Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Standovár Ágota: Hívás
  2017-05-03 09:19:06, szerda
 
  Standovár Ágota:

Hívás


"És ha megakasztod egyszer vérem áradását a holdba' eléneklem
majd legszebb bölcsődalom. Csak tudjam, hogy zeng benned a hívás,
és elindultál már valahol a messzeségben. S amikor majd ideérsz,
újra kinyílnak a hegyen a rózsák..." Papp Laura: Hívás


Álmában rohant. Megint eltévedt.
- Állj meg! - Tudta, hogy anyja egyetért.
- Ott van. - nyújtotta vékony két kezét,
Aztán kopogtak, és ő ránézett.

Zokogott. A Hold lassan felébredt.
Vállára dobta sötét köpenyét,
Szél kísérte el vetélt énekét.
Méhében már a gyötrő tűz égett.

És rózsákat lépett egy lány,
Ahogy utat tört a hóban.
Kapaszkodott a hegyre fel.

Átöleli az öreg fát,
Csendjébe súg: - Jól van ez így!
A tavasz már bimbóra lel.
 
 
0 komment , kategória:  Standovár Ágota  
Szabolcska Mihály: Búcsúzás.
  2017-05-03 09:10:32, szerda
 
  Szabolcska Mihály:

Búcsúzás.


Áldjon meg az Isten
Hegy-völgye s vidékek,
Fenyvesek országa;
Hazám leggyönyörűbb,
Legszomorúbb tája !

Árvalány szépsége,
A hogy áttündökllk
A fekete fátylon:
Ez vagy te, ez vagy te,
Szép Erdélyországom !

Hányszor eldicsérnek,
Hogy őszszel vagy legszebb,
És nem veszik észre :
Hogy terólad száll át
A bánat az őszre.

Tudja a jó Isten,
Mi tesz Ilyen bússá?
- Tán erdeid árnya?
Tán a multba-síró
Jövőd árvasága ?

Gondtalan jókedvvel
Jöttem én ls nemrég
Erdeid aljába;
- S mély megilletődés
Szállott a nyomába.

S most, mikor elválnánk:
A szomorúságod
Rám ragadt-e, vagy ml ?
Én csak azt tudom, liogy
Sírva kell itt hagyni!

Áldjon meg az Isten
Hegy-völgye s vidékek,
Fenyvesek országa;
Hazám leggyönyörűbb,
Legszomorúbb tája!

kolozsvári_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcska Mihály  
Spuller Rusy: Lesz-e?
  2017-05-03 09:03:10, szerda
 
  Spuller Rusy:

Lesz-e?


Magyar rónán nyílik az én kertemnek
Fehérszínű álmodó virága,
Oh lesz-e, aki álmaim megérzi?
Oh lesz-e aki egykor elmeséli
S elviszi drága hazámba ?

Nem a próféta nyelvén szól az ének,
Benne mégis napkelet szíve él,
Duna vizéről, illatos ligetéről
Suttog nekem minden falevél.

Tavaszkor színes napkeleti álmot
Susog a fehér cseresznyevirág,
A mesemondó esti szél elhozza
Halvány kertemnek színét, illatát.

Nem a próféták földjén szól az ének
Magyar rónán repül, száll a dalom.
Ó lesz-e, aki álmaim megérzi?
Ó lesz-e, aki nektek elbeszéli,
Hogy napkeletre szállt a sóhajom,
Szállt az álmom, a vágyam, a dalom . . .

Tavasz 1919.
 
 
0 komment , kategória:  Spuller Rusy  
Berényi János: Estéli árnyékok
  2017-05-03 09:01:47, szerda
 
  Berényi János:

Estéli árnyékok


Este különös csodákra lesek.
De alig történik valami,
a szívek hangosak, az ajkak csöndesek,
a sok-sok millió csillag
erőlködik, hogy a napot pótolja,
itt-ott a szándék tán éneklőbb rügye hajt,
de maguk sem sejtik, hogy színesek.
Néhány árnyék bátrabban lohol,
néhány alak félénkebben oson,
egy-két vágyódás is forróbban pezseg:
a haragosok elkerülik egymást,
s egymáshoz simulnak a szerelmesek.

