|
2017-03-05 20:30:34, vasárnap
|
| |
| |
OSVÁT ERZSÉBET
Osvát Erzsébet (Beregszász, 1913. március 21. - Budapest, 1991. április 20.) magyar költőnő, ifjúsági írónő. A gyermekirodalom elismert alakja.
ARANYSZÁRNYÚ NYÁR
Aranyszárnyán
száll a nyár,
tavaszhúgát váltja
Sereg madár,
víg énekes
a tarka uszálya.
Szitakötők kísérik
- mint drágakő, zöldek-
amíg lába
fürge lába
érinti a földet. 
Pipacsot nyit,
pirulót,
nefelejcset,
kéket,
mosolyától virulnak a
szelíd százszorszépek.
Rózsabimbót,
hogyha bont-
a leggyönyörűbbet-
pacsirták dalolnak
tücskök hegedülnek.
ÁRVA CSACSI
Egy csacsi az utat rója.
Nincs gazdája, gondozója.
Elfogyott az eledele,
ha nem talál, mi lesz vele?
Búsan kocog, nagy a sár.
A nyárnak hűlt helye már.
Egyszer látja, bogáncs, dudva
hajlik ki az országútra.
Felvidul a csacsi képe,
lesz már finom csemegéje!
Ropogtatja, rop-rop-rop,
Esik eső, kop-kop-kop.
Árva csacsi ázik-fázik,
i-á, i-á, nagyot ásít.
Jóllakott, hát keresett
feje fölé fedelet.
Bánja is már, ha esik!
Elbóbiskol reggelig.
BALAMBÉR
Van egy kutyám,
Balambér,
Elcserélem
galambér'.
Vagy eladom jó áron
Vasárnap a vásáron.
Akkor aztán vehetek
hat galambot, vagy hetet!
De hát mivel etetem? 
Tiszta búzám nincs nekem.
Balambérnak jó a csont.
A kosztjára semmi gond!
Balambér a barátom.
Ha eladom, nem látom.
Nem adom én Balambért
se pénzért, se galambért!
BARKA
Kölyökcica, barka,
bársony bunda rajta.
Nincsen farka, karma,
szellő cirógatja.
Fényes, fürge esőcseppek
nevelik fel nagyra.
BŐKEZŰ JÚLIUS
Július,
a vendégváró.
Mindig szíves
vendéglátó.
Sétálni hív,
menj vele!
Tárva-nyitva
erdeje.
Szomjad, éhed
oltja málna,
szedhetsz bőven, 
nem sajnálja.
Hűsölhetsz
a fák alatt.
Finom gomba
száz akad.
Zenében sem lesz
hiány:
fejed felett
rigó fütyöl,
trillázik
a csalogány.
DIDERGŐK
Brr, de fázom,
majd megfagyok.
Bárcsak sose
lenne tél!
Dideregnek
kicsik-nagyok,
de valaki
vígan él.
Ki lenne más: 
a hósubás,
nagypocakos
hóember.
Áll a hóban
jókedvűen,
két nevetős
szénszemmel.
ELSŐ HÓ
Ébredjetek gyerekek!
Csoda történt éjjel.
Megérkezett Télapó,
Csillagot szórt széjjel.
Fehér köntöst is hozott
a bokroknak, fáknak.
Nézzétek, hogy örülnek,
Mostmár nem is fáznak
Hideg szél fúj, hull a hó
hó-kabát a fákon.
A kis cinke didereg,
megbújik az ágon.
Őzike az erdőben
magas hóban baktat,
Megnézi az etetőt:
van-e benne abrak?
Milliónyi pelyhecske
lengedez a tájra-
Decemberben mindenki
a Télapót várja.
Csilingelnek a csengők
az erdei laknál.
Télapóka rakodik,
majd a bakra felszáll.
Erdők felett repíti
sok kis útitársa.
Hat kedves kis rénszarvast
fogott be a szánba.
Vígan szállnak fel vele
a csillagos égig.
Csillagok az útjukat
fényükkel kísérik.
