Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Anya, kérlek!
  2017-05-05 19:12:55, péntek
 
  Bokor Katalin

Anya, kérlek!

Életed percei serényen peregnek,
Nem törődsz vele, száma tömérdek.
Mintha a tieid nem közte lennének,
Vársz egyre, remélve új eseményeket.
S egyszer csak gyermeked már nem gyermek,
Ne babusgass annyit anya, kérlek!

Pedig ehhez szoktam, kis kéz nyúlt felém,
Itt vagy anya? Gyere egy kicsit mellém.
Hol a cumim? a macim? A zsepim?
Rosszat álmodtam, dörög és villámlik,
Maradj itt, mert akkor, a rossz elmúlik.
Kérlek anya, babusgass egy kicsit!

Máskor iskolából haza jövet,
Panaszkodtál, fáj a torkod s a fejed,
Lázas szemeid bágyadtan néztek fel rám,
Ugye meggyógyulok Édesanyám?
Ha fogom a kezed, az engem gyógyít,
Kérlek anya, babusgass egy kicsit!

Kamaszkorod összekuszált perceiben,
Kételkedtél az anyai szeretetben.
Néha úgy gondoltad, örökbe fogadtalak,
Ugye ez nem igaz? Én a tied vagyok?!
Lested ,,igen" válaszom, mely felvidít,
Kérlek anya, babusgass egy kicsit!

Talán az érettségi napjára is emlékszel még,
Biztató szavakat papírra raktam ki eléd,
Végig a lépcsőn, hogy míg a földszintre érsz,
Nőjön benned titáni erő és ,,zseniális" ész,
Hatott a varázs, széles mosollyal közölted,
Megy ez nekem anya, ez ötös, az, négyes!
Mert én reggeltől őriztem vizsgáid perceit,
Szeretlek anya, szeretlek, míg élek!
Babusgass egy kicsit, kérlek!

S aztán, egy pár, nehéz éven át,
Felváltva jártad a főiskolát, Angliát.
De, tudtad, akár az élet, akár az iskola,
Eléd gátat emelő, leküzdendő vizsga,
Nincs emberi erő, ami téged megállít,
Gyere mellém egy kicsit, s bátoríts!
Anya kérlek, babusgass még egy kicsit!

Felnőttél, megalkottad egyéniséged,
Magasra ívelő szárnyaid nőttek,
Ne hagyd soha, hogy elgyengüljenek.
Szeld hát vele bátran, az élet egét,
Feléd tárulnak a babusgató kezek,......
Ne babusgass annyit, anya, kérlek!

Rendben, hát magam visszafogom,
Üres maradt, az egykor mozgalmas otthon.
A kezek megmaradtak, bár öregek,
De mindig készek babusgatni téged.
Megtörténhet, hogy rideg veled az élet,
Csak egyszer simogass még, anya, kérlek!
......De már nem lesznek babusgató kezek.
 
 
0 komment , kategória:  Bokor Katalin versei  
Ki a legszebb a világon?
  2017-05-05 17:43:48, péntek
 
  Várnai Zseni

KI A LEGSZEBB A VILÁGON?

Tündöklésem szép idején
nem néztem a tükörbe én,
két kisgyerek szemefénye
volt az arcom tükörképe,
s szólt a szívem: - Édes lányom,
ki a legszebb a világon?
- Te vagy a legszebb, anyám,
hidd el nékem igazán!

- Édes fiam, mondd meg nékem:
ki a legszebb e vidéken?
- Édesanyám, Kedvesem,
nincs nálad szebb, senki sem! -
Csillagtükrön néztem arcom,
mint egy tündér királyasszony,
aki hol volt... hol nem volt...
de ez nagyon régen volt.

Fiam elment messzeségbe,
nem nézhetek a szemébe,
s másnak mondja: - Kedvesem,
nincs nálad szebb senki sem!...
Kislányomból kisasszonyka,
csillagszeme rám ragyogja,
mint egy fényes tükörkép:
- Szebb a jóság, mint a szép!

Tó tükréhez megyek s kérdem,
ki a legszebb a vidéken?...
Tó tükrét a szél kavarja,
arcom girbe-gurba rajta...
- Hamis a tó! - Futok messze,
csorba tükör a kezembe,
csorba tükör felel nékem:
- Nem az vagy már, aki régen!

Kedves, öreg Szülőanyám,
Te mondjad meg, de igazán,
elhervadtam, csúnya vagyok?
Édesanyám szeme ragyog:
- Hidd el nékem, édes lányom,
te vagy a legszebb a világon...
S ahogy szólott, könnye fénylett,
arcom benne tündérszép lett.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Az anyák
  2017-05-05 17:35:36, péntek
 
  Szabó Lőrinc

Az anyák

Csak egy voltak kivétel, az Anyák
Szentek és ápolónők: a csodát,
a jelenést láttam bennük. A nagy
odaadást, az aggodalmakat,
a virrasztást, a könnyet, s mind, amit
a no szenved, ha otthon dolgozik,
a gondviselést. Hogy testileg mi a
férj, feleség s a család viszonya,
nem sejtettem-kutattam. Valami,
éreztem, előre elrendeli,
ki hol álljon, mi legyen, öröme,
bánata mennyi, milyen gyermeke,
és ezen változtatni nem lehet.
A férfi maga küzdi ki szerepét,
a nők az eleve elrendelés:
ok a béke, a jóság, puhaság a földön,
a föltétlen szeretet...
Anyám, nyújtsd felém, öreg kezedet!
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc versei  
Mező
  2017-05-05 17:10:42, péntek
 
  Sáfáry László

Mező

A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág elhervadt csendesen.
Én még járok a nagyfüvű mezőkön.
Pacsirta dalol a magasban,
magvak szállnak az őszben.
Élünk és egyszer meghalunk.
Szeretnék találkozni a karcsúnövésű lánnyal,
kinek szíve együtt ring az én szívemmel
a patak csengő habjaiban
és a mérhetetlen fűben.
 
