Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Kosztolányi Dezső: Negyven pillanatkép
  2017-05-10 19:13:50, szerda
 
  Kosztolányi Dezső:

Negyven pillanatkép

1. Vers

Sár és virág, kavargó semmiség,
de hirtelen, mint villám, hogyha lobban -
két sor között - kinyíl nekünk az Ég.

2. Költők

Mint árva rokkant, aki cigarettát
koldul a hídon, úgy esdünk hitet mi,
Európa költői, kik ma élünk
s szeretnénk szebb sziget felé vitetni.

3. Mézes kenyér

Külvárosi kapuban kisgyerek
száraz kenyeret majszol, ám - igézet -
az édes, ikrás napfény rápereg
s ő nyalni kezdi ezt az égi mézet.

4. Nyár

Mondd, láttad-e a pusztát nyári délben,
mikor kövéren sárgállik nyugalma
és sárga minden, mily hideg-fehéren
villan ezüst-szikrát a sárga szalma?

5. Utcanők rekkenő délben

Az utcanők fényes ruhában
akárcsak az olcsó selyemcukorkák
s fülembe súgnak, a szélnél puhábban.

6. Ember 1930-ban

Fejében az anyagi gond
csörögve ébred és megöblösödve,
halálosan zúg, mint a gong.

7. Asszony-arckép

Csodálatosan érett, mint a kajszín-
barack s mosolya úgy csorog le dúsan,
mint cukrozott gyümölcsre sűrü tejszín.

8. Magyarosan

Ó, dáridós hajnalban borban úszó,
ősz bajszok és könnyes-vad rikkanások,
lassú halált kísérő hegedűszó.

9. Váratlan vendég

Beszélgetünk szobánkban még a csacska
nyár hancuzásáról s te, csöndes ősz,
oly észrevétlen-lopva, mint a macska,
bejössz.

10. Toll

Végtelen napjaim
menete.
Bámulom, elborult
remete.
Várni még, élni még
lehet-e?
Fönn az ég, lenn a föld
fekete.
Szánts tollam, villogó
eke te.

11. Lengyel táncosnő

Ó, nő, te drága lengyel,
olyan vagy, mint az angyal.
Szépséged égi rendjel.
E csókkal, puha-langgyal,
kérlek, hogy ne feledj el
és érd be a kalanddal,
e bús-egyetleneggyel
és légy nekem a bandzsal
önkívület, mely kengyel
nélkül az égbe nyargal.

12. Rádió

Beh titkos is volt a másik szobából
egykor a kedves "messze" hangja.
Most nincs titok és messzeség, lejárt már
a régi ábránd úri rangja.
Mily józanul kong pesti rádiómba
a Westminster Abbey harangja.

13. Hasonlat

Mint régi, szent apáca, úgy vágyja már a mennyet,
hogy csak bélpoklost ápol s mert a sebet utálja,
magát megbüntetendő felszürcsöli a gennyet:
úgy én dühös rajongó, aki e korba senyved
s homályban, állatok közt a tiszta fényt csudálja,
dacból sarat zabálok és kortyolom a szennyet.

14. Harmadosztály

Egy asszony is van itt, rekedt.
Ölel egy halvány gyermeket.
Az élet, élet verte meg.
Azért remeg.
Sóhajtva néz a földre le.
Szeme sós könnyel van tele.
Batyuja nincs. Nincs más vele
csak élete.

15. Októberi táj

Piros levéltől vérző venyigék.
A sárga csöndbe lázas vallomások.
Szavak. Kiáltó, lángoló igék.

16. Házi bál

Kis, furcsa lányok, édesek,
hová repült a régi kedvem?
Minden, mi szép volt, szétesett.
Jaj, jöjjetek és súgjatok még
nekem valami kéteset.

17. Vidék

Mióta vágyakoztam már reátok
s most végre-végre visszatértem ím.
Cigányzene, holdfény, bor, régi átok,
ábrándozó lányok, nyájas családok,
ti mérgeim.

18. Apám

Két pár cipője volt és két ruhája.
Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája.
De néha este ellágyult, megolvadt,
nyitotta nékünk az ablak kilincsét
és megmutatta mesebeli kincsét,
az őszi égbolton a tiszta holdat.

19. Késő ősz a ludasi pusztán

A pitvaron a tengeri
nevet a nap piros tüzére,
de sárga árnyát elveri
a paprikák piros füzére.
Száll-száll a lelkem kergetőzve
a mustszagú, világos őszbe,
mint szélbe csörgő papiros,
fölötte a halál és élet
a sárga és piros.

20. Gyermekkor

Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt:
egy ködbe olvadt álom és való,
ha hullt a hó az égből, porcukor volt
s a porcukor az abroszon a hó.