Nagymedve és Fiastyúk,
s még ezernyi csillag
ragyog nekik, hogy lássák
a végét az útnak.
AZ ELSŐ ISKOLANAP 
Édesanya otthon
türelmetlen várja,
mikor jön már haza
kedves fiacskája.
Milyen lassan múlik
a délelőtt máma!
Bezzeg, máskor mintha
gyors szárnyakon szállna.
Na, végre megjött már!
Hogy ragyog a szeme!
Mintha napsugárkák
bújtak volna bele.
Kezében a táska, 
letenni sajnálja,
biztosan magával
viszi majd az ágyba.
Kikerül az irka,
benne ákombákom.
Mutogatja büszkén:
- Ez az én írásom!
Édesanyja meg is
dicséri Gyurikát,
és süt neki finom
túrós palacsintát.
ELSŐ OSZTÁLYOSOK
Óvodások voltatok -
kisfiúk, kislányok.
Tündérország berkeit
bebarangoltátok.
Iskolások lettetek.
Mi minden vár rátok!
Nagy felfedezések,
Szép kirándulások.
Betűországba vezet
a tanító néni.
Mennyit fogtok ti otthon 
Majd erről mesélni!
Számországban elámul
a szemetek, szátok
a temérdek kincsen,
...amit ott találtok.
Kezdődik az utazás,
a csengő már csenget.
Kívánunk hát jó utat
s hozzá vidám kedvet!
ÉDESANYÁM SZEME
Ha mosolyog
szeme kék,
mint a nyári
derűs ég.
És ilyenkor
énekel.
Csak énnekem,
énnekem.
Ha haragszik
szeme zöld.
Körülötte
nagy a csönd.
Mintha vihar
az égen!
Villám csillan szemében.
De megbékül
csakhamar.
Elvonul a vihar.
Kiderül a borús ég.
Édesanyám
szeme kék.
Újra, újra, újra kék!
ÉDESAPA SZÜLETÉSNAPJA 
Nincs felhő az égen,
Süt a nap, süt a nap.
Nincs ma nálam sehol
boldogabb, boldogabb.
Édesapámnak van
születése napja.
Legszebb ajándékát
talán tőlem kapja.
Piros pipacsokat,
most szedtem, most szedtem.
A bizonyítványomat
közéjük rejtettem.
Jóllakott ötösök
gömbölyödnek benne.
Kacagós lesz, tudom,
édesapám kedve.
ÉN KORÁN KELEK!
Édesanyám engem
sosem ébreszt reggel.
Ha hiszitek, ha nem,
magamtól kelek fel!
Sokáig tart, míg az
iskolába érek,
de büszkén mondhatom,
soha el nem kések.
Hogy miért nem késem, 
mint Pali meg Pista?
elárulom nektek,
mi ennek a titka:
Ébresztő óra áll
apám ágya mellett,
s ha kint felkel a nap,
bent az óra csenget.
Édesapát kelti,
hívja a munkába.
De nekem is csenget:
Kati! Iskolába!
FALEVELEK
Száguldanak
Szárnyas szelek
Repülnek a
Falevelek.
Őszi fákról
Földre szállva
Gondolnak a
Letűnt nyárra. 
Fényes napra
Víg madárra
A sok kedves cimborára.
Elszunnyadnak
A fák alatt
És álmodnak
Tavaszt, nyarat.
FARSANG AZ OVIBAN
Ma van az óvodában
a farsangi bál napja.
Édesanyám jelmezemet
két kezével varrta.
Mókázunk és táncolunk
az összes bút feledve,
bárcsak az év minden napja
ily vidáman telne!
GYERMEKNAPRA
Napsugár,
napsugár,
ragyogj, süss ma szebben!
simogasd a gyerekeket
lágyan melegebben!
Madarak,
madarak,
cinkék, csalogányok,
köszöntő dalotok
vígan csattogjátok! 
Virágok,
virágok,
szegfűk, tulipánok,
a lánykákat, a fiúkat
virulva várjátok!
