Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Volnék
  2017-03-16 14:52:00, csütörtök
 
  Tompa László

Volnék

Volnék a hang, mely őszi ködben
Váratlanul lelkedbe döbben.

Az égő szem, mely a homályból,
Fenyegetően feléd világol.

A szorongás, mely éjjelente
Álmaidban tőrt ver szívedbe.

Volnék a vágyad, buja, bomlott,
Mely pillantást sem hagy nyugodnod.

A végzet volnék, mely a bűnbe
S azon is át a sírig űzne.

S lennék föld röge, habnál lágyabb,
S ölemben lenne örök ágyad.
 
 
0 komment , kategória:  Tompa László versei  
Jó éjszakát...
  2017-03-16 14:30:47, csütörtök
 
  Somogyváry Gyula

Jó éjszakát...

Nézem az égnek legszebb csillagát
s megcsókolom a messzeségen át:
jó éjszakát!

Ha nem volna a kettőnk lelke - egy,
azt mondanád:
szellő suhant a rózsabokron át...
és sápadt arcod s lehunyt két szemed
eléje tartanád.
De mert a kettőnk lelke egy:
érzed, hogy csók ez. Titkos üzenet.

Üzenet, csók. A csillagnéző lelkem
szerelmes, vágyó, tikkadt sóhaja.
Sötétben állok. Köröttem és fölöttem
bús vakhomály a kietlen éjszaka.
De éjszakából, süket vakhomályból,
borún, ködön és fellegeken át:
nézem, csak nézem mozdulatlan szemmel,
didergő kínnal, sajgó gyötrelemmel,
s megcsókolom - szemed szép csillagát.
Jó éjszakát...
 
 
0 komment , kategória:  Somogyváry Gyula versei  
Szerelmes minden alakban
  2017-03-16 14:25:14, csütörtök
 
  Goethe

SZERELMES,
MINDEN ALAKBAN

Bár volnék fürge hal,
mely táncol és nyilall.
Ülnél a horognál,
Engemet kifognál.
Bár volnék fürge hal,
Mely táncol és nyilall.

Bár volnék drága ló,
Kisasszonynak való,
Vagy hintód, mely ölében
Útra vinne szépen.
Bár volnék drága ló,
Kisasszonynak való.

Bár volnék én arany,
Szolgád untalan.
Kiadnál s mindig újra
Visszatérnék gurulva.
Bár volnék én arany,
Szolgád untalan.

Volnék hű, szüntelen,
S újulna kedvesem.
Igéretem kötözne,
Otthon ülnék örökre.
Volnék hű, szüntelen,
S újulna kedvesem.

Bár volnék öreg,
Ráncos és hideg;
Bármit megtagadnál,
Az se volna baj már.
Bár volnék öreg,
Ráncos és hideg.

Bár volnék majom,
Mókás, víg nagyon;
Fájna valami néha;
Elűzné azt a tréfa.
Bár volnék majom,
Mókás, víg nagyon.

Volnék bárányszelíd,
Oroszlán, büszke szív;
Hiúz-szemmel figyelnék,
Szereznék róka-elmét.
Volnék bárányszelíd,
Oroszlán, büszke szív.

Volnék bármilyen,
Tiéd volnék, szivem,
Királyi adománnyal
Adnám magam által.
Volnék bármilyen,
Tiéd volnék, szivem.

De én csak én vagyok,
Vedd, amit adhatok!
És ha tán kevesled,
Fess magadnak te szebbet.
Mert én csak én vagyok,
Vedd, amit adhatok.

(Nemes Nagy Ágnes)
 
 
0 komment , kategória:  Johann Wolfgang Goethe versei  
Féltékenységféle
  2017-03-16 13:12:52, csütörtök
 
  Marina Cvetajeva

Féltékenységféle

Mondd, hogy élsz a másik mellett?
(Messze jár már csónakod!)
Ugye, gyorsan elfelejted
egyre távolabb hagyott

szigetem (amelyet felleg
ringat, nem vizen lebeg)?
Lelkek, tiszta égi lelkek,
hadd legyek nővéretek!

Mondd, hogy élsz a hétköznapi
nővel? Isteneidet
s cárnődet a trónról aki
lelökted (egy lendület...),

mondd, hogy éltek? Gond-bajokban?
Reggel hogy ébredsz vele?
Hogy ízlik a halhatatlan
ízetlenség étele?

"Hányt-vetett, sodort az élet!
Lesz egy zug, amely enyém!"
Mondd: akárkivel hogy élhet,
akit én szerettem, én?

Más-e a terített asztal,
más az étel íze, mondd?
Hogy élhetsz egy utánzattal,
aki bíráltad Siont?