Kalangya 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Berényi János  
Falu Tamás: Katona-karmester.
  2017-05-03 09:00:47, szerda
 
  Falu Tamás:

Katona-karmester.


Lépett az utcán feszesen,
Kezében ütempálca.
Nyomult utána a tömeg
Kedves dalait várva.
És harsogtak a harsonák,
A dob verők peregtek,
S hangbonbonok hulltak alá
Öregnek és gyereknek.

Szálltak méla melódiák
És repültek az évek,
A karmester nem tudta, hogy
Már minden csöndessé lett.
Hogy elmaradt a kürt, a dob,
Szakadtak húrok, drótok,
A tömeg lassan szétoszolt,
S az ablak becsukódott.

Ó csak lépkedett feszesen,
A szűk néptelen utcán,
Vezényelte az ütemet,
Szemeit is lehunyván.
Vezényelt pianisszimó,
Csak a csendet vigyázva . . .
Testvér, én, te, ő, mi, ti, ők,
Jaj, sohse nézzünk hátra.

Budapesti Szemle. 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Falu Tamás  
Reményik Sándor: Tisztás felé
  2017-05-03 08:58:59, szerda
 
  Reményik Sándor:

Tisztás felé


Mióta járok ebben a rémteli erdőben?
Én nem is számlálom már a napokat,
a hetek, hónapok, évek keserves gördülését,
Úgy nyikorognak kenetlen kerékkel tovább,
Mint éjféli úton, felázott, sáros úton rozoga szekér.
Én félig ülök, félig fekszem a rozoga szekérben,
Leszállanék már, de hová, merre, mi végre menjek gyalog?
Nem tudom már, micsoda évszak van: tél-e vagy tavasz,
Nem tudom, nappal van-e vagy éjszaka,
Nem tudom, élek-e még,
Ébren vagyok-e vagy csak álmodom.
Ha ébren vagyok, mikor jön már a boldog elalvás?
Ha álmodom, hol vár rám végre egy igazi hajnal?
Kalapomat rég elvitte a szél,
Köntösömet összetépték az ágak,
Fázom nagyon és nem lelem sehol helyemet,
Sebeim fájnak iszonyún, s mikor nem fájnak, még rosszabb nekem.
S a rémek, a rémek, a rémek az erdőn ! !

Tisztást keresek, tisztást várok, tisztást remélek,
Kicsi, egynapos, egyhetes, hónapos tisztást,
Pillanat-tisztást az évek rengetegében,
Ahol megáll a szekér, le lehet szállani róla,
Ahol mintha egyszerre elmult volna az erdő,
Megszűnt, elmaradt volna a világ,
Csak hold süt, csak vadvirágok hajladoznak alig-éledő szélben.
Tisztást keresek, ahová kijön
Békességem rég-látott őzikéje,
S szelíd szeméből enyhén rámvetül
Valami másvilági ragyogás.
Nyomorúságom roppant erdejében,
Emlékeim tüskés fái között
Keresem, keresem a tisztást.

Napkelet 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Kránicz Szilvia: Huszonegy század
  2017-05-03 08:57:35, szerda
 
  Kránicz Szilvia:

Huszonegy század


jön a szó vagy elrepül
buszhoz csattan, rosszra száll
néha-néha megkerül
de engem, engem nem talál.

várlak így és várlak ott
anyád legyek, talán papod,
ha kék ígéret megfagyott
annyi elég, ha hallgatok.

Mossak padlót vagy felvegyem
hű kiránylány jelmezem
felfordult már minden herceg
a leértékelt rózsakertek

ölén
szegény a legény

itt egy leszázalékolt lovag
mert megbotlik az ember
fapados járatán ha fogad
csak friss csapvizet rendel

huszonegy század, már belefáradt...
félholdkor hamisan zeng az áltrubadúr
öreg Romantika, fogd be a szádat!
Tavasszal akciós szerelem dúl.
 
