Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Hagyd el néha a kitaposott ösvényt, és vesd magad az erdőbe! Biztosan találni fogsz valamit, amit még sose láttál. Alexander Graham Bell Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Lassú tánc
  2017-04-18 15:46:20, kedd
 
 


Lassú tánc

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, mint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid. A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden napodon?
S amikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid. A zene elillan...

Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot,szerelmet
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "Szia"?
Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid. A zene elillan...

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék...

melyet eldobsz szinte egy perc alatt.

Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan,
Halld meg a zenét, mielőtt a dal elillan.

(számomra ismeretlen költő)
 
 
0 komment , kategória:  Zenével kapcsolatos  
Zelk Zoltán: Mese a csúf törpéről
  2017-04-18 15:35:43, kedd
 
 


Zelk Zoltán: Mese a csúf törpéről
Valamikor réges-régen, élt egyszer egy törpe,
szakálla rőt, orra hosszú, a háta meg görbe.
Kint lakott a kéklő hegyek kerek erdejében,
vadvirágos meleg nyárban, s hideg havas télben.

Ide űzték az emberek. Csúfolták, nevették,
csintalan kis gyermeküket vele ijesztgették.
Pedig szegény mit sem vétett, a légynek sem ártott,
néha eltelt esztendő is amíg embert látott.

Hanem egyszer télidőben mégis jött egy ember.
Meglátszott a borús arcán, hogy a gondja tenger.
Megsajnálta a kis manó, s mindjárt hozzá lépett:
mi bánt téged szegény ember? Mért oly bús a képed?

Nagyot néz a szegény ember, s ijedt arcot vágott,
mert bizony ő ilyen törpét, még soha sem látott.
De eszébe jut a gondja, majd elfakad sírva,
búját-baját elmondani, alig-alig bírja.

Jaj, tehénkém igen beteg, már a végét járja,
a sok gyerek meg sír, mert a tejét várja.
Százesztendős öreganyánk ki is mondta rája:
a kikerics gyökerében van az orvossága.

Én pedig a vadon erdőt hajnal óta járom,
ám de azt a kikericset sehol nem találom.
Ne félj semmit - szólt a törpe - tudom én hogy hol van!
Domboldalban, patak parton megtaláljuk nyomban.

Csak ennyit szólt a törpe, máris útra keltek,
s a patak partján a kikerics gyökerére leltek.
Boldog volt a szegény ember, még meg is köszönte,
amidőn a gyökeret a zsebébe tömködte.

Amit tettem szívből tettem, nem jár hála érte
- szólt a manó, s az embert messze elkísérte.
Csak azt kérem, hogy engedd meg, hogy egyik másik esten,
házad egy kis pohár meleg tejért néha felkeressem!

Óh mily öröm volna nékem kicsit melegedni,
játszani a gyerekekkel, mesélni, nevetni.
Mert tudok ám én sok mesét is, bűvöset és szépet,
amit baglyok, hollók, kányák nékem elmeséltek!

Kacsalábon forgó várról, tündérrétről,
táltoslóról, nyalka szép huszárról...
Ám hirtelen elhallgatott, mert hogy körülnézett,
nem volt kívüle az erdőn egy teremtett lélek.

Persze, míg ő egynéhányszor lepottyant a hóba,
az az ember a fákon túl messze járt azóta.
Úgy szaladt, hogy a lábát szinte a nyakába szedte.
Otthon aztán a gyökeret fazékba vetette.

Öreganyó főzött nyomban gyógyitalt belőle,
s ahogy itta a tehénke, meg is gyógyult tőle.
másnapra meg halljátok csak: csoda esett náluk,
a sok tejjel megtelt köcsögük, kannájuk.

Vidám élet kerekedett, híre is ment annak,
s ím egy hideg havas estén, megzörrent az ablak.
Ki lehet az? A gazda is dörmög:
tán a szörnyű hófúvástól menekszik az ördög?

Ajtót nyitnak, s ím besurran egy rőt kicsi törpe,
szakálla jég, orra hosszú, a háta meg görbe.
Ahogy ez a szegény törpe egyet lép előre,
megrázza a szakállát, s hull a hó belőle.