Mondd, hogy élsz egy idegennel?
Megölelni hogy tudod?
Zeusz-perzselte szégyenjel
nem égeti homlokod?

Mondd: könnyű-e még az ének?
Jól vagy? Egészségben élsz?
Lelkiismeret-fekélyek
kínját tűrni nem nehéz?

Becsülöd-e drágán szerzett
piactéri árudat?
Carrarai márvány mellett
éltél, s hitvány másolat

lett tiéd. (Amaz szilánkra
zúzva-rontva lenn hever.)
Hogy élsz azzal, Lilith társa,
kiből van még - százezer?

Jóllaktál-e a primőrrel?
Segít még varázslatod?
Mondd, hogy élsz egy földi nővel,
kinek több nem adatott,
csak öt érzék.
No, hitedre:
jobb-e? Nem? A fénytelen
mélyben hogy élsz? Nehezebb-e,
mint - a másikkal nekem?
 
 
0 komment , kategória:  Marina Cvetajeva versei  
Neved
  2017-03-16 13:08:48, csütörtök
 
  Marina Cvetajeva

NEVED

Neved - madárfiók tenyeremben.
Neved - mint jégcsap, üdíti nyelvem.
Szájmozdulat, egy-rezzenetű.
Neved - öt betű...
Szép labda, égbe szökellő.
Ezüstszivü csengő.

Csendes tóba vetett
kavics visszhangja neved.
Döndül tompa zenével,
mint éji lódobogás, úgy enyész el.
Verdes, mint a magány
homlokhoz szorított fegyver ravaszán.

Neved - tudod, mi nekem?
Neved - csók lehunyt szememen.
Dermedt századok fagya enged
hóra-hullt csókjára nevednek.
Kékcsobogású, hűs italom
neved, álom, mély nyugalom.
-
fordította:Rab Zsuzsa
 
 
0 komment , kategória:  Marina Cvetajeva versei  
Hegedűszó
  2017-03-16 13:04:20, csütörtök
 
  Kassák Lajos

HEGEDÜSZÓ

Hogyan mondjam el, hogy szeretlek igaz szerelemmel
úgy, mint király a koronáját, szegény a kenyerét
szeretlek úgy, hogy beteg és szomorú vagyok tőle
s óvnám magam, ha lehetnék még valaki nélküled.

Én vagyok az árnyék és te a fény, vagy fordítva tán
két karom kitárom feléd s íme a kör bezárul
és benne állsz akkor is, ha talpig kívül maradtál
halk nevetésedre emlékszem tengereken túlról

Merre lehet a város, ahol először láttalak
a liget árnyas oldalán öntözted virágaid
egy madár ült a kőrisen s vérző szívvel énekelt
éreztem hogy tőled búcsúztat el most mindörökre

S újra itt vagy és élek mert nélküled nem élhetek
hiába szállsz fel a tenyeremből, visszatérsz megint
a pillanat játszik csak velünk s a végtelen idő
láncokkal és titkokkal kötötte össze szívünket.
 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos versei  
Elza szeme
  2017-03-16 12:56:23, csütörtök
 
  Louis Aragon

Elza szeme

Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükrében arcukat bámulták a napok
Beléhal mind akit reménye elhagyott
Szemed oly mély lehull az emlék benne holtan

Sirály sikolt a vad tenger dühe remeg
Hirtelen kiderül s szemed színe megolvad
Felhőből szab kötényt a nyár az angyaloknak
Sosem oly kék az ég mint a búza felett

Hiába űzi a menny bánatát a kék szél
Fénylőbb a te szemed ha benned könnyed ég
Féltékeny rá a friss esők utáni ég
Legmélyebb az üveg kékje a repedésnél

Hétfájdalmú anya ó nedves ragyogás
Hét tőr ütötte át a színek szőtte prizmát
Legélesebb a nap ha könnyben úszva int rád
Kékebb az írisz is ha pettyezi a gyász

Balsorsban a szemed kettős rést nyit hol újra
Éled a mágusok csodája mikor a
Barlangban reszketőn meglátták Mária
Kabátját a szerény jászol fölé borulva

A szavak májusán egyetlen száj elég
Minden sóhajnak és minden éneknek éppen
De annyi csillag ég hogy szűk nekik az ég fenn
Add kölcsön két szemed iker igézetét

A gyermek szédülőn képektől és csodáktól
Nem tárja két szemét olyan kerekre mint
Szemed ha ámulón s áltatva rám tekint
Mintha vad szirmokat nyitna valami zápor

Villámot rejt szemed levendulája tán
Hol dúlt szerelmüket emésztik tünde férgek
Lehulló csillagok szálán lebegve élek
Mint süllyedő hajós augusztus éjszakán

