Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Még egy bátor kiáltás!
  2017-04-21 17:49:47, péntek
 
  Juhász Gyula

Még egy bátor kiáltás!

Minden nap új bánatokat hoz,
Új fátyolokat új sebekre,
Nagyon megbénult már a harcos
S kevés csillagot hoz az este.

Asszonyi csókok elmaradtak,
Férfi bátorság elinalt már,
Égető fénye már a napnak
S nincs pihenő az alkonyatnál.

Már himnuszt kezdeni bátorság,
Már ódát dalolni merészség,
Másé a hatalom, az ország,
Az indulás, a vágy, a készség.

De azért mégis, csak azért is,
Egy utolsó lángot bocsátok -
Egyszer még próbáljunk remélni,
Harsanjon még egy dal, egy átok.

Egy köszöntés kék zubbonyoknak,
Egy kézszorítás bús ökölnek,
Egy éljen a jövő harcoknak,
Egy csók az életszeretőknek!

Szürke hídján az elmúlásnak
Az élet mély vizébe nézek
És beledobok még egy rózsát
Azoknak, akik tovább élnek!

Beledobok még egy köszöntést
Azoknak, akik élni mernek,
Élni, akarni és letörni
S ó élet, végig hinni benned!

Ó élet, légy elnézőbb és jobb
Azokhoz, kik utánam jönnek,
Kiknek az izma még acélos
És rendet vágnak a jövőnek!

És rendet vágnak a jövőnek,
Mely alszik szürke takaróban,
A rám váró tavaszi rögben,
Az új csírákat akaróban!
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula versei  
A keresztre feszített szív
  2017-04-21 17:41:43, péntek
 
  Wolker, Jiři

A keresztre feszített szív

A keresztre feszített szív
tegnapelőtt meghalt.
Levették hát és földbe tették
Sok-sok könnyel meghintették,
s a szív ma reggelre
kicsírázott.

Piros virág
jár az égen, s közöttünk itt lent,
dicsérve Istent
kaszárnyákban, bordélyházban
külvárosban, füstös gyárban,
s szól mindenkihez:

Én vagyok a szeretet és virágzom
piros nyitott seb a virágom,
hogy minden kétkedő,
kit a vas élet marka szorít
belém márthassa ujjait.

(Fordította: Zádor András)
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
Isten és hit
  2017-04-21 17:38:58, péntek
 
  Seres Mihály Misó

Isten és hit

JÉZUS KRISZTUS FELÁLLT ÉS KIÁLTOTT

"Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék!"
S akik szomjukat oltották már, kell, hogy ezt a jó hírt tovább vigyék!
Minden embernek! Kell hallani erről a jó hírről,
A megigazultság, a békesség és az öröm Istenéről!
Ha már a szomjúságot nem bírod tovább,
Bár már az életedben kiittál sokféle pohárt,
S úgy érzed, még mindig hiányzik valami neked,
Döbbenj végre már rá! Ez teremtő Istened!
A te értelmed sem fejti meg ezt a nagy titkot,
Hogy miért ilyen az élet - ilyenné alakított!
Akarnánk ugyan szebbé, békésebbé tenni,
De más akaratunk mindezt el akarja venni!
Ez a két akarat állandó harcot vív bennünk,
Ezért kell nékünk oly sokat szenvednünk!
Jólétben, szeretetben, békességben élni!
Ezt akarja Isten, s hogy ne kelljen félni!
Egy vérből lettünk mi, emberek mindnyájan teremtve!
Gyilkosság, éhhalál! Emberek ettől rettentve!
Miért? Miért is harcolunk mi egymás ellen?
Mert az első embert legyőzte a Gonosz Jellem!
Azóta dúl a harc a Jó és a Rossz között,
Mióta az Isten ellen lázadt angyal ütközött.
Isten hatalmát elvenni nem tudta,
Isten a trónjától a Gonoszt eldobta!
Ősi titok ezen lázadás ténye,
Így hordoz átkot Isten teremtménye!
Mert el lett hitetve hazugság által,
Isteniek lesztek, hazudta bárddal!
Olyanok is lettünk, mint Isten maga,
Tudjuk, mi rossz, mi jó, s ezeknek hada!
Jót akarunk ugyan, alkotunk is szépen,
Életet építünk, halálra ítélten!
Szomjazzuk a békét s az örök életet,
Kerülnénk a halált, e kínos ítéletet,
Keressük életünk értelmét és célját,
S így embertársunk tőrként döfi pénz át!
Meztelenül jöttünk, el sem viszünk semmit,
Csak azt, amit lényünk az életről itt elhitt!
Ha hiszed, hogy Isten az Élet Forrása,
Így lehetséges majd szomjad oltása!
Egy isteni Személy állt fel és kiáltott!
Szava évezredes viharokat kiállott!
Kiáltott, mert hatalma van szeretni bennünket,
Hogy élő vízzel töltse meg lényünket!
A Szentlélek által Isten beszédje ad hitet,
Ily módon fakasztja benned is az élő vizet!
Csoda ez, melyet te is átélhetsz!
Higgy! S így Isten világába léphetsz!
 
