Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Tóth Árpád: A vén zsivány
  2017-05-12 08:39:17, péntek
 
  Tóth Árpád:

A vén zsivány


Ne félj tőlem, inkább nevess!
Rossz kedvem, mely topog-forog,
Csak vén betyár, aki eves
Sebét fájlalja és morog.

Már nem veszély az ily zsivány,
Szegény feje légynek se vét,
Csak szájaskodás, ha csunyán
Cifrázza az isten nevét.

Jaj, jámbor szerzet az öreg -
Ha jönne is, szemközt vele,
Valami elhagyott berek
Szélén némely jó embere,

Kinek tisztes szívében a
Kést jó volna megmártani,
Dühöm már nem ront rá soha,
Csak magamnak tud ártani.

És hogyha mindez nem elég,
Még úri mórest is tanul,
Csókolja a Sors vad kezét:
Dícsértessék, csendbiztos úr!

Olyan ijedt lesz, csupa térd,
Csupa alázat és kenet,
Milyen csak egy jó útra tért,
Derék szegénylegény lehet,

Ki ifjan víg rablásra szállt,
Álma hét ország kincse volt,
S megérte a cudar csodát,
Hogy mindenki tőle rabolt!
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád  
Kaffka Margit: Nász
  2017-05-12 08:38:38, péntek
 
  Kaffka Margit:

Nász


Szellőről álmodik az éj,
A tikkadt nyári éjszaka sóhajtva
S a remegő, szomjas virágbibékre
Most pereg le a hímpor lágyan.
Az éj szomorú szemén a fehér ködudvar
Mint a vágy gyűrűje, mint az epedés árnya,
Úgy feküszik. - Sápadt boszorkafény
Csak árad, ömlik, mint tejszín folyam,
Széttört sugárok, - száz fürge ezüstgyík
Sajogva szökdös a fák levelére
Vagy elsurran néma kövek mögött,
Ha megmozdul a falon a bokrok árnya,
S a karcsú oszlopok magasabbra nyúlnak.
Csend, - csend! Ez ma a rontás éjszakája!
És lassan, mint aki előbbre-előbbre görnyed
Az ajk fölé, amit tilos csókolnia,
Úgy hág magasabbra az éj szeme, a hold.
S egy percben - mintha megállna. -
Már leszakadt róla a felleges árnyék
Foszló, halovány ködkisértetek ott fenn,
Elnyuló testűek, iramlanak sietve az útból,
Mögötte csak a setét, örök ég
Virraszt hallgatva, mélyen, csodamélyen,
- Egyszerre, - megreszket a holdfény.
Villanó sugara egy ablakba ütődik
A hószínű, csendes palotán,
- S úgy tetszik, - mintha zörrenne is az ablak.
Aztán valami titkos jegyű folt,
Kuszált betűi a rezgő, futosó fénynek,
Látszanak írva egy kőszobor alján,
De csak egy percig.
Odabenn árnyak kelnek, köszöntik egymást
A lenge márványívek alatt,
Ám gyorsan ijedten szétrajzanak újra.
Csend, - csend! Valami készülődik itten,
Valamire vár,
Valakit hív, keres, akar a hold.

Im, nesz nélkül kitárul az ajtó szárnya,
S a lépcső fokán, az alabástrom-küszöbön
Kilebben a néma asszony. - Szeme lehunyva,
A homloka sápadt, és az ajka körül
Vonaglanak titkos, rekkenő lázak.
Lépése nesztelen, s imbolygó, mint a lidércfény.
Ám hosszú köntöse tarkán teleírva virággal,
Halovány iriszszel, lengő, hajladozó silliomokkal,
A karcsú szárak átfogják, simogatják a testét,
A halkvonalú, finom, pihegő testét,
Lágyan omolva rá, s összetapadva
Saruja kötésén, mint hév ölelés.
- Megáll. Az arcát lassan fölemeli a holdra
S az rávillan, - ittas, ujjongó csókkal,
Forró, vad, szomorú sugárcsókkal,
Behinti vele a vállát, a köntöse virágit,
S ő hátrahajol,
Sötét haja villódzva, kibomolva esik szét,
S visszamosolyog rá gyöngén, asszonyos-engedőn.

