Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Egy csokor orgona mellé
  2017-04-07 14:59:12, péntek
 
  Kányádi Sándor

EGY CSOKOR ORGONA MELLÉ

Jékely Zoltánnak szeretettel

orgonaszó orgonaillat
ónkarikás ablaktányérok
lépesméz-ízű zsoltár
életem pünkösd-évszaka
lelkem pünkösdi itala
máig zsongító óborom
nyelvem petőfi sándora
albertus molnár

ledőlt a cinterem fala
kövei földbe vástak
védtelen áll a dombon
maholnap egyesegyedül
istené lesz a templom
csupán egy ajkon szól már
paptalan marosszentimrén
haldoklik szenczi molnár

hoztam egy csokor orgonát
ülök őbenne bízón
ülök hol várja jézusát
a házsongárdi síron
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor versei  
Ének az idei tavaszról
  2017-04-07 14:48:26, péntek
 
  Karinthy Gábor

ÉNEK AZ IDEI TAVASZRÓL

A lombok leveleit, a virágok tarka szirmait
Meg-megmozgatja néha a csekélyke szellő csendesen.
Egymásrabókolnak a táj s a végtelenség. Este van.
Suttognak is rejtelmesen az esti kert s a végtelen.
Égkék kibomlott selymén hasztalankék
Az orgonavirág vagy kicsi dámák!
Csokorban is, mit udvarlótok ád át,
Az arcotokba tárja fel, hogy: ankét...
Oly pompásak a lombok alkonyattal
S ó, hogy' ragyog a rózsák szirma nappal!
S a hajnalok, az éjszakák, az esték
Amit zenélnek: él a kikelet...

Tavasz, te hímes és kacér, tündöklő, édes szépleány,
Szépséged vészes, bájad is, hatalma megtipor, lever
S a láz, a forró szenvedély hánytorgat, forgat engem is
Éjen, sugáron rángat át s homállyal, fénnyel elkever!
A sok virág, a bús szál és a víg szál
Dicsőítik s a patakok is mind-mind
S a bogarak s ő rájukkacag, int, int,
A tavasz, ahogy villog, álmodik, száll...
Oly pompásak a lombok alkonyattal
S ó, hogy' ragyog a rózsák szirma nappal!
S a hajnalok, az éjszakák, az esték
Amit zenélnek: él a kikelet...

Putonnyal ősz öregapó s a tömzsi kis szekér szalad.
A régi lélek mondja ezt: Az órainga és akik
Dalolnak. Álmatag haját színezte szét a gondolat,
Ha felkerül a csentecsa, a messzeségen átbukik.
Lobog s akármely arcát tárja rátok
A Vágy s amint a kék magasba ér fel,
Ezüstfehér felhőt súrol fejével,
A kezdetek közt végzeteket láttok!
Oly pompásak a lombok alkonyattal
S ó, hogy' ragyog a rózsák szirma nappal!
S a hajnalok, az éjszakák, az esték
Amit zenélnek: él a kikelet...
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor versei  
Pieta
  2017-04-07 14:41:30, péntek
 
  Károlyi Amy

PIETA

Ahogy egy bogárban
számtalan izület,
annyi izületből
áll a könyörület.

Hiányokat pótol,
abból, ami tied,
véred adod, álmod,
addig adsz, mig lehet,

amig el nem fáradsz.
A szív csak cseppeket
adhat önmagából,
az elszegényedett.

Nem övé az övé,
már csak filléreket
kínál a lyukas zseb,
koldus könyörület.

Ölében a fia,
kiért mit se tehet,
felváltja melegét
vérző emlékezet.
 
 
0 komment , kategória:  Károlyi Amy versei  
Szembenézés
  2017-04-07 14:37:16, péntek
 
  Károlyi Amy

SZEMBENÉZÉS

Ünneplem, mit az élet adott,
Fáktól övezett autóutat,
Hétköznapot, vasárnapot.
Balatonnak szürke sávját,
Életünknek ifjúságát.
Azt a rámát,
Mibe életünk beférhet,
Szépséget és egészséget.
Mohazöldet, nyári földet,
Meszelt falon színes képet.
Szembenézést az anyaggal,
A falusi sivataggal.
Egésszé válnak a részek,
Körbe kerengnek a képek.
Szénakazal tetejéről
A Balaton ide kékül.
Él a dél, lobogó fáklya,
Az esztendő ifjúsága.
 
 
0 komment , kategória:  Károlyi Amy versei  
3x1
  2017-04-07 14:32:34, péntek
 
  Károlyi Amy

3x1

1.