 
0 komment , kategória:  Kránicz Szilvia  
Radnóti Miklós: Röviden
  2017-05-03 08:55:16, szerda
 
  Radnóti Miklós:

Röviden


Barátaim, ha rövid a papír
az ember akkor apró verset ír;
higgyétek el, a rövid is elég,
meghalok, s úgyis minden töredék.
 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Móricz Zsigmond: Misanthrop
  2017-05-03 08:54:18, szerda
 
  Móricz Zsigmond:

Misanthrop


Meghaltam és eltemettem magamat.

Élén ragyogtam az embereknek
és minden szabad volt nekem.
Fáklya volt kezemben és mindenki
látni akart annak a fényinél
s toltak, s toltak előre és előre
és én magasra tartottam
elől a sorban,

hogy világoljak nekik.
S ők túlrohantak rajtam
s már észre sem vettenek,
s én fáklyámat begöngyölgetve,
szomorún vonultam ligetembe,
bánatosan nézvén a rohanók után.
S leültem az ároknak partján,
ültem és sírtam.

S egyszerre csak visszaözönlött
az ár, messze mögöttem véres feketén
fekete véresen tajtékozott az ár,
és korbácsosok jöttek, fejetlenek,
kutatták a zsilip felszakgatókat
és üldözők és üldözöttek
megemlékeztek az idők fáklyája felől,
melynek fényinél láttak engemet
és rámrohantak üldözők
és üldözöttek
és megtapostak.

Jött bősz csordája a huligánoknak
s nyelvét rámvetve tombolt fenemód,
jött a kárvallottaknak végtelen hada
s bosszúját tölté rajtam iszonyún,
jött a váltó idők patkány serege
s legázolt tetemem lépcsőül vette,
és a kárörvendők, károm vad örvendői,
De én a fáklyát meg nem tagadom,
ha köd van, ha vihar:
a fáklya szent.

Bezártam érte magamat
élő koporsóba.
Nincs lény, ki sérteni ne tudna,
nincs élet, mely el ne vegyen tőlem valamit,
órámat megállítottam, ne ketyegjen,
macskám kikergettem, ne doromboljon,
lámpámat kioltottam, ne világítson én körültem:

egyedül vagyok kimondhatatlan,
egyedül kell lennem közelíthetetlen,
egyedül végtelen:

a fáklya misanthropja: én.

Egyedül, egyedül, egyedül:

míg csak el nem jön az idő
a viharok után,
a tiszta, szent Napkelte,
a Fény...

Akkor fáklyám fölemelendem
a Napig!
és beleolvadok mindenestől
a Fénybe!
s ott tűnök el, ott tűnök el
ragyogó boldogan
a halhatatlan örök fényben.

Az emberiség boldog fénykorában!

Leányfalu, 1919. XII.
 
 
0 komment , kategória:  Móricz Zsigmond  
Szöllősy Nina: A kert utolsó rózsája.
  2017-05-03 08:52:16, szerda
 
  Szöllősy Nina:

A kert utolsó rózsája.


Legutolsó vagy a kertben;
Kedves virág, rózsaszál;
Elhervadtak mind körülted,
Csak egyedül maradtál! . . .

Elszállottak a madarak ,
A harmat sem üdit már,
Megfagy az a falevélen
S nem enyhít a napsugár.

A virágok ezreiből
Csak te virulsz egyedül,
A kis méh sem donog többé,
A munkára nem hevül.

S mintha magányodban sírnál,
Lehajolsz a föld felé,
Mintha kedves illatod ott
Testvéridet keresné !

Hogy ne busongj magányodban,
Jer , keblemre veszlek én !
Lesz itt üdítő harmat is ,
Szemeimből peregvén ! . . .

És a napsugár helyett ad
Az én szívem meleget,
És ha hervadsz, nem egyedül,
Együtt hervadok veled.

Hölgyfutár_1862.
 
 
0 komment , kategória:  Egykék...  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 280 db bejegyzés
e év: 1894 db bejegyzés
Összes: 28327 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1323
  • e Hét: 8469
  • e Hónap: 147201
  • e Év: 999744
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.