Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Dsida Jenő: Tíz parancsolat
  2017-05-01 19:45:12, hétfő
 
  Dsida Jenő:

Tíz parancsolat

- töredék -

I.

Én vagyok a Te távoli
társad és örökös barátod,
kinek kezét sose fogod meg
s igazi arcát sose látod.
Én is, mint te, egyazon úton
járok szüntelen körbe-körbe
s éjszakánként ugyanúgy nézek
önmagamba, e furcsa, görbe,
törött és fátyolos tükörbe.
De nem szabad velem törődnöd,
legfeljebb ints egy lenge búcsút
felém, ha más tájakra visz
ez a vidám és néha bús út,
mely annyi felé kanyarog,
mert szánalmasan gyönge, gyatra
vadász, ki másra is figyel,
mint az üldözött drága vadra:
célod, hogy rálelj önmagádra.

II.

Nevem hiába ne vegyed;
ha hallottad is egyszer-kétszer,
hullasd ki emlékezetedből,
mert hamis kincs az, talmi ékszer,
mely meddőn, hivalkodva csillog
s kevés örömöt szerez annak,
ki csillogásába merül,
mert hiszen csillagok is vannak,
sőt üstökösök is rohannak,
e mély, komorló éjszakában.
Virág vagyok a zordon, ében -
fekete idők belsejében,
fekete álmok erdejében
virág, csak egy a millió közt,
százezer álomból egy álom,
melynek értelmét nem találod,
melynek értelmét nem találom, -
jaj, életem és jaj, halálom.

III.

(Hiányzik.)

IV.

Tiszteld az izzó szenvedést,
mely mindünket tisztára éget,
tiszteld a jóság glóriáját,
tiszteld a békés bölcseséget,
tiszteld a mártír szenteket,
a gyermeket, jámbor parasztot
és minden prófétát, aki
a sziklából vizet fakasztott,
habzó szépséget és malasztot, -
tiszteld a költőket, akik
veled vannak bármerre mennél
s több életet adnak neked
tulajdon ember-életednél.
Hajts főt az írások előtt,
melyek sárgultan szakadoznak
s az ősi márványok előtt,
melyek lassanként repedeznek,
ódon kertekben porladoznak.

V.

(Hiányzik.)

VI.

Addig nézz csurdé angyalokra
és addig nyalj szerelmi mézet,
amig fekete fátyolával
be nem borít a bal enyészet,
örülj, örülj az ifjúságnak,
örülj, örülj az ifjú nőnek,
akinek csókjai nyomán
minden friss sarjak újra nőnek,
mint fű nyomán a friss esőnek, -
úgy zeng a szerelem szava,
mintha ezüst csengettyűt rázna, -
ki szeret, sohasem gonosz,
ki szívből csókol, nem parázna.
(De jól ügyelj: ha bűnnek nézed,
bűn is az, amire törekszel, -
ha gonoszat vélsz tudni arról,
hogy asszony karjaiba fekszel,
bizony gonoszat is cselekszel.)

VII.

(Hiányzik.)

VIII.

Az igazság őre légyen
benned mindig az égi szellem,
hamis tanúságot ne szólj,
fiam, soha önmagad ellen;
ne hazudozzál önmagadnak,
tudd meg, ki vagy és mire vágyói -
ha utad szólít, ne marasszon
fiam, dunna és renyhe lágy toll:
keményen kelj a renyhe ágyból
s indulj a bátrak mosolyával,
zengő lélekkel, zsenge testtel,
mint aki mindent megmutat
s magában semmi bűnt se restell,
lépteit ingovány fölött is
titkos isten hatalma ója -
kinek van ugyan sok-sok bűne,
gyarló egész emberi. . .
de mégsincs rejteni-valója.

IX.

(Hiányzik.)

X.

Felebarátod ökre, háza
után kívánságod ne légyen:
ilyen szegénységekre vágyni
nagy szegénység és csúnya szégyen.
Orrodba édes illatot gyűjts,
szívedbe békét és mosolygást,
szemedbe fényt, hogy az utolsó
napon is tudj örülni folyvást
s eképpen szólj csak és ne mondj mást:
köszönöm, hogy tápláltatok,
hús, alma, búza, lencse, borsó!
Amint jó volt hozzám a bölcső,
tudom, hogy jó lesz a koporsó.
Ki most lefekszik, nem kívánta,
hogy földje legyen, háza, ökre,
de amit látott, gyönyörű volt
és véle marad mindörökre.
És ővé marad mindörökre.

