Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Tavaszi alkaikumok
  2017-04-13 02:08:00, csütörtök
 
  Csanádi Imre

TAVASZI ALKAIKUMOK

Tavasz van ismét. Törli a tél fehér
nyomát mezőnkről; lágy levegőt fuvall;
ágakban alvó életet költ;
rügy mocorog, repeső rügyecske.

Ifjú leányként fürdik a zsenge rét
langy illatokban; kék ege tündököl.
Szőlőhegyek bölcsen derülnek,
homlokukon koszorús tar erdők.

Fű, nád kizöldül, éled a kerti táj.
Fut tarka borjú friss puha pázsiton;
füzek közt, szőkéllő ligetben
sárga libák csevegő csapattal.

Kazlak tövében áll az idő, megállt;
tyúkok kodálnak, zsong arany ős-idill;
fehér falak vaksin nevetnek,
visszanevet fejedelmi napfény.

Csontos parasztok ökrei álmatag
vonják a jármot: szántani, tenni kell.
A földbe mag jut, és a szív is
megrakodik remegő reménnyel.

Tavasz van ismét. Újul az ég, a föld.
Mind újhodunk most. Ó, örök Ébredés:
Törvényeidnek harsonáját
visszariogja a vérnek ágya.
 
 
0 komment , kategória:  Csanádi Imre versei  
Megszólalt a tavasz
  2017-04-13 02:02:15, csütörtök
 
  Dombrádi István

MEGSZÓLALT A TAVASZ

Megszólalt a Tavasz fuvolája:
hallod? Gyémánt-ajkú viráglányka
játszik. Hívja a tenyérnyi szellőket
s az ég-csend ágú reggeleket.

Mától napcsíra loboncú fény jár újra,
zsenge esőkből hull le az éjszaka
s majd kilángol a feketebodza,
hajol, ívesedik a rezzenő cserjék lombja,
éled a szellőkkel erezett mandulafa.

Március, április, május,
tavasz, tavasz - kiömölt, dús
puha lomberdős-színsokaság.
Riad a csönd-virága, duzzad az ág,
átváltozik a télbe gyűrt táj,
áttör mindenen a szerelem-vágy.
 
 
0 komment , kategória:  Dombrádi István versei  
Nagypéntek
  2017-04-13 01:55:51, csütörtök
 
  Puszta Sándor

NAGYPÉNTEK

rózsák száján dőlt a vér
nárduszjácint elalélt
Anyja ölében a Lét
fáról-vetten már nem élt

mint szárnyatört akarat
bicsaklott váll fej a nyak

záratört pecsét a test
titkát tárta egyenest
rákopírozva a fát
konok komor vonalát
öt sebe öt mély virág
hordozza immár tovább

dermesztő vad némaság
kiáltotta az Atyát

álltak senki sem beszélt
sírtak senki sem remélt
s hogy nem figyelték az est
mohón nyalta föl a vért...
 
 
0 komment , kategória:  Puszta Sándor versei  
Nagypéntekre
  2017-04-13 01:48:55, csütörtök
 
  Gellért Oszkár

Nagypéntekre

Ha én az Ő Fia volnék,
Minden katonára álmot varázsolnék.
Karomon altatnám,
Úgy eldajkálgatnám,
El is babusgatnám,
El is csitítgatnám.
Fegyverüket álmuk közben garmadába raknám!
S néznék rájuk megbocsátva, szomorúan, szeliden.

Ha én az Ő Fia volnék,
Minden vadat aztán oda parancsolnék.
Jönne tenger vadja,
Levegőég vadja,
Erdő-mező vadja,
Sivatagok vadja,
Seregestül gyűlne alvó emberszagra.
S mind csak nézne értelmetlen, csudálkozva, szeliden.

Ha én az Ő Fia volnék,
Megpróbálnám mégis: van-e egy akol még.
S az ember aludna.
Pénteken aludna.
Szombaton aludna.
Ájultan aludna.
Vasárnapra ébredőre talán élni tudna!
S elindulna, hazafelé, szemlesütve, szeliden.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár versei  
Nagypénteki szertartás
  2017-04-13 01:21:00, csütörtök
 
  Reményik Sándor

Nagypénteki szertartás

Ágyam fölött, a feszület fölött
Karácsonytól egész Nagypéntekig
Híven virrasztott egy fenyőfa-ág.
(Ó, szelíd dísz, - ó, vad nyomorúság!)
Hű zöldje végül mégis elkopott
Lett ő is szikkadt, aszott kis halott.
Éreztem: nálam tovább nem marad
Nem bírja lelki szárazságomat,
S egy durvább illetésre szertehull.

