adok azért az egy fürtért, amely mindig hívogatóan hull a homlokába, és ahogy magamhoz szorítom, tudom. Az élet olyan sürgető, hogy muszáj lassan élni.
Csak az amatőrök - amilyen én is voltam, de még milyen csúnyán az! - gondolják, hogy a lassú és a sürgető egymással ellentétes, ellenkező pólusok.
Vállamra hajtja fejét. A haját simogatom, rácsavarom ujjamra azt a fürtöt. Érzem arca hevét. Érzem, ahogy az idő árja enyhül a véremben... kanyarog. Ezt tudják az élet-szakértők?
Hogy Krisztusban a sürgető lassút jelent?
Hogy Krisztusban a legsürgetőbb szükség a lassú, folyamatos hódolat?
Még egy pillanatig szorítom a fiamat - az életet - gondosan, figyelmesen... hálásan. A legteljesebb élet ez az érzékeny, robbantó gömb, és csak a lassú, nyugodt léptekkel haladó, tiszteletteljes emberek hordozhatják kezükben - ámulattal tartott buborék.
Odaviszem a kicsi fiút az asztalhoz. (folyt. köv.)

Ann Voskamp
 
 
0 komment , kategória:  Ezernyi ajándék  
Az idő szentélye
  2017-02-08 11:13:59, szerda
 
  Félbe vágom a csokissüti-szeletkéket, a kés simán szalad keresztül a tésztán. Katica sétál az ablakpárkányon, fekete pöttyös pirosban pompázó tavaszi séta. Háta szárnnyá nyílik, majd bezár. Őt is leírom, 366. Lelassítom az időt! Nevetséges, mennyi öröm fér egyetlen pillanatba!
Áznak az edények. Ketyeg az óra, könnyű idők dalaként zeng a fülemben. Lenyalom a csokit az ujjaim hegyéről, lenyelem az édes mázt, és megpróbálom egészen tágra nyitni a pillanatot.
Miért az eukhariszteó a válasz a kiéhezett időre, az éhező lélekre?
Előveszek egy halom fehér porcelántányért. Egy sütikocka minden tányérra. Számoljuk újra, lassan -elég lesz?
Mint ahogy az Isten-Ember számolta a túl kevés kenyeret és a nem elég halat. Ott él bennem a flaneltábla és a kisimított alakok képe, amikor ,,Jézus pedig vette a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek... amennyit akartak" (János 6:11, kiemelés A. V.).
Hálát adva. Itt is ezt tette? Megint? Én pedig elszalasztottam, méghozzá egész életemben?
Sosem gondolkodtam el ezen a két szón, a híd szavain ott a közepén, az átkelésén, ami vette a nem-eleget, és eléggé tette.
Hálát adva.
Eukhariszteó.
Jézus elfogadja a nem-eleget... hálát ad... és máris több mint elég. Több mint elég!
Az eukhariszteó mindig, mindig megelőzi a csodát.
Kinek nincs ilyen csodára szüksége mindennap?
A hálaadás időt teremt.
Csakugyan? Adj hálát, és időt kapsz? Adj hálát... lassítsd le az időt teljes figyelmeddel - és a nem-elég időd kosara több-mint-elég idő kosarává sokasodik.
Maradt még néhány kocka. Visszarakom őket a tálca széléra sorba, és most először felismerem, mi nem volt soha a probléma az életemben.
Az élet igazi problémája soha nem az idő hiánya.
Az élet igazi problémája - az én életemben - a hálaadás hiánya.
A hálaadás bőséget teremt; a sokszorozódás csodája akkor következik be, amikor hálát adok - és Ő csodálatos módon több mint eléggé teszi. Láttam már szappanbuborékokat a napfényben, és ismertem ilyen csodákat.
Anya vagyok, fáradt, de amikor a lelkem magasztalásba kezd, az időm is követi. Kinézek a hatra, akiket ölemben és szívem alatt hordtam, és akikért minden órára szükségem van. A 362. és az összes előző eukhariszteó ezt mondja nekem: kiragadom az időt a hanyagságból, a közönyből és figyelmetlenségből, amikor hálától duzzadok; ránehezedek a pillanatra, és ha hálát adok Istennek ezért a pillanatért, az sokszorozza meg a pillanatokat, az teszi elégségessé az időt.
Szívem hálával telik meg. Én pedig idővel.
Az ajtón kihajolva megcsendítem a vacsoracsengőt, és a hála hívogat az itt nagyságához, a VAGYOK öleléséhez, hogy kicsi időmet elég idővé sokszorozzam; és a most dicsőségéhez, hogy csengessek a gyerekeknek, jöjjenek, jöjjenek.
Terítve az asztal. Elég, ami van, sőt több is.
Bár próbára leszek téve, súlyos próbára. (folyt. köv.)