Nagyot sikolt minden gyermek, még moccanni sem mer,
rá is förmed rögtön mérgesen az ember:
Ej te vakarcs görbe csúfság, mit keresel nálunk?
Azt hiszed, hogy a gyökérért tárt karokkal várunk?

Nesze itt egy fényes garas,
tedd a tarsolyodba,
aztán lódulj,
mert kiteszlek szakálladnál fogva!

Csak a pohár tejért jöttem,
hiszen úgy ígérted-szólt a manó,
de könny vegyült a szóba... már fordult,
és indult ki a fergeteges hóba.

Az ember már bánta...
utána is menne,
de a manó eltűnt,
mintha füstkarika lenne.

Ördög bánja, vigye kánya!
- szólt a gazda- Igyunk rája!
Azzal felkapott egy kancsót
és a pincébe csosszant,
de a lépcsőn megbotlott,
és elvágódott hosszan.

Felemelték, ágyba tették,
egyre sírtak-ríttak,
aztán néhány csodadoktort,
javasasszonyt hívtak.

Ámde bizony nem segített rajta
semmiféle flastrom.
Harmadnapra végül így szólt
a százéves asszony:

A kakukkfű...egyedül az kéne,
máskülönben gazduramnak egy-kettőre vége.
Nosza, sürög minden kéz-láb, rögtön járnak-kelnek,
de gyógyírra, kakukkfűre sehogyan sem lelnek.

Akkor kendőt ránt az asszony, úgy szalad a házból,
megkeresni hóban, fagyban erőn, mezőn, bárhol!
Hóbuckákban bukdácsolva földre zuhan, felkel újra...
és egyszer csak előtte áll egy rőt kicsi törpe,
szakálla jég, orra hosszú, a háta meg görbe.

Felismerte, megkérlelte:
csúful bánt veled a gazda, kiűzött a hóba,
de hidd el ő azt százszor megbánta azóta.
Csitt jó asszony, hisz nem történt semmi,
magamfajta csúf manóval megesik ilyesmi.

Kedves törpe! Az én uram már a végét járja.
Jobbulását egy gyógyfűtől, a kakukkfűtől várja.
Keresem én hóban fagyban, eddig mindhiába.
Ne félj semmit - szólt a törpe- tudom én hogy hol van.

Patakparton, domboldalban megtaláljuk nyomban.
alig mondta ki a törpe, máris útra keltek,
s a gyógyító kakukkfűre hamar rá is leltek.
de az asszony nem szaladt el, mint az ember tette,

mert a gyógyfüves kis törpét nagyon megszerette.
Kedves Törpe! Gyere velem, légy vendégünk!
Tudd meg ezt a mai estét a gyerekek is várják,
sok gyertyával ma díszítjük a fenyőfa ágát.

Jó vacsora fogad téged, mézes bort is hoznánk,
játszanál a gyerekekkel...ugye eljössz hozzánk?
Menne bizony úgy szeretne, de hát bízni nem mer...
becsapta és kicsúfolta őt már sok rossz ember.

S így történt, hogy az asszony bármily szépen kérte,
nem ment vele. De a távolból hazáig kísérte.
Ott lebzselt a ház körül és nem töprengett máson:
csak hogy milyen lehet odabenn azt a szép Karácsony?

Aztán hogy hogy-nem történt, nagy zsivajgás támadt,
nyílt az ajtó, azon át egy csapat gyerek kiáradt.
Elcsípték a kicsi törpét, ölelgették, vonták,
s mikor a házhoz értek, kérő szóval mondták:

Kedves Törpe! Maradj velünk,
legyen még szebb az ünnepünk!
Játsszál velünk, maradj velünk arany szívű törpénk!
Felejtsd el azt, ami egyszer nálunk veled történt!

Hát most boldog volt a Törpe.
Nevetett és játszott.
A sok gyerek között még
a szakálla sem látszott.

És bár az orra hosszú volt,
a háta meg görbe.
estebédnél az asztalfőn,
Ő ült ott: A Törpe!

 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Csoóri Sándor: Kicsi néném.
  2017-04-18 13:27:20, kedd
 
 


Csoóri Sándor: Kicsi néném...

Mennyi mindent megtett szívből értem,
míg tanultam, én, makacs gyerek.
Ő forgatta helyettem a szélben
a szikkadó sarjúrendeket.

