Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Szentföldi pálmaág
  2017-04-20 16:05:56, csütörtök
 
  M.Lermontov

SZENTFÖLDI PÁLMAÁG

Hol növekedtél, hol virultál,
Felelj, szentföldi pálmaág!
Mily halmok, völgyek éke voltál,
Mily tájék volt szülőhazád?

A hűs Jordán szelíd lapályán
Becézett fényével Kelet,
Vagy Libanon zord, bérci táján
Nyögettek éji vad szelek?

Imát dünnyögtek? Ősi zsoltárt
Hallottál hajdan zengeni,
Hogy leveleid összefonták
Jeruzsálem bús fiai?

És él-e, él-e még a pálma?
S ha tikkasztó a nyár heve,
Széles levelű koronája
A vándort most is hívja-e?

Vagy elválástok túl nem élve,
Akár te, búsan haldokol,
Sárgára szikkadt levelére
Mohón ülepszik rá a por?

Beszéld el, mondd, ki volt, ki téged
Kegyesen elhozott ide?
Gyakran hajolt búsan fölébed?
Könnyei nyomát őrzöd-e?

Ő volt, az Úrnak jó vitéze,
Felhőtlen homlokú, aki
Mint te, mindig méltó az égre,
Se gáncs, se vád nem érheti?

Titkos kéz pártfogása, gondja
Most hát e sorsot rótta rád:
Hű őr, hajolsz az ó ikonra,
Jeruzsálemi pálmaág.

Nyájas homály, mécsláng, derengő,
Kereszt, frigyláda, szent jelek.
Béke s vigasz, mindent belengő,
Lebeg fölötted, körüled.

Lator László fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Mihail J. Lermontov versei  
Húsvét után
  2017-04-20 15:42:41, csütörtök
 
  Túrmezei Erzsébet

Húsvét után

HÚSVÉT ELŐTT... nehéz, szomorú léptek.
Húsvét előtt... zokogó, bús miértek.
Húsvét előtt... ajtók, kemények, zártak.
Húsvét előtt... arcok, fakóra váltak.
Húsvét előtt... szívek, üres-szegények.
Húsvét előtt... kihamvadott remények.
Húsvét előtt... egy nagy ,,Minden hiába!"
Bús eltemetkezés az éjszakába.

De húsvét lett! Feltámadott a Mester!
HÚSVÉT UTÁN... el a gyásszal, könnyekkel!
Húsvét után... futni a hírrel frissen!
Húsvét után... már nem kérdezni mit sem!
Húsvét után... új cél és új sietség!
Jézus él! Nincs út, mely messze esnék!
Húsvét után... erő, diadal, élet!

Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet,
Akik még mindig húsvét előtt élnek.
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Minden évben
  2017-04-20 15:31:53, csütörtök
 
  Túrmezei Erzsébet

Minden évben

Indulunk újra Golgota felé.
Utunkra már a kereszt vet árnyékot.
de rajta túl húsvét öröme vár.
S kis Balázs csodálkozva kérdi:
Minden évben meghal?
Minden évben feltámad?

Nem, kis Balázs, Ő egyszer halt meg értünk,
egyszer támadott fel győzelmesen!
De hosszan tépelődöm
gyermeki kérdéseden.

Minden évben? Csaknem kétezer éve
minden évben kísérjük Őt
a fájdalmak tövises útján
s ujjongunk üres sírja előtt.

Minden évben? Milyen év volna,
Hol várna békesség és menedék,
ha szenvedését, szent halálát,
feltámadását elfelejtenénk?!

Ha nem zengne többé Bach Passiója,
ha nem őrizné az emlékezet
azt a golgotai keresztet,
amelyen Jézus értünk vérezett!

,,Minden évben? Tűnhetnek századévek.
És száguldhatunk kétezer fele,
a kereszt ma is egyetlen reménység,
a kereszt ma is győzelem jele.

