Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Komáromi János
  2017-03-09 12:05:56, csütörtök
 
  Komáromi János

hol, hová

hol van a fekete
és hol a fehér?
hol a valóság
ha már minden véget ér?

van még ezer út
és van még néhány remény
van még száz ígéret
és néhány költemény

hová lesz a suhanó idő?
hová lesz a szemek ragyogása?
hová tűnik az érintés
a tekintet simogatása?

kell még álom
és kellenek a szép szavak
kell még a tűz
és kell még a mozdulat

a sors köpenye
fejemre borul
csak megyek
előre konokul

valaki hív
valami vezet
előre nyújtott ujjaim
keresnek egy kezet

csukva a szem
és nyitva a lélek
amikor érzek
csak akkor élek

hol van a nappal
és hová lett az éjszaka?
már alig jut hozzám
a szív halk szava

ami álom volt
most messze tűnt
ártatlanul követtem el
minden bűnt

állok mos előtted
látod?
állok és várok
egy jobb világot
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Szakáli Anna
  2017-03-09 11:51:20, csütörtök
 
 
Szakáli Anna

Ott leszek ...

Ott leszek, ha az orgona nyílik,
bújok hozzád, esdeklő-szelíden,
tavaszi fényekkel hajnal játszik,
szerelem villan szemed tűzében.

Ott leszek én, fenn a hegy tetején,
sólyom-röptű selymes suhogásban,
ott szerettük egymást az elején,
édes-gyönyör, futó sóhajában...

Ott leszek én, hozzád visz a vágyam,
szemedből fakadó ragyogásban,
élek, hol a fenyves ringat lágyan,
fák közt futó napfény sugarában.
Ott leszek, ha te is ott, mint régen,
egy bársonyos, holdsugaras éjen,
ott leszünk mi akkor, mind a ketten,
idő kovácsolta, egy testben lélekben.
 
 
0 komment , kategória:  Szakáli Anna  
Rab Zsuzsa
  2017-03-09 11:41:16, csütörtök
 
  Rab Zsuzsa

Otthont adsz

Amint az ajtón benyitok,
kezemnek
otthont adsz a tiédben.
Befogadod, mint csavargót a házba,
ott vacok várja, tűzhely, vacsora,
nincs lárma, nincs tülekvés.
A lélek felbátorodva
kioldja átázott cipőjét,
vizes harisnyáját kötélre dobja,
aranyfényű teát tesznek elébe,
illatos málnaízzel,
vágnak mellé, amennyi jólesik,
a friss kenyérből.
Aztán, ha a lélek, felbátorodva,
egy kicsit kutat még a polcon,
talál ott rejtett örülnivalót:
kis üveg mézet,
vagy egy pozsgás-piros almát.
Csak annyi kell, hogy a kezemnek
egy pillanatra
otthont adj a tiédben.
 
 
0 komment , kategória:  Rab Zsuzsa  
Kovács Daniela
  2017-03-09 11:38:36, csütörtök
 
  Kovács Daniela

Rémülten eszmélek

Benned élek. Dús vágyakozással
hallgatom szíved csöndes ütemét,
s ha elhalkulna e harsonás dal,
ha elillanna ez az üdeség,

árnyékomra buknék. Odavesznék,
mint szulák, mely együtt hal a nyárral.
Óvd hát magad, te drága tünemény,
hisz benned élek. Életed által.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Erika
  2017-03-09 09:27:25, csütörtök
 
  Kovács Erika

Jó volna...

