Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Szebenyi Judit
  2017-04-16 08:50:44, vasárnap
 
  Szebenyi Judit

Húsvét napján és másnapján

Húsvét csodaszép reggelén
Köszönteni indulok majd én.
Minden gyermek repesve vár,
Találd ki nemem, ajándékod,
Színes tojásokat így meglelheted.

Tapsifüles, ne hemperegj a fűben,
Piros tojásokat hamar keresd meg.
Készülj a festéssel hamarjában,

Nyuszimama otthonában megy a munka.
Nyuszipapa szemüvegét orrára veszi,
Ecsetével tarka hímes tojást szebbé teszi.
Apraja, nagyja dolgoznak éjjel-nappal.
Hajnalban széthordják a házakba.

Jöhet már a locsolkodás ideje,
Szép hagyomány, öröm tölt el.
Kellene ám e verset is megtanulni,
S a vendégeknek szépen elmondani!

A fiúknak egy zsebe sem üres,
Kölnivízzel háztól házig mennek.
Illatok cikáznak lányok orcáján,
Pirosodnak az arcok ettől.

Régi népszokás vödör vízzel jöttek,
Lányok szoknyáját áztatták jól el.
Ma is betartják még néhány helyen.
Ha nincsen hideg, nem baj, harag sincsen,
Elszavaljuk a verset, piros tojást vesznek.

Boldog gyermekek s felnőttek e napon,
Húsvét napján s másnapján.
Megújul a szív, lélek, természet egyaránt,
Költő verset faragott ajándék gyanánt.
!
Ne feledd el, aki írta, jövőre is lesz ilyen,
Egy a dolgod, cserébe szeretned mindig kell!
Békés, boldog Húsvéti ünnepeket
Kívánok Neked!
 
 
0 komment , kategória:  Szebenyi Judit  
Meggyesi Éva
  2017-04-16 08:27:44, vasárnap
 
  Meggyesi Éva

Hagyd hogy legyek...

Hagyd, hogy legyek a csönded,
ha fáradt vagy, s békére vágysz,
hagyd, hogy legyek a takaród
borongós, hűvös éjszakán.
Hagyd, hogy legyek az álmod,
ha álmos vagy, s aludni vágysz,
hagyd, hogy legyek az éjed,
mely gombolyítja fonalát.
Hagyd, hogy legyek a lámpás,
mely esténként világít neked,
aranyló, lágy fényét ontva,
míg az arcodon megpihen.
Hagyd, hogy legyek az otthon,
ahová fáradtan hazatérsz!
S ahol nyugalmad találod,
mikor már semmit sem remélsz.
Hagyd, hogy legyek a mindened,
ahogyan te is nekem!
Hisz nekem te vagy az álmom!
A csöndem, a lélegzetem!



 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Lányi Sarolta
  2017-04-16 08:25:30, vasárnap
 
  Lányi Sarolta

Nagyon csendes szerenád

Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked áldoz
lelkem fojtott félénk szavát
te hallod, ha nem is kiáltoz.

Beszél majd énhelyettem hozzád
az őszi táj halkan szelíden
s az esti szél füledbe dúdol,
hogy örökre tiéd a szívem.

Tiéd elmém munkája, gondja
s az álmom is tiéd legyen...
-ó halld e rejtett, hű zenét:
dalol neked az életem.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta  
Mihail Eminescu
  2017-04-16 08:24:15, vasárnap
 
  Mihail Eminescu

A tegnapokkal fogy az élet

A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.

Ha ember távozik a földről,
Helyére nyomban más hatol,
S az esti nap mikor lenyugszik,
Egyúttal fölkel valahol.

Úgy látod: mindig egy a gázló,
Csak rajta más hullám suhan;
Úgy látod: mindig, minden ősz más,
Egy lomb hull mégis lassudan.

Vak éj nyomán a drága reggel,
A szép királyasszony libeg -
Még a halál is csalfa látszat,
Új életünket őrzi meg.