Az elintézetlen örökre vásik.
Álmodban kisértetként megjelen
a hiába váró, a feledéstelen.
Az ő baját nem gyógyítja idő,
a csalódása napról-napra nő,
mint házfalon a ferde repedés,
mit nem javított időben a kéz.

2.

Mit kérnél vissza az időtől:
a lehetőt, a lehetetlent,
ami nem jött meg, ami elment.
Mit kérnél vissza az időtől:
az órát, percet, pillanatot,
az időből egy idő-darabot.
Az időt kérnéd vissza az időtől,
de annak lánca bonthatatlan,
zsebórádban még ott ketyeg
a volt, a lesz rugó-alakban.
Közömbös metronom,
ütemére fut a szalagon
a nincs, a volt, a lehetőség,
az elmondott, a mondhatatlan.

3.

A kagylóban a tenger, a maradék tenger,
emelkedik apály és dagály,
ahogy a hold tereli, vagy delelőre áll,
a kagylóban a teremtés beszél,
ahogy füledben
emelkedik vagy süllyed a vér,
egy volt tengernek csapásaitól,
amikről már csak üzenete szól.
 
 
0 komment , kategória:  Károlyi Amy versei  
Tavaszi reménykedés
  2017-04-07 14:26:01, péntek
 
  Kassák Lajos

TAVASZI REMÉNYKEDÉS

Hunynak a csillagok s a nap kilép a nagy folyóból
a zöld folyóból, amit borzol a szél s habok csipkéznek
valahol az erdők mélyén született s hömpölyögve
most siet, nyújtózik és örvénylik a tengerek felé.

Ó, ahogy törtetsz előre a márciusi tájban
a rügyező cserjék között s a sötét városok alatt
rád ismerek, amint dalolsz és magaddal ragadod
gyermekkorom arcát, amit benned láttam meg először.

Amint hömpölyögsz előre a világ sűrűjében
ritmusaid és melódiáid elhagyott szívemben
zenélnek még soká, mindaddig, míg az órák lapján
észrevétlen le nem pereg az örökkévaló idő.

Hiába rohansz, annál fájdalmasabban érezlek
szemeimből kiröppen a nyíl, amit utánad küldök
s miként a galambok, utánad szállnak sóhajaim
ó, tavaszi áradás, zöld vizekben tükröző egek.

Szerény nefelejts, hatalmas tölgy, rózsák és violák
zeng most a nagy zenekar, szívemtől a szívedig, kedves
ha hallod a hangját a messze hajnali partokon
mondd csak örömmel: élünk még s íme, tavasz van megint.

1945
 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos versei  
Szóvirágok egy újszülöttnek
  2017-04-07 14:24:32, péntek
 
  Kassák Lajos

SZÓVIRÁGOK EGY ÚJSZÜLÖTTNEK

Zenél a szél
s a kőfal peremén
egy kis margaréta
napfényben táncol.

Óh hát, te is
áprilisi gyermek
ha megjöttél
tapsolj és rugdalódz
hogy bölcsődnél hever
az égi bárány.

Húsvét fia
növekedj és ne féld
hogy a kertben
derék jó emberek
kockát vetnek ki rád
véres kezekkel.

Mi ez neked
ha látod és hallod
zenél a szél
s a kőfal peremén
egy kis margaréta
napfényben táncol.

1945
 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos versei  
Évszakok
  2017-04-07 14:22:17, péntek
 
  Kassák Lajos

ÉVSZAKOK

I.

Szelek, szelek,
a fáradhatatlan márciusi szelek
zöld pólyákba csavartan már hozzák csemetéit a tavasznak.
A nedvdús palánták, a tavalyi jércék és borjak
egyformán szenvednek a termékenység örömétől
lényük legmélyét kitárva
ajánlják fel magukat a beteljesedésnek.

S a bájosarcú, nyurga lány is előjött a ház falai közül
olyan, mint a kagylójából kiszakadt gyöngy
olyan, mint egy vitorla a tengeren
közben pillangók repülnek ki a szeméből
s te is, aki csak messziről látod őt
megérzed újjászületését a világnak.

II.

A felhők, amik oly kövérek és lusták voltak nemrég
súlytalan úsznak tova az érő vetések
s a madárlakta mély erdők felett.
A rejtett parazsak fellángolnak most és dalolnak.
Nincs, aki számolná a múló órák kongását
aki öngyilkosságra gondolna, mint az elhagyottak.
Mezők selymei kibomlanak, gyümölcsök édes borától
habzik a táj és megrészegülnek a darazsak
ahogyan én is részegen fekszem
a szívek és csillagok fényével borított földön
egy szerelemre gondolva, egy asszony szemére
mely sorsom ünnepnapjait tükrözi.