Erdélyi Helikon 1938.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Marschalkó Lia: Kínok . . .
  2017-05-01 09:45:08, hétfő
 
  Marschalkó Lia:

Kínok . . .


Nem paloták kínja az enyém, ezüst ereszek könnye és
Kerti porond homokján futások lassú meghalása;
Hiába-hajsza se fényezett öröm elé; vagy antik
Bachanáliák keresésén felbukó fájdalom,
Méreg se ittas és virágja bontott ajkak lángívén;
És őszi köhécselés se szüretlen, durva hörgése mentén
Elkábított toroknak; s nem őzbokáknak
Balga koszorúja bomlása körül a vérnek...

Nem! a kin töretlen, szörnyű glóriája én felém
A mély szegénység szitáiból pergett szívemig
S lett imátlan és keserves arcú lényem...
A mély szegénység kínja lett enyém, mert édes lelkek
Irgalmát keresve megleltem itt a nyüvek italát,
S asszonyok életét jaj, seholse leltem, bárha
Csúsztam keresztekig és hulltam pokolba, át e büszke
Kor napfoltjain és vérfű rétjein, - ékül feszítve kincsnek
És nyomornak egy ifjú lélek Istenig vonagló szűz fohászát!

Nyugat 1924
 
 
0 komment , kategória:  Marschalkó Lia  
Nagy Ágota-Gabriella: Múlt
  2017-05-01 09:38:48, hétfő
 
  Nagy Ágota-Gabriella:

Múlt


Álmok, vágyak, kitartó remények,
Elfeledett, megkopott emlékek,
Elhullatott könnyek, őszinte mosolyok,
Múltam minden perce, a rabotok vagyok!

Szabadulnék, de szorít egy erős lánc,
Óh, jövő vajon egyszer rám találsz?
Kemény bilincs sérti fáradt kezem,
Nem enged a múlt, visszalök jelenem.

Mégis mennem kell! Máris indulok,
Nem számít merre, milyen helyre jutok!
Gyilkos rozsda rágja már a láncot,
Elfeledlek úgyis és szövök újabb álmot.

Helyre áll az élet, törjön hát a bilincs!
Szakadjon a lánc, lásd több rabod nincs!
Elfeledtelek múlt! A jelennek élek,
S építem a jövőt, új álmokat keresek!
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ágota Gabriella  
Németh Anikó /Ködmadár/: Szerelmedért
  2017-05-01 09:07:48, hétfő
 
  Németh Anikó /Ködmadár/:

Szerelmedért


Szerelmedért szótlan, sírva írok,
Betűkbe vésem égő kínomat.
Ne félts, nem ölhetnek meg a gondok!
Csak őrizem a fájó titkokat.

Néma vágyak járnak újra táncot,
Strauss csendül egy kopott lemezen.
Nappal kísértenek színes álmok,
Éjjelente rájuk emlékezem.

S ha eljő majd a vágyott pillanat,
Hogy érezzem kezed a bőrömön,
Tudod, hogy mindig téged vártalak:
Szerelmed édes, örök börtönöm...
 
 
0 komment , kategória:  Németh Anikó  
Havas István: Dalolj, testvérem.
  2017-05-01 08:58:56, hétfő
 
  Havas István:

Dalolj, testvérem.


Dalolj, testvérem, ha eszmefény
Villan föl az álmok tűzhelyén,
Kongasd, kongasd a szóércet
A szívben, mely annyit vérzett,
Csak hit legyen szavad veretje
S vágy, kedv csapódjon ütemedbe!

S ha az ütem, hang, rím keltett
A fázókban lángszerelmet,
Költő vagy, testvér, jöttödre vár
A művészet, élet és morál,
A kor lelke és gyötrelmei,
A kisebbségek keservei.