21. Kiáltás

Mi ez a vágy, mely vérem megrohanja?
Nő, légy velem most, alkoss, szülj meg újra,
boldogságom rejtélyes édesanyja.

22. Új népiesség

Paraszti múzsa,
ki hajdanán oly üde voltál,
akár a rúzsa,
fested magad, s kopik az arcod
gyógytári rúzs-a.

23. Utókor

Utókor?
Megyünk az úton s elfödi nyomunk a
futó por.

24. Jégzajlás a Dunán

Jaj, hogy csörömpöl, zajlik a dagadt ár,
ropog a jég és elreped fönn és lenn,
minthogyha csillárt, tükröt törne barbár
dühébe sokszáz őrült forradalmár
egy óriás üvegkereskedésben.

25. Délutáni szundítás

Egy könyvvel elaludtam, elfeledtem
kitenni a kezemből, nyomta mellem,
fölébredtem reá és elvetettem.
Ó, nemsokára, csöndesen, meredten
nyugszom a földbe és föld lesz felettem.
Azt el fogom majd bírni? Lehetetlen.

26. Rím a földi igazságszolgáltatásra

Itt az ítélet pusztán alaki,
mindíg kell a börtönbe valaki.

27. Érzelmes leány-arckép

Zöld lepelben állsz, mint karcsú, könnyű,
lenge fűz.
Nézlek és átélem életed most,
gyenge szűz.
Szíved a melled kis templomában
csengetyűz.

28. Kancsal rímek

Egy pillanatra láttam csak zafir-
szemed s csodásan ellebegtél,
mint a zefír.
Azóta lelkem őrzi képed,
olyan szilárdul, mint a gránit
s enyém a bánat.

29. Naptalan decemberi délután

Bosszús
dühvel harapja ablakom az orkán
s brummog sötéten, mint egy síri és mély
basszus.

Félhat.
Köd és magány, halálos elhagyottság.
Ki egyedül van egy hotelszobában,
félhet.

30. Fényes arc a sötétben

Kerestelek,
majd jöttek a deres telek
és este lett,
csak bódorogtam, mint a vak,
nem is találtalak.
Szétváltunk, mint peres felek,
de most, tündökletes alak,
magányomban börtönfalak
éjére festelek.

31. Emlékezet

Emlékezet,
most azt hiszed, volt, most meg azt hiszed, hogy
nem létezett.

Emlékezet,
tebenned él és van, de hogyha meghalsz,
elvész veled.

Emlékezet,
ledőlt tanyák, romok és régi sírok
mellé vezet.

Emlékezet,
rokkant barát, nyújtsd a világtalannak
szent félkezed.

32. Rajz halott apám fejéről

Megjöttem éjjel a vonattal.
Tél volt, setét.
Anyám otthon úgy jött elém, mint
a múltba rég.
Reám borult. Én nem akartam
megnézni még.
De ő mutatta, hogy amott túl
két gyertya ég
s ekkor a régi üvegajtón
már láttam végtelenül ismert
halott fejét.

33. Kiáltás

Hol vagy, apám,
hol vagy, te nagy.
Nem vagy sehol,
de vagy, de vagy.
Valami rejt,
valami zár.
Mi ez a csönd?
Mi ez a vár?

34. Ötven felé

Ötven felé kivetjük önmagunkból
mindazt, ami cifra s szedett-vedett lom
s olyan komor, fönséges lesz a lelkünk,
olyan hideg és kongó, mint a templom.

35. Február

Halvány ezüstfüst futja be fákat,
a téli reggel éles, zuzmarás.
Olykor, mikor lehúzzuk téli kesztyűnk,
belénk harap a fagy s mi sírni kezdünk,
mert fáj a seb, mint a farkasmarás.

36. Csöndélet a kórházban

Egy hang kiált belőlem: élni, élni,
s egy másik is: a semmibe alélni,
már látom a partját csillámlani.
Elülnek a gyötrelmek és a láznak
rémképei s fejembe fölcikáznak
a morfium arany villámai.

37. Daltalan fa

Rég elröpült már kisfiam kacajja,
állok magam.
A múltba nézek és előre, várom,
mi hátra van.
Örömtelenség, hó és csönd köröttem,
határtalan.
Olyan vagyok, mint téli fa az erdőn,
madártalan.

38. Sóhaj

Borul a hívő, friss gyerekszem,
tündért se látok, nem verekszem.
Jobb volna elköszönni: jó éjt
s eldobni ezt a nagy világot,
mint egy dióhéjt.

39. Magányom

Mint telefon az elhagyott lakásban,
mely éjidőn reménytelen csörömpöl,
úgy jajveszékel itt hiába lelkem,
oly messze az élettől és örömtől.

