Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Kutasi László: Reneszánsz Szerelmes Dal IV.
  2017-05-13 08:20:28, szombat
 
  Kutasi László:

Reneszánsz Szerelmes Dal IV.


Szívemben az ezüst szikrák,
mint megannyi fényes csillag,
szelíd nyári éjen pompás
látványaként a természet
örömének,
boldogságom ők adják hírül a halandó
létnek.
Bizonyítva kérkedok szemének,
mit oly régen letakart sötét leplével az idő,
- élek, és ti lássátok meg a csodát! Élek!
Érjen lelkem csak annyit, mint
rozsdás szög korhadt fában,
mit már kihúzni sem érdemes,
ha a szerelem tüzes virága nyílhat
sápadt szívemben.
Jöjj hát, édes pillanat, és te, drága szépség,
ragadj magaddal el!
Éljek boldogan veled, míg e fáradt szív
csak egyet is ver.
 
 
0 komment , kategória:  Kutasi László  
Kosztolányi Dezső: Ó, a halál.
  2017-05-13 08:19:42, szombat
 
  Kosztolányi Dezső:

Ó, a halál.


Mi ismerjük csak, pici gyerekek.
Utunkba áll
s könnyes, pityergő szájunk megremeg.
Ó, a halál.
A játszótársunk és tréfál velünk.
Rohanva száll -
Ő a fogó - és jaj, jaj, jaj nekünk,
tépázza gallérunk, ijedve forgunk
és kacagás közt betöri az orrunk.
Kutakba látjuk, mély vizek felett,
sötét szobákba kuksol reszketeg,
lepedőben - így mondta ép a dajka -
kasza van a kezében, nincsen ajka
és fondoran vigyáz,
mikor suhan az esti láz
s a hőmérőn, ha ugrik a higany,
csontos markába hahotáz vigan.
Övé a bál,
Ő a halál.
Farsangos éjen a nagyok mulatnak,
de kis szobánkba fekete az ablak,
az éjbe kint
Ő ránt tekint.
Mi gyermekek, mi küszködünk vele
s játékpuskánkat fogjuk ellene.

1910.
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső  
Ilianne: Lejár az időnk…
  2017-05-13 08:18:53, szombat
 
  Ilianne:

Lejár az időnk...


Újra tavaszi szél kócolja a hajamat,
S a lelkemben helyre áll a rend.
Kioltom a parázsló szavakat,
Mert lehet, hogy rossz helyre ment.
Távolodik a zajos félelmem,
S vele együtt lejár az időnk,
Mert elvetted a legszebb hitemet,
S így lesz a múltunk a temetőnk.
Már nem akarlak hiába remélni!
Őszintétlen alakod a homályba engedem,
S megtört szívem körül az abroncsot,
Talán feloldja így, egy igazabb szerelem...
 
 
0 komment , kategória:  Ilianne  
Zilahy Imre: Ragadj, ragadj. . . .
  2017-05-13 08:17:35, szombat
 
  Zilahy Imre:

Ragadj, ragadj. . . .


Ragadj, ragadj tündér lehellet,
Zivatarból lett könnyű szellő!
Ragadj, ragadj édes szerelmem,
Tűnjél előlem gyászos felhő!
Mi egyedül édes a földön,
Mi örökkévaló a mennyben,
A mi bűbájos a pokolban,
Mind, mind itt érzem hő szivemben.

Visszamosolygok mosolyodra,
Viharfelhős ég tiszta tóra:
Gyötrelmem, átkom hitté válik,
Varázsdal az éjféli óra.
A légben, a szép délibábban
Ég, tündöklik felséges arcod.
A halálból föltámadásba
Ringattak át a kétes harcok.

Hol az óceán, hol a puszta,
Hol van az eszmék végtelenje ?
Hogy keblemet kitárni merjem,
Hogy érzésem láthassam benne.
A lánc csörögve összehullott,
Szabaddá lett a magas lélek.
Szivem pompás arcodra dobban,
S én még az élettől sem félek.

