Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Egri Szilvia
  2017-04-08 12:48:11, szombat
 
  Egri Szilvia

Ajándék...

A legdrágább ajándék
Amit visszakapsz
Már tudod, mit jelent elveszteni
Félted...

S azontúl hű maradsz
 
 
0 komment , kategória:  Egri Szilvia  
Eino Leino
  2017-04-08 09:01:27, szombat
 
  Eino Leino

Éji dal...

Mondd, mikor pirkad az a reggel,
amelyen könnyen ébredek?
Mondd, mikor száll le az az alkony
amely majd vígan eltemet?

Mondd csak, tudod, mikor jön
a karácsony, és a gyertyák?
Mondd, mire kihuny fényük
visszatérnek a szellemek?

Ne félj! Nem sírok. Éveken át
de sok álmot láttam pedig.
És hittem is szép álmaimnak
és mégsem sírtam évekig.

És újban hittem, mikor láttam,
hogy egy-egy álmom messze hagy,
de álmaimnak legszebb álma
te voltál - s a végső te vagy.
 
 
0 komment , kategória:  Eino Leino  
Soóky Melinda
  2017-04-08 08:59:57, szombat
 
  Soóky Melinda

Érintés...

Apró gyöngyök gurulnak szét,
meztelen lelkem az égre réved,
nád suttogja: csókold, nem elég,
testeddel a Nap himnusza éget.

Szavak füstjével játszik a szél,
mosolyod árkában patak csobog,
karodnak oltalma enyhet ígér,
szemedben nyílnak a jázminok.

Szelíd csodaként simogat kezed,
dalod vállam ívébe olvadó arany,
angyalszárnyú perceket keres,
szeress, a hajnal messze van.
 
 
0 komment , kategória:  Soóky Melinda  
Sillingi Julianna
  2017-04-08 08:56:56, szombat
 
  Sillingi Julianna

Megérinthetlek?

Csendesen, de szívemben hallom hangod
ideje már letenni nehéz terhemet -
szavak, mik halántékomban lüktetnek,
megérinthetlek?
Valóság vagy, vagy csak képzellek...

Talán nem vagy egyéb, mint csalóka ábránd,
egy felmagasztalt érzés egészen az egekig,
itt ne hagyj, el ne hagyj mégis erre kérlek
e csodás érzés előtt nem mehetek el végleg
kérlek...

Szeretném végre érezni hús-vér valódat -
és csendben elmerülni lélektükrödben...
vagy csak áltat az élet, megcsillantja,
ajkamhoz érinti, de nem hagyja,
méregpoharát itatja..
...
 
 
0 komment , kategória:  Sillingi Julianna  
Bodnár Éva
  2017-04-08 08:55:22, szombat
 
  Bodnár Éva

Önmagam gyóntatója...

Amikor túlcsordul az a bizonyos pohár,
és semmi, semmi sem a régi már...
Fájdalomként élem meg a perceket.
Akkor kérek egy csöpp szeretetet.
Odafigyelést - bármit, mi emberi:
Segítsetek a kínruhát levedleni!

Amikor már önmagamtól is csak rettegek,
és semmi sincs, amin nevethetek,
mert bezárul az ajtó - kívül reked a fény.
Nem jön segítség, eltűnik a remény.
Fojtogat, kínoz, mardos a bűntudat,
dühömben szűkölve bántok meg másokat.

Milyen ember vagyok? Kérdezem szüntelen,
de a válasz közömbös, személytelen.
Nem vagyok ember, csak gyarló porhüvely,
ki itt a Földön mindenért felel. Mindenért,
amit tesz, alkot, leír, vagy kimond...
Így vagyok Ember - vagy inkább Bolond?

Ó, ha tudnám, mit miért teszek?!
Vezessetek hát, segítő kezek,
hogy önmagamban keressem a fényt!
Eldobva minden ártó véleményt.
A keserűség szobrát összezúzva,
mégiscsak Ember tudjak lenni újra!
 
 
0 komment , kategória:  Bodnár Éva  
Alexandr Szergejevics Puskin
  2017-04-08 08:54:00, szombat
 
 
Puskin

Tudom, hogy egyetlen barát

Tudom, hogy egyetlen barát
Széppé teszi Isten világát,
Hogy társtalan öröm nem áld,
Hogy kínos élet útja vár ránk,
Ha meg nem oszthatjuk baját.
De figyelj - más a szív szerelme;
Kényeztet is meg elgyötör,
Munkálkodj, töprengj vagy pihenj le,
Ez nem szunnyad, csak tündököl,
Ez könyörtelen és kegyetlen,
Egész lelkünk pusztul bele,
Ha a mély, nehéz sebeken nem
Segít a remény kenete.
Ezt szenvedem én, ezt a lángot!
Virágkoromban pusztulok,
De felgyógyulni nem kívánok.

