Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
A csillagokon túl
  2017-05-04 17:00:26, csütörtök
 
  Őri István

A csillagokon túl
(A fák szerelme)

A csillagokon túl, mondd,
mi van, kedvesem?
Létezik ott szerelem,
mint a miénk, végtelen?
Vagy csak fénytelen űr,
mint szétszakadt szívek,
kereső szemek,
múló életek? -
menjünk el oda veled!
gyújtsunk lámpát,
gyúrjunk fénylő anyagot
vessük el a Reményt,
szórjunk el sok szép magot,
és öntözzük könnyeinkkel,
hogy hamar nőjenek,
hogy a keresők fényre leljenek
a friss hajtások között,
hogy újra lássanak
a sötét csillagok mögött,
mert megszűnik az éj,
ha elmegyek veled,
Kedvesem,
Fényem,
Éltető Életem...
Mi leszünk a mag,
nyakig bújunk a sötétbe,
gyökeret eresztünk
a kegyetlen nemlétbe,
felnövünk, nagyra, kevélyre,
és lesznek leveleink s virágaink,
fényből szőtt örök álmaink,
és odaadjuk azt mindenkinek,
mert megtartani nem lehet,
hisz az nekik rendeltetett,
mind, ki a csillagokon túl lakik
s ki oda jött, mert szenvedett -
mint, mi, kedvesem...

két fa, kinek ága összeér,
köztük mégis fényévnyi a tér,
mert mozdulni nem lehet,
csak szeretni messziről,
s pergetni magányosan
a múló perceket.

 
 
0 komment , kategória:  Őri István versei  
Rügy-rengeteg
  2017-05-04 16:52:40, csütörtök
 
  Áprily Lajos

Rügy-rengeteg

A zsenge erdőn túl rügy-rengeteg,
azzá bűvölte március varázsa.
Minden rügyecske boldogan remeg -
Hogy is gondolna most a hervadásra?
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos versei  
Csak az imént
  2017-05-04 16:41:23, csütörtök
 
  Szabó Lőrinc

Csak az imént

Csak az imént, csak az imént még
úgy kellett az öröm, a szépség!
oly mohó voltál! nyugtalan!
A sok is kevés: lázadoztál:
mindent szerettél volna... S most már
az is alig kell, ami van.

Csak az imént... Minthogyha tegnap
lett volna... Óh, egyetlenegy nap
és mennyi minden vele hal!
Ébredését még szinte látom
és már itt az este, barátom:
egy napig voltam fiatal!

Be gyors nap volt! Másnak is ily gyors?
Vagy csak enyém e különös sors?
Öregszem és fáradt vagyok.
Kezd fanyar lenni, ami édes,
az idő szép lassan kivégez
s nemsoká mindent itt hagyok.

És ez a legfurcsább: a semmi,
hogy lehet többé sohse lenni,-
ez a legérthetetlenebb:
végső lakójául agyamnak
a nagy csodálkozás marad csak,
hogy voltam és hogy nem leszek.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc versei  
Magyar írógép
  2017-05-04 16:33:49, csütörtök
 
  Zilahy Lajos

Magyar írógép

Megtaláltam. A sutba dobva.
Szalagja rongy, repedt a dobja.
A kallantyúkon hálót fon a pók,
Ránézni is rossz, csupa rozsdafolt.
Ütögetem a zörgő billentyűket:
- Úristen, mennyi ékezet!
Angolban ilyen sohse létezett.
Próbálgatom az ő-ket, az ű-ket,
Ezeket a szőrös betűket:
Születtem...gyűrű...örökzöld a föld...
Kitört a ...tömlöc...hóhér...
Ködmön...pörkölt...
De nem zavart már a sok ékezet,
A vén írógép hárfa lett
Ahogy Petőfi két sorához érkezett:
,,Oh, lassan szállj és hosszan énekelj,
Haldokló hattyúm, szép emlékezet!"


Próbálgatom az ő-ket, az ű-ket,
Ezeket a szőrös betűket:
Születtem...gyűrű..örökzöld a föld...
Kitört a ...tömlöc...hóhér...
Ködmön...pörkölt...
De nem zavart már a sok ékezet,
A vén írógép hárfa lett
Ahogy Petőfi két sorához érkezett:
,,Oh, lassan szállj és hosszan énekelj,
Haldokló hattúm, szép emlékezet!"

Kopog a gép. A ronda ócskavas
Magától írja már az avas és havas
,,Piros csizmám nyomát, zöld erdő
harmatját..."
,,Hullatja levelét az idő vén fája..."
,,Különös, különös nyár éjszaka volt,
Az égben egy dühödt angyal dobolt..."
,,Én úgy szeretlek, mint anyját a gyermek,
Mint mélyüket a hallgatag vermek..."
,,Az am, hazám!"
Isa pur és chomu vogmuc.

