Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Pej Erika: Ha velem vagy
  2017-05-16 08:15:41, kedd
 
  Pej Erika:

Ha velem vagy


Süt a nap, forrón égetőn.
Izzik az aszfalt, s remeg a lég.
Nyár van.
forró, olyan, mint rég...

Én mégis reszketek,
megfagy szívem, testem meredt...
...nekem nem ezek kellenek...

Csak te kellesz, te egyedül,
s kezed térdemen...

...mert ha velem vagy,
lehet jeges eső,
vihar fákat tépő,
havat hordó tomboló szél,
mindez mit sem ér,
hisz itt vagy s én égek, lángolok,
S tűz emészt el
általad.
 
 
0 komment , kategória:  Pej Erika  
Nagy Gáspár: H (3)
  2017-05-16 08:14:59, kedd
 
  Nagy Gáspár:

H (3)


Már csak visszafelé
és nem előre...
már csak a hárítás
homályos sasszéit
léped meg ama táblán
bár választott gyilkosod
akár már holnap is lelőne...

minden erőddel azon vagy
hogy majd egyenesen
(viszonylag) tisztán állj elébe
akkor ne kérj kegyelmet
se könnyű irgalmat...
se hamis bocsánatot...
ne kérj már semmit se tőle!
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Gáspár  
Beöthy Zsigmond: Eszti
  2017-05-16 08:13:42, kedd
 
  Beöthy Zsigmond:

Eszti


Volt rég egy ideálom
Szép 's jóból szerkezett;
'S keblemben vön sokáig
Nyugalmas lakhelyet.

'S ha tán keblembe nézék ,
Örömben résztvevő :
A' kép - szemében angyal
Mosolylyal tünt-elö.

Aztán világba léptem,
'S a' lányka feltünék ,
Kinek-szemén az angyal
Mosolyra ismerék.

Láttam , 's gyönyörben úszva
ügy hittem 's gondolám ,
Hogy isten angyalával
Mennyben találkozám.

Honmuvesz_1838.
 
 
0 komment , kategória:  Beöthy Zsigmond  
Tóth Katalin Mirage: Éjhideg
  2017-05-16 08:12:56, kedd
 
  Tóth Katalin Mirage:

Éjhideg


csontig hatol az éj
sötét sötétebb hideg
felöklendez magából
súlyos meteorszerelmeket
konfetti-csillagport szór szemedbe
ne lásd hogy a hold kétszeresére dagad
elbuktat hirtelen eléd ugró vissza nem vonható szavad
csontig hatol az éj
hamis fények játszanak veled
bezárul a város szélesre tátott szája
jó éjszakát - mást nem üzenhetek
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Katalin Mirage  
Wass Albert: Alkonyati rózsák
  2017-05-16 08:12:15, kedd
 
  Wass Albert:

Alkonyati rózsák


Mikor az élet mámoros királya
kékes palástot öltve elhaladt,
rejtelmes, égő kelyheit kitárja
a rózsaszínű őszi alkonyat.
Ó délibábos alkonyati rózsák...
Ó őszbe szálló, szép álom-hajó...
szökött napunkat újra visszahozzák,
csak hinni kell, csak hinni, hogy való...
Mikor a fátylas őszi hervadásra
reá-lehel az alkonyat varázsa,
a múlt nyaránál fényesebb a fény...
Az elmúlást ki soha sem csodálta,
akinek nincs egy délibábos álma:
Szegény a lelke, jaj, nagyon szegény...
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Gintl Andrea: Asszonykezemben
  2017-05-16 08:11:34, kedd
 
  Gintl Andrea:

Asszonykezemben


...fáj, én tudom...

Asszonykezemben
alszik
férfitenyered.
Sorsod simogatom,
szerelemmel elringatom
múltad, terheid.
Fáj, én tudom.
De csak így lehet
gyógyítanom

benned a gyermeket.
 
 
0 komment , kategória:  Gintl Andrea  
Kosztolányi Dezső: Egy átok
  2017-05-16 08:10:35, kedd
 
  Kosztolányi Dezső:

Egy átok


Míg én zokogva elrobogtam,
ti engemet megátkozátok.
S most a szivemre kő gyanánt hull
egy átok.

Romlott szivem vérével én most
sötétre festem a világot,
és húzva húz vadul felétek
egy átok.

Fulladva és lihegve hordom,
reám kacagnak a leányok,
s átok ragyog égő szemükben -
egy átok.

