Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Michelangelo Buonarroti
  2017-04-03 12:39:02, hétfő
 
  Michelangelo Buonarroti

Az én szemeim

Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel látom csak a fényt meg;
te viszed súlyát terhem nehezének,
te támogatsz, ha összeroskadok.

Tollam kihullt: szárnyaddal szárnyalok,
a te szellemed ragad engem égnek;
tél fagya dermeszt, nyarak heve éget,
s úgy váltok színt, ahogy te akarod.

Szívembe vágyat is csak vágyad olt már,
benned születnek gondolataim,
szavaim lángját lelked tüze szítja;

nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza.

Ford: Rónay György

 
 
0 komment , kategória:  Michelangelo Buonarroti  
Helen Bereg
  2017-04-03 10:43:24, hétfő
 
  Helen Bereg

Szeretem érintésed

Szeretem érintésed.
Reggel összedugjuk fejünk,
Orrunk kedveskedő játéka
Elvarázsolja jelenünk.
Egymás vállán megpihen
Kényszerű elválás fájdalma.
Mesélő szemek nézik egymást,
Ujjam végigszalad szád ívén
s feltámad az elfojtott érzés:
Ó bárcsak csókolnám már az ízét!

Szeretem simogatásod.
Bőröm kezednek visszaköszön.
Délután kisszobánk varázsa
Végtelen, időtlen öröm.
Ezerszer suttogom, szeretlek.
Fülcimpádon játszik leheletem.
Édes önkívületben hallom:
Én sokkal jobban, mint te,
Nem szerettem így sosem.
Ó bárcsak együtt élhetnél velem!

Szeretem szuszogásod.
Fejed elalszik vállamon,
Lassan szemedben megpihen
A múltból s jelenből minden gond.
Gyönyörködöm, mily lágy arcod,
S kedves álmodban mosolyod.
Nézlek s magamba zárom e képet.
Így látlak lehunyt szemem vásznán,
Mikor néma torokba belehal a kiáltás:
Ó bárcsak örökké így ölelhetnélek!

 
 
0 komment , kategória:  Helen Bereg  
Millei Lajos
  2017-04-03 10:34:09, hétfő
 
  Millei Lajos

Vigyázok rád

Kifésülöm az életedből a tegnapok fájdalmát, vigyazok rad
konok-hegyű tűmmel megfoltozom,
vigaszcérnával összevarrom szakadt lélekruhád.
Jövőízű tiszta vízben áztatom napokon át,
hogy elvegye a múltad sókönnyes, megkeserült,
remény-nélküli, dohos szagát.
Majd életféltő két kezemmel kimosom én,
s míg mosolyhabok énekelnek a víz tetején,
a szivárványszínű mosóporom varázslását
már nem szennyezi be kívülről érkező vád,
mert fénylő hitem erejével vigyázok Rád.
Megszáradni napfonatú kötélre rakom,
s míg létem szele óvón csókolja jövődet
a bársonyba bújt esti alkonyon,
én párás szemű vasalóval várom a száradást,
és kigőzölöm életedet. Nem lesz több szakadás.
Kisvirágú szép szirmokkal díszítem ruhád,
és irigykedhet akkor a gonosz külvilág,
mert igaz-élű mosolyra ébred majd a szád,
hisz melletted leszek mindig, s úgy vigyázok Rád.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Hepp Béla
  2017-04-03 10:32:57, hétfő
 
  Hepp Béla

Hozz egy dalt

Egy dalt hozz el nekem. Éppen olyan legyen,
ahogy vad moraj kél a távoli hegyen,
és tisztán, valómban legbelül dörögjön,
mint mikor az utcán az a Nagy Örök jön,

egy dalt, ami úgy kap lágyan karba engem,
hogy minden gondomat azonnal feledjem,
röptessen szalagos, színes, széles hátán
tavaszi szelekben szálló papírsárkány,

egy dalt, ami távoli vad vizekre csalhat,
ne találjak benne békét, sem nyugalmat,
hullámai fojtsák háborgó lelkemet,
míg tiszta kék mélye magába nem temet,

dalt, amitől bennem kinyílnak a rónák
végtelenjei, s hogy egyetlen lakóját
megkérdezhessem: Te sosem hallott pásztor,
milyen édes-búsan fájó nótát játszol...