Egy perc.
- A kert minden bokra egy hallgatag őrszem,
Minden kis levél lehellete visszafojtva,
Minden virág értőn, okosan lehajtva fejét.
Csend! csend!
Kék pára száll fel egy urna száján,
Egy kőurnából, a pillérek megett,
Hol játszva fogózik beléjük a korlát,
Nem látta senki. Erre suhant el a mámor.
- S a palota asszonya fölemeli karját,
Remegő virágkeze a köntösbe fogódzik
A kebel táján, és megbomlik a kötés,
Feltárva a bűbáj. A halvány silliomok
S a lenge iriszek szomorúan engedik el
A bőr meleg, sárgafehér selymét,
- Hol kék erek lüktetnek haloványan, álmodón.
- S fonnyadtan esnek le a karcsú, füzéres bokához.
Egy perc! Egy felcsukló sóhaj perce az egész, -
S összeremeg a csudás test,
A kebel, a váll, a halkhullámu csipők,
A gyönyör kígyója átcsavarodik rajta,
Aztán lesiklik. Egy lüktetés még, és vége.

Most megmozdul az asszony. Felnyitja szemét,
Tévedezőn, törötten reszket meg a fénye,
S a földre mered tünődve. Aztán lehajol,
Fázón magára húzza a leplét,
Hervadtvirágos szomorú leplét,
- Ráborul újra a sok letörött irisz,
Összecsuklanak a fáradt silliomok.
S ő megindul roskadón, lehajtott fővel
Oda, ahonnan jött, - a néma asszony.
- Odalenn hűs szél támad a fák közt
Sóhajtanak a szegény termős virágok,
Ha megmozdul a falon a bokrok árnya,
Mert ez a rontás éjszakája volt!
- - Az égen viharjós, fekete felhő
Vonszolja testét lomhán, - míg eléri
A sápadt vőlegényt és befödi arcát
A holdnak.
1906
 
 
0 komment , kategória:  Kaffka Margit  
Benke Rita: Bújócska mosolyom mögött...
  2017-05-12 08:35:28, péntek
 
  Benke Rita:

Bújócska mosolyom mögött...


szeretnék levetkőzni
csupasz, rózsás bőrrel
elétek állni: nézzétek
ez vagyok
tessék, nézzétek ez az
én arcom

elhajítom álarcomat,
lepel-mosolyomat,

mosolyt, a kedveset,
el, a szerelmeset,
mosolyt, az igazit
a gyermeknek járó simogatóst,
anyának járó önfeledt, hálás
mosolyt
eldobom a fájdalmat és
a bántást is feledtetőt

zokogni kellene most nekem
nem mosolyogni,
nem nevethetek
elnézed nekem?

a levetett képmutatás alatt
bőröm gyenge lett, védtelen
hólyagosra égette már
a szűretlen fény
néma zöld hűt tapintatosan
szellők érintenek lágyan
keveredik ez az illat
sárgarózsa szirmával
zsongítva a rázkódást
mellemben

védtelen arcom szétesik
mint a nádvirág a szélben
és repülök hurrikánként
szédülve, megsokszorozódva
hullok hajra-bőrre, ülök tenyeredre
asztalra-ágyra vitorlázom
valahol majdcsak kicsírázik
néhány érzésem, pár szavam

remélek
csalódom?
Le merjem tépni ezt a gondolatot?
Szeretni fogtok, majd akkor is,
ha nem mosolygok? Ha fény a
hátára vesz, a felhő cseppje itat,
a föld vermébe fogadva ringat?

(2001. 05. 11.)
 
 
0 komment , kategória:  Benke Rita  
Sík Sándor: Februári napsugár
  2017-05-12 08:34:20, péntek
 
  Sík Sándor:

Februári napsugár

Az ablaksarkán nézd ezt a tenyérnyi
Csiklandozó napsugarat!
Hogy fészkelődik: hol tudna beférni .
A fekete papír alatt.

