Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Benczes Sándor Gábor
  2017-03-12 11:29:12, vasárnap
 
  Benczes Sándor Gábor

A szerelem, az igaz szerelem

kérded, mi az a szerelem...
és azt hiszed, te kis bolond, most
kéjes titkokat mesélek, s te élvezettel
hallgatod? gondoltad, szívről, vágyról,
sok apró pajzánságról lebbentem fel
vörös titok-selymemet? hogy édes
csókról, titkos bókról mesélek neked?
hogy megmutatom, mint remeg lábad
majd, mint reszket a szó, ha hozzá
szólsz? hogy ezer rózsát markoló
izgatott-izzadó tenyérről suttogok neked?

ó, te kis buta! a szerelem,
az igaz szerelem fáj - mikor vele vagy,
de nem akarod, hogy átöleljen, sőt!
benned legyenek pőre gondolatai,
és ha nincs veled, kit szeretsz,
csak forogsz, meg topogsz,
és locsogsz, motyogsz és szorongsz,
két kézzel tépnéd ki a sóhajt melledből,
és ordítanál, sikítanál a világba,
és ha kinevetnek,
nem szégyelled, de fáj,
na, ez a szerelem!

hogy ha nincs veled, ha a valahovába
ment nem alszol, nyitott szemmel
kergeted álmaid, míg várod, téped
virágnak szirmát, ágyadban keresed
árnyát, illatát, édes izzadtságszagát,
sóhajtását, sóhaját lesed, hallod hangját,
ha nyikordul a szék, hol nemrég ő ült,
ha szellő lebbenti az ablak fátylát, és
számolod az ócska perceket, mit
büntetésül szabott ki rád
a szerelem!

és tűröd, ha aláz, tűröd,
még ha ki is ver a láz, és megbocsátod
neki, hogy te is vagy, és az agy, kis
massza a fejedben zsong, bong, és nem
érdekel, ha kérdezel, és választ arra nem
kapsz, csak vársz, csak jársz körbe,
dühöngve magadra, hogy megint
megbántottad, mert megkérdezted tőle:
szeretsz? s válaszul kapod: ó, bolond,
nem érek rá! és te zavartan nézel rá,
nem érted, hisz' nincs fontosabb
kérdésed...

és az is az igaz szerelem jele,
ha mást tesz, és nem úgy, mint
képzeled, és te nem tudsz szólni,
és vele teszed a rosszat, de érzed,
csak vele, nem nélküle,
élete a te életed, és életed
nélküle nem élheted,
mert ennyire szereted, és
bármit mondhat, csak igaz lehet,
és a lehetetlen sem lehet,
és bármit tesz is, az úgy a jó,
mert áruló belőled nem lehet!

és az egy igaz szerelem, ha úgy
gyűlölöd, mint senki mást, és ha kérdi:
miért? nem érted, csak öleled, és szidod,
hogy megint ölelhesd, és ölni tudnál
érte, és ha bántják, neked fáj, és sírsz, ha
sír, és nevetsz együgyű viccein, és
számodra egyre szebb, mert neki azok a
ráncok, azok az őszülő szálak a
legszebben állnak, és beteg, szenvedő
testét öleled, megfésülöd, és ágyba
viszed az ebédet, s ha kell, megeteted, és
ha kell, azt, igen, azt te kiviszed...

és a gondok, ha beborítanak,
csak megkopott, üres szó a szerelem,
ha már mást szeret, hát elengeded,
mert tudod, kezét meg nem kötheted,
úgy szereted, hogy szabadságát
el nem veheted, és ha te mennél el,
nyugtod nem leled,
nem lesz nyugodt perced, csak ő kell, kit
gondolatban ölelsz, csak vele érzed,
hogy nem vagy egyedül,
ha jó, ha rossz fikarc életed...

igen, ez a szerelem, az igaz,
mert bármi történik, ő a vigasz,
és jutalmad megkapod, ha akarod,
s lehozhatod végre a választott csillagot,
és a meleg, mit csak vele érezhetsz,
az a jutalom, mit élvezhetsz,
és a csók, a test, érintés,
kéj, szédülés, ez mind a tiéd lehet,
mert szeret, és te is szereted,
és szereted, és ő is szeret,
hát ez a szerelem, az igaz,
kegyetlen szerelem!


 
 
0 komment , kategória:  Benczes Sándor Gábor  
Bartalis János
  2017-03-12 08:54:41, vasárnap
 
  Bartalis János

Fájó szépség

Rovom naponta -
nekikezdve és megállva,
rovom a kusza sorokat,

suttogom az éjbe,
hogy megszülessék a Vers,
az egyetlen, a nagy.

de látom -
csak álom, vágy, akarat marad,
megfoghatatlan,
eloszló tündérzene.

Keresem a mezők csendjében,
keresem a gyárak zajában,
a Kedves szemében.

Megpeng egy hang a lelkemben,
s aztán elszáll messze,
ki tudja: hová?

Ki tudja: merre?
Mint gyermekláncfű
ezernyi légi gömbje,
ha kegyetlenül rátör a szél.

