Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Az első lombok
  2017-04-05 16:10:08, szerda
 
  F. Tyutcsev

Az első lombok

Rügy fakad, új levél repes!
Nézd, a sok nyírfa hogy örül:
ág és gally csipkés sokaságát
a friss lomb szellős, légies
zöld füsttel remegi körül!

Várták az arany sugarat,
tavasz és nyár virágait,
s hirtelen megelevenedtek
és az első kék ég alatt
napfényre törtek álmaik.

Óh, lakkos fényben fürdetett,
gyönyörű, első levelek!
Újra árnyat- vető fa lombja!
Ringó tömeged azt susogja,
hogy millió bár a levél,
egy sincs, mely nem hisz, nem remél!

/Ford.: Szabó Lőrinc/
 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Tyutcsev versei  
Az ártatlanság jövendőlései
  2017-04-05 14:03:35, szerda
 
  William Blake

AZ ÁRTATLANSÁG JÖVENDÖLÉSEI

Egy porszem világot jelent,
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent
S egy percben élj évezredet.

Egy kalitkába zárt vörösbegy
Láttán az egek dühöngnek.
Egy galambdúc, galambbal telve,
Poklot késztet félelemre.
A gazda éhenhalt ebe
Országos vész előjele.
A megkínzott ló szenvedése
Embervérért kiált az égre.
Az űzött nyúl ha fölsivít,
Az agyból rostokat szakít.
Szárnyán sebzett pacsirta véget
Vet a kerub énekének.
A vad kakas, a harchoz edzett,
Kelő napot elijeszthet.
Az oroszlán s farkas ha fölbőg,
Egy-egy lelket veszít az ördög.
A kóbor szarvas ha csatangol,
Védi lelkünket a gondtól.
Közviszályt szül a juh halála,
De a böllérkést megbocsátja.
Ki bántja az ökörszemet,
Utálják azt az emberek.
Ki az ökröt ingereli,
Asszony azt sosem öleli.
A rossz kölyök, ki legyet öl,
Menekül majd a pók elöl.
Ki gyötri lelkét a bogárnak,
Végtelen éjben sző az árnyat.
Hernyója a zöld falevélnek
Anyád siralmát mondja néked.
Ne csapj agyon se molyt, se lepkét,
Mert a Végítélet jöhet még.
Ki harcra nyergel paripát,
A pólus gátján nem jut át.
Az özvegy macskáját etesd,
Koldus ebét, s kövér lehetsz.

A denevér, mely este száll,
Hitetlen észtől messze száll.
Bagoly huhogja éjen át
A hitetlen iszonyát.
Szúnyog a nyárról zengedez, de
Rágalom fullánkmérge benne.
Kígyó, skorpió marnak, ölnek
Lábnyirkával a kárörömnek.
A mézelő méh mérge meg
A művész-irigységgel egy.
Rossz szándékkal mondott igazság
Többet árt, mint bármely hazugság.
Öröm és bú szőttese
Az égi lélek köntöse;
Minden kín és gyász alatt
Öröm fut, selyem-patak.
Így a legjobb minekünk:
Búra s örömre születünk;
Aki ezt megérti jól,
Bárhová megy, nem botol.
Elsőbb a pólyánál a kisded;
Szerszámok és kezek születtek
Mindenütt a földön, azt
Tudja jól minden paraszt.
Szemünk valamennyi könnyét
Kisdeddé váltja az öröklét;
Tünde nők karjukba kapják
S öngyönyörére visszaadják.
Bőgés, ugatás, bégetés
Égre csapó hullámverés.
Pálcázott gyermek ha kiált,
Bosszúra hívja a halált.
Ki a gyermek hitén mulat,
Gúnyolt lesz vénen, s hant alatt.
Ki gyermeket kétségre oktat,
Sírjában mindörökre rothad.
Gyermek hitén ki nem nevet,
Győz pokol s halál felett.
Gyerek játéka, agg esze
Két évszak gyümölcsszürete.
A vallató bármily ravaszdi,
Sohase tud majd számot adni.
Ki a kétkedésnek felel,
A tudás fényét oltja el.
Tücsökszó, találós mese,
Más válasz nem kell sose.
Ha hangya mászik, sas repül,
A sánta bölcselet derül.
Ki a szemének se hisz,
Sohase hisz, tégy bármit is.
Csöppet kételkedne csak,
Kihűlne már a hold s a nap.
Herceg palástja, koldus-condrák
Fukar zsákjában mérges gombák.
A koldus-gönc ha föllebeg,
Ronggyá tépi az eget.
Drágább a szegény garasa,
Mint Afrikának aranya.
Egy munkástól zsarolt garaska
A fukar földjét veszi, adja;
Vagy, ha pártolják az egek,
Nemzetet adhat és vehet.
Kard, puska, mit katona fog,
Bénulttá sújt hév napot.
A legmaróbb mérget pedig
Caesar babérjából nyerik.
Az embert más meg nem gyalázza
Úgy, mint fegyverzete igája.
Aranyeke gyémántja láttán
Békés munkát köszönt az ármány.
Szenvedélyből jót cselekedhetsz,
De ha szenvedélyed van, rajtaveszthetsz.
Szajha, s kártyás, kinek papírt ad
A hatóság, nemzetet irthat.
Vijjogása az utcalánynak
Szemfedőt sző vén Angliának.
Nyertes, vesztes zsivaja ágál
Holt Anglia ravatalánál.