OÍy félénken próbálkozik szegényke,
Olyan szemérmes, oly riadt
És bűntudatos: bocsánatot kérne
A hosszú tél miatt.

Jöjj kicsikém, nézd két sarkig kitárom
Ölelésedre ablakom.
Ezen a dermedt városi kopáron
Melegecskédet szomjazom.

Jöjj, testvérkém, te nem vagy bűnös benne,
És én is ártatlan vagyok.
Jaj, ez a rossz föld paradicsom lenne . . .!
Engedjétek be a napot!

(Szeged, 1943. jebr. 21.)
 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor  
Révai Károly: Erzsike imádkozik
  2017-05-12 08:31:38, péntek
 
  Révai Károly:

Erzsike imádkozik


Mikor a harang kondul a toronyban,
Leánykám összekulcsolja kezét;
Az égre néz derűs szemével, honnan
Örök boldogság árad szerteszét.
Kis ajka néma, hangot még nem ad,
S a mi imánknál mégis hangosabb !

Oh, a nagy isten látja Erzsikémet,
S imára kulcsolt gyönge kis kezét!
És meghallgatja sóhaját szivének,
Mert pillantása esdeklő beszéd.
Szép rózsás arczán dereng a mosoly,
Lelke az égben fent jár valahol.

Olyankor az én álmodozó lelkem
A harangszóra ég felé siet,
S mire fölér, - a csillagos egekben
Találja az én drága Erzsimet.
Néma imáját végig hallgatón: :
>0h jó apám ! érted imádkozom !<

imádkozzál én drága szép leányom,
Hogy legyen hosszú apa élete !
Mert kis szivedben, az egész világon
Nem pótol engem soha senkise.
Nézd, ha a fának törzsét féreg marja,
A lomb is hervad, lehull az avarra . . .

Vasárnapi Ujság 1904. augusztus 7.
 
 
0 komment , kategória:  Révay Károly  
Tábory Maxim: együtt dobogó szívünk 
  2017-05-12 08:30:28, péntek
 
  Tábory Maxim:

együtt dobogó szívünk 


Egyedül érkezünk 
e rejtélyes létbe, 
majd távozunk egyedül. 

A végtelenség csendjét 
együtt dobogó szívünk 
zenéje zendíti meg, 
Mosollyal sugározza be a magányt, 

s az értelem határait 
túlszárnyalva 
a szépség virágaival 
ékesíti életünk. 

Szívünk összhangja mélyebbre hat 
mint minden más közelség. 
Lelassítja a percek rohanását, 
s feledésbe múló hétköznapjainkat 
kirakja az emlékek gyémántjaival.
 
 
0 komment , kategória:  Tábory Maxim  
Berzsenyi Dániel: Kesergés
  2017-05-12 08:29:21, péntek
 
  Berzsenyi Dániel:

Kesergés


Romlásra indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorozó kezeit hazádon?

Sok századoknak vérzivatarja közt
Rongált Budának tornyai állanak,
Ámbár ezerszer vak tüzedben
Véreidet, magadat tiportad.

Elszórja, hidd el, számkivetett ösi
Erkölcsöd átka s mostani veszni tért
Romlott fajultság, s nemsokára
Ércfalain viperák süvöltnek.

Nem ronthatott el tégedet, oh magyar!
A vad tatár chán xerxesi tábora
S világot ostromló töröknek
Napkeletet leverő hatalma.

Nem vert le téged Zápolya öldöklő
Századja s Bethlen vérbe merült kora,
Rákóczi vérengző haragján
S rettenetes tüze közt megálltál.

Mert régi erkölcs s spártai férfikar
Küzdött, vezérlett fergetegid között:
Birkózva győztél, Herculesként
Achaji kard rezegett kezedben.

Most lassú méreg, lassu halál emészt,
S mint egy kevély bikk, mellyet az éjszaki
Szélvész le nem ront, benne termő
Férgek erős gyökerit megőrlik.

