Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Meggyesi Éva
  2017-03-05 08:26:23, vasárnap
 
 
Meggyesi Éva

Tűnődés

Magamba mélyedve járok az úton,
s közben tűnődöm: mit vegyek?
Valami kedves ajándékot,
amely csak engem jellemez.
Aranyló tárgyat? Csillogó díszt?
Az drága. Nem jut rá nekem.
S hiába jutna, csak egy dísztárgy,
de mégiscsak értéktelen.
Szeretnék valami olyasmit adni,
melyben a szívem benne van,
amit nem lehet pénzért kapni,
és mégis: oly nagy ára van.
Meleget, mely a szívemből árad,
s felmelegíti mindened,
mint a sugárzó nyári napfény
simogatva a testedet.
Nyugalmat, amely úgy vesz körbe,
áthatolva a lelkeden,
hogy beleremegj, ha arra gondolsz,
hogy talán elveszítheted.
Valami féktelen szeretni vágyást,
amelyben végre megpihensz,
mint folyóvíz, mely a tengerhez érve
úgy érzi, hazaérkezett.
Valami fénylő, tiszta lángot,
amely átjárja mindened,
s szeress úgy, ahogy én tudlak csak,
minden ízemmel, teljesen.
Valami édes melegséget,
mely úgy járja át a bőrödet,
hogy beleborzongj, ha arra gondolsz,
milyen is lenne nélkülem.
Hiszen tudod, hogy úgy szeretlek!
S neked adnám most mindenem,
nem kérnék érte mást cserébe,
csak azt, hogy melletted legyek.
Ha kell, tűzként, hogy őrizzem lángod,
s felgyújtsam hogyha kell neked,
s úgy vigyáználak, őriznélek,
hogy nehogy megégesselek.
Vagy mint egy fénylő esti csillag,
mely lámpásként világít neked,
minden kis fényét reád ontva,
amíg sápadtan megpihen.
Őriznélek, mint legdrágább kincsem,
hiszen te vagy a mindenem!
S nem kérek érte mást cserébe,
csak szeress, ahogyan én teszem.
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Helen Bereg
  2017-03-05 08:23:01, vasárnap
 
  Helen Bereg

Bizakodás

Fuss, hagyd el mi fájdalmas emlék!
Fuss, hogy ne érjen utol!
Hagyd kitépje magával a szél
Fájdalmad örökét a múltból.

Nyisd szemed a jövő fényére!
Nyisd lelkedbe a bizakodást!
Hagyd, hogy ellepje szíved a béke,
Múlt porán nyíló boldogság.

Hagy lelked szerelem járja át!
Hagyd fényben repkedni szíved!
Ne rettegj, nem mind csalódás!
Bizz! Létezik örök szerelem.
 
 
0 komment , kategória:  Helen Bereg  
S.Dudás Mária
  2017-03-05 08:19:27, vasárnap
 
  S. Dudás Mária

Áprilisi sóhajok

Áprilisban varázsfénnyel
Mosolyog a napsugár,
Messzi útról vándormadár-t,
Régi fészke visszavár.

Míg hangosan csivitelve
Szárnyuk lengve integet,
Mint röpködve, szellő szárnyán,
Élvezik az életet.

Nézem őket oly boldogok,
Tán szemük is ránk nevet,
Bárcsak én is sétálhatnék,
Virágok közt most veled.

Kézen fogva, úgy kacagnánk,
Ízlelnénk e sok csodát,
Együtt, ketten elfelednénk,
Mindünk búját, bánatát.

Mikor két szív együtt dobban,
Álomszerű, meseszép,
 
 
0 komment , kategória:  S.Dudás Mária  
Törő Zsóka
  2017-03-05 08:17:11, vasárnap
 
 
Törő Zsóka

Rejtély

Fényből szőtt álmok szikrázva égnek,
lelkünkben édes remények élnek.
Mi az, mit nekünk szánt ez az élet,
csalódást avagy tündérmeséket.

Jövőnknek kútja még kiapadhat,
bő vizű forrást, kincset is adhat.
Szárnyakat növeszt ébredő vágyunk,
valóssá válik, amit úgy várunk.

Szeretnék újra csodában hinni,
feltétel nélkül tebenned bízni,
szivárvány színű virágot szedni,
sohasem sírni, mindig nevetni...
 