Kévét hányt fel, kalász hullt hajára,
s lucskos őszön kukoricát tört...
Kicsi néném fojtott sóhajára
emlékszel-e gazos réti föld?

Remény nélkül maradt otthon szótlan,
s mégse marta irigység, harag,
hogy kis öccse messzi városokban
álombeli ábrákon farag.

Nem volt könnyű életem nekem sem,
de az övé százszor nehezebb:
Távlat se nyílt, merre, hol keressen
sima utat, kékebb egeket.

Én, ha a sors vélem rosszul bánik,
lázadok - de mit csinálhat ő,
mikor még el sem jutott a Vágyig
s széltől üzent neki a jövő?

Fülledt falu, rossz gondok, szegénység
s néhány csendes barátnő között,
ki találhat irgalmas, szép békét
s újat látó, merész örömöt?

Férjet vár s az elbukott szerelmek
alkonyában kislányt, kisfiút,
legyen, akit könnyesen szerethet,
ha anyátlan árvaságra jut...

Kifakult sors kicsi néném sorsa,
lassú patak, kövek közt botol.
hulló virágszirmokat sodor...


 
 
0 komment , kategória:   Csóri Sándor  
Locsoló vers
  2017-04-18 12:58:50, kedd
 
 



Itt a húsvét, eljött végre
A szép lányok örömére
Mert a lányok szép virágok
Illatos víz illik rájuk
Ne fuss hát el, szép virágom,
Locsolónak csók jár, három.

 
 
0 komment , kategória:  Húsvét  
Locsoló vers
  2017-04-18 12:54:13, kedd
 
 


Ákom-bákom, berkenye;
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.
/Háromszék/

 
 
0 komment , kategória:  Húsvét  
Kosztolányi Dezső Húsvéti himnusz
  2017-04-18 12:45:17, kedd
 
 


Kosztolányi Dezső Húsvéti himnusz

1908

Óh, szellőlengető
Igazság!
Szállj, szállj, riaszd a téli álmot,
némítsd el, ami gyenge, álnok,
akassz a fákra lágy ezüst csipkét, tűzszínű bimbót,
lengő fehér csipkét, lángolva nyíló ifju bimbót,
szirmot, mosolygva ringót,
suhanj elő,
ó, szellőlengető
Igazság!

Ó, könnytől éledő
Igazság!
Lebegj be a kunyhókba lágyan,
mint balzsamos, sugáros áram,
fess rózsaszín álmot a barna, ócska nyoszolyára,
az elhagyott, szegény, álmokra váró nyoszolyára,
hol érted sír az árva,
lebegj elő
óh, könnytől éledő
Igazság!

Ó, újra-születő
Igazság!
Eljössz ma is és összejárod
az enyhe, álmodó világot.
Jer s fújd meg az ünnep rivalgó, büszke harsonáit,
fújjad az ünnep szent, aranyos, néma harsonáit,
s minden valóra válik.
Rohanj elő,
óh, újra-születő
Igazság!

Ó, harangdörgető
Igazság!
Zúgj át az alvó, lomha földön,
s légy úr felette mindörökkön.
A vérkönnyes, síró sebet fesd szépre, aranyosra,
csókold a sok sebet tüzes-fényesre, aranyosra
tózöld lágyan susogva.
Dörögj elő,
óh, harangdörgető
Igazság!

Ó, vérben ébredő
Igazság!
Ne várakozz, ujjongva törj ki
sötétedő sírbörtönödből,
és lángoló piros betűid, hogyha elfakultak,
ha a poros, kopott múlt gyászos árnyai elfakultak,
gyújtsd föl tüzét a múltnak!
Robogj elő,
óh, vérben ébredő
Igazság!

Ó, szikladörgető
Igazság!
Ujjongva, lázadozva, zajgva
verj indulót új diadalra,
repeszd a jégpáncélt, s a harsogó husvéti kedvtől,
a tavaszos, zenés itélkező husvéti kedvtől
a nép is összezendül,
vágtass elő
óh, szikladörgető
Igazság!

 
 
0 komment , kategória:  Húsvét  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 30 db bejegyzés
e év: 256 db bejegyzés
Összes: 10102 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 689
  • e Hét: 4505
  • e Hónap: 14091
  • e Év: 83011
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.