Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Lázló Ilona
  2017-03-10 10:23:17, péntek
 
  László Ilona

Veled

Hozzám nőttél észrevétlenül,
Beépültél húsomba, vérembe,
Itt élsz velem legbelül,
Tested lenyomata beégett testembe.

Szemeid néznek vissza tükrömből,
Mosolyod lebeg az éjszakában,
Ajkad mesél vágyról, szerelemről,
Ismertelek már egy más világban.

A szeretetnek vagy örök szelencéje,
Flastrom az összes sebemre,
Az odaadás forró, édes kemencéje,
Nyugtató csók a lelkemre.

Nem tudunk semmit a jövőről,
Csak tobzódunk önfeledten a mában,
Pillanatokat lopunk az időből,
S a végtelent leljük egymás karjában.
 
 
0 komment , kategória:  László Ilona  
Gárdonyi Géza
  2017-03-10 10:20:35, péntek
 
  Gárdonyi Géza

Mi a boldogság?

Mi a boldogság mond meg nagy király!
Az élet neked csak rózsát kínál;
A földgolyóból tiéd egy darab;
A koronát te hordod egymagad;
A gyönyör szolgád és vágyad lesi;
Füled a nem - szót nem is ösmeri.
Mi hát a boldogság; a hatalom?
A dicsőség? Vagy csak a nyugalom?
Avagy a szívben az örök tavasz?
- egyik sem az.
Hanem ha a szomszéd népek
A koronám alá lépnek,
S hatalmam, mint óriás kart
Átnyújthatom a világon,
Ez lesz az én boldogságom.

- Mi a boldogság szép leányka
Ki teremtve a boldogságra.
- Ha koszorúsan hófehérben
Oltár elé hajlik a térdem,
És az édes titkok titka
Előttem is meg lesz nyitva,
Semmit többé nem kívánok;
Elértem a boldogságot.

-Virágbokor mézeshétben
Boldogságról beszélj nékem.
- Várjon uram még egy évet
Akkor szólhat csak az ének;
Virág bokor, ingó - ringó,
Akkor jön a rózsabimbó.

-Mi a boldogság jó anya?
-Csitt! Felébred a kisbaba,
Életemnek gyönge ága,
Drága nekem minden álma.
Ha ő felnő, ha ő virul,
Ha erőtől arca pirul,
Betelik a lelkem vágya;
Ő a boldogságom fája.

Mi a boldogság török szultán?
Ha az Anteusz titkát tudnám.
Mi a boldogság szent apáca?
Lelkemnek mennybe feljutása.
Mi a boldogság te agg?
Ha lehetnék fiatalabb.
Ingetlen koldus szólj ugyan...
Ha ingem volna jó uram.

Mi hát a boldogság jóságos Úristen?
Fiam, mindenkinek az, mije nincsen.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
B.Huszta Irén
  2017-03-10 10:19:12, péntek
 
  B.Huszta Irén

Ragozás

Másra gondolj, másra
Ne a hiányra
Ne gondolj arra
Hogy ma is árva
Vagy - hiába várva
A társra
Jó szóra
Csókra
Ölelésre. Hogy szükséged van
Neked is szerető karokra...

Másra gondolj, másra
Gondolj a Napra
Ahogy ma is játssza
Veled a bújócskát
Hisz a felhőkön át
Is langyít a láng
Megvilágítva a
Nappal zeg-zugát...

Másra gondolj, másra
Gondolj a muzsika
Ringatására
Lágy ütemére
Telt zengésére
A csodás
Dallam-ár
Ölelésére...

Másra gondolj, másra
Gondolj a virágra
Hisz színbe, sziromba
Illatba, pompába
Neked öltözködik
Téged gyönyörködtet
Hogy néha
Szavad akadozva
Torkodban ragad
S elalél az ötlet
Hogy ecsettel vagy szóval
E szépséget
Megközelíthesd...

Másra gondolj, másra
A kis madárra
Szabadságára
Szelíd röptére
S a trillára, a
Halk csivogásra
Mely, mint karének
Hirdeti néked
Szépség s szabadság
A lélekben ébred

Másra gondolj, másra
Simogató szóra
S barátnőd arcára
A pírra
Melyet szeretet hajt a
Hajszálerekbe
Melegségével
Melengetve
Magányba tört szívedet
S szeretne
Néhány csepp mézet
Csorgatni a
Keserűségbe
Amit ma érzel...
Érzed?
Az élet
Lehet egyszerre
Keserű és édes...
Keserédes...

Másra gondolj, másra
Ne a bánatra
Múltra
Holnapra...
Gondolj a mára
Napra, zenére
Virágra, madárra
A jó barátra
S a Teremtőre
Ki nélkül semmi nem
Jöhetett létre
Ki mindezt teremtette
Bizonyára azért
Mert örömöt lelt benne...
Benned, bennük, benne,
Tibennetek
S ó, talán énbennem...
 