Bátran merül most a buja ifjuság
Undok bűnében, s úszva folárkodik,
Még gyenge a szűz, s már kacéros
S gerjedező tüzeit kínálja.

A férfi - ó bűn! - már ma kereskedik
Szép párja testével, maga alkuszik
Gazdag folárral, s gyenge társát
Fajtalanúl teregetni hagyja.

Vallástalanság rút szüleményei,
Erkölcstelenség s minden utálatos
Fertelmek áradnak hazánkra,
Régi nemes magyarok porára!

Fegyverre termett szép, deli ifjuság
Kardforgatásban nem gyakoroltatik,
Nem tud nyeregben, nem tud ugró
Gyors paripán leragadva szökni.

Ó, más magyar kard mennyköve villogott
Atilla dicső harcai közt, midőn
A félvilággal szembeszállott
Nemzeteket tapodó haragja!

Más néppel ontott bajnoki vért hazánk
Szerzője, Árpád a Duna partjain,
Ó, más magyar kard verte vissza
Hunnyadival Mahomet hatalmát!

Akkor vitéz hírt s bajnoki érdemet
Szerzett az ifjú Pélides utjain,
Most íme - oh, szégyen, mivé lett -
Módi majom, s gunyolásra méltó.

Átok reátok, Harpia fajzati!
Erkölcseinket vesztegető fenék!
Fessen le hiv Gvadányi tolla,
Nemzetemet csufoló bolond korcs!

De jaj! csak így jár minden az ég alatt!
Forgó viszontság járma alatt nyögünk,
Tündér szerencsénk változandó,
Hol mosolyog, hol utálva néz ránk.

Felforgat a nagy századok éjjele
Mindent, leomlott a magos Ilion,
S a büszke Karthago hatalma,
Mint az erős Babilon, leromlott.

Volt oly idő már, mellybe' nemes hazánk
Fénylő dicsőség polca felett virúlt,
Jön olly idő még, melyben gyászos
Hamvaiból gyülevész kavarc kél.

[1796 körül]
 
 
0 komment , kategória:  Berzsenyi Dániel  
Juhász Gyula: A bűnös barát
  2017-05-12 08:28:12, péntek
 
  Juhász Gyula:

A bűnös barát


A szöges örveket hiába hordom,
A vér zajog a szöges örv alatt.
Parázs a párnám, égő szén a combom,
Remegve vár egy távoli tavaszt.

Hiába olvasom Kempist könyörgőn,
Öl a betű. Szemem sorvadva lát
Fiatal némbert templomi könyöklőn,
Ki víg és büszke, finom és galád.

Mikor hamut szórt a prior fejemre
S a rekviemet rekedten rebegte,
Sírtam, de én az életet sirattam

S érzem, fölöttünk a vak, láthatatlan
Erők kara kereng kegyetlenül
S az örök múlás szele hegedül.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula  
Babits Mihály: Az életemet elhibáztam
  2017-05-12 08:23:38, péntek
 
  Babits Mihály:

Az életemet elhibáztam


Az életemet elhibáztam,
rossz szögletet mértem falán,
törölhetetlen drága vásznam
terhes szinekkel mázolám:
emlékből raktam össze rőzsét,
multból máglyát jövőm alá,
s tegnap tüzére holnap hősét,
magamat dobtam égni rá.

Ah, mennyi szépre, mennyi jóra
lett volna bennem késve mersz!
De hasztalan töpreng az óra,
ha ihletet nem ád a perc.
Az órák és évek kövéből
nehéz kriptát emeltem én:
az évek falának tövéből
nem költ föl többet több remény.

Kriptámban hát nosza kinyújtom
rossz, multak-törte testemet
és máglyámat vigan kigyújtom,
melyről fölkelni nem lehet:
Lelkem! ha éltünk lángba lebben,
legalább szép legyen a láng:
minden bibornál fényesebben
adja palástját ölni ránk!
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 280 db bejegyzés
e év: 2504 db bejegyzés
Összes: 28933 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5693
  • e Hét: 19584
  • e Hónap: 134829
  • e Év: 1359034
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.