2017-04-12 12:00:05, szerda
|
|
|
KARDOS M. ZSÖTE: SOKFÉLE FOHÁSZ
Darabka ég redőzik fölöttem.
Nézem, a Hold körül csillagok
rajzolnak álmoknak képeket.
Mennyi ígérettel kábít az éj,
mennyit feledtet majd a nappal.
Mert tudvalévő minden dolog,
kérdezni csak gyermeknek,
és bolondnak szabad.
Járj elégedetten körbe,
hogy elviseld és elviseljenek!
Vizek apadnak, mag nem érik,
világ eltéved, háború felnő.
Mondják; ne kóstolj tudást; keserű,
édes tudatlanságba merülj!
A nyáj közös siráma nem ijesztő,
csecsszopó rémálmaként múlik,
elringatnak fizetett dajkák.
A fű is nő, a rózsa is kinyílik,
gyökerek rejtik a mélyben,
a régen elhagyott tisztességet.
Tudod, a fészek nélküli
madarak sem hullanak némán,
kalitkában sincs helye mindnek,
hangjuk szárnyal az időben,
magasba ívelő dallal repül.
Isten egy, csak a fohász sokféle.
Őszintétlen gondolat legyöngít,
agyad láncairól törd le a kételyt,
ne félj a tündöklő földet szeretni,
a Menny kapujához időben elérsz.
KÖLTÉSZET NAPJA
Kardos M. Zsöte
Kisebbség
Milyen a
verstelen élet?
Mint hústalan leves,
kiszáradt rét,
hol madár se szárnyal,
magjában fullad
az emberség.
A sorok lényege, nem
mértéke tesz költővé.
Persze, ha van költőpénz,
segít az ihleten,
hogy nem kenyérre
kell ötlened,
csorgatni lyukas
vödörbe szót.
Örök kisebbség,
poéta és magyar.
Felajzott pennámból
a tinta fogy, mint
nagyhatalmak torkán
e hon.
(Kardos M. Zsöte)
|
|
|
0 komment
, kategória: Kardos M. Zsöte |
|
|
|