A mit bőszülten kinevettem,
Most már hiszem az istenséget;
S bár a nagy múlt föl nem támadhat,
Egy úuj világ dicsőit téged.
Oh ne hagyj el, oh szeress engem,
Maradj enyém, maradj örökre,
Taníts meg sírni, ábrándozni:
Ah, ismeretiem gyönyörökre!

Hölgyfutár 1864.
 
 
0 komment , kategória:  Zilahy Imre  
Vajda János: A rab halála
  2017-05-13 08:16:32, szombat
 
  Vajda János:

A rab halála


Kopogtatnak ajtómon... lelkemre
Sejtelmek rózsás felhője száll;
Azt suttogja egy sötét lakója
Szenvedő lelkemnek: 'a halál!'
Kedves vendég... de hadd imádkozzam,
Várj kevéssé, majd ajtót nyitok...
- Zsarnokok! - egy percnyi szabadságot,
Csak egy percnyit, amíg meghalok!

Mi a börtön sötét éjszakája?
Itten éltem át egy életet;
Ifju voltam, szellemem szikrája
Világitott nékem nap helyett.
De amit nem vehetett el ember,
Elrablák azt az évek, napok...
- Zsarnokok! - egy percnyi szabadságot,
Csak egy percnyit, amíg meghalok!

Szabadságért éltem én örökké,
- De ki éli kedvén életét?
Rabbá lettem, s e kemény falak közt
Összezúztam lelkem erejét!
Testvéremmé nőtt már itten a lánc,
Nélküle tán menni se tudok;
De azért egy percnyi szabadságot,
Csak egy percnyit, amíg meghalok!

Börtönömnek legelső vendége,
Jöjj be hozzánk jószívű halál,
Megadod te, amit emberek közt
A nagy lélek sohase talál.
Jöjj be hozzám zarándok csuhádban
Te közös, igénytelen barát.
- Zsarnokok! - egy percnyi rabságot még,
Itt már az, ki szabadságot ád!
 
 
0 komment , kategória:  Vajda János  
Horváth Ilona /Hanoli/: Éj
  2017-05-13 08:15:39, szombat
 
  Horváth Ilona /Hanoli/:

Éj


Szárnyával
átölel az éj
hajlong a diófa
lombja rejtekén
halkul a bánat
oly nagy a csönd
meghalt a szó
néma a lépés
az utca kövén
lelkem bolyong
úttalan utakon
fényévek ködporában
tévelyeg
ott lebeg
csillagok magasában
hol a nagy titok
rejtélye szunnyad
elringat
s kíván csodás
álmokat.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Ilona /hanoli/  
Gérecz Attila: Sorsod művészete
  2017-05-13 08:14:53, szombat
 
  Gérecz Attila:

Sorsod művészete

(K. S. -nak)

Már szinte én is látom azt a dombot,
s a ház fehér falát, amint a lombok
borulnak, mint a mennyezet, fölé.
Mintha kezekkel arcát eltakarnák,
s egy alvó gyermek égő lázas ajkát
nyújtaná sápadt csillagok felé.

Csak egy fényképet tudsz mutatni róla,
hol úgy őrzik a fényt a nagy diófa
levelecskéi, mint a harmatot.
A képen áll az Idő, csak a lelkünk
borzong a széltől, ami róla eltűnt.
- Dalolom azt, ami nyomot hagyott.

Feleséged úgy áll ott, mintha félig
ő lenne törzse, mely gyümölccsel érik
- oly egyszerűen. Csak lánya két szemét
(ághegyről visszatűző őszi harmat,
a puha szirmok hordják - s belehalnak!)
hordozza testén, mint az ékszerét.

Köröskörül virágok, fák - tavasz van.
És ami nem látszik: valahol a gazban
a fény egy kis bogár hátán ragyog.
az imént nézte kislányod talán
zöld láng volt: most ott olvad mosolyán.
- Dalolom azt, ami nyomot hagyott.

A két nő, mint a táj, csupa mosolygás.
Mellettük, tán a napba néz szomorkás
fintort vágva a kisfiad: Sanyi.
Mintha átélte volna már kitépett
virágok bűntudatát: hogy csak szépek;
s nem tudta volna még kimondani.