Minden évben elindulunk feléje.
nem temetik el tűnő századok.
S akkor találunk erőt békességet,
ha a keresztfa titka felragyog.
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Isten törött csellója, hallgatok
  2017-04-20 15:06:59, csütörtök
 
  Tóth Árpád

Isten törött csellója, hallgatok

Én csönd vagyok. Itt ne keress zenét.
Olyan vagyok én ebben a világban
mint az a gordonka, amelyet láttam
egy szép úri szobában, a sarokban.

Húrjai elpattantak. A nyakán
gyászfátyol van átvetve, néma flór.
S mégse érzelgős tárgy. Némi por
fedte már. Megbékélt évek pora.

Oly fájdalom volt rája írva, melynek
már csöndje szent, mint a remetének
ki elfelejtett beszélni az évek
magányában,- s cellája küszöbén.

Míg elkallódott életébe réved
már nem emlékszik régi bánatára:
csak mintha némi finom, messzi pára
vérezné be a dús alkonyatot

És tenné szebbé, istenibb titokká
melyhez nem illik más, csak némaság.
üvöltsön hát a szájas sokaság
Isten törött csellója, hallgatok.
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád versei  
Tavasz
  2017-04-20 14:18:05, csütörtök
 
  Szilágyi Domokos

Tavasz

Zöldülni tanul a fű,
nő, növekszik egyre, nézd!
S mit csinál a napsugár?
Tanulja a napsütést.

Bólogat a hóvirág,
szél tanítja rá - na nézd!
Hát a szagos ibolya?
Tanulja a kékülést.

Hazaszáll a fecskepár,
a szúnyogoknak hada, nézd!
még csak zirrenni se mer,
tanulja a remegést.

Zörögni is elfelejt
erdő alján a haraszt,
némán figyel: a világ
most tanulja a tavaszt.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos versei  
Tavaszi szél a rügyekhez
  2017-04-20 14:07:21, csütörtök
 
  Váci Mihály

TAVASZI SZÉL A RÜGYEKHEZ

Tavaszi vizek lehelete vagyok én,
partok ínyének édes illata,
a frissen metszett szőlővenyigén
kicsordult könnyek illant bánata.

Első füvek kardéle-zúgásából
támadtam, s a földekre ballagó
ajkáról rebbentem fel, mint pacsirta
riad arrébb lovak lába alól.

Az ajtórések sípján muzsikáltam,
sóhajtoztam hideg kéményeken.
Párnákba felszívódott zokogás van
az én fuldokló ütemeimen.

Küszöbök aljáról tépődtem én fel,
szűk kulcslyukakon szöktem át,
s tudom a késtfenők s az ablak-mélyben
tűbe cérnát fűző nénék dalát.

Kelet felől sóhajtok egy országnyit,
hol minden porszem ízét ismerem;
a hajszálgyökerek égő ajkáig
csókol mélyre e bujtó szerelem.

A kemény rügyek bezárt kézfejére
kérlelő Tavasz kézcsókját hozom:
- tenyerek a rügyek öklében,
áldjátok meg a homlokom!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Áldott vagy Te
  2017-04-20 14:03:15, csütörtök
 
  Váci Mihály

Áldott vagy Te

Áldott vagy Te az asszonyok között,
kinek szívét szaggatva járja át
a fájdalom, hogy elveszik, akit
imádsz, a férfit, az ácsnak fiát,
a teremtőt, a csodákat tevőt,
halászok és pásztorok mesterét,
ki a pusztába ment, árva tanyák
népe közé, nyírségi sivatag
kísértőivel szembeszállani,
kenyérré változtatni a sziket,
ki felkereste a szántóvetőt,
szelíd barmai közt jászolra ült,
bölcsek és öregek jöttek köré,
hallgatták mezítlábas kisdedek,
- s visszaadta a vakoknak a fényt,
süketeket tanított hallani,
szavára a bénák fagyott keze
felemelkedett s ökölbe szorult,
akit a nép várt és akitől új
országot vártak, új törvényeket,
csodákat, nagy-nagy megvendégelést.

