|
2017-03-16 18:28:12, csütörtök
|
| |
| |
Csontos Vilmos - Este
Karom lecsuklik, fáradt vagyok.
A gyalu, fűrész csendben elpihen.
A lemenő nap fáradtan ragyog,
Én a műhelyben magam maradok,
S verset írok - nem zavar senki sem.
A kútnál éppen itat sógorom,
S két jámbor tehenünk mohón iszik.
Én egy koporsó deszkáján rovom
E sorokat, és elgondolkodom:
Hogy életem szép - sokan azt hiszik.
Mert akik látnak cégtáblám mögött,
Haj, dehogy sejtik való életem...
Nem látják a rám boruló ködöt.
S hogy az utam rég derékba törött,
És ez nagyon, nagyon fáj nekem.
Fáradt vagyok, és egyedül vagyok,
Árva álmaim vannak csak velem,
Ennyi, amit én a sorstól kapok.
De talán, talán, ha majd meghalok,
Lesz nékem is szép, glóriás nevem...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csontos Vilmos |
|
|
|
|
|
Offline
