Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.12.31
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Meggyesi Éva
  2017-04-15 08:45:08, szombat
 
  Meggyesi Éva

Az a könny

Az a könny, mely a lelkedbe égett,
örökre benned marad,
mint egy parányi kis tövis, mely
szúr benned, fájdalmasan.

Az a vágy, mit a szemedben láttam
úgy éget, s olyan nekem,
mint egy örvény, mely magával ránt,
s felkavar süvítő szele.

A szenvedély, amit irántad érzek,
oly forró, s olyan heves,
nem csillapítja senki más, csak te,
mikor itt vagy velem.

A féktelenség, ahogy szeretni tudlak,
olyan jó! Ez kell nekem!
Te vagy csak, aki lángra lobbant,
szeretlek. Maradj velem!

 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Harcos Katalin
  2017-04-15 08:43:19, szombat
 
  Harcos Katalin

Álmodtam veled

Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.

Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.

Míg egyik karod ölelve tartott itt,
másik magányos vándorként útra kelt,
bejárva testem rejtek útjait,
útján titokzatos zugokra lelt.

Úgy bújtam meg riadtan benned,
mint reszkető hold sugár az éjben,
mit látni alig, mégis elvakít,
ha begyűjti sugarát szemed
ezüstösen, sápadt-fehéren.

Körülvettél biztonságoddal engem,
s nem vágytam már tüzes szenvedélyre,
csak elrejtőzni a világ elől öledben,
csak átkarolni, és szeretni végre.

Érezni, hogy itt vagy... velem lehetsz,
tudni, hogy szeretsz, és a tiéd vagyok,
látni, ahogy szemeddel rám nevetsz
s szemed fényes csillagként rám ragyog.

Öleltél, mint, ki sosem szeretett mást,
reszkető szívvel és szerelmesen...
magadhoz olyan gyengéden karoltál,
míg csókjaiddal lezártad a szemem.

Megbújtam karodba, mint egy gyermek.
Te fölém hajoltál nagy titokban,
s míg csókoltad édesen a számat
én végtelenül boldog voltam.
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Garai Katalin
  2017-04-15 08:41:37, szombat
 
  Garai Katalin

Félelem

Tudod, mikor a csillagok és a fényes hold
ott fenn az égen egymásközt beszélik meg,
hogy itt a földön két embert, gúzsba tart a félelem.

Félelem, ha ránk telepszik, mit szól majd a külvilág,
érzésekkel hadakozva, mindig egymásra gondolva,
vajon nyerhetünk csatát?

Én is félek önmagamtól, mint nappal az éjszakától,
vagy a hó az olvadástól, de tudom,
ha erős leszek, csak nyerhetek.

Az ember az észnek parancsolhat, uralkodhat
test felett, de a szívnek, érzéseknek nem lehet. -
mint gejzír a föld mélyéről forróságként tőr elő.

Mertél volna lépést tenni, hozzám közelebb kerülni,
s nem félni a boldogságot,
hisz szemem csak látni vágyott.

Félned kell a félelmedet, élni kell az életedet,
mert az évek elrohannak, s mi marad,
csak a kétség, miért nem voltam bátrabb.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Katalin  
Szabolcsi Erzsébet
  2017-04-15 08:40:41, szombat
 
  Szabolcsi Erzsébet

Hunyorgunk

Szavak és álmok
tábor tüzei pislognak
elakadt expedíciók
daltalan éjszakáin.
Tüzet mesélnek a csillagok,
gyújtanának lelkes sóhajokat
zihálva kósza szellő futamok,
nyújtanának lángoló ágat
dalra fakasztó hajnalok.
Távolról villámló tekintetekre
csak az éj zeng szimfóniát.
Lopakodó borzongás elől
sugarak fényébe burkolóznánk.
Takarj be álmaiddal,
remegő szavaiddal,
dúdolj óvó melengető
meséket, növessz fölém
becéző rózsa lugast,
burkolj illatos felhőkbe,
s lángokat álmodik újra föléd
a didergő rügybe fagyott
zúzmarás lélek...
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcsi Erzsébet  
Kányádi Sándor
  2017-04-15 08:31:43, szombat
 
  Kányádi Sándor

Tudod...

Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Károlyi Amy
  2017-04-15 08:30:12, szombat
 
  Károlyi Amy

Szólongatás

Harmatcseppé válik szájadon a szó.
Azt mondod: fa -
és erdőstül állnak elibém a fák.

Azt mondod:kő -
nem aszfalt s nem beton,
de szikla szúr a víz alatt.

Azt mondod: rét -
és lassú buborékkal
gyöngyök és gyűrűk szállnak fel a mélyből.

Azt mondod: szép -
és tulipánt hajt a hajnal
s kötényünk megtelik kankalinnal.

Azt mondod: én -
és sápadt tűzben égsz,
mint nyári délben gyújtott gyertya szál.

Azt mondod: nyár -
és gyíkok lihegnek forró köveken,
kisül a földből a virág-gyökér.
És illattal púpozva a Tejúton ballag
egy júliusi szénásszekér.

Azt mondod: ősz -
és áfonyával telik meg harminc szőlős kosár.

S mikor már majdnem minden elfogyott:
piros pecsét van a szájad helyén,
mikor a nevemet lassan olvasztgatod.
 
