Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
A versírás gyönyörűsége és szomorúsága
  2017-04-11 23:57:26, kedd
 
  Káldi János

A VERSÍRÁS GYÖNYÖRŰSÉGE ÉS SZOMORÚSÁGA

Ötszörös öröm
a szavak millió íze,
az anyanyelv illata.

Ötszörösen:
amilyennek írom,
olyan a kő, a fű, a fa.

Ötszörösen:
amilyennek írom:
olyan a hold, a hegyorom,
a mosoly, az óceán - - de minek sorolom? -
a 70 000 kedves szó-rokon.

Ötszörösen:
akarhatom királyian s télies lesz a világ és hófehér,
akarhatom és íme, fekete.
A csodatevés tündöklete
halálig elkísér.

Mégis, mégis:
a papír előtt mindig vacogok,
szinte kötözve, mint a rab;
ha keltek egyáltalán, hát mily virágzású ámulatot? -
a lélek kénlángú kínjaiból
vajon, mi marad?
 
 
0 komment , kategória:  Káldi János versei  
Orgonabokor
  2017-04-11 23:54:54, kedd
 
  Káldi János

ORGONABOKOR

Lila tűzként, füst nélkül lángol,
csapkod az anyám udvarából.

Ó, mennyi láng és lila dallam
lobog, virít ott, szakadatlan!

Világszép, ahogy fényét csapja
a faluszéli alkonyatba.

A sok-sok méh is lángra lobban,
s dönög, jajgat a lángcsokorban.

S körül a kazal s a kert is ég
és csupa tűz lesz a messzi ég.

Ó, orgonácska, üde bokor,
mennyire győzöd, virágozol!

Igen, ott túl tíz éven, tájon,
világítasz, mint nyúlánk álom.

Integetsz, lázongsz fonnyadatlan
tűz-növényként az udvaraljban.

Rőt tobzódás, nyugtalan fáklya,
üzenetféle a világba,

ágas mosolygás, tornyos remény,
leveles-fátylas dal, költemény!
 
 
0 komment , kategória:  Káldi János versei  
Májust álmodok
  2017-04-11 22:30:42, kedd
 
  Kamenitzky Antal

MÁJUST ÁLMODOK

Most az illatálmú orgona
bóbiskol a nagymamák szívén.
Este minden álmom megfogan,
lehunyt szemmel jobban látok én.

Kérincsélve oldalog a rím,
botladoznak jó öreg szavak,
szépasszony a jelző, rám kacsint,
egy-egy pajkos ötlet elszalad.

Jöhetne a boldog-arcú perc,
mely haját kibontva fut felém.
Éveimmel drága alku ez
életemnek málló peremén.

Csillag-szemmel ámul a virág,
illat-almon álmodik a rét,
versben májust álmodok reá,
örök tavaszt verseim köré.
 
 
0 komment , kategória:  Kamenitzky Antal versei  
A szavak igaza
  2017-04-11 22:25:48, kedd
 
  Kamenitzky Antal

A szavak igaza

Ne lesd a mások titkát!
Tűnik piciny varázsuk,
a mese egyre ritkább
s az Istent sose látjuk.

Titok dereng a versben,
a ríme kicsiny lábnyom
a bűvös rengetegben
egy elfelejtett tájon.

A múlt harangoz néha
régen kiégett tornyán.
Az ember mind poéta
s a vers sosem koholmány.

Ha nincs amiben hinned:
az Isten jó mesének,
az álom: páncélinged
és erőt ad az ének.

A történések ellen
titkos pajzsod a lélek,
ha meghátrál a szellem
s a szerelem csalétek.

Figyelj e fedezékben
a szavak igazára!
A sors bizony merénylet
s a szó a szív hazája
 
 
0 komment , kategória:  Kamenitzky Antal versei  
Csillagporral
  2017-04-11 22:24:49, kedd
 
  Kamenitzky Antal

Csillagporral

Tenyerén a táguló világgal
örök kormot csillagporral árnyal.

Isten vagy csak küzdő demiurgosz,
költő csak, de hasonlít az Úrhoz.

Teremtő, csak nincsen logikája,
mint az Isten önmagát imádja.

Önmagát díszíti végtelennel,
aranyozva örökös jelennel.

Sejti, hogy a múló idő gyilkol.
Nálánál egy nagyobb Istent titkol.

Üstökösként lángot visz hajában.
Kitől függ a halhatatlansága?
 
 
0 komment , kategória:  Kamenitzky Antal versei  
Gyöngéden illesd…
  2017-04-11 22:22:51, kedd
 
  KAMENITZKY ANTAL

Gyöngéden illesd...

