Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Németh Anikó /Ködmadár/: Gyönyör
  2017-05-05 07:43:55, péntek
 
  Németh Anikó /Ködmadár/:

Gyönyör


Éled a vágy, lobog újra a szívem.
Izzik a tűzben a sóhaj, reszket a
száj, ölelésre kitárul a lélek.
Lobban a gyertya világa az éjben,
pezsgő most simogatja a bőrömet,
hűs buborékot kerget az ujjad.

Nézd, a tavasz bimbóval igéz most,
rügy fakad, és pompáznak a színek!
Álmok képe kilép a magányból,
szürke galambok párra találnak.
Víz a patakban cserfel, játszik,
Parti homokba szaladva csitul már...
 
 
0 komment , kategória:  Németh Anikó  
Ecsedi Éva: Tér-idő-utazás
  2017-05-05 07:42:59, péntek
 
  Ecsedi Éva:

Tér-idő-utazás


Mondanám, de már nem tudom, a tegnapomat elhagyom,
hangom huzatba fulladt.
Tudtad mit éreztem, felettem pálcát törtek.
Emlékeidet őrzöm belső zsebemben, nagyon féltem őket...
Most nem tudom, hogy mit tegyek,
idegpályáimon ötödik sebességre kapcsolt félelem száguld.
Áruld el, mi értelme felmennem a félemeletre,
amikor a tetőre akarok...a holnapok előtt feljutni.
Mint meglőtt vad, ki az életéért küzd, űzd el az ezerarcút.
Hosszú az út, s kevés az időm.
- De mielőtt elmegyek, fogok egy cserepet, úgy gondolom,
kendermagot ültetek, az üveghegyen.
Teremni fog dúsan, magasra nő búsan, előírásszerűen, szűzen.
Akkor majd álmodok, álmodok, álmodok, álmodok, álmodok...
Hatórás késéssel indulok.
Találkozni fogok nagyapámmal. Ott álltam a ravatalozóban,
megrendült pózban, közben a gyászzenére ritmust dobolt ujjam.
A koszorúk feliratát olvastam, gyerek voltam de tudtam,
a halál nem fáj... a halottnak. Zokogtak.
Csodásan sütött a nap, épp aktuális, a temetésre.
- Lifttel megyek. Jó mélyre, éjfélre a föld gyomrába érek,
ott szépek a fények, s nincs holdfogyatkozás, hétórás csatlakozás.
Nincs születésszabályozás, elektromos erőforrás.
Nincs diszharmónai, sem rezonancia, aszteroidahullás,
tér-idő áthajlás, torpedórombolás.
- De van ős-rajzás, van még tűzvarázs, hosszú álmodás.
És van még, szimbiózis, (hidd el igaz), titániumból szőtt vigasz,
Eonok által főzött boldogság eszencia.
Pillangók mosolya, vizek csobogása...
S a tudást a Királynő átadja.
Elképzelem a halál szagát, lehet ilyen egy marihuánás utazás?
Na én megyek...

2006. 02. 17.
 
 
0 komment , kategória:  Ecsedi Éva  
Egyed Emese: Téma
  2017-05-05 07:42:13, péntek
 
  Egyed Emese:

Téma


találkozunk egy harmadik helyen
kiszikkadt ajkú mocsarak között
lidérc a kétely nyomukba eredne
hálót ereszt a reggel a füvekre
de égre röppent ezüst bíbicek
furulyáznak mert békességre vágyunk

találkozunk a rejtelmes vizeknél
homályűző fehér utak között
nem marad jel hogy örömünk jelentse
nem oldódik fel alkonyatok terhe
lékbe kiált a szélfejedelem

találkozunk egy harmadik helyen
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Éles Attila: szeretsz-e
  2017-05-05 07:41:36, péntek
 
  Éles Attila:

szeretsz-e


nézd az este félig már lenyelte a napot
némi vöröset a hegytetőn hagyott
narancsszínt öntött a tó vizébe
jössz-e velem hogy ússzunk benne
mint páros koktélcseresznye

leülsz-e velem vén fűzfák alá
hallgatni mit súgnak
amint felidézik a múltat
nézni ahogy libben ezernyi falevél
ha táncol velük az esti szél

sétálsz-e velem lámpasor alatt
átugrálva megnyúlt árnyakat
vattacukor felhő mögé bújva
akár egy szerelmespár ki csak andalog
nevetsz-e rám mint az angyalok

megcsókolsz-e mielőtt búcsúzol
hozzám bújsz úgy mint egyszer egy
téli estén mikor a hóban elestél
keressük-e a másik szemét hogyan ragyog
vagy távolról nézzük egymást mint a csillagok

megtalállak-e ha kereslek
ha neved kiáltom üres este
meghallod-e kiáltásom szeretlek
de lehet szavaim néma harangok
s te elmész nevetve

szeretsz-e
 
 
0 komment , kategória:  Éles Attila  
Szeredai-Gruber Károly: Túl az ifjúságon
  2017-05-05 07:40:57, péntek
 
  Szeredai-Gruber Károly:

Túl az ifjúságon


S ha túl ködös, tar ifjúságon
Nagy alkony ring a rózsafákon,
Poros út pálló köntösében
Találkozunk majd búsan, szépen.

Szólok majd: Tiszta volt az álom,
Bűn íze nem tapad a számon,
Gyöngyékes lepled le nem téptem,
Hevültem én, de el nem égtem.

Kacagjunk: Sírni sosem kellett,,
Szelíden szürcsöltem szerelmed, -
Piros dalok ma csodakékek
S nem ostoroznak vad emlékek.

