Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Hegyek
  2017-04-19 14:53:27, szerda
 
  Sík Sándor

Hegyek

I. Kék hegyek

Mese-tüzében alkonyi sugárnak
Kéklő hegyormok halkan muzsikálnak.

Lelkedbe lopják arcuk hűvösét,
És zsongva hív a kéklő messzeség.

Szívedre hullnak, mint az enyhe harmat,
Hívó, mosolygó messze halk hatalmak.

És lelkedet kitárod csendesen
És elindulsz a kék ösvényeken.

Nézel, komolyan, hittel mosolyogva
A fátylasarcú esti hegyfokokra.

És mégy és mégy. Ki tudja, merre mégy?
Ki tudja, meddig zeng a messzeség?

Minő titkoktól terhesül a távol?
A hegyek arcán hétszeres a fátyol.

De megállanod soha nem lehet,
Mert rádleheltek egyszer a hegyek.

II. Fekete hegyek

Mire odaérsz: kietlenül állnak
Elátkozott, nagy, kopasz kőtitánok;

Rettegve megbújt vézna völgy felett:
Súlyos, siket, vén fekete hegyek.

Szemed az éjben fölfelé leselget,
És összeborzad fázva, félve lelked.

Kékülő ajkad szótlan megremeg,
És szól az éjhez megvakult szemed:

Setét hegyek, nehézkes óriások,
Mi rettentő sors dermedett reátok?

Micsoda irtó fekete harag
Átkát sötétlik a hideg falak?

Holt arcotokra mik rámerevedtek:
Mi rontó titkok, mily ölő keservek?

Siket, nagy, fázó csend a felelet.
Vijjog a szél a vén ormok felett.

III. Rózsaszínű hegyek

Menj, meg ne állj a meredek sötétnél:
Fut a borzalom, menekül az éjfél.

Nézd, máglya lángol az orom megett,
Nézd, rózsaszínben égnek új hegyek.

Kelő sugarak kacagva dalolnak:
Ezüst csengőkkel csilingel a holnap.

Tán álmod arca csillog ott elő.
Ó rózsás álom, ó kelő jövő!

Tán új szíveket csókol ottan új nap.
Ott minden öklök ölelni simulnak.

Ott fölcsókolnak minden könnyeket,
És énekelnek mind az emberek.

Ott van talán, mit veled annyin várnak:
Az álmodott, a szentséges Vasárnap.

Szegd a magasba álmodó fejed:
Már rózsás tűzben égnek a hegyek.
 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor versei  
Orgonaillat
  2017-04-19 14:51:32, szerda
 
  Sík Sándor

Orgonaillat

A hold ezüstös csónaka
Az ég vizén evez.
Oly tiszta, szép az éjszaka!
A föld oly fűszeres!
Az álmodó nagy orgonák
Az ifjú kerten át
Mintha dalolva ontanák
A május illatát.

Hull, hull a zsongó halk lepel,
Az illat fátyola.
Az éjszakában ünnepel
A teltség mámora.
Illattal, csenddel telve mind,
A tó, a föld, a fény,
Oly csordulásig telve, mint
A jó Istennel én.
 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor versei  
Valami elveszett
  2017-04-19 14:42:20, szerda
 
  Garai Gábor

Valami elveszett

BEETHOVEN D.DÚR HEGEDŰVERSENY,
III.TÉTEL. RONDO. ALLEGRO.

Spirál-pályán emelkedik a dallam,
s a dallamban a tiszta diadal:
hogy érdemes volt győzni önmagunkon,
hű társakkal jó volt állni a harcot,
s hogy fent, a csúcsról tündököl a táj,
semmivé lett az út sara, szemetje,
ide csak a fenyők illata ér föl,
s madártávlatból a völgy képe látszik:
gyom se csúfítja - virágok borítják.

S egyszerre fölsikolt a hegedű:
Azt jajgatja:

Valami elveszett!
Valami, valami szép
örökre elszállt, elenyész...
Valami pótolhatatlan,
valami egyetlenegy,
barátság, szerelem,
egy pálma-zöld sziget,
mely átdereng a párás tengeren;
vagy csak egy távoli nyár,
valami szép,
valami szép,
talán a legszebb
odaveszett
örökre már.
És nincs segítség.
S nincs rá magyarázat.
Csak belesimul szelíden a bánat
sikolya a diadal dallamába.