 
0 komment , kategória:  B.Huszta Irén  
Tóth Bálint
  2017-03-10 10:17:54, péntek
 
  Tóth Bálint

Ketten egyedül

Ketten, egyedül,
mint két ujjam,
mint a mutató s a középső,
mikor széttárom V alakban.
Ketten, egyedül, mint az ujjam,
mindenki nélkül,
mindig együtt,
egymást vezetve és követve,
mint egy kétágú szólam.
Ketten, ketten, akár az ujjam,
olyan, olyan egyedül-együtt
szeretve, játszva, ölelve
Éjjel-nappal, reggel-este
összefonódva, mindenütt együtt
Pörlekedve és feleselve
de mindig, mindig egy irányba
s tán nem is tudva, nem is sejtve,
az okát, célját meg sem értve,
valami belső ihletésre,
tán génjeink parancsszavára
szállunk-szállunk egy ismeretlen
egy sohsemvolt s mindiglesz tájra
mint vadludak fel-felkiáltva,
mert minden tájon, földön otthonunk van,
röpítjük egymást láthatatlan, ketten,
csillagfényes égen, ékes V alakban.
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Bálint  
Weöres Sándor
  2017-03-10 10:15:30, péntek
 
  Weöres Sándor

Négy korál

Megszólal a kimondhatatlan
de nem mondhatja ki önmagát

Cselekszik a kezetlen
de csak a te kezeddel
megindul a lábatlan
de csak a te lábaddal
eszmél az esztelen
de csak a te eszeddel
virágba borul a virágtalan
de csak a te virágoddal
gyümölcsbe merül a gyümölcstelen
de csak a te gyümölcsöddel
adakozik az adhatatlan
de csak a te adományoddal
irgalmaz az irgalmatlan
de csak a te irgalmaddal
imádkozik az imátlan
de csak a te imáddal
fényes lesz a fénytelen
de csak a te fényeddel

Megszólal a kimondhatatlan
de csak a te szívedben

II
Ha homlokban drágakő lakik
drágakő lánggá emelkedik

Ha drágakőben láng lakik
láng homlokká emelkedik

Ha lángban homlok lakik
homlok drágakővé emelkedik

Ha drágakőben homlok lakik
homlok lánggá emelkedik

Ha homlokban láng lakik
láng drágakővé emelkedik

Ha lángban drágakő lakik
drágakő homlokká emelkedik

III
Ha rátekintesz kedvesedre
akit szeretsz: tán nem te vagy?
Ha koldus lép a küszöbödre
akit kivetsz: tán nem te vagy?
Ki orrodért nyúl s orrát fogja
és gúnyolod: tán nem te vagy?
A dal ajkad testtelen foglya
és dúdolod: tán nem te vagy ?
Fű, bárány, tigris, féreg, ember
akit megölsz: tán nem te vagy?
Fű, bárány, tigris, féreg, ember
aki legyőz: tán nem te vagy?
Bárki megy hóban akadozva
s befedi tél: tán nem te vagy?
Jutsz üdvösségre, kárhozatra
s aki ítél: tán nem te vagy?

IV
Nincs fülem többé, mégis beszélj hozzám,
tökéletesen értelek.
Míg éltem, nem érthettelek,
annyi vágyad, késed és sérülésed, annyi rögeszméd,
persze nekem is: két bolond.
De most ha kérdezel,
gömbölyű csöndem felel.
Segítőn átölel,
ne is hiányold a beszédet.
Ezernyi szóval mit adhatnék?
magamét, nem tiédet.

...
 
 
0 komment , kategória:  Weöres Sándor  
Lesznai Anna
  2017-03-10 10:13:47, péntek
 
  Lesznai Anna

Tudom, hogy vagy

Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok az eső szagú kert középen
És kinyújtom két áldott, dús karom
Tudom, hogy vagy: tudom, hogy élek.

Nem kereslek, és mámort nem remélek
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
A lombos kertnek minden szála rebben
És elmerül tengernyi tárt szívemben
Tudom, hogy vagy: és nincs többé a kert.

Az ég boltja csillagfénnyel kevert,
Tudom, hogy vagy: s a halk csillagok gyűlnek,
Szerelmem fáján virágként megülnek
Dalos virágok dús szerelmem fáján
Tudom, hogy vagy: és elhalkul az éj.
Nincs fény többé az égi mezők táján,
Testem fénylik, mert vágyad pihent rajtam
Tudom, hogy vagy: s nincsenek csillagok.

Belém vésődött csókod nyoma, ajkam,
Karom sem más, csak bontott ölelésed,
A föld sem más, csak hely, amelyen álltál.
Tudom, hogy vagy: és beléd ömlik minden
Gazdag tejútja a száz keblű létnek.