Ó, Vers! örök nagy Csoda!
Fájó szépség a lelkemben.
Akiért meghalok naponta,
elvérzek véres tüskén.

Kereslek, futok utánad.
Feltűnsz, megcsillansz.
,,Már megvagy!" - kiáltom.
Nyújtom a kezem ujjongva.
De csak a halvány párát
öleli karom.

...Sárból és égi fényből szőtt alak: Vers!
Vajon nem foglak meg?
Nem érlek be soha?
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Jeremy Jones
  2017-03-12 08:51:18, vasárnap
 
  Jeremy Jones

Ölök öleléssel

Gallyat égetnek kint. Recseg-ropog minden.
Felébredtem gyorsan. Furcsa ez a reggel.
Odakint emberek, s a tűz zúg harsogva,
én meg magam vagyok, ezüst füstbe fonva...
Nehéz ám egyedül, nehéz, édes Isten!
Takarj el ott belül, mert így istentelen!
Így mindenem elfogy, minden tarthatatlan!
Pillantással ölök régen, már nem karddal.
Ölök öleléssel, ölök gyógyítással!
Ölök szent szerelmem mézízű csókjával!
Ölök éjjel-nappal, s nem így küldtél engem...
Szemeim kékjében éles minden fegyver.
Ne hagyj így egyedül! Ne hagyj! Vergődök itt...
Mint egy létre ítélt, járok faltól-falig.
Nyakamon köteled, sorsom neked adtam.
Engedd el a kezem! Legyek újra harcban!
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Scheffer János
  2017-03-12 08:49:14, vasárnap
 
  Scheffer János

Hogy lehet?

Hogy lehet a vízesést lelassítani,
Zúgó, hömpölygő folyót megállítani,
Hogy lehet a lavínának ellenállni,
A gördülő sziklákat alátámasztani?

Hogy lehet a növő virágot földbe nyomni,
Megbolydult méhkast kaptárba visszahozni,
Hogy lehet a szilaj ménest lefékezni,
Éj-csillagok fényét elsötétíteni?

Hogy lehet forró szerelmet visszafogni,
Fel-feltörő érzéseket tompítani,
A szerelmes szívnek ésszel parancsolni,
Közelség helyett a távolt választani?

Hogy lehet?
 
 
0 komment , kategória:  Scheffer János  
Szabó Lőrinc
  2017-03-12 08:47:45, vasárnap
 
  Szabó Lőrinc

A neved

Kiáltani szeretném, s nem lehet,
még súgni se szabad a nevedet,
még gondolni se - jaj, elárulom,
pedig belül csak azt visszhangozom,
a hangos titkot, mely életemet
úgy édesíti, édes nevedet:
nevedet, édes, a pár szótagot,
mely tündéri burkoddá változott,
röpítő közegeddé, nevedet,
mely körém gyújtja az emlékedet,
fűszerként csendít a nappalon át,
s beillatosítja az éjszakát,
s úgy tapad a számba, tüdőmbe, hogy
már majdnem te vagy, amit beszívok,
már majdnem te: minden lélegzetem
veled itat és zsongat édesen:
édes neved betölti szívemet,
s titka, te, vagy nála édesebb.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Komáromi János
  2017-03-12 08:45:35, vasárnap
 
  Komáromi János -

...és közeledett a szád

nyári fények
játszottak égő
falevelek között
minden álmom
egy szempárba
költözött

...és közeledett a szád...

illatod átölelt,
eltakart,
mint ábrándos
karod,
láttam és éreztem,
hogy akarod

...és közeledett a szád...

pillanatokba
vesztek távoli
évek,
izzani kezdtek
elszáradt napokkal
fedett remények

...és közeledett a szád...

bőröd sima
bársonya sikoltott
ujjaim alatt,
hajam szálai
érintették
vágy-piros arcodat

...és közeledett a szád...

forró lüktetéssé
nemesedett
a hétköznap
most is érzem
bizsergő számon
ahogyan csókollak
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Lukács Mária
  2017-03-12 08:34:40, vasárnap
 
  Lukács Mária

Érzem - Tudom - Leszek

Érzem...

Több vagyok, mint gondolnám
te halandó képzelet,
Fény öleli szép Világom,
halhatatlan Valóságom.
Lelkem remeg, ébredezek
fenn az ég mezején,
egy pici gomolygó,
fénnyel teli felhőjén.

Tudom...

Szívemet az indulat
néha rabul ejti,
mint kicsi kalitka
a szabad madárt
de tudom,
mert lelkedet szeretem
- talán több száz éve már-
összetartozunk,
egyszerűen és tisztán,
mint az ághoz nőtt levél
fenn a lomb koronán.

Leszek...

Lágy fény, óvó karom
szerető ölelés,
ki egykoron Érted
engem küldött
szerető áldásként.
Ami kincset begyűjtöttem,
szavaimat láncra fűztem,
senki el nem veheti,
egyedül csak régi énem,
ki mindig múltját keresi.
Emlékkönyvem gyűrött lapján
nem biztos hogy megleli.
Új énem már születőben,
senki el nem veheti.
Leszek...
 