Egy dalt hozz, amiben felolvad az este,
hogy ős-magamban halkan térdre esve
elhiggyem, hogy ott fenn, az a tiszta mélykék
a jövőt jelenti, nem a lélek végét,

egy dalt hozz el nekem, csepp tündérek csendjét,
hogy büszke szívembe újra visszacsenjék
az egyetlen választ ezen a kék bolygón,
csak egy dalt hozz... és a Te hangodon szóljon.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
József Attila
  2017-04-03 10:29:57, hétfő
 
 
József Attila

Hajnali vers kedvesemnek

A csöndes hajnali égről szelíden száll szét a Hold-sugára; mintha valami eltévedt, kósza lélek küldené sóhaját ismeretlen útja felé.

A rózsás ujjú Hajnal istenasszony előbbre lépeget, amerre csak feltűnik csudálatos nagyszerűsége, daloló kedvvel a madarak köszöntik.

Ám Hold-sugára a színek e fönséges fakadásában is némán, halványan ballag, mint éjjeli munkás, ki az átvirrasztott éjszaka után otthona felé igyekezik, szerettei körébe.

Az istenes Napfény viruló orcája boldog mosollyal üdvözli Holds-ugára szőke fürtjeit; éppen most lépett ki hajnali fürdőjéből, mert aranyos alakját még fátyol födi. - Ime, fátylát ledobja és pajkos örömmel futkároz a mennyei pázsiton meg Földanyánk életre-ébredt virágos kertjében.

Most összeölelkeznek: Napfény meg Hold-sugára. Szerelmük boldogsága itt motoz nyugtalan szívem körül - mily furcsa, hogy e két égi vándor az élet ébredésén így egymásra talált!

De nézd csak - Hold-sugára ajka még vértelenebb lett, Napfény meg felölti kápráztató öltözékét, még egyszer megcsókolják egymást és búcsút intenek, mert útjaik elválnak:

Sorsuk akarta így.

Napfény az aranyló nyárfák dús lombján keresztül a diadalmas élet hozsannáját szűri, Hold-sugára pedig sápadt homlokkal keresi útját, mely néki rendeltetett.

Friss hajnali csók után istenhozzádot mondanak, mert ösvényük elágazik.

De ugye kedvesem, mi soha el nem hagyjuk egymást.

1922

 
 
0 komment , kategória:  József Attila  
Aranyosi Ervin
  2017-04-03 10:27:39, hétfő
 
  Aranyosi Ervin

Így gondolj a múltra

A múlt ma már történelem,
és nincs hatalmad rajta.
Megváltoztatni képtelen
elméd, - bár azt akarja.

Ha megbántottál valakit,
s lélekben most már bánod,
ne fokozd lelked kínjait,
legjobb ha megbocsátod!

Bocsásd meg régi tettedet,
Bocsásd meg önmagadnak,
mert amíg rágódsz meglehet,
energiái hatnak.

Kínoz a lelkiismeret,
mert szavad egykor sértett,
a múltnak árnyát élteted,
pedig az csak kísértet.

Amikor megtörtént veled,
a tetted jónak látszott.
Ezt diktálta a "szellemed",
- s ma már tudod, hibázott!

A múltad rossz döntéseit,
bocsásd meg önmagadnak,
mert amíg rágódsz meglehet,
energiái hatnak.

A múlt ma már történelem,
és nincs hatalmad rajta.
Megváltoztatni képtelen
elméd, - bár azt akarja.

