Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 208 
Dsida Jenő
  2017-04-23 13:18:58, vasárnap
 
  Dsida Jenő

Lassú muzsika

A lelkem zúgva, lassan muzsikál,
mint érintetlen öblű égi kürt,
zúgó zenébe tömörödött össze,
amit szenvedett, vágyott s félve tűrt.

Olyan különös idegen zene
olyan hűvösen sípol a fülekbe -
két fehér angyal viszi piros párnán,
két fehér angyal mosolyog felette.

A lelkem búgva, lassan muzsikál,
mint lehelkürtje messze, valahol -
de nem érti meg zsongó halk zenéjét,
csak aki nagyon közelre hajol.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Juhász Gyula
  2017-04-23 13:17:25, vasárnap
 
  Juhász Gyula

Jegenye lelkem

A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a jegenyét
És lelkem mindig énekelt
S csókolta a vihar egét.

Letörték legszebb ágamat,
Hajtottam újat s csöndesen
Megülték, mint a madarak,
A vágy, a jóság s szerelem.

S ha őket is elűzte mind
A végzet, mégis megmaradt
Egy álom, fájó és szelid,
Mint csíra tiszta hó alatt:

Hogy nem hiába nyílt az ág,
Madár hiába nem dalolt,
Hogy mindig lesz nekünk hazánk,
Ó jegenyék, ó csillagok!
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula  
Reményik Sándor
  2017-04-23 13:16:08, vasárnap
 
  Reményik Sándor

Jelek

Tudod mi fáj nekem
Testvér? Dehogy tudod.
Bár senki sem jutott
Lelkem lelkéhez Nálad közelebb.

De amit adtam Neked: csak jelek.
Jelek, jelek.
Ember embernek adhat egyebet?

S a jelek mögött egy egész világ van,
Mindentől elrekesztve, önmagában.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Helen Bereg
  2017-04-23 12:39:29, vasárnap
 
  Helen Bereg

Szememben könnycsepp

Szememben könnycsepp
Csillogón, fénylőn elered,
lassan lefolyik arcomon.
Előcsalta a kínzó fájdalom.

Nem a szemem, szívem sír.
Mindegyre közeledbe vágyik.
Magányos, elhagyott, árva.
Szememben könnyezik fájva.

Csak érezni akarlak.
Csak odabújni a karodba.
Megfürödni szerelmedben,
Belenézni a szemedbe,
Megpiheni válladon,
Hallgatni suttogásod:
Szeretlek kicsi Csillagom.

Kezed kedves simogatása
Testem, fájó lelkem vágya.
Te vagy az életem.
Csak téged szeretlek.

Zakatoló, maró gondolat:
Nem szerettem így soha.

 
 
0 komment , kategória:  Helen Bereg  
Garai István
  2017-04-23 10:14:28, vasárnap
 
  Garai István

Szabad-e?

Régi lantot megpengetni,
az éjbe fénycsóvát vetni,
igazságért síkra kelni,
a szív dalát énekelni
szabad-e?

Hinni szebb világ jöttében,
a fakadó rügyecskében,
gyönyörködni a fűszálban,
hegyi patakcsobogásban
szabad-e?

Remélni, hogy nemsokára
hajnal jön az éjszakára,
akarni a rablók hulltát,
magyaroknak megújultát
szabad-e?

A zord téllel szembeszállni,
madárdalos tavaszt várni,
álmodozni derűs égről,
megértő kis feleségről
szabad-e?

Jó baráttal borozgatni,
a kedvesnek rózsát adni,
és szeretni, úgy mint régen:
összeforrni csók tüzében
szabad-e?
 
 
0 komment , kategória:  Garai István  
László Klára
  2017-04-23 09:57:30, vasárnap
 
  László Klára

Félek...

Félek, úgy félek, elveszítelek,
lelkem rezdül, nem érzed,
félek, más suttogja teneked,
bűnök közt légy velem...!
Félek, mást simogat a kezed,
s izzó vágyaimat feledhetem...
Félek, nagyon félek...
elvesznek álmaim, mindenem...
 