Egy fényképed van, és amit kivált még
az élet határán, ahol az árnyék
alakjuk átölelve megfagyott.
Nézed, keresed jövőd arcaikban,
hol múltad árnyék lett egy ferde síkban...
- Dalolom azt, ami nyomot hagyott.

Rab vagy. S bár hited a sebek belepték,
a sejtelem, hogy egyszer fölleled még
utad nyomát, életre csábítóbb,
s úgy kapsz az emberszíven, e törékeny,
de cicomás és rideg kőedényen,
hogy kiigyad és összetörd, mint Jób,

kinek cserepet se dobott a Sátán.
Az ember kínja szól a kisded száján,
akármily szép és édesen gagyog.
Ezért kell csókja, könnye asszonyodnak:
az ember szomjas, és szomja nyomot hagy.
- Dalolom azt, ami nyomot hagyott.

Most csodálkozol, hogy a világ furcsán
megáll börtönök és keresztek csúcsán.
A térgörbék, a négy dimenzió
megpördült ott, mint ujjadon a labda,
s ó nincs erő, hogy onnan leszakadna!
- pedig zsenge még, mint egy zöld dió.

Térnél vissza az útra - de csak emlék.
Keresed benne a lelked: a lelkét,
s csak vágyaidhoz hasonlíthatod.
S ha fáj - megölted! Gyilkosság van abban.
(A teremtésnél néha magasabban)
- Dalolom azt, ami nyomot hagyott.

Megcsalt az Út, elfáradtál, elég volt.
S ha eddig az volt: maradjon csak égbolt
a vén fa ott a házatok fölött.
A szél, mely róla elszáll, mit is mondhat
neked, ki fogva tartod vígaszodnak!
- a szél, a szél, mely lelkedért zörög...

- Verset írok sorsod művészetéről.
Űzöm az Élőt, míg Lélekké sérül.
Ha megmintázom - mindannyi halott!
De mit én öntök köréjük: a forma,
olyan lesz, mintha Isten szobra volna!
- Dalolom Őt, Aki nyomot hagyott.

*

Te féled Őt, kit Végtelennek vallnak,
hiszed bűnét, hogy kínálhat jutalmat,
s mert rászorulsz, még jobban szánlak így,
- vadócba oltott szegény rózsahajtás! -,
a szeretet csak művészet, nem vallás,
a szeretet nem szándék, de a Híd.

A kő csak üt, ha hull mert tehetetlen.
S az ember szól: “ha sárral összeverten,
de utad voltam itt - és meghalok!..."
S Ő megtisztít, hogy Útját szebbé tegye.
A szeretet a Lélek Művészete!
- Dalolom Őt, Aki nyomot hagyott.

Csak ruhája a sors, a táj, egy korszak,
s én féltve őrzöm, mi ruháján volt csak,
egy jel, virág, mi onnan leesett...
“Rajongó vagy" - szólsz, s lehet, igazad van.
Mégis én mondom ki az örök dalban:
vagyok, Lelkem a Te szerelmesed!

Vagyok: a Teljes, csillagokra válva.
Vagyok: az Isten Sorsa; hogy világra
Ő hoz, s én mégis világa vagyok.
Vagyok: a szomjú szarvas a pataknál;
bizonyság, hogy Többért vagy Önmagadnál.
- Dalolom Őt, Aki nyomot hagyott.

Vallom, hogy van a létben bizonyosság;
bizonyos a Szép, mert szomjúhozzák
hogy nincs Végtelen, míg Énem a Rész;
hogy vagyok, mert hiányzom Valahonnan,
és leszek, amíg vágy és fájdalom van,
mert Nélkülem nincs Beteljesülés.

Mert barlangok falára már és később
a kőtáblákra is én fogtam vésőt,
parancsolván, hogy “sokasodjatok!"
s úgy láttam jól - ki akkor voltam Mózes -,
ha olyannak, ki hétszer-bosszuló lesz,
dalolom Őt, Aki nyomot hagyott.