 
0 komment , kategória:  Magyar költők versei  
Remény...
  2017-04-21 16:54:36, péntek
 
  Czeslaw Milosz

Remény...

Reménye annak van, aki hisz benne:
Nem álom a föld, hanem eleven test,
S nem csal a hallás, a tapintás, látás.
És minden dolog, mit a földön ismersz,
Olyan, mint egy kert, ha kapunál állsz.

Belépni tilos. De hogy van ilyen kert,
Biztos. Ha jobban s okosabban néznénk,
Új virágot és csillagot, nem egyet
Megláthatnánk a világ kertjében még.

Ámít a szemünk, egyesek azt mondják,
Hogy nincsen semmi, csupán mi képzeljük,
De épp annak, ki így szól, nincs reménye.
Ha elfordul az ember, azt gondolják,
Háta mögött a világ máris megszűnt.

Mintha tolvajok hordták volna széjjel...
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
Erről álmodtam én
  2017-04-21 16:51:28, péntek
 
  ARSZENYIJ TARKOVSZKIJ

ERRŐL ÁLMODTAM ÉN

Erről álmodtam én, és erről álmodom,
És egyszer még talán álmomban újra látom,
Mert minden körbejár, s megmutatja az álom
Tinéktek is, mit én álmodtam egykoron.

Ott, messze-messze, túl a földgömb hajlatán,
Hullám hullám nyomán ront part felé a tenger,
S hullámokon lebeg csillag, madár s az ember,
S álom, való, halál - hullám hullám nyomán.

Voltam, vagyok s leszek - a napokat se mérem,
A létezés csoda, s a lét csodás ölében
Világ árvája, én, bizton megülhetek,
Tükrök közt, egymagam - s mámor ködébe tűnnek
A fénylő városok s a kéklő tengerek,
S mint síró gyermeket, anyám ölébe ültet.
 
 
0 komment , kategória:  Arszenyij Tarkovszkij versei  
Egy mondat a szeretetről
  2017-04-21 16:11:49, péntek
 