...ha elmondhatnám,
hogy néha
nem akarok mást,
csak csendesen szeretni,
meztelen lelkedhez bújni
és a bennünk felsíró sebeket
szótlan, de borzongásig ölelni,
szívverésed mellemen érezni
és túlcsordulni gyönyört érintve
tenyeredben

Jó volna néha
csak úgy lenni
veled
lélegzet-visszafojtva
csendben
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Erika  
Baranyi Ferenc
  2017-03-09 09:24:23, csütörtök
 
  Baranyi Ferenc

Fogadom

Kíméletlenségemmel becsüllek én-
olykor gyilkol a simogatás.
Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,
mert igazságos bántást nem ismer az őszinteség,
fogadom, úgy ütlek meg én, hogy fájjon erösen,
mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon.
Fogadom: gátat nem vetek én az agyamba rohanó vérnek,
midőn szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,
nehogy a nosztalgiává sokasodó apró lemondások
alattomos bujtogatásaival ellened fordítson a visszafogottság.
Fogadom, hogy sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,
hogy minden lélekhájasító ernyedésből felhessentselek,
s a konszolidáltság marasztalóan kellemes sírboltjából
kemény életre trombitáljalak.
Fogadom, hogy gyűlölni is foglak,
fogadom, hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak az igaz szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerőssé hűlt szeretők
egykedvűsége képes.
és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.

Csak szeretlek.
 
 
0 komment , kategória:  Baranyi Ferenc  
Komáromi János
  2017-03-09 09:23:08, csütörtök
 
  Komáromi János

Legyél...

légy semmi
légy minden
légy vágy, ha
más már nincsen

csak csend légy
vad éjszaka
csak némaság
az éj szava

ölelés legyél
mámorító
érintés legyél
bátorító

mélység legyél
elnyelő
gondolat légy
teremtő

légy valóság
légy az álmom
légy az életem
légy halálom
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Zsefy Zsanett
  2017-03-09 09:20:39, csütörtök
 
  Zsefy Zsanett

A tavasz csókja...

a tavasz belecsókolt a tájba
ahogy rádőlt a hópaplanos ágyra
takaróját mindjárt félre is dobta
helyét illatos jácinttal beszórta
párnája lett egy puha hant
a kibúvó fűszálak megannyi lant
susogtak a szélben
a vékonyka jégcsapzenészek
már kullogva nyugovóra tértek
a rügyek közt a fákon
versenyben hangoltak
pille könnyű kis dalnokok
méhek dongtak a fákon
és megannyi sárga topánról
pollennel szórták a tavaszt
s az égi-földi táncban
- az ég azúr pongyoláját adta
a nap sugaraival
féltőn átkarolta -
fecskék szárnyán
ahogy libbent ide-oda
még nekem megsúgta:
a tél eliszkolt tova
végre nyílhat az orgona...
 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett/Bakkné Szentesi   
Ábrányi Emil
  2017-03-09 09:18:49, csütörtök
 
  Ábrányi Emil

Kedves, nézd!...

Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind alá-pereg...
Elsárgultak a mezők, mint
A haldokló emberek.

De ne félj a hervadástól,
Mosolyogva nézd velem;
Nézhetjük, mert szívünk mélyén
Nem hervad a szerelem!

Lelkem könnyű és derűlt, bár
Mindent hullni, halni lát;
Temetőben játszó gyermek
Igy ugrál a síron át.

Ősz van most s nekem tavasz nyit
A kipusztult föld felett...
Mosolyodban minden percben
Visszatér a kikelet!...
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Ölvedi László
  2017-03-09 09:17:46, csütörtök
 
  Ölvedi László

A folyó

A parton állok.
Amott túlról integet a nyár,
Lángajakkal forró csókra vár.
Bő sziromba bimbó feslik,
Kész a kelyhe már.

Hűvös napestig
Regét zsong a víz, százszorszépet.
Bűbájos zümje nem ér véget.
Sellő kél a csendes éjben,
Karja csábit, ajka éget.

Zokog a folyó,
Keble zihál: érte vagy értem?
Rózsáimat már mind letéptem,
Az utolsót vidd el hullám -
Ha majd a nyár zord őszre fonnyad,
Tán visszakérem.
 
 
0 komment , kategória:  Ölvedi László  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 281 db bejegyzés
e év: 1089 db bejegyzés
Összes: 4224 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 337
  • e Hét: 1496
  • e Hónap: 39898
  • e Év: 160634
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.