Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Szöllősi Bernadett: A pohár alján
  2017-05-20 06:05:23, szombat
 
  Szöllősi Bernadett:

A pohár alján


Rajtam kívül semmi nem mozdul,
csak némán, kifosztva állok itt.
Üres szívem hangosan kondul -
csókról és kalácsról álmodik.

Felhőszakadásban fürdik a lelkem,
megrozsdásodott pár ősz esőitől.
Szalad a perc, az óra gyorsan lebben,
- hát így ázunk bőrig idő előtt.

A borospohár lassan kicsordul,
aljára boldogság ragadt.
A bánat egy kis mosolyt koldul,
hadd kapja meg - mondom, és fenékig szalad.

Nincs az alján, amit úgy kerestem,
nincs mosoly, csak az üresség kis darabja.
Azt mondják, ez nem harc, én mégis elestem,
mert a magány a bokámat harapja.
 
 
0 komment , kategória:   Szöllősi Bernadett  
Soóky Melinda: Láng
  2017-05-20 06:02:46, szombat
 
  Soóky Melinda:

Láng


Valahol messze lobban egy láng.
Nem káprázat, jól tudom.
Fényének csillagát teríti ránk,
simító melege arcodon.

Kezedet fogom, és elindulunk,
utat az andalgó Hold mutat,
minden a hangtalan semmibe hullt,
már csak az apró tűz marad.

Keressük halódó hegyormokon,
nyírerdők szűzies, lágy ölén,
félek, hogy eltűnt, és már korom,
a fagy deres páncélt von körém.

Csak melegedni szeretnénk,
de lábunk kövekben botlik el,
a távolban halványul a fény,
szemünkbe a szél homokot seper.
 
 
0 komment , kategória:  Soóky Melinda  
Fazekas Ernő: Álmok álmodója.
  2017-05-20 06:00:52, szombat
 
  Fazekas Ernő:

Álmok álmodója.


Hagyjatok el még, hagyjatok,
Most olyan szépei álmodok !
Zöld vetés ring a halmokon
S a légbe fennt
Pacsirta zeng;
A haza él, nem haldokol !

Az élet nem bús, nem sivár,
Elült a zaj, a pártviszály.
S a nép vígan, mint azelőtt
Kéz a kézben,
Szent békében
Építi az új, szebb jövőt.

Új jövőt, szépet, jót, ahol
Szabad a nép, szabad a hon !
Fiúra nem száll ős átka,
Hősök népe
Szenvedése,
Szent vére nem hullt hiába !

E honban úr lett a magyar
Szív egyet dobban, karba kar.
Szabadsághimnuszt zengenek
Futó habok,
Völgyek, halmok,
Ujjongó, boldog emberek !

S a lelkem égve így dalol:
Szabad a nép, szabad a hon ! . .
Ébredni mégse akarok:
Hátha az álmom
Meg se találom . . .
Hagyjatok el még, hagyjatok !

Botond 1925.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Radványi Sándor: Sorsom.
  2017-05-20 05:59:49, szombat
 
  Radványi Sándor:

Sorsom.


Márvány keménység, szent parancs: sorsom.
A csillagok közt repül már a vágyam . . .
. . . És ott ragyog a fényben . . napsugárban,
Mely túl száll néha - minden földi gondon.

Eloltó, tiszta és örök művészet
Kísért szívemben, űzve, mindörökkön.
- És magába, zár e végtelen börtön
De benne, csodás érzéseket érzek.

ki törtető . . kit megtépett a bánat;
Kinek szívében mindig új vágy támadt;
Elérhetetlen . . . drága : ami nincs:

Az én szívemnek drága végtelenje
Szép, ifjúságom eltemetve benne,
A legkedvesebb, legszebb drága kincs.