40. Anyám

Ki a halált legyőzted hajdanán,
te életet adó, legtitkosabb nő,
a Semmi partján majd erős neveddel
köszöntöm a kemény halált, anyám.

1927-1935
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső  
Zsóka Marianna: Harmónia
  2017-05-10 07:13:06, szerda
 
  Zsóka Marianna:

Harmónia


Mikor szikrázik a nap
A tündöklő égen,
Mikor kis őzgida
Suhan át a réten.
Mikor a kertemben
Kibomlik a rózsa,
Megrezzen a lelkem,
Egy halk belső szóra.

Mikor a berekben
Ezer madár zendül,
Amikor a mezőn
Újra zöld fű zsendül.
Amikor a kutyám
Mélyen néz szemembe,
Gyermekkori álmok
Jutnak az eszembe.

Mikor zápor után
Szivárványív látszik,
Ág hegyén a harmat
Gyémántszínben játszik.
Akkor forró hála
Önti el lelkemet,
Meglelem a legszebb,
Legdrágább kincsemet.
 
 
0 komment , kategória:  Zsóka Marianna  
Kutasi László: Reneszánsz Szerelmes Dal II.
  2017-05-10 07:12:19, szerda
 
  Kutasi László: 

Reneszánsz Szerelmes Dal II.


Gyertya lángja árnyat vet a sötétben,
szivárvány játéka át- meg átszövi az este
szürke leplét.
Csak fekszünk csendesen,
érzem, szerelmünk körénk fonja aranyló
fonalát.
Lehunyom szemem, kezünk összefonódik,
és lelkünk esküt súg egymásnak e szép éjjelen.
A hold, látva hevét tüzünknek, tanúnknak szegődik.
De lásd,
szemed szikrázó fényétől pirulva felhők mögött
menedékre lel.
Lehunyom szemem, és lelkem lelked vezeti.
Mert cseppje tengernek még nem volt soha ily egész,
virágnak szirma, illata nem csábított még így csodálatra,
árnyai nappalnak és éjnek nem láttak még
ily gyönyörű szépet.
A csillagok az eget, mint fát virága úgy ékítik,
s az éj így fed be minket, mint puha takaró.
Fekszünk szerelmünk bíbor köntösében,
lángolva a perctől, mi örök,
hittel bízva szép jövőben, mely előttünk ezüst fényével
ott hömpölyög.
 
 
0 komment , kategória:  Kutasi László  
Albert Júlia: Tükör
  2017-05-10 07:11:37, szerda
 
  Albert Júlia:

Tükör


Födjétek le a tükröt
Hamis fénye fáradt lelkemben
Nem bont vágyakat
S a két szemem is lecsukódik csöndben
Födjétek le - bús boldogságom
Belé kacagtam s azóta
De sokszor sirattam el magam.
Födjétek le, mert a néma átkot
Nem viszem már a tükör elé.
 
 
0 komment , kategória:  Albert Júlia  
Grigo Zoltán: Még kapaszkodom
  2017-05-10 07:10:41, szerda
 
  Grigo Zoltán:

Még kapaszkodom


Kapaszkodj belém, kicsi társam, 
ebben az őrült vad futásban, 
ahol a szív, mint a csont, reped, 
és hullanak szép ezüst fejek, 
ahogy véres csatákban, sorban, 
hevernek a földön a porban, 
mert beteg időt élünk ahol, 
csalogány helyett varjú dalol, 
itt az élet is másként válogat, 
magának szüli a királyokat, 
én az idő ráncos homlokán, 
csak szállok apáim nyomdokán, 
a fejemre már nem kell babér, 
csendesen kering bennem a vér. 
Egyszer tudom, a virág lehull, 
szirmaival a szél messze fut, 
de amíg terítőd hófehér, 
nekem elég egy szelet kenyér, 
ha szíved tiszta hegyi patak, 
megbújok benne mint a halak. 
Még kapaszkodom, kicsi társam, 
ebben az őrült vad futásban, 
mielőtt magához húz az álom, 
átgázolok veled én a halálon.
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Nagy Emma: Vakáció
  2017-05-10 07:09:50, szerda
 
  Nagy Emma:

Vakáció


Szerte-szórtan a küzdelemben -
úgy jövünk haza: fáradtan.
Titkolt ború a hű szemekben,
cudar világ van, áldatlan.

S kétszer volt már fekete kongás:
Apám és Bátyám hagytak itt.
Azóta szívünk nagy szorongás:
Jaj, nehogy megint valakit . . . !

