Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 223 
Kőrös László
  2017-03-24 08:37:48, péntek
 
  Kőrös László

Hozzám tartozol.

Hozzám tartozol,
Mint nappalhoz az éj,
Hozzám tartozol,
Mint szeretőhöz a szenvedély.
Hozzám tartozol,
Mint képekhez a keret,
Hozzám tartozol,
Mint síksághoz a hegyek.
Hozzám tartozol,
Mint rozsához a tövis.
Hozzám tartozol,
Mint derekadhoz az öv is.
Hozzám tartozol,
Mint égbolthoz a csillagok,
Hozzám tartozol,
Mint hajnalhoz a nap mi felragyog.
Hozzám tartozol,
Mint bánathoz a könnyek.
Hozzám tartozol,
Mint diákhoz a könyvek.
Sorolhatnám, mit érzek,
Gyűlnének itt az érvek.
Említhetném szemednek fényét,
Jellemednek tiszta erényét.
Börödnek selymét, édes illatát,
Mely karjaid közt szívem járja át.
S megannyi drága tettedet,
Mivel meglepted már szívemet.
Sok-sok órát, mit eltöltöttél velem,
Átszőtte lázas forró érzelem.
S most itt nyugszik vállamon fejed,
Ajkad halkan súgja, szíved szeret.
Választ vár tölem kutató tekinteted,
És nézlek, hogy mondjam el neked
Kiáltanék, de ajkam csendben válaszol,
Szeretlek, és hozzám-hozzám tartozol.
 
 
0 komment , kategória:  Kőrös László  
Geisz László
  2017-03-24 08:35:36, péntek
 
  Geisz László

Én nem tudom

Én nem tudom, hogy mit susog az erdő,
és éjszakánként, hogy alszik a rét,
csak azt tudom, hogy egyszer talán eljő,
és véget ér e méla földi lét.

Én nem tudom, de biztosan van válasz,
miért élnek a Földön emberek,
de gondolom a felelet talán az:
szeressük egymást, ameddig lehet.

Én nem tudom, miért kísért rémálom,
miért nem lelhetem nyugalmamat,
de úgy érzem, hogy a kanosszát járom,
más embereknek bűnei miatt.
 
 
0 komment , kategória:  Geisz László  
Víg Éva /Veva/
  2017-03-24 08:34:36, péntek
 
  Víg Éva /Veva/

Csak téblábolok a semmiben

Konok kezeimmel
húzom magamra a földet,
s talán soha többé
nem ontok magamért könnyet.

Ne is lássatok már!
Bujdoklásom sötét verme
kínokkal telve vár,
s az ajtó döng... rám eresztve.

Börtön bűzhödt falán
gyűlnek az elmálló jelek,
s egy nyomasztó sarok
őrzi bús képzeletemet.

Láncai csörrennek,
ha egy gondolat megmozdul;
szabadulni vágyna,
de az ajtónál őr lapul.

Nincs innen menekvés,
s a Nap ide már nem ragyog,
mert a börtönőr is,
jaj! - hiszen az is én vagyok
 
 
0 komment , kategória:  Víg Éva /Veva/  
Antal Anikó
  2017-03-24 08:33:16, péntek
 
  Antal Anikó

Kérés

Lázrózsa ég a telihold arcán
Kék gyökerei sötét takarót szőnek.
Lángszirmokból gyúlnak csillagok.
Zöld indákon árva percek ülnek.
A sarokban áll még a repedezett váza
Benne megszáradt rózsák, mi magunk.
Barna zakódért tegnap sem jöttél.
Zsebében Shakespeare szonettek
angolul.
Kérném, ha lehetne.
Tedd a lámpást az asztal mellé.
Mint félig vak javasasszony
olvassuk egymásba olvadó tenyerünkből
ördöglakat sorsunk.
Olvassuk
Lesz­-e még nyár, beérik­-e az őszünk,
fonják-­e még távolban Párka lányok
kósza szálait megtört életünknek.
Álmodunk-­e még bordó szerelmet
Maya fátylával fedett tompa valóságot.
Tedd a lámpást az ágy fölé.
A ház szemét függönyözd bordó selyemmel.
A telihold arcán a lázrózsa még ég
Takard be lelkem Shakespeare szonettel.
 