Hadd legyen
ez a nap
egy nagy örömének!
Ezt kívánom én a világ
minden gyermekének.
HA NAGY LESZEK
Ha nagy leszek, és te kicsi,
tiéd lesz a babakocsi,
kiviszlek a játszótérre,
lepkét kergetni a rétre.
Én dolgozom, Te majd játszol,
várat építsz, fára mászol.
A boltba is én megyek,
hozok cukrot, kenyeret,
banánt is, mert szereted!
Hazajövök, ölbe veszlek,
úgy szeretlek, úgy szeretlek!
A HÁROM HÓEMBER
Körös-körül
hótenger.
Rajta három
hóember.
Oly egyforma
mind a három,
mint tojások
a vásáron.
Barátkoznak a
varjakkal,
a rigókkal,
cinegével.
Villanyokként
világítanak
sötét este,
sötét éjjel.
Hósubában
sosem fáznak.
Hógombócot
vacsoráznak.
HOL A HÓ, TÉLAPÓ?
Télapó,
Hol a hó?
Puha, fehér takaró?
Elvesztetted
A naptárad
És nem tudtad,
És nem láttad,
A gyerekek
Várva várnak.
És a szánkók
A padon
Futnának a
Friss havon.
Hozd hamar a
Hópelyheket,
A gyerekek
Örüljenek:
A sok fénylő
Fehér hónak,
Hóembernek,
Hógolyónak.
HÓPIHÉK
Puha pelyhek,
hópihék,
pici, fehér
hócsibék.
Kavarogtok
kergetőzve,
megpihentek
bokron, fán,
az udvaron,
a kukán.
Tiszta lesz a
piszkos udvar,
hófehér
a háztető --
mint a frissen
mosott, vasalt,
fehér vászonlepedő.
Varázsoltok,
ti, bűvészek,
feketéből
hófehéret,
a csúnyából
csudaszépet
ITT A TAVASZ
Kidugtam a fejemet,
hát mit láttam, gyerekek!
Erre szaladt Télapó,
a hátán hótakaró.
Megörültem, de meg ám!
Hívtam Szellő paripám,
ráültettem a Napot,
s hipp-hopp, hipp-hopp, itt vagyok! 
Biztosan már tudjátok,
ki toppant be hozzátok.
Ismeritek zöld ruhám?
Tavasz jön a Tél után.
JÓKEDVŰ KÖSZÖNTŐ
Tele a tarisznyám
tréfával, jókedvvel.
Csombékot kötök rá,
hogy el ne szökhessen.
Az új esztendőre
tartogatom kincsem.
Aki búval bélelt,
annak adok ingyen.
Gyertek, ti kesergők,
ez mind a tiétek.
Jó szívvel kínálom,
itt van hát, vigyétek!
Marad magamnak is,
nektek is jut bőven.
Legyen jó kedvetek
az új esztendőben!
JÖTT ŐSZANYÓ HIDEG SZÉLLEL
Jött őszanyó
Hideg széllel,
Aranysárga vízfestékkel,
Sárgák lettek
A levelek,
Fújtak, fújtak
Őszi szelek.
Fújtak, fújtak
Őszi szelek,
Lehullottak
A levelek.
Ott vannak
A fák alatt.
Látod a sok
Aranyat?
KÉSZÜLŐDIK TÉLAPÓ
Van nekem egy csodás,
csodás messzelátóm.
Azzal még az öreg
Télapót is látom.
Előveszem, nézem
vajon hol is lehet?
Hát épp most indítja
útjára a telet.
A kis hópelyheket
szárnyukra bocsátja,
csillogva hullanak
a didergő fákra.
Majd zsákot hoz elő
a kincses kamrából.
Van abban a zsákban
minden a javából:
Finom csokoládé,
meg játék, százfajta,
kisvonat, hintaló:
kengyel is van rajta!
Aztán útnak indul,
ha csendben várjátok,
a sok ajándékkal
bekopog hozzátok.
A KIS CINKÉD
Szomorú, de mégis elmesélem.