És utolsónak bevonulok én is -
Hála néked, hogy nem kell lennem nékem
Én édes, áldott, boldog megszűnésem,
Nem kell lennem többé: te vagy.

 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna  
Ady Endre
  2017-03-10 10:12:26, péntek
 
  Ady Endre

Van olyan perc...

Van olyan perc, mikor szívünkben
Az élet lángja fellobog,
Van olyan perc, mikor azt hisszük,
Hogy lehetünk még boldogok.
Szép asszonyarcok hosszú sorban
Reánk ragyognak, intenek,
Velünk vannak a csókban, borban
Ámor és Bacchus istenek.

De oly múló a mámor üdve,
Elszáll az ámító remény,
Nem ígér édes boldogságot,
Miként a mámor éjjelén.
S míg ránk tolúl a végzet átka,
A mely lelkünkre visszajár -
Szívünk olyan, olyan üres lesz,
Mint a mámort adó pohár.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Pete László Miklós
  2017-03-10 10:11:23, péntek
 
  Pete László Miklós

Mint tűlevél hegyén az él

Mint tűlevél hegyén
Az él:
A boldog Pillanat;
Egy huncut kis cigánykerék,
És máris
Elszalad.

Csak elkezdünk
Szorítani
Egy drága jó
Kezet;
És mellettünk
A fű alatt
Oson
Több évtized.

Mint tűlevél hegyén
Az él,
A Lét lélegzete
Csak sóhajtás,
S a vén Idő
Már elszalad vele.

Időben,
Térben egyaránt
Van posvány,
Rengeteg;
Futóhomok a lét, ahol
Az ember nem szeret.

Mint tűlevél hegyén
Az él:
A boldog Pillanat;
De amíg más minden kihuny,
Örökre
Megmarad.
 
 
0 komment , kategória:  Pete László Miklós  
Parti Nagy Lajos
  2017-03-10 10:08:32, péntek
 
  Parti Nagy Lajos

Ének az esőben

Esik. Egyre vadabbul.
Gubancos eső, felhők sűrű haja,
szél fésűje tépi, szálba, csomóba repül,
söpörnék borbély lányok pocsolyává
záróra után,
ám széjjelomol, kis szőke patak lesz,
s szórakozottan iramlik.
Látlak. Valahol morzsolod épp
tizenegyedik ujjad, s szívod, szívod
a filter-csontig, harangszó cukrozza
a kávéd, födél alatt valahol,
födél alatt mindig,
mert hisz széles e nagy kerek ég,
tűzoltó garázs, s nagy piros kocsiját,
a vihart - égő derekunk oltandó - kivezényli.
Mitől óv meg a pikkely-tető, mondd,
mitől óv meg a nejlon-bunker, ha a
szél, az eső itt csörgölődik ereinkben?
Jönnek az éhes nyájak, sugárban zúdul
a dombról a vízbe az autó sor, cikkan
a nikkel ökörnyál, s lustán, tömpe pofával
a bálna-buszok hörpölik egyre a sok kis
vasárnapi Jónást, tenger tánc, és nincsen
senki, de Senki a parton,
mind az esőben cuppog, a csókban, a sárban.
Látlak. Valahol szoknyád igazítod,
hallom a hangját, sárga harangzúgás,
átpólyázza gerincem,
megmelegít, s bár elmállik, tudom én jól,
az esőben, akár a plakát, mégis
ringassad kicsikét még, kedves,
szoknya-harangod!
Fázom már, s érzem, hogy lichthof mélyéről
kiabálok, lichthof mélyéről, bár falait
sose látom, csak hallom, hogy az összes
fürdőszoba ablak, legalább száz emeletnyi,
hersegve kinyílik, s hullnak alá csurgó,
csöpögő, jól bezabált szivacsok, lásd, így
folyik itten a víg toros ünnep a bamba vasárnap
fénybe takart vizihullája fölött,
brummognak tengeri tücskök, kúszik ragyogó
hegedű szó, fürge higany szál föl,
föl az égbe, a szappan holdba.
Látlak, valahol fejedet rázod,
sátorodat, sátoromat sör színű hajból
fölém feszíted nyugtató födélnek,
világnyi biztonságnak,
simítható égi vidéknek,
úgyhogy bádog-kabátom összefogom,
összefogom magamon rongyos versem,
megidéztelek, itt vagy az égen,
itt vagy vizes ingemben, tea főzőm melegében,
itt és valahol, mint az eső,
nézd, zuhog egyre,
zuhog egyre vadabbul.


 
 
0 komment , kategória:  Parti Nagy Lajos  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 279 db bejegyzés
e év: 3240 db bejegyzés
Összes: 6375 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 989
  • e Hét: 2553
  • e Hónap: 20898
  • e Év: 693528
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.