Egy ősigazságról beszélnek
Parányi percek, nagy korok:
Halhatatlan az Univerzum,
S a végtelen körül forog.

Ezért, ha illan ez az év is,
S a múltba mállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.

A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
Szemedben mégis folyva-folyvást
A mának arca tűn elő.

A csillogó s a változó táj,
Az elszáguldó földkerek:
A Gondolat fényzáporában
Örök-egyformán szendereg.

Ford:Dsida Jenő

 
 
0 komment , kategória:  Mihail Eminescu  
Devecseri Gábor
  2017-04-16 08:22:16, vasárnap
 
  Devecseri Gábor

Ketten

Sosem vagyunk haragban,
így sétálunk a réten,
a Sors, meg én;
meggörbített kisujjunk
lazán fonódik egybe,
szaladhatunk is.
Meg aztán rám se gondol
és én se gondolok rá,
csak olykor-olykor.
De érzem egyre: szürkén
s fénylőn, tréfás köpenyben,
nem lép el oldalamtól.
Mert annyi ötletet kap
tőlem, hogy egyet-egyet
meg is parancsol, és azt
meg is teszem, anélkül,
hogy észrevenném.
Ha egyszer társalognánk,
rémülten rám meredne,
s már tágra nyílt szemével
kérdezne; így felelnék:
"No lám, hogyan simultunk
egymáshoz; annyi biztos,
hogy szépen összeillünk.
Nap égetett mezőkön,
széljárta dombok ívén,
és málnás völgyek alján,
a töltés hídja alján
ketten futottunk;
folyó habján úsztam,
te azt megittad;
a hágcsón fölsiettem,
te azt lenyelted;
és házat építettem,
véresre tépted;
fegyvert a szélbe szórtam,
batyudba szedted.
Most már meglepni nem tudsz,
és megriadni sem tudsz,
ha látsz: rajtad ruhám van
s álarcként hordom arcod.
Ne játszd a meglepettet,
gyerünk tovább."
Nap égetett mezőkön,
széljárta dombok ívén,
és málnás völgyek alján,
a töltés hídja alján
járunk elégedetten.
Kettős-négyes nyomot vet
lábunk a szép fövenybe,
s az országúton is, hol
szeder ragyog a porban
és szalma lóg az ágról,
vándor ha szembelépdel,
utat kettőnek enged.
S folyókanyarba, sás közt,
s a kertben, mandulák közt,
s az utcán, emberek közt,
a lég is hangosabban
suhog, suhog, miként ha
ketten szaladnak.
S az út végén, a nyári
virággal fodrozódó
napos hegyen, hol egykor
majd néhány lábnyi mélyben
kinyújtott testtel alszom
s ébredni rest leszek,
ott kedvesen, miként egy
arany hajú király lány
kis mellének sugárzó
szép kettős kupolája
majd két halom magaslik,
mert oldódó mosollyal
ketten fekszünk alatta:
a Sors meg én.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor  
Vitéz Ferenc
  2017-04-16 08:21:16, vasárnap
 
  Vitéz Ferenc

Varázsszer

Kell bele magány, kell bele társ is.
Kell bele élet, s kell a halál is.
Kell kicsi félsz és félelem is: nagy.
Kell bele nap, hold, s távoli csillag.
Szerelem is kell, ölelés és görcs.
Kell bele gyökér s vastagodó törzs,
meg a nőtt lomb és füttye madárnak.
Kell bele mosoly, kell bele bánat.
Retinák s a szem mögött az álom,
kell büszkeség és a szánom-bánom.
Kell utazás is, vad hullám-emlék,
kell a mennyország, és kell a nem lét.
Kell bele homlok s haj labirintus,
kell gyönge járás, és kell a virtus.
Gondolat is kell, bele a lélek,
egy kis könny, kicsi bú, s kell egy vércsepp.
Messzi út is kell, várakozás, bölcs,
mint ki erdő méhe-szülött tölgy.
Kell bele pihe szó és harang zúgása,
s kell, hogy ki megjön, valaki várja.
Kell egy ház tető s padlás sötétje,
kell a gyerekkor virágos rétje.
Hancúrozás kell szénabogolyban,
s elrejtőzni kell kiflinyi holdban.
Kell fegyelem még: fénye alázat.
S kellesz, gyönyörűm, vesd le ruhádat.
Kell a kezed, szád szép íve is kell,
s vén szárnyú kamasz, aki nem ismer.
Kell hűvös este s ránca mosolynak,
hajnali forrás, őzike holnap.
Szemem becsuknám. Simogatnálak.
Vakon tanulnám ma azt, hogy nálad.
 