Ötesztendős voltál akkor télen.
Fehér ünneplőben álltak a fák,
puha kesztyűbe bújt a sok faág.
A dombon, a hegyen szikrázott a hó,
A kertben lested, jön-e már Télapó?
Kis neszre kaptad fel a fejedet,
Körülnéztél. Mi is neszezhetett?
Valami a fáról lehuppant a hóra.
Egy dermedt kis cinke. Hullott a hó róla.
Mint elkésett levél, feküdt a csepp árva,
szárnyai szomorún, mereven széttárva.
Lehajoltál érte, a kezedbe vetted,
ráleheltél sokszor, hogy megmelengessed.
A szobába vitted, vattába csavartad.
Ó, csak feléledne! Úgy, de úgy akartad.
Sem közel, sem távol nem volt egy varázsló,
De nem segíthetett semmilyen varázsszó.
Lecsüngött a szárnya, feküdt moccanatlan,
Fehér vattaágyán vörös alkonyatban.
Csengethetett neked százszor is Télapó,
Nem kellett a régen áhított űrhajó.
A kis cinkéd járt csak folyton a fejedben.
Levetkőztél, s aztán lábujjhegyen, csendben
ágyadba osontál, rejtetted bánatod,
s remélted, álmodban repülni láthatod.
A LEGSZEBB SZEM
Rózsabokor árnyékában
Tarka pázsitszőnyegen
Négy kis gyerek arról cseveg,
Milyen is a legszebb szem.
Tibinek a kék szem tetszik,
Balázsnak a barna,
Éva meg a legszebb szemnek
A feketét tartja.
parázs vita támad köztük,
Majd hogy összevesznek,
Kékszalagos kis Katica
Teremt köztük rendet.
"A nevető szem a legszebb!"
Ezt mondja a lányka,
El is ámul nagyon ezen
Mind a három társa.
Kipirulva kérdi Kata:
"Miért csodálkoztok?
Hát nem anyánk szeme legszebb,
Mikor ránk mosolyog?"
A MEGSZEPPENT HÓVIRÁG
Megszeppent a
hóvirág,
amikor
kikandikált.
Látja,
pilinkél
a hó,
a földön
hótakaró.
Télapó meg
nincs sehol:
talán szundít
valahol,
és nem vette észre,
hogy a télnek vége?
MELYIKET VÁLASSZAM?
Sovány az egyes,
nem szeret enni.
Ne akarj soha
barátja lenni!
A kettes hamis,
hívogat téged.
Te rá se ügyelj,
bajt okoz néked.
A hármas sem szép.
Két görbe púpja 
bizonyítványod
de elcsúfítja!
A négyes kedves,
szelíd kis jószág.
Nem csap be téged,
hűséges hozzád.
Mégis az ötöst
válasszad társnak.
Örömöt szerzel
édesanyádnak!
MENNYI APRÓ TÉLAPÓ
Hull a hó,
hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?
Kik ezek,
Mik ezek
az apróka
Télapóka - emberek?
Óvodások mennek
sorba,
záporozó, habos
hóban.
MESETÓ
Mesenyírfák,
mesenyárfák,
mesekertben
mesetó.
Mesetó,
kerek tó.
Tavirózsák
szundikálnak,
tavirózsák,
tündérszépek
és fehérek,
mint a hó.
Tavirózsa
teraszára
tavibéka
telepszik.
Sütkérez,
melegszik.
Szitakötők
kékek, zöldek,
a tó fölött
kergetőznek.
Nézik őket
barna őzek.
MESÉLTÉL, MESÉLTÉL
Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.
MINEK A MEDVÉNEK A BUNDA?
Minek a medvének bunda?
Hisz a telet átalussza.
Bebújik a barlangjába,
A hidegre fittyet hányva.
Mellette a kicsi bocsa,
Vígan horkol a sarokba.
Álmodik jó édes mézről,
Mackók kedvenc ételéről.
Csámcsog hozzá egy kicsit.
Pedig hát ez nem illik.