Születtem, Buddha, kék kristályburokban.
És féltem, jaj, hogy egyszer összeroppan
az ember, és nem bírja már a kínt...
Szerettem, balgán bár vagy álmodóan,
de tudtam, önmagától kell megóvjam,
s én zártam rá a hűs búrát megint.

S kit félreértett nyolcvan emberöltő:
nem gyönge isten, de Jézus a költő,
az Olajfák hegyén én jártam ott.
S én vagyok, ki most is megölellek,
vallak Önmagamnak, vallom a Lelket,
dalolom Őt, Aki nyomot hagyott.

Tudom, hogy szörnyű mély a kín a földön,
s magam kell ismét, százszor összetörnöm,
amíg az űr fölé hidat verek,
de Jehovát és poklot én is hittem,
s az én harcomnál soha emberibben,
soha szebbért nem vívtak fegyverek.

És nincs erő, mely engem elveszítsen.
Énem. - Valami nélkül Egész nincsen.
Az ember útja fönn a csillagok.
S nincs messze, honnan még messzebb ne nyúlnék
de tovább, tovább, és azon is túl még
dalolom Őt, Aki nyomot hagyott.

Lásd, előtted is szent a jel s az emlék,
csak arcaimban nem ismerted fel még
korokon túl is örök Önmagad,
s hogy a Végtelen, mégis a mi véges
szívünkből nő; hogy lombja zeng! - én édes
dalát hozom, s e dallam fönnmarad!

Köröskörül virágok, fák. - Tavasz van.
Mert minden fény volt! - akárhol, a gazban,
s csak arcunk mosolyán lett nagyobb.
Szemek ragyogása tűz, mint a harmat,
s én ékszerét hordva virágnak, dalnak,
dalolom Őt, Aki nyomot hagyott.

(M. Nosztra, 1956.márc.)
 
 
0 komment , kategória:  Gérecz Attila  
Tábory Maxim: Szerelmedre szomjazom
  2017-05-13 08:13:47, szombat
 
  Tábory Maxim:

Szerelmedre szomjazom


Röpítsen el bárhova 
érzékeim mámora, 
játszva fénnyel, vagy árnnyal, 
fantáziám ha szárnyal 

A magasba, vagy mélyen 
bennem szálldos, reményem 
vele ég, lobog egyre: 
szomjazom szerelmedre. 

Kedvesem, ha hallanád 
hozzád reszketve megtért 
vágyam verses dallamát, 

Megéreznéd, hogy dalom 
mélyén remeg csókodért 
szívem, szám, egész valóm.
 
 
0 komment , kategória:  Tábory Maxim  
Beöthy Zsigmond: Kérdések egy hölgyhöz.
  2017-05-13 08:12:10, szombat
 
  Beöthy Zsigmond:

Kérdések egy hölgyhöz.


Csalódásokkal teljes élted
Borúján, mely gyászfekete :
Mikor vonul föl a szivárvány
Vigasztaló ivezete ?

Könytelt szemednek csillagából,
Honnan keserved árja foly ,
Mikor lobog föl a kedélynek
Nyugalmát hirdető mosoly ?

És arcodat, mely liliomként
Halvány-fehéren tündököl:
Szivednek lángoló szerelme,
Oh hölgy, mikor rózsázza föl ?

Vagy szenvedésed végtelen már,
S szenvedni volna végzeted ?
S mit bitorul bir sok ledér szív,
Azt hát te meg nem nyerheted ?

S mig mások könnyű érzelemmel
Iszszák a kéjnek poharát:
Nem üdvözitne téged, oh hölgy ,
Sem szerető, sem hü barát ?

Nem kérdelek ; mert látom immár
Könyes szemednek mosolyát;
És látom abból: nem csapás e
Könyü, mely arcod folyja át.

Oh látom abból túlvilági
Szerelmed titkos szűz hevét,
Mely fölfelé tör angyalokhoz ,
Hol édes és örök a lét.

Hölgyfutár 1859.
 
 
0 komment , kategória:  Beöthy Zsigmond  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 262 db bejegyzés
e év: 1392 db bejegyzés
Összes: 27828 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6012
  • e Hét: 12394
  • e Hónap: 141000
  • e Év: 620467
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.