 
0 komment , kategória:  Sáfáry László versei  
Való és álom
  2017-05-05 17:08:41, péntek
 
  Sáfáry László

Való és álom

Való és álom, ebből áll az élet,
Csak valónak élj, hogy megküzdj vele,
Álomnak ha hiszel, valóra éledsz,
S elsodor az élet förgeteg - szele.
Tovaragad földi sorspályádon,
S elhagy az élet, miként az álom.
 
 
0 komment , kategória:  Sáfáry László versei  
Aranybogár
  2017-05-05 17:03:26, péntek
 
  Sáfáry László

Aranybogár

A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta meg őt így a tavasz.
A földieperre rá se nézett,
csak a madarak énekére figyelt fel nyugtalanul.
Éppen két szerelmes aranybogarat nézett,
mikor utolértem,
a szeme nedves volt és ragyogó.
Keményre érett már két gömbölyű melle.
Az ő testét sem hűsíti már a folyó.
 
 
0 komment , kategória:  Sáfáry László versei  
Munkás-himnusz
  2017-05-05 16:59:59, péntek
 
  Morócz Jenő

Munkás-himnusz

Itt van újra május elseje,
A levegő dallal van tele,
Zengeaezzük hát mi is dalunk,
Mindnyájan testvérek vagyunk!

Proletárok egyesüljetek,
Elavult a régi rend s beteg,
Szebb jövőért áhítoz a szivünk,
Hódít a zászló, amit viszünk.

Nincsen messze már a diadal
Zsarnok, önkény, szolgaság kihal,
Az igazság napja felragyog,
Az eszme él és győzni fog.

Szent jogunkért fel csatára hát,
Igy elérjük a jövő honát.
Közelg már a rég várt pillanat,
A nép boldog lesz és szabad.
 
 
0 komment , kategória:  Morócz Jenő versei  
Anyai szeretet
  2017-05-05 16:58:32, péntek
 
  Morócz Jenő

Anyai szeretet

Kis szobában reng a bölcső,
Benne nyugszik a gyerek,
Szemei a jó anyának
Némán rajt' merengenek;
És a gyermek kis kacsója
Hozzá csókot integet,
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

A legelső dadogással
Lábra áll a kicsike,
De elesik s majd az orrát,
Majd a fejét töri be;
S a jó anya szeretettel
Ápolja a beteget, -
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

Iskolába jár a gyermek,
És tanulni kell neki,
Hej, ő bizony az erdőbe
Öröm estebb menne ki;
De az anya szép szavakkal
Buzdítja a gyereket, -
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

Hogyha férfi lett belőle,
S küzve teng a léten át,
A jó anya nem felejti
Messze távozott fiát;
Hogy aggódik, hogyha nem jön
Levelére felelet, -
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

És ha végre jő a válasz,
Szive, lelke mint örül;
Szemeiben az örömnek
S boldogságnak könye ül.
Ezerszer is megcsókolja
Azt a kedves levelet,
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.
 
 
0 komment , kategória:  Morócz Jenő versei  
Egyedül
  2017-05-05 16:56:00, péntek
 
  Morócz Jenő

Egyedül

A virágos mezőn repül át a fecske,
A virágos mezőn bolygok minden este.
Kisírt szemeimmel áttekintek rajta,
Oh, ha ez a mező egy kicsiny virágot
Már nekem is adna!

Nem az én számomra nyílik ott a rózsa,
Még az illatot is más szívja le róla.
Nem szakasztottam még sohase virágot.
Nem ismerek az én rideg életemnél
Nagyobb pusztaságot.

Nem fürödtem még az öröm sugarában,
Boldogságot csupán álmaimban láttam.
Életemnek ritkán van egy derült percze,
Oh, de reménytelen, fájdalomtól gyötrő
Elég van helyette.

Fecske repülését közönyösen nézem,
Volna erőm véle versenyezni, érzem;
Diadalittasan szállanék az égbe,
Csakhogy szárnyaimat az emberi önzés
Már régen letépte!
 
 
0 komment , kategória:  Morócz Jenő versei  
A nap
  2017-05-05 16:48:19, péntek
 
  Szabó Endre

A nap

És minden reggel fölkél a nap
És mosolyogva halad, halad,
Lekémlel a kis magyar világra
Mintha csak épen minket vigyázna.

Ugyan mit néz úgy? minek nevet?
Kárörvendezik sorsunk felett?
Tetszik neki a magyarok gyásza,
Élet romlása, eszmék bukása?

- Amint felserken a virradat
S elindúl lassú utján a nap,
nem érez mást, csak nehéz párákat:
Az ablakból szegény-szag árad.

Már rég rongyosan, foltosan járunk
Mindennapos az éhség minálunk
És jaj-szónk sincs már gyötrelmeinkben,
Tudjuk, hogy úgyis hiába minden.

Bizodalmunk már nincs senkihez,
már azt se bánjuk: holnap mi lesz?
Nincs aki védje mi árvaságunk,
Úgy látszik: már az Isten is ráunt.

És mert a sok rossz még nem elég,
Hát mintha egymást irigyelnék,
A toprongyosok ökölre mennek,
S óh jaj! mindig az okosabb enged.

Ha ily siralmas, szegény hazánk,
Ugyan mit néz a nap úgy reánk?
S hogyha már itten szépet, jót nem lel,
Hát minek jön fel ránk minden reggel?
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Endre versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 120 db bejegyzés
e év: 937 db bejegyzés
Összes: 7407 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2470
  • e Hét: 10695
  • e Hónap: 48867
  • e Év: 273528
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.