De nem ily halált szántam én neki.
A kemencében énekelt a tűz,
Zsoltároztak a lángok lelkei.
A száraz ágat helyéről levettem,
Vigyázva, ahogy halottat viszünk, -
S a tüzes kemencébe bevetettem.
Nagyot lobbant, - és színes lett a láng.

Erdők nagyságos tömjén-illata
Elborította rögtön a szobát.
A száraz ágból kiröppent a lélek,
Jöttek adventek, - karácsonyok, - évek,
És hittem én is: hátha mégis élek...

Nagypéntek volt, a fűz már ideadta
Barkáját kedves kéz által nekem,
Hogy a szent főnek új dísze legyen.
Az ólomszínű éji ég alatt
Langyos, ébresztő áramlat haladt,
És gyermekkorom ölén, a hegyen
Rügyet bontott a borostyánbokor.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor versei  
Nagypénteki sirató
  2017-04-13 01:19:00, csütörtök
 
  Wass Albert

Nagypénteki sirató

Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk...
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Krisztus keresztjén....
  2017-04-13 01:14:44, csütörtök
 
  Szabolcska Mihály

KRISZTUS KERESZTJÉN ...

Krisztus keresztjén
Az van felírva,
Hogy az igazság
Nem vesz a sírba!
- Örvendjen, akit
Bántalom ér;
Ha lelke tiszta,
Szíve fehér!

Krisztus keresztjén
Az van felírva,
Hogy a szeretet
Nem vész a sírba!
- Mind e világ bár
Életedre les;
Csak te bocsáss meg,
Csak te szeress!...

Csak te bocsáss meg
A gyűlölőknek,
S oszd szét a szíved
A szenvedőknek!
- Megmozdult a kő
Sírja felett...
Örökkévaló
A szeretet!

 
 
0 komment , kategória:  Szabolcska Mihály versei  
Krisztus követése
  2017-04-13 01:12:43, csütörtök
 
  Túrmezei Erzsébet

KRISZTUS KÖVETÉSE

Városokon át, falvakon által
ott halad Ő és telve csodákkal,
a levegő: mert szökdel a sánta,
vakok ujjongnak a napot látva,
néma ajkon is örömdal zendül.
Halott lép elő hideg verembül.
A csodatevőt kíséri, amerre
megy, lépdel a lába, betegek ezerje.
Tódul a nép, hogy ámuljon, lásson.
Úr a halálon! Úr elmúláson!
Nevét a hír is szárnyra kapja.
Tanítványai kicsiny csapatja
boldog, hogy benne Urára tekinthet.
Úgy szereti mindet és vezeti mindet!
Galilea fénylő ege alatt
Isten fia halad, halad, halad.

...Valakit ott a koponyák hegyére
kísér a nép. Száz sebből csorog a vére.
Ostormegtépte vállán durva fábul
nehéz kereszt. A tömeg zajong, bámul.
Gőgös gúnnyal farizeusok nézik,
vad poroszló hogyan sújt rajta végig.
Körültekint. A lázas két szeme
mintha keresne, mintha kérdene:
hányan vele és hányan ellene?

Hányan vele? Fenne a kereszt alatt
viharvert, könnyes, árva kis csapat:
a tanítvány, akit szeret vala...
néhány asszony még... zeng a kardala
hideg közönynek, hahotázó gúnynak.
Fekete földre véres cseppek hullnak.
Mit vétkezett, hogy így kell halnia?!
Szenved, szenved az Isten Fia!
Szenved, szenved az Isten Fia.