Minden éj s napon pedig
Lesz, ki búra születik.
Minden nappal s éjszakán
Lesz, kit sorsa kéjre szán.
Lesz, kit sorsa kéjre szán,
S lesz, kit örök éjre szán.
Tévhitre vezettetünk,
Ha nem éber a szemünk,
Az éjszülöttek az éjbe enyésznek,
Mert a fényben aludt a lélek.
Isten jő, s ő a szegény
Éjlakó lelkeknek a fény;
De ember-formát ölt magára,
Ha Napfény-ország népe látja.

fordította: Kálnoky László
 
 
0 komment , kategória:  William Blake versei  
A tavaszhoz
  2017-04-05 13:56:59, szerda
 
  William Blake

A tavaszhoz

Óh harmatosfürtü, ég angyala,
A reggel tiszta ablakain át
Tekints nyugati szigetünkre, mely
Kórusban zengi jöttöd, óh Tavasz!
A hegyek beszélik s a figyelő
Völgyek hallják; vágyó szemünk a te
Tündöklő sátrad lesi: gyere már
S tedd tájainkra szentelt lábodat.
Jöjj Kelet dombjairól, s szeleink
Hadd csókolják illatos köntösöd;
Lehelleted hív; szórd gyöngyeidet
Földünkre, melyet szerelmed emészt.
Óh, ékesítsék drága ujjaid;
Verje keblét csókod zápora; tedd
Arany koronád bús fejére, hisz
Szerény kontyát teérted tűzte fel!

Szabó Lőrinc fordítása
 
 
0 komment , kategória:  William Blake versei  
A magzat imája
  2017-04-05 13:27:57, szerda
 
  Jókai Anna

A magzat imája

Rándul az ötcentis testem -
hát megint elvesztem?
vissza kell mennem?
oly sokáig vártam
az Égben születési láz van
minden Egész törtté lett
fölgyorsult az emberi történet
több az életre vágyó lélek
mint az életben foganó méhek
- de jaj, akik fogannak mégse fogadnak
,,manó, légy elég önmagadnak"
győzött a sátán-filozófia
vérébe fúl a Fehérlófia
átdöfik a Tündérlány szemérmét
szilikonos mellekre tűzik ki az érmét
Isten szemét lurex-függöny fedi
ha nem lát mindent csak jobb neki
helyette figyel Big Brother
olcsón megvesz és drágán ad el
anyát, apát, családot nem keres
megváltó lett az óvszeres.
Tetovált dzsungel a hátakra marva
ajakba, orrba üveggyöngy, tarka
lappadnak a hasak, a köldököt fémgolyó zárja
elcsurog a forrás, ha nincs edény alája
a képernyőn ész nélkül, szív nélkül gyaknak
van aki hirdeti: ez kell a magyarnak
még itt vagyok... sikoltok: kegyelmezz
az Éned tartalom, nem csupán jelmez
Isten teremt s belegyilkol az ember
halált szül az, aki életet szülni nem mer
Ha megáll a Föld, befagynak az égi tervek
hiába szól Krisztus, hogy szeretlek
Nem lesz többé Ország, sem Hatalom, oda a Dicsőség
csak gyarmat, csak bitorló, alacsony minőség
...váltott a Törvény: aki felnőtt, felelős
aki gyermekkel, az Istennel is viselős.
Nyiss utat, te férfi, ne szakíts ki, asszony
botrány, hogy az ember Istent halasszon!
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Anna versei  
Az öregek faggatása
  2017-04-05 13:20:07, szerda
 