A MI TANÍTÓ NÉNINK
Belép az osztályba,
elcsitul a lárma.
A sok gyerek szeme
szavát lesi, várja.
Amikor magyaráz,
repülnek a percek.
Szinte csodálkozunk,
már a csengő csenget?
Türelmes, megértő,
nem kiabál soha.
Ha tudjuk a leckét,
vidám a mosolya.
Megdicsér vagy dorgál,
tudjuk, szeret minket.
Vidítsuk fel minnél többször
tanító néninket.
NYÚJTÓZIK A HÓVIRÁG
Nap kergeti a telet.
Hancúroznak friss szelek.
Nyelvecskéjével a fű
tavaszt kóstol:
- jóízű!
Bimbót bont a barka már.
A hóvirág? Ő sem vár.
Hosszú volt a tél nagyon.
Jót nyújtózik a napon.
ODALETT A MELEG
Sándor, József, Benedek,
hű, de lusták lehettek!
Hol a meleg?
Hát a zsákok?
Nem győztünk már
várni rátok.
- Hoztunk, hoztunk meleget,
siránkozik Benedek.
- Ahogy jöttünk vizen át,
kilyukadt a három zsák.
A meleget bekapták
mindenestül a harcsák.
PATTAN A RÜGY
Tavaszt rikkant
a rigó,
itt van már a
gólya
Pattan a sok
rügy a fán,
mintegy varázsszóra.
Eltűnt a hó,
és a föld
nagy vidáman ébred.
Bimbót bont
az ibolya,
híre sincs a
télnek.
Tarka szoknyát
kap a rét
zöld ruhát
az erdő.
Ég kékjéről
csodálja
egy kis
kölyökfelhő.
Versenyez a
kék cinke,
sármány,
búbos banka,
hogy melyikük
repül fel
a legmagasabbra.
Tarka farkú sárkány
száll, száll fel az égig,
gyerekek bámulják,
madarak kísérik.
PIROS KENDŐS TULIPÁNOK
Úgy égtek, ragyogtok
piros tulipánok,
mintha pironkodó
kislányok volnátok.
A lángoló fejkendőtök
leng, lobog.
Hajladoztok friss szélben,
mint táncosok.
Sokan vagytok,
együtt ünnepeltek mind.
A rengeteg színes zászló
nektek int.
SZEPTEMBER ELSEJE
Szeptember elseje
elérkezett végre.
Örömöt csillant az
elsősök szemébe.
Még alig pitymallik,
ők már talpon vannak,
nehezen várják, hogy
útnak induljanak.
Kis táskájuk fénylik,
vadonatúj, tiszta.
Benne ábécéskönyv,
tolltartó és irka.
Üres lett a fészek.
kirepült a madár.
A sok kicsi elsős
már iskolába jár.
SZÓL A CSENGŐ
Hej de büszke
a ház népe!
Kicsi Bálint iskolás!
Tyúkanyó is
másképp mondja,
mint azelőtt:
- Kotkodács!
Kakasunk meg
olyan cifra
kikerikit kukorít -
elhallatszik
jó messzire,
az iskolaudvarig.
Szól a csengő:
Csingilingi,
mehettek mind haza már! 
Édesanya
ízes fánkkal,
édes szóval hazavár.
Piros táska
Bálint hátán,
piros mosoly víg arcán.
Csaholva fut
felé Fickó:
Csakhogy itt vagy, kisgazdám!
TANÍTÓMNAK
Írni tanítottál.
Bizony, nem ment könnyen.
Írás közben néha
hullott is a könnyem.
Odaültél mellém,
vezetted a kezem,
s egyszerre a betűk
elindultak velem.
Be sokszor biztattál:
A betűk barátok!
Velük barangoljuk
be a nagyvilágot.
A könyvek visznek el,
mintha szárnyuk lenne,
űrutazásokra,
erdőrengetegbe.
Kistestvéreinknek,
amikor csak kérnek,
mi olvasunk fel már
verseket, meséket.
Jó szóval, tanáccsal
te álltál mögöttünk.