 
0 komment , kategória:  Lukács Mária  
Szemlér Ferenc
  2017-03-12 08:32:58, vasárnap
 
  Szemlér Ferenc

Hogyha gondot viselnél rám

Viselj rám egy kicsit gondot!
Ne ügyeld azt, amit mondok,
de ha elszakad az ingem,
foltozgasd meg, szeress engem!
Párosítsd meg a harisnyám,
tartsd a szobám mindig tisztán,
reggelimet készítsd tejjel
s kínálj magad mellett hellyel.
Minden napra főzz ebédet,
csak azt, amit a szegények,
de amit adsz, kedvvel adjad,
mintha adnád tenmagadnak.
Ha anyámra emlékezném,
mint az árnyék simulj mellém,
s amit ő is adna mostan,
te is add, de százszorosan!
Hogyha volnék nyughatatlan,
takarjon be puha paplan,
vesd meg ágyam, s észrevétlen
simogass meg a sötétben.
Hogyha volnék tele sebbel,
kenni testem ne feledd el,
hogyha volnék mint a poklos,
légy hasonló orvosokhoz,
hogyha volnék kitaszítva,
rejtekedbe fogadj vissza,
hogyha volnék immár halva,
büszkén fektess ravatalra!...
Jutalmad tán semmi lészen,
csak én leszek, de egészen,
fejtől lábig, szívtől szájig,
minden birtokoddá válik.
Elfeledném az anyámat
s már csak téged akarnálak
ébren, alva... szólva, némán...
hogyha gondot viselnél rám.
 
 
0 komment , kategória:  Szemlér Ferenc  
Fésüs Éva
  2017-03-12 08:31:39, vasárnap
 
  Fésűs Éva

Tócsanézők

Mint hogyha zápor verte úton járva
a pocsolyákon nézed az eget,
tükörből int feléd a sok fa ága,
míg lábad gépiesen lépeget,

és égő pillantásod nem veted fel,
hogy lásd, milyen az élő, tiszta szín,
csak mélybe ragadt szemmel andalodsz el
a lángos felhők habzó rajzain,

így járunk, lásd, oktondin, szédelegve,
tavaszból őszbe, őszből unt telekbe,
szedetlen hagyva termő fák sorát,

és látatlan marad a legszebb hajnal,
mert sáros lábbal, sáros gondolattal,
mint tócsa nézők, úgy megyünk tovább.
 
 
0 komment , kategória:  Fésüs Éva  
Vlagyimir Viszockij
  2017-03-12 08:26:17, vasárnap
 
  Vlagyimir Viszockij

Ballada a szerelemről

Midőn a tengerár az Úr szavára
Medrébe visszatérült csendesen,
A vízözön habjaiból kiszállva
A partra léphetett a szerelem,
S széthordta menten fürgeröptű szárnnyal
A szél a bűnös kontinenseken.
S akadnak még oly furcsa figurák,
Akik magukba szívják e csudát,
S nem várnak büntetést, kitüntetést sem,
S míg azt hiszik, csak lélegeznek, át-
Veszik szabálytalan, vad ritmusát
Annak, ki éppen így zihál egészen.
Szenvedélyedet, miként hajót,
Úgy sodorják áradó folyók,
Mielőtt kimondod: ,,szeretek",
Mondd, hogy: ,,élek", ,,levegőt veszek".
A szerelem lovagja kódoroghat
Örökkön - ez az ország végtelen.
S a próbák napról napra szigorodnak,
Szeszélyes udvarhölgy a szerelem.
Elválás, búcsú - akit erre fognak,
Nem lesz nyugalma, talmi álma sem.
Nem tántorítod e bolondokat,
Számukra nincs elég nagy áldozat,
Nem drága ár az életük sem érte;
Ha nem szakad meg, hogyha fennmarad
A szál, mely ezt az eszelős hadat
Bűvös kötéssel összefűzte végre.
Friss szél a kiválasztottakat
Részegíti, újra él a holt,
Mert nem lélegezhet, élhet az,
Ki szeretni sohasem tanult.
Aki a szerelem tavába fulladt,
Nem húzza ki, nem éri el szavad,
A mendemonda bármit is locsoghat,
De az a tó a vérétől dagad.
S mi égő gyertyát állítunk a holtnak,
Aki a szerelembe belehalt.
Eggyé simult a hangjuk, úgy suhan
Eggyévált lelkük is virágosan,
Lélegzetük is összeforrt örökre,
Egy ingó híd alattuk, sóhaja
Ajkuknak egy, nem válik szét soha,
Így lépnek együtt minden földi rögre.
Ágyuknak én a rétet megvetem,
S hallom alva, hallom éberen:
"Lélegzem, mert élek - szeretek,
A szerelem ad csak életet."

Fordította: Baka István
 
 
0 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 279 db bejegyzés
e év: 2751 db bejegyzés
Összes: 5886 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4458
  • e Hét: 18290
  • e Hónap: 48911
  • e Év: 568439
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.