S sír felé húz e nehéz kő,
mindent örök borúba látok,
él egy leány, és vár reám, mint
egy átok.

Sokszor hörögve ágyra dőlök,
mikor elhagynak a barátok,
s belésüvítem a sötétbe:
Ó átok!
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső  
Harsányi Lajos: A távozóhoz
  2017-05-16 08:09:40, kedd
 
  Harsányi Lajos:

A távozóhoz


Szeressenek a madarak,
Kivált a vadgalambok.
Konduljanak meg - merre jársz
Az ünnepi harangok.
Szeressenek a csillagok,
Kivált az enyhekék hold,
Gyengéden tartsa sátorát
Fejed fölött az égbolt.
Szeressen a földgömb maga.
Az ég szeressen szintén:
Ha összefog a nagy világ,
Az sem szeret úgy, mint én.

VIGILIA 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Kovács Gyula: Visszapillantás.
  2017-05-16 08:07:30, kedd
 
  Kovács Gyula:

Visszapillantás.


Hol a nap fölkel, s égi utra indul
Ott kelt föl egykor Árpád nemzete,
Uj hont keresni megeredt a földön -
S a légben vidám zászlót lengete.

Lehelnek kürtje riadozva búgott,
Szólása egy nép sohajtása volt,
A paripáknak gyors lábdobogása
Zokogásába halkal beleholt.

Párducz-kacazagány lebegett a hősön
Oldala mellett fénylett csatakard,
Ménje nyerítve emelé nyakát fel,
Melyet a sörény zilálva takart.

Az égi kéken rózsafelhők mentek,
A földi földön piros lány-sereg . . . .
Vélnéd, szemöknek sugaras mennyében
Az éj sötéte gyászban szendereg.

Lengett a zászló, zengett a kiáltás,
Ugy tetszett, hogy még a föld is örül,
Fel feldobogott rengő gyönyörében,
S az ég ragyogva ölelte körül.

Ha utját állta olykor a seregnek
Sikon bolyongó folyam-áradat,
Partján a hősek sátrakat verének
Zsibongva nyüzsgött a megült csapat;

S ha átkelének duzzatag tömlőkön:
A szőke hullám meg-megreszketett,
Midőn a szép lány ragyogó szemével
Csendes tükrébe pillantást vetett . . . .

Nyugvóra dőlt majd a nap rózsa-arcza
Sugár pilláit felhő zárta el,
És álmodott egy tündöklő szivárványt,
A mely keletet koszoruzta fel;

Halom tövénél, gazdag legelőben,
Megállt olykor az ég-szerette nép,
Piros fény ömlött át a pusztaságon . . . . .
Ez volt talán a legszebb esti kép!

Éjjel kigyult a tábortűz világa:
S felhalványult az égi messzeség,
Csillag-szemével elmerengve nézte:
Hogy itt alant is mennyi csillag ég.

Tábor-tüzeknél őszek, ifjak ültek,
Merően nézve a lángillanást,
S mig lelkök - tán az uj hazában - bolygott
Meg-megtasziták az izzó parázst. -

Kialudt lassan a tüzek világa;
Elszenderült a megfáradt sereg;
Édes volt álma: uj hazát talált ott,
Hol a jó földet Isten áldta meg.

Meleg sohajtás kelt az alvók ajkán,
Mit felcsókolt az éji fuvalom,
S elvitte messze . . . . virágos mezőre,
Hol illattá vált másnap hajnalon.

A hold derengett, mintha mondta volna:
Isten virraszt, mig alszik a magyar!
Csak az ég alján nyargalt gyászruhában
Villámparipán mormoló vihar.

* * *

Szép volt az ősök álma ezredéve
Mint a tó tükrén égő rózsafény;
Mi a mi álmunk? barna felleg árnya...
Uj hont találnunk: czéltalan remény!

Hová is mennénk uj hazát keresni
Mi, a kik e föld álmai vagyunk?!
Olyanok, mint a siron nőtt virágok, . . . .
Mi e hazától meg nem válhatunk.

E hon szerelme vonzó, örök, édes;
S nem délibábként leng a szív fölé;
Mindenütt kísér, mint az ég a vándort:
Oly véghetetlen, mint az Istené.

Vasárnapi Ujság 1860. aprilis 15-én
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Gyula 1839 - 1861  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 280 db bejegyzés
e év: 2504 db bejegyzés
Összes: 28933 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4661
  • e Hét: 18552
  • e Hónap: 133797
  • e Év: 1358002
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.