Tolonganak a kajla, tört kallantyúk,
Az ujjaimmal kell szétszednem őket,
Szétbontanom a foszlott szemfedőket -
Valaha én is magyar író voltam
S bár Rodostókban sem egészen holtan,
Ennem is, mint téged, Laci, gyurka, Pista,
Meggyászolt már minket a fekete lista!

Mit akar tőlem ez a masina?
Azt akarja, hogy belém lelket öntsön?
Hány éve már, hogy nem írtam rajta?
Magyar barátom adta kölcsön
Rövid használatra
Egy délelőtt
Tizenkét évvel ezelőtt.

Elvégre magyar úr vagyok,
Temessétek majd mellém, ha meghalok
Ezt a rozoga, öreg gépet,
Ezeket a borzas betűket,
Mint megannyi avar kössönytyűmet,
Szárnyas kopjámat, színarany kupámat,
Leszúrt paripámat.
 
 
0 komment , kategória:   Zilahy Lajos versei  
Vannak pillanatok...
  2017-05-04 16:31:34, csütörtök
 
  Zilahy Lajos

Vannak pillanatok az életben;
amiket soha nem lehet elfelejteni.
Vannak pillanatok,
amelyek mint parányi tűk
megakadnak az ember húsában és idegszálaiban.
Amik oly élesen
és mélyen vágódnak be az emlékezetbe,
hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk.
Halk pillanatok ezek,
csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre.
Az élet hangos, nagy pillanatait
gyakran előszedi az ember,
minden alkalommal kiszínezi,
átfesti, az érdekes, nagy pillanatok
lassanként megkopnak,
elhalnak a boros asztalok felett a szivarfüstben.
Csak azok a pillanatok az örökkévalók,
amiket nem lehet elmondani.
Ezek a kis meztelen pillanatok
szemérmesen elbújnak a szívben,
így élik magányos életüket.
 
 
0 komment , kategória:   Zilahy Lajos versei  
A régi ház küszöbén
  2017-05-04 16:28:39, csütörtök
 
  Zilahy Lajos

A régi ház küszöbén

Kezembe ejtve homlokom
Ülök a korhadt küszöbön.
Te régi ház, elmúlt időmet
Köszönöm néked, köszönöm.

Köszönöm néked régi udvar
A fák alatt a lenge hintát,
A kis padot, a szép lugast,
Amit befontak ágak, indák.

Köszönöm néked régi udvar
A búvócskát, a kergetősdit,
A kisleányt, amint vigyázva
Egy nagy fa mellől leskelődik.

Köszönöm néked régi ház
- Ez minden ami megmaradt -
A nyilakat, a jó parittyát,
Az első lelőtt madarat.

Ó köszönöm szelíd anyámat,
Amint gyümölcsöt osztogat,
A bátyámat, a két nénémet
És köszönöm a húgomat.

Köszönöm néked régi ház
- Köszönni valóm annyi van -
Ó köszönöm halott apámat,
Ki így szólt hozzám: Kis fiam!

Mindent elvesztve, férfi-szívvel
Köszönöm néked, köszönöm,
Hogy megengedted, hogy még egyszer
Leüljek itt a küszöbön
 
 
0 komment , kategória:   Zilahy Lajos versei  
Mimóza
  2017-05-04 16:21:07, csütörtök
 
  Somlyó Zoltán

MIMÓZA

Mély, puha álom - sárga féltés
ez a mimóza-virág!
Vasárnap reggel, tavaszi daccal
ezzel köszöntök reád...
Egy szál mimóza... Te is egy szál vagy:
egyetlen, az élethez nekem...
Reáfűződtél a szivemre, nyakamra
s ragyogsz az életemen...

Nyugtalan álom - fekete féltés,
ha fenn vagyok, ha aluszom...
Mimóza-ágával mit hoz a március?
Mi lesz ezen a tavaszon?
Jó még a sárga féltés is érted,
amíg a szivembe vág...
Maradj a szívemen, maradj a nyakamon,
maradj, mimóza-virág!...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán versei  
Csupa közhely
  2017-05-04 16:11:17, csütörtök
 
  Örkény István

Csupa közhely

Zsuzsának

Két test, egy lélek
Nem tudok nélküled élni
Ha távol vagy, veled időznek gondolataim
Pedig ki hitte volna
Mi rejtőzik az idő méhében
Nem lehet azt kiszámítani
Mert csak a vak szerencse műve
Rég volt, talán igaz se volt
Hogy egymást kézen fogva
Egymásnak vállat vetve
Nekivágtunk a meredeknek
Szembenézve az élet viharaival
Pedig csak most jön a neheze
Mert nincs pardon
A természet törvényei ellen
Télen mindent belep a hó
Tavasszal kirügyeznek a fák
Ősszel elhullatják lombjukat
És akkor nincs tovább

Múlik az idő
Rövid az élet
Minden perc drága
Egyszer értünk is eljön a halál
Ahonnan még nem tért meg utazó
És nincs ellene orvosság a kertben

De ha majd becsapja utánunk az ajtót
Akkor sem áll meg a világ
Jönnek majd utánunk mások
Ahány csöpp van a tengerben, annyian
Élik a maguk életét

Míg csak rajtuk is át nem fut a hideg
Földbe nem gyökerezik a lábuk
S tanácstalanul néznek vissza ránk
Mintha elvesztettek volna valamit.
 