 
0 komment , kategória:  Vitéz Ferenc  
Devecseri Gábor
  2017-04-16 08:19:07, vasárnap
 
  Devecseri Gábor

Idő- játék

A nap kering, a perc szalad,
marasztalom, de nem marad.
Egyszerre egy helyben megáll,
elküldeném, de egyre áll;
meglódul, hirtelen leül,
megmarkolom, kegyetlenül
kitépi magát - sánta eb,
rohan két hosszabb-rövidebb
óramutató-lábon el -;
megvádolom, de nem felel;
megdicsérem, csak mosolyog;
marasztalom, továbbforog;
meg-megszakítja önmagát,
villantja holdját, csillagát;
trapéz-ugrással szökken el,
vádolva kérdem, nem felel;
artista-tánca mind vadabb;
ráng mint a húr, döng mint a dob;
hajnalra meg-megszelidül,
olyankor áll, szalad, meg ül,
mindhármat egyszerre teszi
s így önmagát megszünteti;
de mikor szárnya meg se lebben,
akkor száll a legsebesebben.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor  
Paul Verlaine
  2017-04-16 08:17:37, vasárnap
 
  Paul Verlaine

Nem igaz?

Nem igaz? bolondok és gonoszok ellenében
Akik nem átallják elirigyelni örömünk,
Néha büszkék, de mindig megbocsátók leszünk.

Nem igaz? vidáman és lassan megyünk a szerény
Úton, melyet nevetve a Remény mutat nekünk,
Nem törődve azzal, látnak-e minket vagy sem.

A mi két szívünk a szeretetben, mint sötét erdőben
Elszigetelődve, s csendes gyöngédséget árasztva,
Estében éneklő két kis fülemüle.

Haragszik ránk, vagy kedveskedik a Világ,
Mit tehet velünk? Ha akar, simogathat,
vagy akár céltáblává is tehet.

Mindenkire nevetünk és semmitől se félünk,
Mert a legerősebb és legkedvesebb kapocs köt össze,
Melynek - egyébként - gyémánt kemény a páncélja.

Mit kitűzött számunkra a Sors, nem aggódunk miatta,
Végigjárjuk egyformán mindketten,
Kéz a kézben, gyermeki szívvel

Mint akik gondtalanul szeretik egymást, nem igaz?
 
 
0 komment , kategória:  Paul Verlaine  
Borisz Paszternak
  2017-04-16 08:16:19, vasárnap
 
  Borisz Paszternak

Zápor suhogott

Zápor suhogott az irtáson át,
a hosszát könnyű léptekkel kimérte.
Fém-levelet villant a gyöngyvirág.
Könny szökik a király gyertyák szemébe.

Óvja őket a közönyös fenyő,
hajszál gyökereikbe harmat árad,
magányosak, bújnak a nap elől,
külön illata van minden virágnak.

Ha a villákban tea gőze száll,
szunyogvitorla leng az esti széllel,
a csormolyában megsűrűdve már
tejes homállyal szendereg az éjjel,

s gitárt zendít - viola illatot
lehelnek gondolatok, arcok, évek.
Minden, amit a múlt még meghagyott,
minden, amit a jövőtől remélek.

Ford:Pór Judit
 
 
0 komment , kategória:  Borisz Paszternak  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 275 db bejegyzés
e év: 1709 db bejegyzés
Összes: 4844 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1245
  • e Hét: 4249
  • e Hónap: 69921
  • e Év: 295986
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.