Ünnepeden engedd,
hogy ezt megköszönjük.
TAVASZ A VÁRVA VÁRT
Ki csalogat
napsugarat?
Távolba szállt
madarakat?
Ki festi az eget
kékre,
hóvirágot
hófehérre?
Ki ad bársonyt
a barkákra,
zöld ruhát a
fázó fákra?
Tavasz ő,
a várva-várt.
Végre, végre
ránk talált!
Örülnek a
gyerekek:
vetnek
cigánykereket.
TAVASZVÁRÓ MONDÓKA
Távozz, hideg,
olvadj, hó!
Hagyj itt minket
Télapó!
Küldd a lányod
magad helyett.
Mondd meg neki,
el ne feledd:
hozza el a
meleget,
fecskét,
gólyát,
hóvirágot,
a nevető kék eget!
TÉLAPÓT VÁROM
Nicsak, pilinkél a hó!
Ó, be pompás, ó be jó!
Csengő-bongó
ezüstszánon
úton van már Télapó.
Üzenetem megkapta-e?
Elhozza majd, amit kértem?
Kishúgomnak hajas babát,
színes képeskönyvet nékem.
Apukámnak golyóstollat,
újat, mert a régi rossz,
anyukámnak meg papucsot,
bojtja legyen szép piros,
nagymamámnak meleg bundát,
nagyapámnak puha sálat -
tudom, megörülnek neki,
mert ők olyan sokszor fáznak.
Azt is üzentem még neki,
hogyha marad egy kis pénze,
vegyen magának narancsot,
csokoládét, banánt érte.
Csak egy baj van, kicsi kutyám,
kihagytalak tégedet.
De ne búsulj, együtt nézzük
a sok színes képet.
TÉLKERGETŐ
Fuss, Te Tél! Fuss, Te Tél! Jön a Tavasz utolér.
Jön óriás sereggel,maró, csípős szelekkel,
eső dobol hátadon,a nap sem lesz pártodon.
Hányszor mondjam,tűnj el gyorsan,szépszerivel,
míg lehet,mert, ha vársz hát, jaj neked.
ÚJ ESZTENDŐ VENDÉGEI
Megérkezett az Újév,
elfutott a régi.
Nincs oly futóbajnok,
aki utoléri.
Búcsúztattuk tánccal,
trombitával, dallal.
Többé sosem látjuk,
új év jött, új hajnal.
Újévet elsőként
köszönti Télapó.
Ajándéka: csupa
csillogó jég és hó.
Korcsolya, sí, szánkó
száguld jegen, havon.
Piros rózsa virul
a gyermekarcokon.
De várja már haza
Télapót a lánya.
Felcihelődik hát,
indul nemsokára.
Tavasz az új vendég,
barátja az évnek.
Felcsattan a fákon
fülemüleének.
Új zöld ruha rajta.
Friss, fehér hóvirág,
lila kökörcsinek
fejét koszorúzzák.
Az ő ideje is
lepereg már lassan,
itt is, ott is a Nyár
vidám hangja harsan.
Libbenő a lépte,
a szemei kékek,
mert az ég óriás
kék tükrébe néztek.
Hirtelen eltűnik,
észrevétlen, csendben.
Pár szál rózsa búsul
utána a kertben.
A vendégjárásnak
vége-hossza nincsen.
Valaki kopogtat,
keze a kilincsen.
Őszanyó kocog be
bőven megrakodva:
szőlő, szilva, alma
mind a hátán hozza.
Mind a hátán hozza,
sorban széjjelosztja,
zörgő diójára
nincs már semmi gondja.
Azután útra kel,
fáradtan búcsút int.
Türelmetlen topog
Télapó odakint.
ÚTBAN VAN MÁR TÉLAPÓ
Nicsak, pilinkél a hó!
Ezüst csengős
Cifra szánon
Útban van már Télapó.
Írtam neki levelet
,,Télapó, ha teheted
Hozz nekem egy repülőt,
Szélsebesen repülőt.