Ann Voskamp
 
 
0 komment , kategória:  Ezernyi ajándék  
Testvérem esküvőjére
  2017-02-08 07:51:22, szerda
 
  Testvérem esküvőjére





Siess, Uram!
Tedd fel kertészkötényed
és gyere gyorsan!
Hozz áldás-földet,
kegyelem-magot és
amit akarsz,
csak siess!

Kitéptek egy virágot.
És Te tudod,
hogy a szakadó gyökérnek
gyorsan kell új föld,
új eső, új napfény...

Ne velem törődj,
semmi bajom,
csak eszembe jut néhány este
a megosztott szülő-talajon
és elmélázok
serdülőéveink álmai felett...

Milyen jól lett minden!
Istenem, milyen jól lett!

Hányszor kérdeztük:
milyen lesz EZ a pillanat?
Mi lesz ha rendre kiszakítanak?

Csendesül bennem a lélek
mert látom szemében
az öröm-tüzet.
Ahogy nézem e két virágot,
s egybeolvadó szerelmük fonalát,
már tudom,
hogy észrevétlen,
fájdalom nélkül,
a szeretet mindent betöltő
mámorában
az ültetést
elvégezted.

És boldog vagyok,
hogy a régi szálak
nem szakadtak el,
és ezután új dimenzióban
beszél majd lélek a lélekkel.

De mielőtt elmennék,
kérlek hallgasd meg
a testvérszívből fakadó imát:

Öntözd szeretettel őket,
hogy egybefonódó lelkekkel
Sziklába fogódzva
Éljenek.
S ha majd itt mindennek
Vége lesz,
S virágaidat haza viszed,
Szerelmük legyen örök,
Uram, Veled.


Járfás Eszter
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Egyenlet
  2017-02-08 07:46:13, szerda
 
  Egyenlet


Ha kezem a Kezedben
és Szíved a szívemben,
akkor nevem a Nevedben
és Könnyed a szememben

Él. S ha él

szememben a Könnyed
és Nevedről neveztetem
akkor szívemben a Szíved dobban
és Kezedbe simul a kezem.


Járfás Eszter
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
"Ma velem leszel"
  2017-02-08 07:36:22, szerda
 
  "Ma velem leszel"


- Csak néhány órája ismersz, Uram
s máris elfogadsz?
ígérsz és szeretsz,
sötétségemből felemelsz?

- Én régóta ismerlek
s várok reád...
íme utolsó órád
üdvösség ragyogja át.

- mert vallod: bűnös vagy,
de van Megváltód,
- mert hiszed:
érted vagyok a kereszten
s Uradnak nevezel.

- mert tudod:
van egy királyod,
Őt visszavárod
s Vele a mennyországot.

"még ma velem leszel a paradicsomban." Lukács 23,43

Anna Mária Seidel
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 555 db bejegyzés
e év: 2227 db bejegyzés
Összes: 6069 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 233
  • e Hét: 3254
  • e Hónap: 35390
  • e Év: 137410
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.