Zsákmányom lett ez a dús rádium de máris
Égeti ujjamat mint tiltott lángfolyó
éden százszor is villanó illanó
Szemed az én Perum Golcondám Indiám is

Egy fényes éjszakán a világ szerteszét
Törött egy zátonyon jelzőtűz gyúlt a szirten
S én a tenger fölött ott láttam égni híven
Elza szemét Elza szemét Elza szemét

/Rónay György/
 
 
0 komment , kategória:  Louis Aragon versei  
Menyasszonyomnak
  2017-03-16 12:52:48, csütörtök
 
  Móra Ferenc

Menyasszonyomnak

Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós nyári alkonyat,
Amikor szép fejed szivemre hajtva,
Elárulád te titkos álmodat?
Öt éve már s im én eljöttem érted
A régi szóval lázas ajkamon,
Te álmodod-e még a régi álmot,
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?

Koldús vagyok, a költöző rigónál
Egy árva fillérrel se gazdagabb,
Puha pompa és cifra szolganépség
Nem vár az ócska nádfödél alatt.
Csak két galamb búg rád a tiszta dúcból,
Pintyőke szól a jázminágakon
S csak én fogadlak egy könnyel szememben,
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?

Szépségednek se lesz sok bámulója,
Betakar holmi névtelen zugoly,
Hová nem hallik a világ morajja,
Síró kacaj és kacagó sikoly.
Ifjúságod nekem virítva hervad,
Mint vadszegfű sívó domboldalon,
Nem lesz, ki érted írigyeljen engem -
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?

De nékem szentebb lészel, mint a szentek
És drágább lelkem üdvösséginél
S köréd szerelmem olyan glóriát fon,
Mint semmi gyémánt, semmi égi fény.
Virágait szépséged erdejének
Szivembül csendült dalba foglalom
S bár engem elfelednek, mindig élsz te -
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?

S hűséges szívednek jutalmaképpen
Mást néhány dalnál nem is adhatok,
Hiszen tudod, hogy napszámos szülémtől
Örökül én csak jókedvet kapok.
S amig majd engem tüske, kő kivérez,
Te sem pihensz ám bársonypamlagon -
Eljegyzett társa küszködéseimnek,
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?

De hogyha a nap szárnyait behúzva,
Kék tengerek vizében elpihen,
Ujult erővel én ölembe veszlek
S megnyúgoszunk a tüzhely enyhiben.
Szedve a boldogság virágait, míg
Álomba ringat lágyan két karom
S virrasztalak, mint fösvény drága kincsét -
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?

S ha alkonyúló napja életünknek
A sírhalomnak szélein pihen,
Megifjulunk a csöndes, tiszta multnak
Ránk visszahulló fényin, enyhiben.
És együtt hagyjuk itt e szürke földet,
És együtt föd be jeltelen halom.
Madárdalos, selyemfűs, vadvirágos -
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?

Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós nyári alkonyat,
Amikor szép fejed szivemre hajtva,
Elárulád te titkos álmodat?
Öt éve már. S im én eljöttem érted
A régi szóval lázas ajkamon:
Te álmodod-e még a régi álmot,
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?
 
 
0 komment , kategória:  Móra Ferenc versei  
Szereposztás
  2017-03-16 00:10:05, csütörtök
 
  Szuhanics Albert

Szereposztás

Színházban nincs láthatár,
de van egy szép ruhatár,
s ruhatáros barátom,
átadom a kabátom...

Szívem hölgye bundája
is ott virít csudára,
első sorban a nerce,
nézd, volt beadni mersze!

Protekciós eme hely,
a barátom jól figyel,
megőrzi az értéket,
míg foglaljuk a széket!

Ha vége a darabnak,
mind mögöttünk haladnak,
a kabátunk, s a bundánk
legelsőként kerül ránk!

Hisz kint vár a royce royce-om,
így alakult a sorsom,
a sofőröm tiszteleg,
ki is jár a tisztelet!

Gyermekkori álmom volt,
mégis így hozta a sors,
...tudjátok meg emberek,
ruhatáros nem leszek!

E vágybéli szerepem
másra osztották nekem,
így álmaim tengerén
szegény gazdag lettem én...

Nem tehetek egyebet,
még ejtek pár könnycseppet,
higgyétek el már, nahát:
"Színház az egész világ...!"

Debrecen, 2017. 03. 15.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.03 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 6 db bejegyzés
e hónap: 307 db bejegyzés
e év: 817 db bejegyzés
Összes: 7303 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1782
  • e Hét: 10545
  • e Hónap: 57429
  • e Év: 221040
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.