A gépekkel új ige tört be
A lélekajtón s elsöpörte
A múlt-varázst. Kopár helyén
Ül tivornyát az önző Én,
A sátánhang, a gyűlölet -
S a fékevesztett vad tömeg
Hatalmában most már a gép
Szolgálja hajh, őrületét!

A tőke gőgös, kasztja vak,
Bár a tröszt sorsa ingatag.
Minek itt az a sok pénzváltó,
Ha nincsen köztünk a Megváltó!
Űr tátong a századok között,
Melyekbe annyi szív ütközött,
Vérözön, csel és annyi átok
S nagy ember, aki csak hibázott.

Azért, testvérem, ha eszmefény
Villan föl az álmok tűzhelyén,
Kongasd, kongasd a szóércet,
Az örök dalistenséget,
S összekuszált e világon
Éneked új mesgyét vágjon!


Budapesti Szemle. 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Havas István  
Radványi Sándor: Májusi sóhaj.
  2017-05-01 08:55:08, hétfő
 
  Radványi Sándor:

Májusi sóhaj.


Május! te régi bűvös álom,
Te elszállt gyönyörű tavasz . . .
Az ifjúságom nem találom,
Bandukolok a nyári tájon . . .
Szívembe új vágyat fakassz!

Fehérfürtös akácvirágok
Temessétek el álmaim . . .
Míg múltam ablakánál állok,
S egy régi estre visszavárok;
Elszáll a dal, halk szárnyain . . .

botond_1926.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Soóky Melinda: Látomás
  2017-05-01 08:46:18, hétfő
 
  Soóky Melinda:

Látomás


Isten előtt pőre lélekkel állok,
megbántam minden vétkemet,
vezekelnem kell, varjú károg,
az angyalok, hidd el, értenek.

Régi bűnök fekete árnyai
lebegnek Napból nőtt szőttesén,
mézes kacaj hívogat játszani,
itt állunk: az Úr meg én.

Szivárvány-ködből apám arca
felsejlik, mint tűnő látomás,
pillangót látok, csodás, tarka,
magába húzó színvarázs.

Elúszik, már nincs többé bánat,
ledobtam daróc-testemet,
messze szálltak felettem a vágyak,
szendergő énem megremeg.

Szabaddá váltam, eggyé az éggel,
a végtelen öröm dala vagyok,
koporsómba épp szöget ver
ott lent, aki még nem halott...
 
 
0 komment , kategória:  Soóky Melinda  
Réz Gyula: A sors csak ás
  2017-05-01 08:44:58, hétfő
 
  Réz Gyula:

A sors csak ás


A lábam húzza még a láp hínárja,
de már riadva ring a renyhe lé.
A partra loccsan lomha, mocskos árja
s mohón zúdul a nyárfa sor felé.

Túl rajta rejtve tarka park kínálja
pazar palástját: béke köpenyét.
Gyökéren, éren fut a láz csírája
s a vész szivárog egyre közelébb.

Nagy ásó villan és lecsap a rögbe,
a föld remeg, fölzúg a lomha éj,
árnyék iramlik át vadúl hörögve.

Szememre száll rettentő látomás . . .
ezüst szilánkot szór a hold karéj...
a sors csak ás, sötét, mély árkot ás.

Magyar Írás 1935. május
 
 
0 komment , kategória:  Réz Gyula  
Nagygyörgy Erzsébet: Csendben sirassatok
  2017-05-01 08:42:52, hétfő
 
  Nagygyörgy Erzsébet:

Csendben sirassatok


Valami nagy szilánk kaparja a torkom,
szívemen is lyukat szakított egy ponton.
Véres vitorlákkal rovom a köröket,
s elmém ellenem már rút tervet szövöget.

Csendben sirassatok, folyóparti nyárfák,
hisz lelkem hol vízzel, hol a tűzzel bántják.
Tiszai szél hamvam majd szerteszét fújja,
így repülök fel a csillagokon túlra.


 
 
0 komment , kategória:  Nagygyörgy Erzsébet  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 280 db bejegyzés
e év: 2504 db bejegyzés
Összes: 28933 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5693
  • e Hét: 19584
  • e Hónap: 134829
  • e Év: 1359034
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.