  Batta György

Egy mondat a szeretetről

Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak a Bibliában rögzült Isten szavában,
Nemcsak jó anyák mosolyában
Megannyi mozdulatában,
Lelkük minden zugában
Ott szeretet van
Nemcsak bölcs vének tanácsában
Az évek ne a keserűséget teremjék benned - a mérget -
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
És nemcsak abban, ahogy mindegyik gondolatban
Másokért dobban a költő-szív szakadatlan
Ahogy az anya is ott lüktet végig a magzatban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak mikor az ujjak mell-kupolákra simulnak
S forró szerelmi vágyban tüzesedve a lázban
Hevülnek vörösre gyúlva akár az űrhajó burka
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
S fönnmarad holtodiglan
Nem számít, hogy a vágytól feszülő kupolából
Marad csak roskadt sátor az idő viharától
S már nem az ujjak - dermedt pillantások
Simulnak enyésző testmezőkre
Mik eltűnnek örökre
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak az estben aláhulló pehelyben
E máris tökéletesben, mert arányaiban
Jövendő világok váza - és remekben,
Mert simulásában, arcodra hullásában,
Ahogyan gyöngéden megérint az éjben -
Abban szeretet van
S hol szeretet van, puska nem dörren,
Vér nem fröccsen, nem sújt tudatlan ököl sem váratlan,
Edényeit a vér nem hagyja el a testben,
Kering erekben, nem buzog sebekben,
Torkolattüzek ibolyákban égnek csak, szelíd lángban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Szamócafej a vércsepp - igézve nézed
Láthatsz fűszálat, áldott sörényes fákat,
Tornyokat, kupolákat, de sehol katonákat
Hol szeretet van,
Nem baj, hogy más vagy
Más a honod, a templomod, s nyelvedben,
Lélek-emelte versedben másként
Zendülnek az igék, csendülnek rím-harangok
Hogy mongolos az arcod - szabad
Hogy a szavak hozzád vonuljanak
Mint hegyből a nyáj
És senkinek se fáj, hogy bennük még
Véreid rakta, Szent István-látta
Tüzek parázslanak, Mátyás felhői gomolyganak,
Budai paripák fújnak, holtakért gyertyák gyúlnak -
Ott nem félsz
Élsz csillagfénnyel a szemedben
Nem gyűlöletben, hisz tudják:
Tüdő halványlik, szívmoraj hallik,
Oxigéntüzek égnek benned is, piros-kékek
S lám, arcodon is közös a bélyeg
A halál-sütötte enyészet
Nézheted, mint állat bőrén a jelet
Hol szeretet van,
Elpusztíthatatlan
Úri áradatból, az időfolyamból
Arany szemcséit kimoshatod,
S a világot belőlük összerakod,
Mint ködből a tornyok, felhőből az ormok
Ember s táj előragyog
Megláthatod minden keservek könnyét
Fájdalmak fekete gyöngyét mert
Minden mi kín, a lélek-fény útjain
Hozzád is átszáll
Veled is munkál - fáj
Bárhol a zsarnok: égetnek szenvedő arcok
Szemükbol a kiáltás roncsoló sugárzás
Fenyőtű hördül törten füst-fojtva a völgyben
Zengő kövekből hallik
Vizeken halál iramlik
Rémülten hordod kozmikus sorsod
Mint a bogár ahogyan löki-viszi a folyam
Sodorja hullt falevélen -
Nincs menekvés földön-égen?
Kérded esetten, félelem-sebzetten,
Idő-szegekkel verten a létkereszten
Már-már abban a végső pillanatban ahonnan tovább nincsen
S ekkor fénylik fel Isten
Lelkedben, minden sejtedben
Általa emberré épülsz,
Már csak a jóra készülsz,
Röpít a kegyelem
Gyorsan, aranyló hit-burokban,
Virágzó, békét sugárzó,
S mint betlehemi fényözön
Elönti bensődet az öröm
Hogy benned szeretet van - kiapadhatatlan
Látod, hogy növi be a világot
Mint fénylő moha, arcok s virágok mosolya
Halál nem rettent, serkent: a jóra
Törekedhetsz, másokért cselekedhetsz,
Nyújtod a kezed, s tenyeredbe veszed
Akár egy cinege madárkát, a Földet
Ezt az árvát, ezt a vergődőt, vérzőt,
Lángokban égőt, csapzottat, meggyalázottat,
Simítod, ne remegjen,
Gyógyuljon, ne ernyedjen
Úri fán fényesedjen
Csak arról énekeljen:
Ahol szeretet van
Remény és jövő van
 
 
0 komment , kategória:  Batta György versei  
Egység
  2017-04-21 15:40:11, péntek
 
  Jatzko Béla

Egység

Magamba néztem s téged láttalak,
szóltam magamhoz és te válaszoltál,
a borotva megvágta arcomat
s a kibuggyanó vérem is te voltál.

Beléd néztem és láttam magamat,
hozzád indultam és magamhoz értem,
lebarnultál, míg rám sütött a nap,
megbotlottál s nekem tört föl a térdem.

Már nem tudom, hogy hol végződöm én
és hol kezdődsz te. Tápláló, egyetlen
zsinór vagy komor létem köldökén:
tőled másodszor is születni jó;
a végső búcsúra készülve lettem
benned-belőled élő embrió.
 