Hazátlan felhők kéklő vándorútja
nagy ég, te messzi, parttalan,
a vágyainkat végtelenbe nyújtva
az Istent rejtsd el, - hogyha van!

Fáslizd puhán azúr kötésbe, gyenge,
áttetsző testét meg ne sértsd!
A szenvedés mindig hozzá esengne
s a gyilkos rákenné a vért.

Hadd fedje arcát éjszín felhő gyásza,
fülébe küldj patakzenét!
Kiváncsi, - hogyha lesné,- meg ne lássa!
Gyöngéden illesd reszkető fejét!

Szitok ne bántsa, sértés, gyászos átok,
kíméld, mert jó s gyámoltalan!
Nevében mondd, hogy: mindent megbocsátok!
Az Istent óvd az embertől - ha van!
 
 
0 komment , kategória:  Kamenitzky Antal versei  
Mint sötétet...
  2017-04-11 22:12:15, kedd
 
  Kepes Sára

Mint sötétet...

Mint sötétet a fény -
úgy leltelek,
mint utazó a megürült padot,
és úgy szeretlek most, ahogy a mély
vizeknek halai az iszapot.

Tenyeremben simogatás lapul
- így bújnak meg házak közt csöpp terek -
Elment a kedves.
Én engedtem el,
mint léggömb zsinegét a kisgyerek
 
 
0 komment , kategória:  Kepes Sára versei  
Napszakokba és szerelembe
  2017-04-11 22:10:34, kedd
 
  Kepes Sára

NAPSZAKOKBA ÉS SZERELEMBE

Napszakokba és szerelembe
rejti magát a valóság.
Este fejét ki letette,
táguló világba a gondját
(azt, hogy a hámba befogják,
bárha húzni nincs meg a kedve
s tölt hiába nyolc robot-órát)
messzire dobta-vetette.

Mint aki úszni szeretne
s látja, tiltva ringnak a bólyák,
úgy találok napbanevetve
út közepén tilalomfát.
Úgy, ahogy - sietve tehozzád -
rejtem arcom öledbe;
rejti magát a valóság
napszakokba és szerelembe.
 
 
0 komment , kategória:  Kepes Sára versei  
Bölcsődal
  2017-04-11 18:24:56, kedd
 
  William Blake

BÖLCSŐDAL

Édes álom, ernyőd
Rejtse az arany csecsemőt,
Hints patak-csobogást
Boldog holdsugáron át.

Álom, pihe-szemöldököd
Övezi a csecsemőt,
Álom-angyal, szeretet,
Lengj a gyermekem felett.

Éji hű mosolyok,
Örömömre szálljatok,
Hű anya-mosolyok,
Éjet átvarázsolók.

Galambbúgás-sóhajok,
Álmodat el nem hajszolók.
Mosolyok, libbenők,
Galambbúgást bűvölők.

Szúnyj, szúnyj, kisbaba,
E világ álma, mosolya;
Szúnyj, szúnyj az éjen át,
Míg fölötted sír anyád.

Édesem, arcodon
A szent képét olvasom.
Mint te most, csecsemő,
Sírt értem a Teremtő.

Értem, érted, bárkiért,
Amikor bölcsőbe fért.
Hogyha képét láthatod:
Égi orca, rád-mosolyog.

Rád, ránk, énreám,
Csecsemő lett hajdanán,
S a mosolygó csecsemő
Eget-földet békítő.

Weöres Sándor fordítása
 
 
0 komment , kategória:  William Blake versei  
Magyar költészet napjára
  2017-04-11 00:33:40, kedd
 
  Szuhanics Albert

Gyümölcsöt terem a versnek fája

Mit ér a vers mondd, mit ér a költő,
varázsigéket strófákba öltő?
Aki Parnasszus hegyére felmegy,
s fénybe borulnak a sötét termek.

A múzsa csókja lírából ered,
ajka illatos, félig szendereg.
Mit ér sóhaja? Érzik a hívek,
léleknek balzsam, gyógyír a szívnek.

Felszáll az ige, emeli szárnya,
gyümölcsöt terem a versnek fája,
s kőbe van vésve nagy költők neve.

Mert aki alkot, az idő fia,
dalt farag róla, mi volt az atya
titokban tartott legendás terve.

Debrecen, 2017. 04. 10.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 258 db bejegyzés
e év: 1826 db bejegyzés
Összes: 8233 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1570
  • e Hét: 5813
  • e Hónap: 46051
  • e Év: 603329
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.