Botond 1925.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Nagy István Attila: Képzetek, álmok
  2017-05-20 05:58:18, szombat
 
  Nagy István Attila:

Képzetek, álmok


Milyen képzetek, milyen álmok
bújnak a szempilláim alá,
amikor útra kelek az éjszaka
félelmetes alagútjaiba,
hogy megtaláljalak
ebben a századvégi,
ezredvégi labirintusban?

Talán beleraktad a táskámba
azt a híres gombolyagot,
s ha megküzdöttem
a látomással,
nem kell belehalnom
a győzelembe,
mert kitalálok.

Elvezet hozzád a köldökzsinór,
hiszen te hoztál a világra,
s belőled, általad élek,
mert nincsen más,
csak az a tekintet,
csak az az ölelés,
csak az az élni akarás,
amelynek igéit
tőled kaptam
 
 
0 komment , kategória:  Nagy I. Attila  
Bodor Aladár: Erdély felé
  2017-05-20 05:57:41, szombat
 
  Bodor Aladár:

Erdély felé


Te hű, meleg erdélyi földdarab,
Amellyé anyám szíve porladt széjjel,
Szívem feléd húz most, keres, tapad,
Mint csecsemőszáj anyamellre éjjel,
Mint delejtű a földsarok iránt,
Amely felé nagy törvény tűz irányt;
Te hívsz, anyám szívével örökölt
Erdélyi föld.

Álom, régi, súlyos, lidérces éjben,
Sóvárgó, bujtó nagy erdélyi álom,
Alvó harang Szent-Annató-fenéken,
Mely vészre kondul rémes éjszakánkon,
Álom, belőled ivott lelkem lávát,
Te ragadsz, hívsz és szívsz hadak útján át
Északifénybe gyúló éjszakákon,
Erdélyi álom.

Oh vér, sötét csöppekben most is hulló,
Erdélyi vér, énrajtam is te futsz át,
Halántékomban te zugsz, mint a dúló
Viharszél, mikor sodorja a pusztát.
Vér, kit gyülölség mar ki az erekbül,
Szavad az én eremben is fölzendül,
Hívsz, itt vagyok, én, tévedt, messzi ér,
Erdélyi vér.

Harc, harc, öröktül - végeszakadatlan,
Fajt fajra bujtó ős erdélyi harc,
Mit külön forral minden kis völgykatlan,
Minden tavasz, minden ház, minden arc,
Örökbe hagyva apáról fiúra,
Vágylak, várlak, kihíva és bosszulva,
Gyönyör lesz, ahogy izmaimba marsz,
Erdélyi harc.

Kés. Hirtelenebb, rövidebb a kardnál,
Közelebbi, bosszúlóbb, makacsabb,
Jó, vállaljuk, új harcban, ha ez használ,
Jőj kés, farkasfog, mely orvul harap!
Megmártom pengéd veszett eb nyálába
S megcsókolom, éjféli lesbe állva:
A fajtám védem! Jer új igaztevés:
Erdélyi kés!
 
 
0 komment , kategória:  Bodor Aladár  
Pilinszky János: Valaki
  2017-05-20 05:56:27, szombat
 
  Pilinszky János:

Valaki


Egy tökéletes körön, vagy még inkább
egy tökéletlen oválison át
nézi Isten a szörnyet. Millió
arc, kéz, köröm egyvelegét.
A háttérben hosszú és néma ágy;
közönséges párna és paplan.
A szörny patája átüti a padlót,
mire valaki elsírja magát.
 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky János  
Dutka Ákos: A vén pohár
  2017-05-20 05:55:35, szombat
 
  Dutka Ákos:

A vén pohár


Egy vén pohárral játszom olykor,
Egy ó pohárba töltök régi bort,
S emlékszem egy derűs lakásra, -
Halavány fiatal anyámra,
Kinek ez drága, féltett holmi volt.


Emlékszem - és a vén kehelyből
Megszépült ködként száll felém a múlt:
Gyermekkorom, szép ifjúságom
Táncol körül, mint drága álom
S kezem egy olcsó rossz szivarra gyújt...