Ő ment az úton. Hátra nem tekintett.
Életet mentett, égi magot hintett,
s bár százak, ezrek léptek nyomára,
tudta, hogy megy: fel a Golgotára.
Tudta, hányan maradnak el mögötte.
Azt kérdezik csak, uralkodni jött-e.
Ha nem, hát vissza, rettenve, ijedve.
Szenvedni vele kinek volna kedve?
Tudta, hogy fenn, fenn a kereszt alatt,
csak egy viharvert, árva kis csapat,
csak annyi lesz az, ami megmarad.

Isten Fia halad, mégis halad
ma is. Napfényen... viharon keresztül...
vad tengeren is hívó szava rezdül.
Elő, tengeren járó Péterek!
Hány riad vissza: Tovább nem merek.
Pedig tovább még, a főpap elébe,
hol rágalom tőrét döfik a szívébe.
Ki vele járt viharzó tengeren,
Hány mondja most gyáván: ,,Nem ismerem."
Tovább, tovább! Kereszt gyalázatát
hordva ki éri el a Golgotát?!

A könnyes, árva, viharvert csapatnak
odaát pálmát és koronát adnak
fehér, hótiszta angyalseregek.
Kitárulnak tündöklő egek.
Ujjongva zeng az örök hálaének.
De hányan lesznek, akik odaérnek?
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Pilátus udvarán
  2017-04-13 01:09:55, csütörtök
 
  Túrmezei Erzsébet

PILÁTUS UDVARÁN

Már fejsze csattog hajnal óta,
tompán zuhog a kalapács.
Ma valakit még megsiratnak,
Krisztus vagy Barabás...

Sorsdöntő óra súlyosul rám.
Zsúfolt Pilátus-udvaron
mind a ketten előttem állnak.
Melyiket akarom?

Barabás... úgy áll, mint az élet.
Daccal hátrafeszül a nyak.
Merészen villanó szemében
tüzek parázslanak.

Mozdul acélos izmú karja.
Feszíti, törne már elő
gátat szakító áradatban
a lázadó erő.

Pogány hatalom... pogány szépség
és pogány élni akarás.
Igen a testnek és a földnek!
Krisztus vagy Barabás?

Farizeusok bujtogatnak:
,,Te Barabással vagy rokon.
Tenlázadásod lásd meg ott a
merész vonásokon!

Te megtagadnád ezt a földet?
Te megtagadnád magadat?
Krisztust feszíttesd a keresztre,
Barabást ne tagadd!

Ők nem élhetnek mind a ketten.
S melyik idegenebb neked?
Annak a szemnek tiszta fényét
el se viselheted.

Bélpoklos, rút tisztátalannak
érzed magad, ha rádtekint!
Feszítsd meg őt, feszítsd keresztre,
hogy úr lehess megint!"

A fejsze is utolsót csattant,
nem zuhog már a kalapács.
Kész a kereszt és vár és kérdez:
Krisztus vagy Barabás?

Pogány erő és pogány szépség...
Tagadjak mindent... magamat?
,,Barabást feszítsd meg, Pilátus,
Krisztus legyen szabad!"

Azóta is nap mint nap jő a
sorsdöntő súlyos perc felém,
s új választásra hív: Ki éljen?
Ki éljen, Ő vagy én?

Én... földi, poklos és fekélyes...
Ő olyan égi, tiszta, más.
És mégis Ő, a Krisztus éljen,
sohase Barabás.

Elébe hullok s tisztasága
ítél, megfeszít, eltemet.
Aztán keze - újjáteremtőn
érinti lelkemet.

 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Nagypénteki ima
  2017-04-13 01:08:09, csütörtök
 
  Dsida Jenő

Nagypénteki ima

Uram, csúfoltak,
Kínoztak Téged
Aki szerettél
Minden szenvedőt.
Szegekkel vert a
Világ keresztre,
Aki mindig csak
Vigasztaltad őt.

Mi jót is tettem
Én a világnak,
Sok-sok napomon?
Csúfolnak?
Kínoznak?
Szegeznek engem?
Mért panaszkodom?

Uram, bocsáss meg!
Haragban égni
Nincs okom;
Egyebet kérni
Nincs jogom;
Uram, csak áldlak,
Nem panaszkodom.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 6 db bejegyzés
e hónap: 258 db bejegyzés
e év: 2081 db bejegyzés
Összes: 8485 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2203
  • e Hét: 16455
  • e Hónap: 55922
  • e Év: 693654
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.