 
0 komment , kategória:  Antal Anikó  
Acsádi Rozália
  2017-03-24 08:31:44, péntek
 
  Acsádi Rozália

Visszaút

magát vetheti meg aki egyszer is gyáva
isten szemében úgyis egyként árva
minden fehér galamb és minden keselyű

de hát megvetni könnyebb mintsem felemelni
ki földre hanyatlik az üres semmi
szélén s epét ont rá az ősz a keserű

jártál már ott egyszer egy régi sárga esten
mikor már nem volt fény az arcon testen
s csak a kihűlni kész bolygók sápadoztak

aztán az ember néz a sötét visszaútra
magába réved s olykor azt hazudja
csak akik éltek azok lehetnek halottak
 
 
0 komment , kategória:  Acsádi Rozália  
Mysty Kata
  2017-03-24 08:30:29, péntek
 
  Mysty Kata

Avar fedi tavaszunk

Ágról szakadt levelek,
együtt érzek veletek,
Az élet íze, színe rég,
egy bánattemető regény.

Elhullotok, elhullunk,
egyszer véget ér utunk.
"Ágrószakadtak" vagyunk,
elszáradunk, meghalunk.

Elhullotok, elhullunk,
avar alatt álmodunk.
Ágról szakadtak vágyaink,
Visszatérnek álmaink.

Ágrólszakadtak vagyunk,
avar fedi tavaszunk.
Fákról ezer szín pereg
levélen vérző ereken.

 
 
0 komment , kategória:  Mysty Kata  
Ady Endre
  2017-03-24 08:27:52, péntek
 
  Ady Endre

Nem élek én tovább...

Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg a szivemből
Felfakad az ének;
Amíg a lelkemet
Sírhatom a dalba,
Amíg lángra gerjeszt
Ihletés hatalma;
Amíg titkos órán
Reám száll a bánat,
Feketén, komoran,
Mintha a világnak
Végzetszerű átkát
Csakis én érezném,
Tépődve annyi bús,
Megfejtetlen eszmén.

Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Míg vérező szívvel
Ezernyi kétség közt
Még mindig remélek.
Míg az örök eszmét,
Míg az örök szépet
Keresem, imádom,
Míg egy ábrándvilág
Lesz az én világom,
Melyet én kormányzok,
Melyet én teremtek,
Amelyről dalaim
Annyi szépet zengnek.

Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg szerelmemért
Szerelmet remélek;
Amíg mint eszménykép
Ragyog le szívemnek
Szentelt oltárára
A nő, a teremtés
Legszebb koronája.

Nem élek én tovább,
Nem élek csak addig,
Amíg a szívemen
Ezer kínos kérdés
Keresztül nyilallik;
Amíg nyugodalmat
Egy percre se leltem,
Amíg egy világért
Gyötrődik a lelkem.

...De ha az életnek
Piszkos, jeges árja
Magával ragadna
S kialudnék tőle
Szivem régi lángja;
Hogyha örök hitem,
Hogyha minden vágyam
Örökre elszállna
S annyi tépő kétség,
Siratott reménység
Fás közönnyé válna;

Na titkos órákon
Nem szállna szívemből,
Nem zengne ajkamon
Biztatón az ének -

Ne éljek én tovább,
Mit adhat már akkor
Énnekem az élet?!..
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Nyári Hajnal
  2017-03-24 08:26:09, péntek
 
  Nyári Hajnal

Az a perc...

Tenyered otthonom, ráncain évek,
érzem ezernyi emlék fény-melegét.
Ujjbegyek érintésén forrunk eggyé,
s az a perc... szívemig lángokká éget.

Ajkadon mohó csók, keserűn-édes,
mert olykor elmész és olykor itt maradsz.
Szánkon a csenddel igaz szerelmet adsz,
az a perc... szentségében sosem vétkes.

Ölelésed vagyok, ölelésem vagy,
részeddé lettem egy pillanat alatt,
az a perc... mulandó álommá nem hagy.

Benned dobog létem, szempillám pilled,
pirul ablakunk mögött a pitymallat,
s Veled az a perc... rőt Nappá kelt pille.
...
 