 
0 komment , kategória:   Jatzko Béla versei  
Vers egy ághoz
  2017-04-21 15:33:26, péntek
 
  Dsida Jenő

Vers egy ághoz

Tavasz borít virágba? Rág a fagy?
Fakóra perzsel július heve,
vagy benned zsong az ősz gyümölcsleve?
Te élsz s az élő fának ága vagy.

Madár ha száll rád, - bármi a neve
és földre hajtó súlya bármi nagy, -
meg nem zavar, nyugodtan várni hagy:
ugyis elröppen, tudod eleve.

Te légy derüs példám, ha vakmerő
varjú telepszik rám és egyre fent ül,
míg szörnyü súlya földre teperő:

tudjam, hogy mégis elszáll s terhe mentül
alább nyomott, annál több az erő,
mellyel alázott ágam visszalendül.ghoz
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei  
Szememben hordozlak
  2017-04-21 15:23:58, péntek
 
  Gyurcsó István

Szememben hordozlak

Lehetsz nagyon messze,
akármilyen távol,
közelemben jársz Te,
ha én úgy kívánom.

Szememben hordozlak,
örök tükör vagyok,
belerajzoltak már
a sugárzó napok.

Gyémánttű reggelek
véstek a szemembe,
hogy az éjszakáim
veled teljenek be.

S lehetsz nagyon távol,
akármilyen messze,
csak bezárom szemem,
s itt maradsz örökre.

Ki tudna elvenni
tôlem, ha nem adlak!
Itt vagy te, a legszebb,
így csak én mutatlak.

Igazítsd meg hajad
két szemem tükrében,
úgyis ritkán látod
magad ilyen fényben.
 
 
0 komment , kategória:  Gyurcsó István versei  
Négy évszak
  2017-04-21 15:04:14, péntek
 
  Gyurkovics Tibor

Négy évszak

I.

Valakitől én azt tanultam,
a szeretetnek nincs határa.
Nagy kék kabátban volt, hajára
hó hullt a sál mellett, csokorban
s kiment a ház nagy udvarába.

Ment lefelé a hóesésbe,
a lépés örök ütemével,
mint aki tudja, sose ér el
a tájba csúszó feledésbe,
de az ablakba mégse néz fel.

A sárga kockás sál világít
a szürkületben, mint a lámpa
lebeg a szélben kék kabátja
s úgy halad tovább, fától fáig,
amíg a szem még visszarántja.


II.

Tavasszal aztán mit sem értve
figyeltem a virágokat kint,
hogy nyílnak-e olyan nagyot, mint
ahogy valaki megígérte,
ki vállalta a legnagyobb kínt?

Azt mondta, hogy a szeretetnek
szabálya nincs, de mint a rózsa,
kinyílik egyszer s elborítja
az utakat, a fát, a kertet,
s levelét az ajtóba dobja.

Még óvni sem lehet a kíntól,
tövisek közt fog vágyakozni,
a földben nyugszik, százezernyi
kapától, daltól meg nem indul
- egyszerûen fog fölfakadni.


III.

A nyár úgy fekszik, mint a róka,
a kert végében összegyûrve,
leégve aranyra, vörösre,
prémmé és szőrré kunkorodva,
a kertben feküdt, mint egy ölbe.

A méz pedig öblös pohárban
áll a verandán tétovázva,
szilárdan s könnyen, mint egy ábra,
melyben jövő és elmúlás van
ikrás anyaggá összezárva.

Ki jöhet itt? Ki érti ezt meg?
A teljesült virág sem édes?
Az ember hitvény életéhez
kapott kölcsönbe kis szerelmet,
amit aztán holtáig érez?


IV.

Ne mondd, ne mondd. Az ősz kitárva,
mint egy kapu, a távoli
mezőkre és utakra ki,
a szeretetnek nincs határa,
azt mondta egyszer valaki.

Virágok borítják a kertet,
és azután a hóesés,
ott megy valaki. Lépked, és
nagy ára van a szeretetnek,
nem csak könny, nem csak szenvedés.

Az udvarból az útra érünk,
ahol a kertek vége van,
mit meg kell tennünk, bárhogyan,
míg arra az ösvényre lépünk,
ahonnan már határtalan.
 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 258 db bejegyzés
e év: 2581 db bejegyzés
Összes: 8978 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 398
  • e Hét: 17244
  • e Hónap: 41106
  • e Év: 860658
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.