 
0 komment , kategória:  László Klára  
Németh Anikó/Ködmadár
  2017-04-23 09:54:54, vasárnap
 
  Németh Anikó (Ködmadár)

Vallomás

Ezt csak neked - s ne tudja senki más a titkot -,
mit esztelen elárulok magamról,
hogy tudd, mit érzek legbelül, és értsd,
az őrület hogyan hajt egyre hozzád;
érezd a kínom, mi szűntelen gyötör;
feledni téged nincs erőm,
emlékeimből élek évek óta,
s reményeim fogytán is rólad álmodom;
karodban ringat el az éj, csókoddal kelt a nap,
s a szürke felhők közt is rád emlékezem;
ahogy gurulnak apró cseppek rajtam,
épp úgy játszottak ujjaid a bőrömön,
s akadtak el a hajlaton, hogy ott pihenjenek.
Aléltan, és szótlanul pihegtem karjaidban akkor,
és nem gyötörtek bántó kételyek,
sőt gondolat sem volt, mi épp nem rólad szólt.
Még várom vissza azt a percet némán,
és új erőt ad minden apró kép,
mit két szemembe égetett a vágy.
Ne vedd el tőlem ezt a szép reményt,
és engedd hinni még,
hogy egyszer majd enyém leszel!
 
 
0 komment , kategória:  Németh Anikó/Ködmadár/  
Grigo Zoltán
  2017-04-23 09:51:46, vasárnap
 
  Grigo Zoltán:

Szívemben áll az idő

Szelídül a nap az égen,
kertemben nyúlnak az árnyak,
halvány füvekre hajlanak,
földre csüngő lombos ágak.

Még táplálja az anyaföld,
keblén nevelt virágait,
bár hordani kezdte a szél,
lassan lepergő szirmait,

Konokul ballag az idő,
szikkadt földbe ró árkokat,
pókhálót sző a hajamra,
arcomra rajzol ráncokat.

Nézem a kis kerti padot,
mint kezemen az erezet,
a lekopott festék alatt,
látni a fán az ereket.

Mégis jó rajta pihenni,
nézni, ahogy lemegy a nap,
hallgatni az esti csendet,
az éneklő madarakat.

Mert hiába múlnak az évek,
szívemben megállt az idő,
szemem fényétől tavasszal,
a kertben a fű, újra kinő.

 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Ábel Andrea
  2017-04-23 09:46:33, vasárnap
 
  Ábel Andrea

Tövismadár

"A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében,
de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye.
Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik,
amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára,
és fölnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre.
Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének,
hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is.
Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul,
őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben.
MERT A LEGESLEGJOBBNAK MINDIG FÁJDALOM AZ ÁRA... Legalábbis a monda szerint."

(Colleen McCullough: Tövismadarak)

Tudja, mi sorsa,
mi végzete,
árva kis lelkének
hogyan kell élnie,
néma könnycseppek,
mik várják a hajnalt,
s mély csendben temetik
a magányos holdat.
Szíve dobban,
vágyva,
de örök hallgatás
az ára,
élhet így,
de álma halott,
vagy válassza álmát,
ám így utoljára sikolt...
Mit ér az élet,
ha foszlik mindenünk,
mit ér vele a test,
ha haldoklik a lelkünk...
Választottam én is,
mint Tövismadaram,
egyetlen pillanatot,
csak ennyit akartam.
Ezer könnycseppet adnék,
egyetlen mosolyodért,
ezer élet-percet,
egyetlen pillanatért...
Tövisem mérge
árad már testemben,
elérte szívemet
kegyetlen végzetem...
De még egy utolsó,
egyetlen pillanatra,
tekintetedben látom a szikrát,
míg karodban tartva,
lassan csukódik
szemem, életem,
kismadaram hangja,
meghozza végzetem...
Egyetlen pillanat,
mi nekem adatott,
egyetlen pillanat,
szerelmem ennyit kapott,
egyetlen pillanatra,
szívem szívedhez ért,
egyetlen pillanatot kértem,
cserébe életemért.
 
 
0 komment , kategória:  Ábel Andrea  
Galgóczy Erzsébet
  2017-04-22 09:47:38, szombat
 
  Galgóczy Erzsébet

Milyen vagyok?

Olyan vagyok, mint az útszéli kavics,
mely sír és nyikorog, mikor ezer emberek lába rátapos.
Rajtam is sok szenvedés vonul át: rengeteg,
míg a kavicsból apró homokszem nem leszek.
De ha a kegyelem napja rám ragyog, akkor?...
Kicsi homokszem: -majd én is csillogok.
 
 
0 komment , kategória:  Galgóczi Erzsébet  
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 208 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 208 db bejegyzés
e év: 1089 db bejegyzés
Összes: 4224 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 337
  • e Hét: 1496
  • e Hónap: 39898
  • e Év: 160634
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.