Szólsz majd: Beh jó a józanságod,
Én sem kerestem más virágot;
Reményt adtát csak, azt szerettem,
S ím - csóktalan megöregedtem.

Szétnézünk majd tisztán, kevélyen
Poros út hószin köntösében,
S nincs, ami bántna, megalázna:
Izzó szerelmek vétke, láza.

Pedig én józan sosem voltam,
Pedig én egyre azt daloltam
Hogy az a boldog, az az áldott,
Ki soha-soha meg nem állott.

Ki száz orkánban izzott, fázott,
Ki sosem félt, mindig csatázott
És lángtengerben, hogyha kellett,
Rabolt felejtést, lányt, szerelmet.

S midőn a nap az éjjel párzott,
A te heved is kisugárzott.
Sok estén égett az a vágyad,
Mely vak örömmel bűnbe bágyad.

Követtél volna vad viharban,
Ha ajakadra forr az ajkam.
Lennél a dal mely zúgna, folyna,
Rabnőm, királynőm - mindegy volna.

De erről akkor nem beszélünk,
Megöregedtünk s félünk, félünk.
Nyár, napfény, álom elenyészik
S ketten könnyezve nézik. . . nézik.

tavasz 1919.
 
 
0 komment , kategória:  Szeredai-Gruber Károly  
Nagy Zoltán: Vigilia
  2017-05-05 07:39:47, péntek
 
  Nagy Zoltán:

Vigilia


A múltat nézem: éji kék eget.
Emlékeim, ó csillagok az égen,
Szívem néz rátok s halkan emleget.

Bús fényetek áttűz az éji légen
És gyúltok s múltok egymás oldalán,
Egyik ragyog, másik hunyorgat kéken.

Az fájdalom volt, ez öröm talán:
Egyforma bús a fénye mind a hánynak.
Most ott gyúl egy az égnek hajlatán...

Táj volt talán ... Nem, szava volt egy lánynak!
Holt illat száll s látok felejtett nőket ...
Ez is, ez is volt! S hány marad talánynak!

Jaj istenem, ha elfelejtem őket!
Mind amit éltem! Boszorkány-bazárt!
Az utakat ... A tengert ... Kikötőket ...

Gyermekkorom ... A kertben hány fa várt ...
S űztem, ruhám szaggatva vad bokorban,
Virágzó gaz közt dongó kék bogárt ...

(Mint a szerelmet később, ifjúkorban,
Duruzsló mámort ... gaz közt ... lihegőn ...)
A téli sétát elhagyott fasorban ...

Tarka utcát ... Holdat a háztetőn ...
Kínlódó vágyam messzi gyönyörűre ...
Azt, aki rám mosolygott tettetőn ...

Hogy erdőn jártam s néztem lenge fűre ...
Hogy mentem, láttam, szíttam friss leget ...
Ültem, hallgattam messzi hegedűre ...

Éltem sötétben bús ablak megett ...
Jaj istenem, ha egyszer elfelejtem
Fejem fölött a csillagos eget!
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Zoltán  
Spuller Rusy: Nilus víze partjánál.
  2017-05-05 07:37:37, péntek
 
  Spuller Rusy:

Nilus víze partjánál.


Kelet napjáról álmodott a lelkem
És a hajóm nyugat felé halad. . .
Kelet napjának csillogó világa,
Ifjúságomnak büszke álmodása
Hozzád lelkem mindig hű marad.

Hurrá! Hajónk acélszíve megdobbant,
Előttünk az én büszke csillagom,
Köröttünk zúg, forr, lázban ég az élet
Én is, és én is vele élek, égek,
De a lelkemet nálatok hagyom.

Csak az ívlámpák tűzszeme világit
Az éj leszállt a kőcsodák között,
Az én szememre mégsem jön az álom
A lelkem száll-száll túl az Óceánon
És csókolja az ősi szent rögöt.

tavasz 1919.
 
 
0 komment , kategória:  Spuller Rusy  
Arany-Tóth Katalin: Szavakba temetve
  2017-05-05 07:36:23, péntek
 
  Arany-Tóth Katalin:

Szavakba temetve


Illatos párnára hajtom ma fejem.
Vándorló képzelet játszik a múlt bábuival.
Emlékezem.

Távoli suttogás
- mint hódító szellemek kísértése -
visszhangzik szűk labirintusok részeg falai között.
Vakond-lét boldogságom ,,miért"- je
visszatérő álmokra szőtt
puha fészekbe költözött.

Itt a mosoly tiszta
akár az ég.
A festett felhők annyi esőt adnak
mi hervadó virágzásomhoz még
épp elég.

A lét
csak egy lélegző buborék.

Ha majd indulok
búcsúmba csak egyetlen könnyet lopok.
Párnámra hajtom addig naponta fejem
hangtalan
s könnytelen
zokogok hiábavaló küzdelmeimen.

S hogy mire vágytam egykor?
Nem számít már rég.
Robot-lelkem lassan mozdul
korhű testem térül-fordul
és szólok is
ha néha szólni kell.

Szél és felhő helyett
ember lettem
vágyaimat mégis levetkeztem.
Régi illatok
hangok hívnak
halál-hírek tornyosulnak.

Lassan mind elmegyünk
de előbb még vélt igazunkat védve
vagy csupán feloldozást remélve
szavakba temetjük fegyverünk.
 
 
0 komment , kategória:  Arany Tóth Katalin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 280 db bejegyzés
e év: 3086 db bejegyzés
Összes: 29515 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3385
  • e Hét: 32454
  • e Hónap: 149288
  • e Év: 1725113
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.