Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Tábory Maxim: A szél
  2017-05-14 07:04:55, vasárnap
 
  Tábory Maxim:

A szél


Először, könnyedén lelibbenve 
vizsgálom világodat ; 
lábujjhegyen besurranok kertedbe, 
hogy csókolgatva csókoljam 
a virágokat 
és érzéki szerelmet 
suttogjak a szirmokba, amíg 
odaadják magukat nekem, 
a gyöngéd, gyöngéd szellőnek . . . 

De jeges fuvalatokkal 
meg tudom fagyasztani a tavat, 
sebesen lehűtve langyos vizét 
közelebb molekuláris mozdulatlanságig. 
Dühömben téged okollak ! 
Háborúzok a földdel és lakóival. 
Vakmerőn száguldok 
az erdőn keresztül, 
gyökerestől kitépek fákat, 
szétrombolok viskót és kastélyt, 
elárasztom a síkot, 
addig kényszerítve a tengereket 
hurrikánaim menydörgő robajával, 
amíg megtagadják az Ő parancsát 
és követik az Enyémet! 
Senki sem mer ellenállni. 
Elpusztul aki megkísérli. 

Ámde gyakran, 
mikor csönd honol, 
nesztelenül tétlenkedve 
már szövöm 
titkos terveim 
és a néma csöndben 
regenerálom 
végtelen erőmet, 
hogy kész legyek 
újabb rohamokra. 
Elkeseredést keverek vágyakba, 
jégesőt zúdítok le 
villámok tüzével, 
őrjöngő szárnyaim tárom 
Én, a Bűn Ura, 
az örök Phoenix 
bárhol meghalhatok, 
de mindenkor, mindenütt 
feltámadok ! 

ÉN, A SZÉL -- --
 
 
0 komment , kategória:  Tábory Maxim  
Gerencsér Andrea: Nélküled
  2017-05-14 07:02:50, vasárnap
 
  Gerencsér Andrea:

Nélküled


Üres az otthonom,
üres a két karom,
üres most minden szó
remegő ajkamon.

Ordít a tenyerem,
ordít a vánkosom,
ordít a szememben
a vérző fájdalom.

Zokog a félhomály,
zokog a szerelem,
zokog a gyertyaláng
nélküled lelkemen.

 
 
0 komment , kategória:  Gerencsér Andrea  
Köveskuti Jenő: Halálra készen.
  2017-05-14 07:02:13, vasárnap
 
  Köveskuti Jenő:

Halálra készen.


Én a halálra készen várok,
Ha úgy kivánod titkos végzet,
Hogy elnémuljak, elenyésszek.

Nem győzöm már tovább reménnyel.
Kisorvad a fű, merre lépek.
Sajog, sír bennem eszme, lélek.

Rajongás, hír, dicsőség: röpke álom . . .
Fejem lehajtom búra, s bánom,
Hogy éltem és vagyok is a vllágon.

Ám sírni már hozzám nem illik.
Én sziklás szirtösvényen járok;
Harmattól ott lenn nyílnak a virágok.

Mikor még lent a völgyben andalogtam,
Virágra pergett minden könnyem,
Ezért gyógyultam gyorsan, könnyen.

Mért vágytam én, mért föl a bérctetőre!. . .
Hócsillogást találtam, zord világot;
Fölötte: köd, tovább: talányok.

Vakító északfény az éghatáron,
Te csábitasz átal ködön, homályon,
Nem érlek már el; én kihűlni vágyom.

kultura_1911.
 
 
0 komment , kategória:  Köveskuti Jenő  
Márkus Anna: mondok a
  2017-05-14 07:01:25, vasárnap
 
  Márkus Anna:

mondok a


meg ne hallj
és meg ne szólj
el se üss
csak araszolj
te világod
én világom

közel jutni
bármi áron
vinne lábam
hanyatt-kedvem
szakad az ég
rongy felettem

fűzős cipő
dombtető
messze még a temető
roncsolt szárnyam
föld alatt
meghegeszti majd a nap
 
 
0 komment , kategória:  Márkus Anna  
Gyóni Géza: Tükör előtt.
  2017-05-14 07:00:36, vasárnap
 
  Gyóni Géza:

Tükör előtt.


Testet-lelket így nem mutattak,
Mint én az enyém most neked.
Sietnem kell a szerelemmel -
Ki tudja meddig élhetek.

Szívemen néha jeges ujjak
Babrálgatását érezem.
Fölugrom Ez a halál-próba.
S mosolygok a kísérleten.

Tükörhöz állok. Szemem tüzéből,
Ajkam pírjából nem sok veszett.
Dombos mellem gőgösen fehérlik
S vasöklöt formálnak a kezek.