Áldott vagy Te az asszonyok között.
Kezed virágát tördeli a kín,
könnyeid súlyos kalásza pereg,
mert elvették azt, akit te szeretsz,
a fiadat, szerelmed, férjedet,
- csúfolják Pilátus-itéletek:
kétségek, vádak, bogozott gyanúk
töviseiből fonnak koronát
feje köré, simító tenyerét
átüti a robotok vasszege,
keresztre vonják csürhe bajai,
kezét, lábát, reccsenő tagjait
töri a törtetés, tülekedés
s végül kegyetlen átdöfik szivét
a csalódások dárdahegyei,
s ajkaihoz keserű ecetet
nyújtanak fel csúfoló vigaszul.

Áldott vagy Te az asszonyok között,
ki megváltást szültél és új hitet,
ki erőt adtál nékem - szólani,
csodatevő erőt adtál nekem,
s nagy, térítő, hegymozdító hitet.
Áldott vagy Te az asszonyok között,
ki most is itt sírsz kínjaim előtt,
míg sírok nyílnak, úgy remeg a föld,
mindenki elhagy, elfut, csak Te nem!
Bizony, íme a test megtöretett,
meghurcoltatott, megaláztatott,
a szellem, a megváltó akarat
de keservesen elítéltetett!
S megvert vagy Te az asszonyok között,
mert anyaságod gyümölcse lehullt!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Pitypang
  2017-04-20 13:52:39, csütörtök
 
  Szép Ernő

Pitypang

Nótába nem írnak
Gomblyukba nem tűznek
Nem tesz kirakatba
A virágos üzlet
Mert te nem vagy ritka
Mert te nem vagy drága
Csak az árokpartról
Nézel a világba
Mintha kis nap sütne
Orcád oly szép sárga
Te pitypang,
Te pitypang virágja

Az urak, a dámák
Ugye rád se néznek
Tán le is tagadnák
Az ismeretséget
Pedig hogy meggyúrtunk
Hogy agyontépáztunk
Te kezes, te kedves
Falusi pajtásunk
Hófehér lelkedet
Szétfújtuk a nyárba
Te pitypang,
Te pitypang virágja

Ezennel én tőled
Bocsánatot kérek
Köszönöm azt a kis
Könnyű gyermekséget
Köszönöm hogy itt vagy
Lehajlok utánad
Gyere bemutatlak
A kaméliának
Csak nevess rá bátran
Mezítlábos árva
Te pitypang,
Te pitypang virágja
 
 
0 komment , kategória:  Szép Ernő versei  
Hová mégy ákác levél?
  2017-04-20 13:49:56, csütörtök
 
  Szép Ernő

Hová mégy ákác levél?

Hová mégy ákác levél
Kit patakra fútt a szél?

Én úgy nézem hamarosan
Ott úszik majd a Maroson

Se Maroson se Kőrösön
Nem passzióz örökösön

Siet a Tisza, felveszi,
A Duna tőle elveszi

Oly könnyű mint a lehelet
Vinni egy ákác levelet

És hajnalban hajnal előtt
letenni a tengerre őt

Tenger fölött fölkél a nap
Lenn boldog lángok ringatnak

És ringva ringatják Kelet
Nyugat között a levelet

Ni most ezüst, ni most arany
De mese fényes dolga van

Haltól hajótól sose fél
Se jéghegytől, egy falevél!

Csak élvez és csudálkozik,
Ég meg tenger hogy változik

Habon habozva merre reng
Milyen piros parton mereng

Míg hontalan s oly gondtalan
Ott foszladozhat nyomtalan

Az óceán örök színén...
Szeretnék így elmúlni én.
 
 
0 komment , kategória:  Szép Ernő versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 259 db bejegyzés
e év: 1279 db bejegyzés
Összes: 7715 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2052
  • e Hét: 2052
  • e Hónap: 63678
  • e Év: 435773
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.