Haragszol, gyűlölsz valakit?
Ez csak magadnak árthat!
Amit Ő tett, az csak tanít,
s jelenben már nem bánthat.

Amikor tette, - jól tudod -
pont ennyi tellett tőle.
Legjobb volt, amit adhatott,
ezt tanuld meg belőle.

Bocsáss meg neki kedvesen,
- ne hagyd, hogy újra fájjon!
Engedd el tehermentesen,
utadba már ne álljon.

Bocsáss meg néki jó szívvel,
legyen lelkedben béke,
s bensőd szeretet tölti fel,
és mindez már megérte.

Maradjon meg a szép emlék,
- örömöt hozó percek.
Erőt meríts belőlük még,
legyél nagy, boldog gyermek.

Mosoly ragyogjon arcodon,
kerüljön bú, és bánat.
Derülj a régi harcokon,
és kérlek, élj a mának!
 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Weöres Sándor
  2017-04-03 10:26:11, hétfő
 
  Weöres Sándor

Holdbeli csónakos

Úszom az égen arany csónakon,
az éj homályán én uralkodom,
az eget-földet végig láthatom,
a csillagot tengerbe buktatom.
Szállok a sötét légtenger hátán,
kuszált felhőbe feszül a csáklyám,
ezüst evezőm dalolva csobban,
úszom fekete égi habokban.

Holdbeli csónakos, örök szerelmem,
arany sajkádra vegyél föl engem!
Sokat szenvedtem, sokat bágyadtam,
a sötét erdőt könnyel áztattam,
eleget sírtam a földi porban,
ölelj magadhoz a tiszta Holdban.
Nem él a földön, akire vágyom,
holdbeli csónakos, te légy a párom.

Fénylő csónakom szeli az éjjet,
legszebb csillagom, szeretlek téged,
egyedül vagyok, vágyódom érted,
enyém leszel majd, ha a tavasz éled.
Mellém ültetlek szép csónakomba,
eleget sírtam a földi porban
hajad az eget aranyba vonja,
ölelj magadhoz a tiszta Holdban.
A lenti bút-bajt mind elfelejted,
A lenti bút-bajt mind elfelejtem,
fejed örökre vállamra ejted,
fejem örökre válladra ejtem,
fejed örökre vállamra ejted.
...
 
 
0 komment , kategória:  Weöres Sándor  
Szász Károly
  2017-04-03 10:25:03, hétfő
 
  Szász Károly

Futó idő.

Nézd mint röpülnek a napok.
Minden órának szárnya nőtt.
Mint légben a madárcsapat,
Szállnak tovább fejünk fölött.
Madárnak röpte fönnlebeg,
Nem hallik dala ide lenn:
De szíveinkben zengenek
Ez öröm-órák szüntelen.

Koszorú van homlokodon ,
Fehér virág és zöld levél.
Szél játszik vele szabadon
S egy-egy lombját rabolja el.
Hadd tépje szél, hadd vigye szél ,
Ne bánd hulló virágiddat!
Az édes illat mindig él
Míg egy szálacska fönnmarad.

Ah ! Így röpülnek a napok
Mint friss koszorúd levele ;
Az időben futó habok
Árja, egyenként tépi le.
Éltünk , e szép virágbokor ,
Mindennap egy lombot vészit. . . .
De szebb a lomb, le hulltakor ,
Melyet piros szín ékesít.

Minden nap egy piros levél,
Egy hervadtan is ifjú lomb :
Szívünk boldog, mivel remél,
S reményinket nem bántja gond.
Szálló órák , futó napok
Föltarthatatlan rohama !
Csak menjetek , csak szánjatok !
A holnap szebb lesz mint ama.
...
 
 
0 komment , kategória:  Szász Károly  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 275 db bejegyzés
e év: 2759 db bejegyzés
Összes: 5894 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2119
  • e Hét: 22333
  • e Hónap: 52954
  • e Év: 572482
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.