Erős csípők alján a combok
Feszítik a bőrt, ahogy mozdulok.
Ej, munka lesz még, erős munka,
Míg ezeken győz a halál hurok,

Erős, fehér szoborként állok,
Birokra hivők halált életet.
Kis élet múlt el. Most jön a nagyobbik
Szerelem, hír megyek értetek.

A nászok-násza hátra van még.
Pár csók esett s pár izzó ölelés,
Ami elmúlt, feledni sok tán,
De emlékezni rongykevés.

Tükrön a gyertyák csonkig égtek.
Sötét teremben állok egyedül,
Szemem meresztem. Csontváz, kisértet
Ami a tükörből rám feketül.

kultura_1911.
 
 
0 komment , kategória:  Gyóni Géza  
Hollósy Tóth Klára: A vers
  2017-05-14 06:59:30, vasárnap
 
  Hollósy Tóth Klára:

A vers


A vers a lélek parancsa, szárnyalása,
pregnáns sorokba a mélység titka vész.
A lélek láttatása, felvillantása,
fogalmazott érzés, önkifejezés.

Képzeletutazás az Én fedélzetén,
színes jelzőkbe, metaforákba zárt
rímes játék, csevegő, könnyed és merész,
mint ősi, dalszerű, megnyilvánulás.

Láttat mindent, jót, szépet, magasztosat,
rosszat is, mindazt, ami fáj, ami bánt,
közben elmondja gyarlóságainkat,
minden átöröklött emberi hibánk.

A vers gondolat, a lélek álmodása,
áldás és átok, kegyelem, kárhozat,
az ellentétek egymásba olvadása,
varázslat, művészet, lélekláncolat.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Toldalaghy Pál: Megismerés 
  2017-05-14 06:58:55, vasárnap
 
  Toldalaghy Pál:

Megismerés 

I.

Erős érzések és makacs
emlékek fonnak át,
reám tapadnak, mint a kacs,
ellepnek, mint a fát

a repkények, ha ellepik.
Lassan gyilkolnak. Oly
legyőzhetetlenül szelid
mindegyik és komoly.

övék a testem és övék
mind inkább életem.
A vágy, a szomjas és sötét,
a testi félelem,

a szenvedély s a hófehér
és szűzleány hasú
szerelmi bú belőlem él.
Úgy tetszik, száz lapú

suhog fölöttem, repked és
velük együtt suhog
az oszthatatlan, és egész
mindenség. - Trónusod

II.

olyan közel van, Istenem
és olyan messzi is.
Érezlek, mint a hirtelen
kifeslő április

szagát és mint az illatot,
nem érinthetlek én.
Az éjszakában csillagok
repülhetnek felém

s lenyelhetem mindegyiket:
egy nem leszek Veled,
hiába jelzi pár ideg,
mint őr a felleget,

hogy látni messze, messze és
közelbe jön talán
a termékeny megismerés
a lélek hajnalán.

Vigilia 1943
 
 
0 komment , kategória:  Toldalaghy Pál  
Kránicz Szilvia: Szabadság
  2017-05-14 06:58:14, vasárnap
 
  Kránicz Szilvia:

Szabadság


Mondd kinek adjam a kincseket
mit ölembe szórsz
mondd, kinek mondjam el,
mert újra, s újra szólsz
de nem akarnak hallani
nem akarnak ölelni
s nem akarnak látni
sem megtalálni, várni
És hogyan mondjam el
Kóborol a szeretet
Kóborol a vágy
Ajtókon kopogtat
De senkit nem talál
Jaj, megriadnak
Elszaladnak
hogyha szembejössz,
A rémület is megkötöz,
s
elakadnak a folyók
felszáradnak az utak
elapadnak a felhők
megtámadnak a kutak
ennyi fény, ennyi fény
s mégis, bennem elfogy a remény
mert csak tényeket számoló irigy, mohó kezek
gondolatrendőrségbe bújt inkvizitor gyülekezetek
ítélni akarnak, szenvedni, fájni
még egyszer, utoljára visszavágni..
hogyan hozzam el
szavad, a vigasztalót
ha eltévedt
fáradt utazód
mindig csak szomjazni akar
mert azt hiszi,
a kút mellett
a legnagyobb a köd s a vihar
itt szólni akar a madár
és úszni a hal
itt égni akar a tűz
és hívni a dal
itt nőne a búza
és ringna a fű
itt várna az élet
mert gyönyörű
itt élni akar a kóbor napfény
itt élni akar az árva virág
itt élni akar a hontalan fa
itt élni akar egy igaz világ
 
 
0 komment , kategória:  Kránicz Szilvia  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 280 db bejegyzés
e év: 1894 db bejegyzés
Összes: 28327 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1323
  • e Hét: 8469
  • e Hónap: 147201
  • e Év: 999744
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.