  Oravecz Imre

Az öregek faggatása

Hová tűntetek, ti, régi öregek?
Mely országban éltek? Hol, milyen
ég alatt van hazátok? Milyen arra
a vidék? Hegyes vagy lapos?
Milyen a föld? Kövér, sovány?
Hogy hívják a falutokat? Hol áll
benne a házatok? Merre van a kamra,
hol alszotok? Nem túl nedves, nem
túl huzatos? Mivel takaróztok?
Cserélik a szalmát a derékaljban?
Milyenek hozzátok a fiatalok?
Tisztelnek? Hallgatnak rátok?
Vagy útban vagytok? Kosztoltok
rendesen? Ott is az asztalfőn
ültök? A többivel esztek vagy külön?
Jól főz a menyetek? Kínál vagy
elhúzza a száját, ha kétszer vesztek?
Milyen kenyeret süt? Van krumpli,
kása, aludttej elég? Milyen
a kemencepadka, hol üldögéltek?
Van kint kispad? Hallgatagok vagytok
vagy beszédesek? Szabad-e bent
füstölni, a földre köpni? Bagóztok-e,
sárga-e a fogatok? Puszta kézzel
teszitek a pipára a parazsat vagy
újságpapírral gyújtjátok meg? Tiszta-e
a nadrágotok? Mosnak-e rátok?
Megtörlitek az orrotokat, ha
el akar csöppenni? Van-e ládátok,
hol a holmitokat tartjátok?
Reszket-e a kezetek? Megvágjátok-e
az arcotok, mikor borotválkoztok?
Mibe akasztjátok a fenőszíjat?
Van-e mestergerenda, szuszék, vakablak?
Van-e kalendárium? Kell-e ókuláré?
Hova teszitek a csizmahúzót,
a bajuszpedrőt? Vannak-e ott unokák?
Szeretitek-e őket? Meséltek-e nekik?
Csináltok-e nekik játékot? Megérzitek-e
az időváltozást? Tudtok-e aludni
éjjel? Milyen hangokat hallotok,
mit láttok, mikor felültök a nyoszolyán,
és a sötétbe bámultok? Visszagondoltok-e
az életetekre? Megrohannak-e az emlékek?
Sajnáljátok-e magatokat? Felkeltek-e
járni egyet? Benéztek-e az istállóba?
Beletalál-e a bakancsba a lábatok?
Fázik-e kapca nélkül? Van-e küszöb,
melyen megbotlik? Zajt csaptok-e?
Féltek-e? Van-e bototok? Van-e kutya
az udvaron? Magatokhoz hívjátok-e,
megsimogatjátok-e? Milyen a kútostor
árnyéka teleholdkor? Milyenek fent
a csillagok? Hunyorognak-e? Felnéztek-e
az égre, mielőtt visszabotorkáltok?
Van-e ott magány, elmúlás?
Milyen ott öregnek lenni?
 
 
0 komment , kategória:  Oravecz Imre versei  
Nádas
  2017-04-05 13:15:07, szerda
 
  Fekete István

Nádas

Aludtál-e már nádtető alatt,
láttad -e ott, hogy kel fel a nap?
Hallgattad-e a szélben hogy zsong a nád,
ha megérinti a virradat?

Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit.
Se nádirigót, se kócsagot,
se a vadrécék kéktükrű szárnyát,
se vizeken rengő csillagot?

Raktál-e tüzet tavalyi nádból?
Füstje simogatta arcodat,
ha felkel a hold, és lidércfény
táncol a tündöklő ég alatt.

Láttál- e ezer szárcsafiókát,
úszó fészket a nagy vizeken?
S hallgattad-e ködös hajnalokon
a vándormadár mit üzen?

És a nádi széna volt- e párnád,
millió béka muzsikád,
imbolygó bagoly régi barátod,
nyársonsült keszeg a vacsorád?