Mert bárhogy tündököl föntről a lét,
így kell, lehajtott fővel ünnepelnünk,
elnézve a behódolt táj fölött,
és föl, az engesztelhetetlen égre.

S visszapörölni, ami elveszett,
vígasztalanul.
S hálát adva érte,
Hogy volt.

És meg nem ismétlődhetett.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor versei  
Nem félek
  2017-04-19 14:39:54, szerda
 
  Kannás Alajos

Nem félek

Én már nem félek semmitől
Amit lehetett elvesztettem
házban hazában emberekben
s mint rozsdás szög a romos falban
valahogy mégis megmaradtam
s nem kértem soha alamizsnát

Hiszek a téli termő földben
amely a magvakat megőrzi
madarat embert sosem öltem
s nem szoktam dacból összetörni
a kiürített poharat

Feljelentettek kitagadtak
befalazták az életem
körömmel vájtam ki az ablak
tenyérnyi holdját s énekem
nem lett makogó monológ

Az értelmetlen dadogót
nem követem semmilyen nyelven
amit lehetett elvesztettem
házban hazában emberekben
s többé nem félek semmitől
 
 
0 komment , kategória:  Kannás Alajos versei  
A kereső
  2017-04-19 14:36:59, szerda
 
  Kannás Alajos

A kereső

Az ormon zöld az árnyak teste,
az emberek csak ködlő árnyak,
az ég közel, a város messze

s talán a csend is megtalálhat.
A hangok erre is követnek,
suhognak lágyan, mint a fátylak,

s a színekkel zengő köveknek
szavából lassanként megérted,
hogy énekedből holt szöveg lett.

Lezárt magányban nincsen élet,
és mást kilökve nincsen béke,
a kéklő ég sokkal sötétebb,

mint hogyha fenn a tiszta éjre
kirakja sok-sok drága gyöngyét
a kéz, mely homlokod kivéste.

Békéd magadban mindig gyöngébb,
de nő, ha mással osztva éled;
indulj, töröld a fájók könnyét,

keresd a szeplőtlen fehéret.
Az Isten ott van minden arcon,
És vár, hogy egyszer csak feléred.
 
 
0 komment , kategória:  Kannás Alajos versei  
A vers marad
  2017-04-19 14:32:05, szerda
 
  Kannás Alajos

A VERS MARAD

(in memoriam Wass Albert)

Előbb a víz aztán az ember
csatáztak mind a félelemmel
a Kőrös parti fák alatt
Előbb a víz aztán az ember
el is szaladt s a kő maradt.
Előbb a víz aztán az ember
megfagy a víz s meghal a csenddel
a szó idegen ég alatt
előbb a víz aztán az ember
feltámad mert a vers marad
A kő marad s a kőbe vésve
lángol a vers mert mégse mégse
lett rab a víz s ki elszaladt
És megmarad örökre verse
időtlen gránittömbbe vésve
a víz szalad a kő marad a vers marad
 
 
0 komment , kategória:  Kannás Alajos versei  
A rózsák keringője
  2017-04-19 14:25:54, szerda
 
  Alexandru Macedonski

A rózsák keringője

A zöld gyepes domboldalon
egy rózsatő nőtt egymagában:
de szél támadt az éjszakában
s táncolni hívta szilajon.
Előbb a lomb közé hatolt,
szelíden suttogott, dorombolt,
minden vágyát elmondta volt,
sóhajtozott, sóhajtozott ott.

Sóhajtozott, sóhajtozott ott...

Hószínű rózsakelyheket
mosolyra késztetett a harmat,
bennük a tavaszos fuvallat
édes sejtést remegetett.
Megannyi kárneváli árny,
bársony-puhán csak rengetőztek,
báli ruhában valahány, s a szellő csókolgatta őket,

s a szellő csókolgatta őket.