 
0 komment , kategória:  Nyári Hajnal  
Márk Miklós
  2017-03-24 08:24:33, péntek
 
  Márk Miklós

Lelked gyönyörű sugarában...

Lelked gyönyörű sugarában
Melegszenek az angyalok,
Lényed körül a levegő is,
Meghitt fényben ragyog.

Fodros felhők lebegnek,
Végtelen, s tengerkék az ég,
Amit szavaiddal festettél,
Való igaz, s meghatóan szép.

Megnyugvást és erőt szórt,
Mind a két, simogató kezed,
Révész voltál, s távoli szellemek,
Segítettek, álmodtak Veled.

Szivárványfa legfelső ágán,
Ül a hold, ezüstöt szór palástja,
Neked szánja féltett kincsét,
Irigyli a forró nap, ha látja.

Lelked mélyén, valahol legbelül,
Végtelen film pereg, s benne én,
Ahogy vitorlát bont egy öreg bárka,
Recsegve úszik a szerelem tengerén.

Szél repítsen, dagassza a vásznat,
Majd egyszer, ha Te is elhiszed,
Vár ránk utunk végén a megálmodott,
S Neked megírt, trópusi sziget.

Ahol a kolibrik járták őrült,
Szerelmes, és dalos táncukat,
Delfinek énekeltek, és a nap,
Kísérte reggel, bolondos nászukat.

Ahol lelkünk összeforrt egy éjjel,
És vigyáztak ránk a csillagok,
A lázas éjszakákat követték a sorban,
A józan, gyógyító, és meghitt napok.
 
 
0 komment , kategória:  Márk Miklós  
Böröczki Mihály
  2017-03-24 08:22:50, péntek
 
  Böröczki Mihály

Egyszemország

Egyszem ország, egyszem nemzet,
jó ezer év óta,
annyi íjas ifjat nemzett,
félte Európa.

Honnan jött és mit teremtett,
sustorognak róla,
ám, ahogyan István tett-vett,
rákerült a stóla.

Dúlta tatár, török sereg,
védte kuruc nóta,
piros-fehér-zöld a gyerek,
mégsincs, aki óvja.

Haragudták az Istenek,
fegyver is tarolta,
vonaglott, de nem engedett,
bárki verte holtra.

Sose védték más nemzetek,
himnuszban a sorsa,
határait a rettenet
körbekaszabolta.

Hegyet nőtt és rónát vetett,
verejtékes földjét
belviszályok, rongy emberek,
háborúk gyötörték.

Ravaszt húzott, hálót vetett
ujjbegyen ült sorsa,
körülzárták, s a ketrecet
nap-nap ostromolta.

Ment világgá, nagy álmait
kis ölébe fogta,
s kerek földön látták, amint
körbegurította.

Kenyerét ma daccal szeli,
redőt rajz az átok,
amilyet a mennyekbeli
Jóisten se látott.

Ihol élnek az emberek,
amúgy magyar módra,
mondják, ha a világ kerek,
hát kerek a porta.

Olyan kerek, nem is lehet
mást mondani róla,
tudja, ami odaveszett,
visszaaraszolna.

Mégis tavaszt hajt a vetés,
szivárvány húz ívet,
s aratáskor jövés-menés
dobbantja a szívet.

Fekete a föld gerezdje,
egy velünk a dolga,
s ráköszönünk reggelente
fölébe hajolva.

Forró öle kenyeret ád,
meleget a háznak,
új reggelt és annak hazát,
akit hazavárnak.

Akkor is, ha kettészelik,
s karaj a keserve,
forog-pörög, amíg verik
búzakalász nyelve.

Dobra vernek csapot-papot,
viszik, ami érik,
s amit a múlt jussul hagyott,
elkótyavetyélik.

Ez a kórság sem riasztja,
mintha csoda volna,
ezeréves anyja-apja
idelakatolta.

Magyarország, szívem szeret,
te vagy sava, borsa,
neked futnak bennem erek,
neked vagyok szolga.
 
 
0 komment , kategória:  Böröczki Mihály  
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 223 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 223 db bejegyzés
e év: 823 db bejegyzés
Összes: 3958 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2364
  • e Hét: 14073
  • e Hónap: 41093
  • e Év: 105437
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.