Fürödtél-e már csendben és fényben,
este, ha lobban a néma tűz?
s a nádason átrepül az álom,
és rádsóhajt lágyan a puha fűz ?

Álmod ha őrzi millió nádszál,
és tartja feletted az eget,
neked adja a csillagos békét,
és megsimogatja szívedet.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete István versei  
Isten megnyomja a tavasz-gombot
  2017-04-05 13:12:46, szerda
 
  CSUKÁS ISTVÁN

Isten megnyomja a tavasz-gombot

Isten megnyomja a tavasz-gombot,
s a régi verkli pattogva beindul,
a rigó kiköpi a téli szutykot,
csőrt csücsörít, s fütyül bolondul.

A rügyek apró rajzfilmgyárak,
megrajzolják a millió levelet,
szuszog, dohog a vakondjárat,
megindul a forgalom odalent.

A nárcisz kis pöckét kinyomja,
a kapkodva vetkőző égre mereszti,
a vadrózsának tavalyi a rongya,
hullna már, de még nem ereszti.

Dagad az akác nyakán az ér,
az éltető nedv lüktetve kering.
Bámulok a kertben ösztövér,
apadó hitemmel, s megtelek megint

együgyű csodával, éltető nedvvel,
s kinövök a földből, mint a bokrok,
s motyogom, vén bolond, gyermeki kedvvel:
jól van, Isten, kapsz egy libacombot!
 
 
0 komment , kategória:  Csukás István versei  
Játszottam…
  2017-04-05 13:03:48, szerda
 
  Illyés Gyula

Játszottam...

Játszottam; azt hittem, velem
játszol, Uram, vidám vagy.
Nevettél. S hirtelen a menny
eltorzult, fényes szájad.

Horkanás hallott - fogaid,
villámaid ragyogtak -
Néztem cikázó sorait
hánytorgó homlokodnak.

...Az apám szegény, ha ivott -
karba kapott, becézvén.
Egyszerre szemefénye ott
röpdelt a balta élén.

Lefogták. Téged senki sem!
Mi részegít? Hiába
nevetsz már. Félve figyelem,
hogy jársz, dülöngsz a Házban.

Az anyánk tisztította ég -
csattan, törik, mint ablak!
Lámpa hull, hó száll, tollpihék;
a gyermekek zokognak.

Megismerem már lehedet,
rossz apa őszi szélben.
Rámhajolsz? Még rejtelmesebb
arcod; mint tükörképem.

Csönd van mostan, tél; összetört
erdők; mezők letépve.
Hallgatsz. Neked is harc között
adatik már csak béke?

És szeretet csak elhalón,
ha könny közt vall, dadog már?
Mint nékem? Ki vagy, nem tudom,
csak azt, fiad vagyok már.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
Gyors tavasz
  2017-04-05 13:01:08, szerda
 
  Illyés Gyula

Gyors tavasz

Egy perc csak a tavasz minálunk.
Tél van s utána nyár.
Tetszik ez a havat virágra
cserélő gyors határ.

Tegnap didergett, ma ingujjban
szánt kint a földmíves.
Fölötte reggel jég fütyült és
délben csíz zöngedez.

Nincsen tavasz Magyarországon.
Nem lassú fakadás:
buja zsendülés jő azonnal,
szikrázás, robbanás:

lombjuk sincs és virágban állnak
a körte- s almafák.
Bimbók kis bombái lövelnek
életet - nem halált!

Dudva és búza araszonként
szökken, ahogy kikel.
Pihegnek szinte a vetések:
sietni kell.

Tegnap fejüket nyomta s mára
tetőtlen tág az ég.
Tornyokig lépne el az ember,
ahogy a faluból kilép.

Ozora hegyét járom újra:
mint rég, hajdanta rég:
A Sió völgy elémbe nyújtja
Simontornyát, Cecét.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
Civilizáció
  2017-04-05 12:50:02, szerda
 
  Arany János:

Civilizáció


Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.

Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és - helybehagyja.
 
 
0 komment , kategória:  Arany János versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 258 db bejegyzés
e év: 1826 db bejegyzés
Összes: 8233 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1570
  • e Hét: 5813
  • e Hónap: 46051
  • e Év: 603329
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.