Száll száll a füst, s a vén kehely nő,
Öblében táncol elmúlt életem:
Játékok, - régi délutánok.
Kacagó víg gyermek barátok,
A szent tavasz: az első szerelem.


Te szent kehely! Te vén varázsló!
Könnyes szemem oly áldóan csodál,
Öblöd mindig csordultig álljon.
Hadd játszom véled ifjúságom
Éltem borával telt színes pohár.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos  
Őri István: A kövek közé hullott mag
  2017-05-20 05:53:06, szombat
 
  Őri István:

A kövek közé hullott mag

Már nem félek annyira...

A kövek közé hullott mag kicsírázott, szárba szökkent s körülnézett a világban. Gyökerei küszködnek a kemény anyaggal, réseket keresnek a termőtalaj fele. Vizet szívnának fel, mert szomjas a növény. Ennének, hogy vastagodjon a szár, húsosodjanak a levelek, hogy a bimbók kiviruljanak. A világ száraz, üres, kegyetlen. Mint a kövek. Nem enged semmit, elnyom mindet. Mint a kövek.

Mégis élni akarok! A kövek között, ha már ide szórtak. Virágozni akarok! A száraz forróságban, ha már a kövek között ez a módi. Élni... De hogyan?...

Mi lenne, ha valaki arra járna és észrevenne? Mi lenne, ha felismerné, hogy ha még sokáig így maradok, elpusztulok. Mi lenne, ha körülnézne és tanulmányozná a talajt körülöttem? Mi lenne, ha nem azt gondolná, hogy jó sok víz kell neki s akkor minden OK lesz? Mert a víz elfolyik a kövek között s én nem tudok utána menni. Mi lenne, ha megtalálná a jó megoldást: dús termőföldet hozni a kövek közé, feltölteni a réseket, kitölteni a hiányokat, elegyengetni a durva felszínt?

Mi lenne, ha mindez megtörténne?!

ÉLET!

Ami nekem kell! Meg a mellettem kókadozó többieknek...

De a köves pusztákat elkerülik az emberek.

És Isten?...
 
 
0 komment , kategória:  Öri István  
Áprily Lajos: Halálmadár
  2017-05-20 05:52:17, szombat
 
  Áprily Lajos:

Halálmadár


Havas tetőknek már lefolyt a vére,
sötétlilára vált a szürkület.
Sziklák közül a hold cyclops-szemére
szájtátva bámul sok sötét üreg.
A tónak lent hullámos lesz a tükre,
szellő-uszályon édes mézga-szag -
S lompos fenyőre, görcsös ujjú bükkre
a baglyok nesztelen kiszállanak.
Az egyik indít és nem vár hiába:
indul a búgó, érzelmes zene,
s visszhangosan simul az éjszakába
tavaszi vágyak Ú-hangversenye.
Mióta enyhe szél csapott a hóra,
a koncert áll sok éjszakája már,
s ujúzva száll pásztortalálkozóra
a lomharöptü, barna mátkapár.

Egy éjszaka az Ú-szimfóniába
a völgy felöl egy fájó hang hat át,
csak az tud így zokogni, aki árva
s tavasszal hontalan keres tanyát;
csak annak búghat így a szíve fájva,
akit halálos bánat űz erdő-magányba -
s meg nem vigasztalódhatik soha.
Zavar, szünet. Kínálkozó arának
a hím szíven találva nem felel.
Aztán kiáltó szók huhogva szállnak
s ,,Hová való vagy?" - messze zeng a jel.
,,Lentről jövök..." - a hang riadva repked,
mint vadgalamb, akit serét talált -
,,S hangos panasszal, mondd, mért sértegetted
a mámoros, szerelmes éjszakát?"
Mikor leszáll, lomhán lecsügg a szárnya,
pár kandi rá tágult szemet mereszt,
aztán nyugalmat kényszerít magára
s pihegve, lassan a mesébe kezd:

,,A víz mentén, a nagy havas tövében,
ahonnan indulnak erdő-nyilak,
boruló bükkfa-bolt alatt sötéten,
magában áll az erdőőri lak.
A télre ott vonultam el merészen,
nagyodvú bükkfában teleltem át,
s néztem kilesve néha karcsú résen
fehér falucska sok füstoszlopát.
Míg egy napon roppant a jég, a tóé,
áldott szél támadt, langyos förgeteg,
lelkendezett a cinke, és a hólé
ezüstcsengőket csengve görgetett.
Mikor kitártam, könnyű volt a szárnyam,
meleg párát szitált az alkonyat,
vártam, huhogtam, hívtam, újra vártam
és - megtaláltam künt a páromat.
Jaj, tudtok ti is édesen remegni
s nagyon forrón huhogni, elhiszem,
de úgy, mint ö, dalolni és szeretni
nem is tudott, nem is fog senki sem.
Jaj, barna volt a tolla, mint az éjfél,
s csiklandó, mint a bársonyos moha,
s kápráztatóbban két fényes szeménél
jánosbogár nem tündökölt soha.
Egyszer kiült megint a bükkfaágra,
sokfoltú éjben drága barna folt,
s nagyon dagadhatott a szíve tája,
mert ennyi vággyal még sosem dalolt.
A karcsú ág is reszketett alatta,
némán figyelt a barna házikó,
s csudálkozó szemét reá nyitotta
a hóvirág s a piros mandikó.
Megénekelte cinke ritka kedvét,
a fák rügyét, amely hintázva ring,
a hóvirágot és a nyárfa nedvét,
mely mint a vére, erjedőn kering.
Megénekelte azt a drága csendet,
amelyet elhoz minden alkonyat,
a patakot, amely lefutva csenget,
s csacskán locsolgat omló partokat,
a vágyat, amely hajtja most a pásztort,
míg ö juhot hajt serkedő gyepen,
fajd mámorát és édes ízű nász-tort
s megénekelte lobbanó szemem.
A vér is megcsordult reá a fában
s a visszhang is dalolta himnuszát,
mert vágy piroslott mindenik szavában
és élet, élet, élet, ifjúság!

Az erdőőrnél mécsvilág derengett,
a hang beszállt homályos ablakán.
Az ágyon, hasztalan remélve csendet,
lázban feküdt az erdőőr-leány.
Halkan könyörgött és nagyon fehéren:
>Jaj, nem lehet sok óra hátra már.
Kergesse el, minden szentekre kérem,
házunkra száll a csúf halálmadár!<
Ajtó kinyílt, csukódott. Puska robbant,
a dalt elvágta dörgő-rémesen.
Egy lomha test tompán a földre dobbant,
tört ívű szárnya rángott véresen.
Kiömlő vére hóvirágra pergett,
búcsúztatója csengő hó-zene,
s hörgő-riadtan a tavaszra dermedt
homályosuló drága két szeme.
Reárepültem, csókoltam, takartam,
szivárgó vére szárnyamhoz tapadt,
aztán a mellemet véresre martam
és téptem, téptem gyönge tollamat.
Magányos este másnap arra jártam
és láttam: gyermekkézen sorra jár,
csúfolva hurcolják fejét a sárban:
>Halál! Halálmadár! Halálmadár!<
S most itt vagyok. Zokogva, könyörögve:
egy rejtett kis barlangot mondjatok,
mely emberszemtől elfed mindörökre,
jaj, ennyi gyászt és ennyi bánatot..."

Elhallgatott. A bánatos mesére
válasz nem jött soká. A csend fülelt.
Bagolyszemekben a hold sárga fénye
nagyon sárgán, nagyon mélyen tüzelt.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 280 db bejegyzés
e év: 3086 db bejegyzés
Összes: 29515 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3385
  • e Hét: 32454
  • e Hónap: 149288
  • e Év: 1725113
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.