Fürdette testük égi fény,
áztak a hold ezüst vizében,
s áltatva és csábítva szépen
elkapta őket könnyedén,
csak suttogott édesdeden,
és vitte-vitte már a szellő,
s forgatta őket sebesen
az egyre gyorsuló keringő,

az egyre gyorsuló keringő

(Ford.: Jékely Zoltán)
 
 
0 komment , kategória:  Alexandru Macedonski versei  
A láthatatlan történet
  2017-04-19 14:21:37, szerda
 
  Hamvas Béla

A láthatatlan történet

A boldogságot csak az bírja el,
aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá,
aki másnak is ad belőle.
rád bízok minden embert, külön,
Kivétel nélkül mindenkit,
Segíts, adj enni, adj ruhát,
Mindenkire vigyázz úgy, mint magadra
És ne hagyd a sötétségben elmerülni.

Amit szerzel, amit átélsz
Osszad meg !
Az egész világ a tiéd, szabad vagy,
Ismerd meg, hódítsd meg !
Felelős vagy mindenkiért !

Eredj, élj, a világ a tiéd.
 
 
0 komment , kategória:  Hamvas Béla versei  
A magasból nézve
  2017-04-19 14:11:34, szerda
 
  Várnai Zseni

A magasból nézve

Mondják: a föld magasból nézve
bolygók között is szépnek szépe:
kék mint az álmok tündér csillaga.
Dús anyaföld,de mennyi kín szülője:
élő az élőnek lett a megölője.
Küzd itt a fény s vaksötét éjszaka.

Forrong a lét, mint a tűzhányók pokla.
Ős ösztönök vad lángjai lobogva
s vészt lihegve futnak a földkörül.
De ember még nem ért föl ily magasra.
Vad ellentétek különös viadala időnk,
mely most a melyből fölmerül.

Lerombolt falak házakká magasodnak...
és már egeket ostromol e korszak:
ember kering a légi tér körén.
Új eszközök formálják át a földet,
de föl nem támad az, akit megöltek,
bár rózsaliget virul Lidércén...
piros rózsák a véres föld szívén.

Mély fájdalom,hogy poruk fölött éled
nagy vajúdással az emberibb élet,
de nékik ebből nem jut semmi már...
S hiába minden kőbe vésett emlék,
nem tud róla,kit már az örök nemlét sötét,
időtlen mélységbe zár.

De jók a jóért szót váltanak újra:
merre haladjon hát az embert útja,
hogy békét leljen,ki a földön él!?
Gyógyítani,de sohase feledni,
a népek kötöz erős hidakat verni,
hogy mit lerombolt ádáz szenvedély,
újjá legyen, s élhessen, aki él!
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
A végtelenben.
  2017-04-19 14:07:43, szerda
 
  Várnai Zseni

A végtelenben.

A végtelenben nincs végállomás,
csak szüntelen keringés, vágtatás.
Kergetik egymást csillagrendszerek,
ölik egymást állatok, emberek.
e bolygón itt hol élet sarjadott,
s az értelemnek is megvirradott.

Nekünk a föld is végtelen határ,
fejünk fölött az ég, a csillagár,s
s a nap, e vonzó óriás anya,
létezésünk éltető mosolya.
Tőle lettünk,testéből lökte ki földünket,
és most vonzza, görgeti maga körül,
s a légkör paplanát ráterítette,
nappalt és éjszakát adott neki.
s tengert, hogy hűtse őt...
s mindig újhodó erőt.

Hogy más bolygón is létezik tudat?
Ez az , amit szüntelen kutat a tudomány,
e földi szomjúság,
és egyre tágul előttünk a világ...
már mérhetetlen távokba vész...
se vége...hossza...csoda az egész!

De honnan... mióta... meddig?
-kérdezem!
-Más bolygón is gyönyör és félelem sarjad a létből:
születés... halál?!
Így tűnődöm sok álmatlan éjszakán,
ostoba költő ki a földön se lát...
és nem érti a kibernetikát.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 259 db bejegyzés
e év: 1279 db bejegyzés
Összes: 7715 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2052
  • e Hét: 2052
  • e Hónap: 63678
  • e Év: 435773
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.