Ford:Orbán Ottó
 
 
0 komment , kategória:  Alexandr Szergejevics Puskin  
Kiss Gyula
  2017-04-08 08:49:23, szombat
 
 
Kiss Gyula

Az élet útja

Az élet útja rögös, fájdalmas,
a legtöbbször igen szánalmas.
Eleinte kacagás, vidám órák,
mindenfelé varázslatos rózsák.

Később gyarapszik az értelem,
a tudás vágya maga a végtelen.
Idővel feltárja az összes kaput,
semmivé foszlatva a léha tabut.

Ám nem áll meg, többet akar,
a valóság gyakran olyan fanyar.
Egészség, erő, bizalom és hit,
mindenki a remény felé nyit.

Azonban telnek a hosszú évek,
elhalványulnak az esti fények.
Velük együtt hal a fájó végtelen,
az átalakulás sokszor vértelen.

Mi marad, elkopás, kín és bánat,
a sors végül az elmúlásnak átad.
Feltárul az örök nyugalom hona,
honnan nem lesz visszatérés soha.
 
 
0 komment , kategória:  Kiss Gyula  
Horváth Piroska
  2017-04-08 08:47:25, szombat
 
 
Horváth Piroska

Suttogó olajfák

Tél-rémek osonnak, mint lomha lidércek,
horizontra múló álmokat idéznek,
cseppnyi csak erejük, egy gombostűhegynyi -
fagyot és hideget illik elfeledni...
...bohó szél ezüst-zöld lombfonatot borzol,
hamvas szirmokat a tó tükrére morzsol,
csipkét köt belőle, szétteríti aztán,
erdőre, mezőre - odaveti kajlán,
újulás cipője macskakövön koppan,
jobbra-balra fordul, hirtelen megtorpan,
ligetpadjára ül, bárányfelhőt pipál,
aztán perdül-fordul, aranyesőt szitál,
csillagszem-alkonyon olajfák árnyain,
megbúvó remények rügyező ágain,
feketerigó-nász légyottján szertelen,
kíváncsi szellő-fi suhant át szemtelen,
suttogó olajfák fényliget ölében,
bimbózó szerelem - gyenge és törékeny,
illatos sétányon smaragdos reményben
kikelet szerelem tündöklő szemében...
...bűbájos pillanat - neonpillák fényén
a pirkadat kacsint - éjt nem hagyja békén,
csillag-piercingje, hold-köldöke alatt
aranylik fényesen - tótükrére hasalt,
festői olajfák kecsesen hajolnak,
karcsú ágacskáik szellővel dacolnak,
rőzse-lak - venyige-bordának oltalmán,
aprócska fészek ring olajfa lombkarján.
...
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Jékely Zoltán
  2017-04-08 08:45:10, szombat
 
  Jékely Zoltán

Tavasz-hívó

Ha szereted a tavaszi füvet,
finom cipellőd kerülgesse szépen;
ne taposs rá a hegyről lejövet,
őrizzen meg bennünket jó emlékben.-
A kerítés tövében kis virág
- neked adom; az idén ez az első;
s az utolsót is neked nyújtom át,
ha majd az ideje annak is eljő.
Az erdőszéli fák között kopog
s tavasz-hívót rikolt a tarka-harkály;
alattunk száraz ág s levél ropog,
éhes tavaszi tűznek jó takarmány.
Ott fenn a réteken még szerteszét
a napnak ellenálló hódarabkák,
mintha vetkőző szórta volna szét
mindenféle ruhadarabját.
Hallod, hogy kántál a rigó!
A hegyekben most bújnak ki a medvék,
s a park Flórája - válla, mint a hó -
nyírfák között épp emelinti leplét.
A föld alól a gyors csirák
kidugják fejüket,
a fák, mint boltos áruját,
kirakják a rügyet,
kamaszok arcán pattanás,
férfiajkon a csók,
mind egy repeső kapkodás
a szoknyák lobogók,
s már itt és ott fölhangzanak,
elűzve kínt, fagyot,
a szívbe húzódott szavak,
eszmék és kardalok.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 275 db bejegyzés
e év: 2759 db bejegyzés
Összes: 5894 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2119
  • e Hét: 22333
  • e Hónap: 52954
  • e Év: 572482
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.