Azóta tudjuk, mi az együtt
s azóta tudjuk, mi a nincs.
És, ha van is derűsebb kedvünk:
szemünk nyűgözi a kilincs:

Hogy jönnek be s hogy jönnek vissza
s mondjuk, mily rosszat álmodtunk,
hogy a halál . . . könnyünket itta
temetésre jött városunk . . .

Ám mindhiába, mindhiába -
álmok országa nincsen itt.
A sors kemény s életünk állja
s hullatja vérző kincseink . . .

Ha még egyszer a régi házba
kocsin mennék be, nem gyalog,
és megcsapna a régi lárma,
mely rózsaszagban kavarog -

S fiú-tempós, diákos kedvem
dobbanna a tornác fején -
vad örömöt rikkantva bennem
s mindenki szaladna elém ! . . .

Ó, hogy már ennek vége, vége -
és hentesüzlet lett a ház
s vakációnk öröme, fénye,
egekig többé nem cikáz.

Özvegy szobák kis enyhe csendje
fogad bennünket szívesen -
meleg a csók rejtelme benne,
de már köd ül a szíveken:

Szerte-szórtan a küzdelemben,
úgy jövünk haza, fáradtan -
titkolt ború a hű szemekben,
cudar világ van, áldatlan . . .

Napkelet_1934.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Emma  
Zsefy Zsanett: az úton elfelé. . .
  2017-05-10 07:08:46, szerda
 
  Zsefy Zsanett:

az úton elfelé. . .


. . . ha fájt a csend
hangodba öltöztettem a szobát
takaró volt a szó riasztó árnyon
s mint bársony kúszott a falakról alá
rám terült féltőn

most szökik tétova léptekkel
tovább. . .
a visszhang sem fordul már felém
pedig még úgy babusgatnám
 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett  
Palóczi Jánosné: Üresség
  2017-05-10 07:07:30, szerda
 
  Palóczi Jánosné:

Üresség


Betegen üres
a végtelen.
eltűnt az erő
s a védelem.

Üres a nappal.
Üres az éj.
Üres az idő, és
üres a tér.

Konganak a hangok.
Átlátszó szavak!!!
Mint magas sziklafalról
úgy visszahullanak.

Üres a szél.
Üres a vágy.
Üres a tűz is mert
kihűlt az ágy.

Meghalt a világ.
Csak színjáték már
mi életnek látszik.
De a szívem még vár.

A szív csak remél,
a tűz csak parázslik.
S az értelem csak sejti, hogy
valami hiányzik.

Valaki hiányzik.
Nagyon...
Könny csordul szememből.
Némán hagyom.
 
 
0 komment , kategória:  Palóczi Jánosné  
Palotai Boris: Ébredés
  2017-05-10 07:05:57, szerda
 
  Palotai Boris:

Ébredés


Már csak egy rezzenés - s megbontja csendjét
a lélek. Puhán repdes, mint kis pihének
bolyha, - száll, kering, ki tudja útját?
ki tudja, jajszó lesz-e vagy ének,

vagy vihar, mely pörgetve földre sújt . . .
Tépd fel a szemed! Virradj friss csodákra!
Most éled és moccan a világ, tejszínű
csírák tövében keresi párját a bogárka.

S úgy zümmög és cirpel hívó zenével
akár egy ölelő asszony, ha titkos rügy
fakad a szívében, s lelke új fészkibe
remegve átoson, - óh ébredés kél mindenütt!

Ébred a föld, harsány szagokkal hajnalt
kukorékol, - ébrednek a penészes falak,
zöld álkendőjüket meg-melengetik,
nyomorult szájában ébred a falat.

Az alamizsna szurtos-magára eszmél.
haragból kenyér lesz, zörgő szavakból átok,
s a napsugár meleg szárnya alá rejti
ezt az ébredő, csipogó új világot.
 
 
0 komment , kategória:  Palotai Boris  
Rónay György: Álom
  2017-05-10 07:05:09, szerda
 
  Rónay György:

Álom


Kéklő homlokodon csillog az éjszaka,
szíved lombjai közt lágy fuvalom motoz,
lassan szállnak a felhők
zsongó sejtjeid erdején.

Nézlek. Csönded ezüst fátyola eltakar,
véred rőt folyamán távolodó sziget!
Melled ritka gyümölcsén
zölden fodroz a holdsugár.

Lelked mint a madár, szárnyai közt pihen.
Nézlek. Fölriad és nyugtalanul sikolt.
S szétpattant szemeidben
mámor, láng, vihar és halál!

Vigilia 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Rónay György  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 262 db bejegyzés
e év: 1392 db bejegyzés
Összes: 27828 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2544
  • e Hét: 8926
  • e Hónap: 137532
  • e Év: 616999
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.