 
0 komment , kategória:  Örkény István versei  
Hűtelenül
  2017-05-04 15:58:58, csütörtök
 
  Reményik Sándor

Hűtelenül

Szerettem a virágot.
De választott virágom
Nem volt nekem soha -
S azt sem tudom: e sorsom,
E furcsa sorsom édes
Volt-e vagy mostoha.

Egyetlen választottként
Én nem szerettem senkit.
Lelkemnek pilleszárnya
Mindegyre tovalendít
Szürcsölni lélek-mézet
Egyik virágról a másik virágra.

Igaz: nem ígérgettem -
Nem ámítottam senkit
Örökkétartó szerelemmel -
S beértem egy-egy fényes, tiszta perccel.
A percnek nem volt sodró szenvedélye,
Észbontó mámora -
De fanyar, hideg hajnala se jött,
Temetése, tora
Soha.

Amit itt átéltem a szerelemből:
Egyetlen sugár volt csupán a mennyből.
Talán nem is volt szerelem.
Kevesebb is, több is a szerelemnél.
Édesség, mely Éden-kerten is túli
Titok-fákon terem.
Amit itt átéltem a szerelemből.
A Szűz jegyében,
Különös csillagok alatt:
Nem volt szimfónia.
Halk hangolás - símogató varázs:
Preludium maradt.

Én senkit meg nem csaltam.
S valahogy mégis hűtelen vagyok.
Mindenkihez. - De főképen egy sírhoz,
Mely messze ködlik
S foszló párákból néha felragyog.
Talán Ő volt mégis az igazi.
Mindenki másnál mégis igazibb.
Porló szívéből nő most egy virág,
Most, hogy tél sem volt s már tavaszodik.

Szeretnék mostan odaszállani,
Bódultan ejteni a sírra le
Két hűtlen pilleszárnyam -
S elrejtőzni minden virág elől
Az egyetlenegy, síron nőtt virágban.

Ó, de hiába volna, mindhiába!
Hiába sóvárognék lenni
Síri virágom örök remetéje.
Ő szólna - ó, hogy emlékszem mosolyára:
"Édes Barátom -
Nincs tehetségem a féltékenységre."
Hiába sóvárognám szívni
Kelyhéből a hűség halálos kéjét -
A végső békességet:
Ő jobban ismert -
Tudná, hogy harmatot gyüjtök és mézet,
Hogy költemények születhessenek,
Mindíg új költemények.

S válaszomat se várva -
Ő küldene tovább
Egyik virágról a másik virágra.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor versei  
Dal a rózsáról
  2017-05-04 15:41:26, csütörtök
 
  Benedek Elek

Dal a rózsáról

Virágos kertemnek legszebb ékessége,
Szememnek, szivemnek nagy gyönyörüsége,
Megbüvölten állok, hogyha reád nézek,
Szivem megigézed.

Vannak e világon szebbnél szebb virágok,
Gyönyörködve néz le az áldott nap rájok,
De mikor rózsát lát, más az ő nézése,
A gyönyörködése.

Költők a legszebb dalt te rólad dalolják,
Mikor a méhek a szinmézet te rólad rabolják,
Nem is kert az a kert, ahol rózsa nincsen,
Megverte az Isten.

Leány a templomba nem megy nálad nélkül,
Te rólad nevezik az arcot, ha szépül.
Nem is lány az a lány, kinek nincs rózsája,
Bus a házatája.

Töviset az Isten azért adott néked,
Hogy még annál jobban kivánjanak téged.
Kinek vére csordul a te tövisedtül,
Hiszi: szebb lesz ettül.

A te illatodnak nincs a földön párja,
Vélnéd, a mennyország kapuját kitárja:
Kapuját kitárja s minden illatával
Egy-egy angyal szárnyal.

Ó szépséges virág, kertem ékessége,
Szememnek, szivemnek nagy gyönyörüsége,
Bár mindig virulnál, folyton illatoznál,
Sose hervadoznál!
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Elek versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 119 db bejegyzés
e év: 2115 db bejegyzés
Összes: 8519 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1402
  • e Hét: 4430
  • e Hónap: 64439
  • e Év: 702171
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.