 
0 komment , kategória:  Károlyi Amy  
Ady Endre
  2017-04-15 08:28:32, szombat
 
  Ady Endre

A holnap elébe

"Állj meg!" Ordít utánam az éjben
Cafra sereggel a Tegnap.
"Állj meg!" És én megyek, megyek.

"Állj meg!" Vágok a sűrű bozótnak,
Holdnak, pokolnak, fellegeknek
És egyedül és egyedül.

Vár, vár: futok a Holnap elébe.
Apám, anyám, papok és bárdok.
Nem kelletek, nem kelletek.

Ősök, árnyak, tegnapi legények,
Testvéreim vérben és kupában:
Undok Tegnap, maradjatok.

Megyek a bús, nagyszerű Sötétnek.
"Állj meg!" Nem. Előttem a Holnap.
Engem vár, engem, rohanok.



 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Őri István
  2017-04-15 08:27:29, szombat
 
  Őri István

Szárnyalás

Repüljünk, kedvesem
menjünk fel az égig
járjuk a csillagok
szép ösvényét végig
s azon túl is,
hol kezdődik a végtelen
hol már minden szép,
kedves, szelíd
s hol megáll az értelem
mert olyat látunk,
mit sehol
s csak állunk,
szárnyunk tétován
verdes,
mint a szerelmes,
ki először fogja
kedvese kezét...
repüljünk, kedvesem
gyere, ne félj
nem árthat nekünk semmi
testvérünk a napvilág
s puha fényével az éj
a szél magasra emel
s közben elringat,
szerelmes dalt énekel
neked s nekem
gyere, kedvesem, velem
fel, a csillagok közé
vegyük sorba mind
és válasszuk ki
a legfényesebbiket
hogy világítson
a nagy kalandban:
keresni egymást - az Életet...

kétely ne tartson vissza már
lásd, előttünk a Menny,
végtelen a határ
s ez mind miénk, teljesen
lépjünk hát rá
a csillag mezőkre
együtt: veled s velem
s járjunk fényes táncot
kergetőzzünk
a gyémánt füvek között
s ha délnek évadja jön
s égi harangszó
ránk köszön,
üljünk le egymás mellé
a mese fák alá
s pihenjünk egymás
melegében,
érezzük egymás illatát
s szóljunk Istenhez,
mondjunk szép imát
hogy megtaláltuk egymást
s a csillagok honát...

ha pedig az est ránk köszön
s Hold Anyó az égre visszajön,
arcunkat fordítsuk felé,
kezünkkel intsünk mosolyt
és járuljunk elé,
hogy megáldja életünk,
s őrizzen téged és engem is,
mikor kibontjuk szárnyaink
s repülünk... repülünk...
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Ady Endre
  2017-04-15 08:25:53, szombat
 
  Ady Endre

A fehér lótuszok

Vén, bűnös, mély lelkemből néha
Csodálatos forróság buzog,
Mint bús mátkák éjjel sírt könnye
S íme, kinyílnak hirtelen
Csúf tükrén a fehér lótuszok.

Mese-madarak arany-szárnnyal
Verik meg a tajtékos vizet
S én érzem, hogy lelkem virágzik,
Hogy nagy, áldott gyermek vagyok,
Buzgok, vágyok, feledek, hiszek.

Láp-lelkem mintha kristály volna,
Naiv, szép gyermek-mesék hona
Kacsa lábon forgó kastéllyal
És benne minden hófehér,
Tündér-varázs, édes babona.

Fehér gondolatok, virágok
Terülnek el. A sáros habok
Mintha olvadt ezüst lennének
S én pedig forrón, lihegőn
Kedves, szent, tiszta élet vagyok.

Fehér lótuszok tündökölve
Hajbókolnak a nyári Hold előtt.
Ilyenkor alkony van s fürödnek
Lelkemben a pillanatok,
Szépségek, tervek, fény-testü nők.

S végigborzol egy utca-szélvész
S én mindent megint látok, tudok.
Csikorog a láp fagyos mélye,
Voltak és ismét nincsenek
Virágim, a fehér lótuszok.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Sillingi Julianna
  2017-04-15 08:24:44, szombat
 
  Sillingi Julianna

Élettörténet

Lélektől lélekig, történetről, történetre
meghajolsz-e a végzettől fenyegetve, vagy
felveszed a harcot gyengén, s elesetten,
kilátástalan helyzetedben, sorsod ellen...
Írtál-e az Élethez rimánkodó levelet?
Hogy legyen erőd megharcolni harcod,
s ne merüljön feledésbe örökre neved...

Idő vonatán száguldanak az évek tova,
mindennapos történet, hozzád is szólhatna
Szeretet ereje, talán hallottad már eleget,
de az idő vonatán a végzet Neked is integet...
mert szenvedély az Élet, felfoghatatlan Minden
történetről-történetre, lélektől-lélekig...
s az idő vonatáról lemarad, ki elkésik

Meg-megáll időnként, az állomást nem ismerheted,
hol, s mikor várakozol, kitől kell búcsút venned
Szívedben poggyászod, s ha van utastársad
mindenkit bánt, s talán senkit sem, ha itt az idő
majd alkonyi fény ragyog az ég alján, s búcsúzik:
az élet volt csupán, s búcsút int a hajnali ég alján
 
 
0 komment , kategória:  Sillingi Julianna  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 275 db bejegyzés
e év: 2205 db bejegyzés
Összes: 5340 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 949
  • e Hét: 24445
  • e Hónap: 52423
  • e Év: 428921
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.