 
0 komment , kategória:  Törő Zsóka  
Bornemissza Attila
  2017-03-05 08:16:10, vasárnap
 
  Bornemisza Attila

Végrendeletem

Végrendeletemben, álljon csak annyi,
Szeretnélek téged magamnak adni,
Véglegesen az Időben, s észrevétlen,
Bolyongani Véled a végtelen Térben.
Magamhoz ölelni, birtokolni Téged,
Gyöngyeid cipelni, s kínt szenvedni Véled.
Végrendeletem most csupán csak ennyi,
Szeretnélek végképp tűz-karomba venni.
Örökre talán, vagy elégni naponta,
Daloljon, vérünk s nem kell hozzá kotta.
Hajad kazalában árnyékot keresve,
Mindig rajtad kívül, mindig minden este
Belebújni, elégni hófehér karodba,
Simogatásodtól repülni a Holdba.
Csillagok vad táncát érezze a vérem,
Végrendeletemben tőled csak ezt kérem.
Aztán ha megnyugszik testünk földi része.
Röpüljünk az égig, bebocsátást kérve,
S ott is megírom e végső komor éjbe,
Hogy Téged akarlak magamnak az Égbe,
Tűzmadár Létedet ünnepli sok karát,
Formáld ki végleg az angyalok karát,
Hozz új rímes rejtett égi csillagot,
Legyen meg az ámen mely régen elkopott,
Végrendeletemben csupán csak azt kérem,
Rendelj magad mellé csendben, észrevétlen,
Angyalnak talán, akár végzet által,
Hogy megbírkozhassunk az idők szavával.
Legyen Végzetemben jobbik énem Nálad,
Végrendeletemben csak ez a szó állhat:
Szerelemben élni az örök életben,
S együtt maradni fenn a Végtelenbe'.
 
 
0 komment , kategória:  Bornemissza Attila  
Ács Nagy Éva
  2017-03-05 08:13:49, vasárnap
 
  Ács nagy Éva

Foglyod vagyok

Elállt a szó,
megállt a lélegzet,
mikor szemed a
szemembe nézett.
Rám néztél,
s én mint egy
nyárfa reszketek.
Nem kellett szó,
nem kellett más,
csak heves szívdobbanás.
Csak egy pillantás,
csak egy mosoly,
s én lettem hirtelen
fogoly!
Nem kellett lánc,
nem kellett bégjó,
nekem így volt jó.
Rád találtam
egy hajnalon,
egy szürke poros
peronon.
Felém jöttél
mosolyogva,
csókot adtál
az arcomra.
Fogoly lettem,
de fogolynak lenni jó,
mert te vagy a
fogva tartó.
Akár egy életen,
evezz messzire velem.
 
 
0 komment , kategória:  Ács Nagy Éva  
Szuhanics Albert
  2017-03-05 08:12:28, vasárnap
 
  Szuhanics Albert

Mindenkinek van álma...

Mindenkinek van álma,
álmaihoz van szárnya,
szárnyaihoz fényes ég,
vágyainak menedék.

Mindenkiben van szépség,
e szépség a reménység,
reményleni szebb jövőt,
szebb jövőt, minél előbb!

Mindenkiben van zene,
a zenének kelleme,
kellemének dallama,
mit visszhangként hallana.

Mindenkiben van ének,
énekek, mik oly szépek,
szépek, mint a csillagok,
mind a szemükben ragyog.

Mindenkinek van lelke,
lelkének van szerelme,
hol szerelmes szív dobog,
ott laknak a boldogok!

Mindenkiben van erény,
ez az erény hit, remény,
remény és a szeretet,
látod, mindez jár neked!
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Henrich Heine
  2017-03-05 08:11:10, vasárnap
 
  Heinrich Heine

Mesék mesélnek róla...

Mesék mesélnek róla
mintha kéz intene;
tündérországról szól a
csengő-bongó zene;

Hol nagy virágkelyhekre
hull arany alkonyat
s egymást nézik epedve
a virág-párok ott;-

Hol fák is szólni tudnak,
s kórusban zengenek,
kristályforrások futnak,
s muzsikát öntenek; -

Soha nem hallott ének
zsong ott a fák alatt
s szédít mint édes méreg,
az édes kábulat.

E messzi honba vágyom,
örülne ott szívem,
a kín lehullana lágyan,
nem fájna semmi sem.

Álmomban sokszor látom
e gyönyört,de a nap,
a reggel kél,s az álom
szétfoszlik,mint a hab.

Fordította: Justus Pál
 
 
0 komment , kategória:  Henrich Heine  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 279 db bejegyzés
e év: 3085 db bejegyzés
Összes: 6220 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1439
  • e Hét: 14175
  • e Hónap: 55546
  • e Év: 655567
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.