III.

Egy özvegy jő, üres kosárral a karján
ó, hány fiút és lányt adott a világnak
s most egyedül van, akár a felmutatott ujj.
Szólítsd meg szél, gyönge sugarai az ősznek
cirógassátok arcát, mely oly szép volt
ezer dolguk közt is emlékeztek rá a férfiak.

Virágot szed egy sírra talán
vagy talán csak magának, mivel semmi dolga már
otthon majd leül a félhomályban
emlékezvén sok-sok tarkaságra, ami ő volt
s hunyt szemekkel hallgatja, hogy ablakán
dobol a súlyos novemberi eső.

IV.

Fehér kristálylapok között egy torony röpül
méhében galambok alszanak s fölötte
apró és hideg angyalok milliárdjai keringenek.
Vértelen tenyerére emel bennünket is a tél
ég és föld között lebegünk
ujjunk hegyével érintve a valóságot.

Aki szántott vetett, most alszik gondtalan
aki az ördögnek ajánlotta lelkét, örül, hogy él
aki fél, lámpát gyújt a sötétben
akinek halottja van, letakarja a tükröt
és magába száll bűntelen.

December, utolsó szánycsapása az évnek
látom, a fák dermedt karjaiban
elvérzik a nap.
 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos versei  
A tavaszhoz
  2017-04-07 14:14:25, péntek
 
  Kazinczy Ferenc

A tavaszhoz

A szép kikelet
Üzi a telet,
S zúzos förgetegét,
Bolyongó fellegét,
Lágy lehelleti
Messze kergeti.

Amit szemem lát
Hosszas bánatját
Szeleknek ereszti,
Víg kedvét éleszti,
S újult színre kél,
Hogy elmúlt a tél.

Még a madarkák
Félénkek s némák.
De majd nemsokára,
A tavasz szavára,
Előállanak,
S dalt indítanak.

Ah, a szép Cenci
Ide jő ma ki.
Ha a zöld ligetet
Az elkeseredett
Bús fülemile
Jajjal tölti be.

Oh vajha akkor
Valamely bokor
Mellé rejtezhetném,
S kényemre nézhetném,
Szép tekinteti
Mint kedvelteti:

S ha a pajkos szél
Lopva neki kél,
S sebes repületi
Leplét félreveti,
Szemérmes szemmel
Miként pirúl el.

Oh szép kikelet!
Verd el a telet,
S ha Cenci ide jő:
Olvadni késztető
Leheleteddel
Szívét lágyítsd el.

1787
 
 
0 komment , kategória:  Kazinczy Ferenc versei  
Huszadik éve
  2017-04-07 14:12:17, péntek
 
  Kecskés Béla

HUSZADIK ÉVE

Huszadik éve, hogy közös a párnánk,
a reggeleink és a reggelink,
dolgok öröme, gondok sora, hulló
lombokat feledtető szerelem,
gyermek-palánták dédelgetése, vad
viharok, melyek ránkcsaptak dühvel,
betörve vérzőn szemünk ablakát -
De nem tudunk mi elesettek lenni,
mert áttámogattuk egymást minden
szédületen, alkohol-lidérc-lángon,
mocsáron, örvénylő sebes vizen.

Amíg te élsz, a fecskék kihímezik
az eget és virágba borul a kert
minden tél után, nem őrjít a hiány,
a halálról szinte nincs tudomásom,
hiába szól a harang és a sírok
vakondtúrásai csúfíthatják a Földet.
Amíg te élsz, kiheverem a tébolyt,
a vigasztaláshoz gyönyörűen értsz,
itt zümmöghet fejem fölött a Nap,
fullánkjaitól ózonpajzsod véd meg,
és villámhasító-ujjad ezüstje
a gonosz hatalmakat elűzi.

Amíg te élsz, élek boldog tudatban,
hogy baj nem lehet, a baj is tréfa csak,
a sötétség után világosság lesz,
és újra lélegzik a tetszhalott föld,
hát önzőn sírok: sose hagyj magamra,
vigyázz rám és nagyon vigyázz magadra,
nikotin-nyárban, tüskés-jeges télben -
Örökké élj, ha lehet; vagy legalább
addig, amíg nekem adatik élnem.
 
 
0 komment , kategória:  Kecskés Béla versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 260 db bejegyzés
e év: 965 db bejegyzés
Összes: 7432 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 535
  • e Hét: 13063
  • e Hónap: 58493
  • e Év: 350787
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.