Kishúgomnak azt a mackót
Azt a piszén pisze mackót.
A tévében látta este,
És annyira megszerette.
Moszatnak, a kiskutyámnak
Hozz egy puha, meleg sálat.
Tudod, óvom, féltem nagyon.
Meg ne fázzék az udvaron.
Ha maradna egy kis pénzed
Kolbászt is végy neki kérlek."
ÚTRA KELT A NYÁR
Fürge lábán, lenge szárnyán
Útra kelt a nyár.
Piros arcát, arany haját
Nem láthatjuk már.
Gólyák, fecskék, fülemülék
Elkísérték messze.
Erdő, mező elszendergett,
És észre sem vette.
A kék eget, a meleget
Mind becsomagolta.
A fellegek keseregnek,
Siratják azóta.
VAN NEKEM EGY CSODÁS...
Van nekem egy csodás,
Csodás messzelátóm.
Azzal még az öreg
Télapót is látom.
Előveszem, nézem,
Vajon hol is lehet?
Hát éppen most indítja
Útjára a telet.
Fehér hópelyheit
Szárnyukra bocsátja.
Mint parányi pillék,
Szállnak földre, fákra.
Majd orrára biggyeszt
Egy nagy pápaszemet,
S böngészi, böngészi
A sok-sok levelet:
Mit kíván, mit óhajt
Ennyi embergyerek?
Zsófi ceruzát kér,
Nem is akármilyet:
Kerteket, várakat
Varázsló színest.
Petinek űrhajó
Minden vágya, álma.
Vele csillagokhoz
Vendégségbe járna.
Katica azt írja:
Kedvencemeet kérem,
Azt a piszén pisze
Mackót hozd el nékem.
Hümmög Télapóka:
- No, utánanézek,
Van-e raktáromban,
Amit szeretnének
Bekukkant csillogó
Kincseskamrájába.
Hű, mi minden van ott
Hét lakatra zárva:
Rakéták, űrhajók
És autó százfajta,
Kisvonat, hintaló,
Kengyel is van rajta!
Megrakja Télapó
Mind a kilenc zsákját,
A fülére húzza
Nagy tornyos kucsmáját,
Bebújik a piros,
Prémes bundájába,
Hipp-hopp! Már indul is,
Ne várják hiába.
Nem szánon érkezik,
Helikopter hozza!
Pszt! Halljátok ti is,
Hogy zúg a motorja?
VARÁZSLAT TÖRTÉNT
Én az iskolától
varázslatot vártam.
Úgy képzeltem el, hogy egy
mesebeli várban
varázsolni tanít
egy okos varázsló:
termetre óriás,
két szeme parázsló,
szája varázsigét
mormolgat nekünk,
és egyszer majd mi is
varázslók leszünk.
Így is lett. Megtörtént
a várva várt nagy varázslat.
A betűk, a számok barátokká váltak. 
Az okos varázsló
a tanító bácsi
segített hozzájuk
kulcsokat találni.
A varázsigékre,
ahogy megtanított,
könyvem sok meséje
azóta nem titok.
De nem titok többé
a tarka szivárvány,
s hogy a fák mért állnak
ősszel olyan árván...
És mégis, mégiscsak
varázslat marad
az a régi, első, szép
iskolanap
Osvát Erzsébet Varázslat történt
Link
VILLÁM VILLAN
Villám villan,
ég dörög
sivítnak
szélördögök.
És felhők zuhanyából
Záporoz a nyári zápor.
ZENÉLŐ FA
Nézz csak,
nézz csak
fel a fára!
Mint kis tükrök
garmadája,
villognak a levelek.
Napsugárban fürdenek.
Mennyi madár
a fa ágán:
rigó, cinke,
pici sármány -
Ücsörögnek körben-körben,
nézik maguk a tükörben.
Felcsendül most
a madárdal.
Versenyeznek
mind egymással.
Hangverseny ez a javából!
Zenélő fa lett a fából.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Anyák napja - gyermeknap |
|
|
|
|
|
Offline
