Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Tupír: Hiányzol
  2017-05-06 06:54:11, szombat
 
  Tupír:

Hiányzol


kémlelő napokon, nehéz
hosszú éjszakákon át
gyűrött, könnyű takaróm alatt
szerelemmel várok rád

mint mézes virág fürdök
várva enyhülést adó csókod,
de nem jössz, mást láttam
csak csalóka fényed volt ott

fáradt magányomban ülök,
gyötrő képzeletem nálad
békétlenné tetted már
az addig nyugodt ágyat

nedves párnám is felsóhajt
paplanom vizét issza
szűk lett a szoba nélküled
kérlek, gyere hamar vissza
 
 
0 komment , kategória:  Tupír  
Németh Anikó /Ködmadár/: Játszottál a tűzzel
  2017-05-06 06:53:28, szombat
 
  Németh Anikó /Ködmadár/:

Játszottál a tűzzel


Új életre keltél
ágyam melegében,
játszottál a tűzzel,
játszottál a mélyben.
Két karodat tárva,
szárnyat adtál nékem,
együtt repülünk most,
szállunk fent az égen.

Ó, ha minden éjjel,
mindig velem lennél,
csókjaimat kérve,
lassan elégetnél!
 
 
0 komment , kategória:  Németh Anikó  
Ágh István: Utószó
  2017-05-06 06:52:42, szombat
 
  Ágh István:

Utószó


Csizma kellett volna, zsíros közöny,
lábnyomom pocsolyavíz tölti föl,
bugyborog azonnal, mint a mocsár,
fűvel, növénykóccal zsúfolt a sár.
Hát visszajutottam, csúf társaság,
varjúraj, lakatlan, csünt szilvafák,
láthatáron túl is tanyák, kutak,
buta ebek őrzik nyomorukat.
Mégis laknak erre, mégis haza,
áll penésszel meszelt vakablaka,
s elterül a hírhedt kerékkötő,
végig vízszintesre nyomott mező,
hizlal barmokat, pénzt, vásárra dob
ifjúságot, emészt talentumot.
Laktam már, ismerem természetét,
három napra jöttem, éppen elég,
jó gyümölcsöt sem ad, szégyenkezem,
meglógni lehet csak, búcsúzni nem.
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István  
Szakáli Anna: Mennyit ér?
  2017-05-06 06:51:19, szombat
 
  Szakáli Anna:

Mennyit ér?


Sorsod, hogy oly reménytelen,
Holtak az utca házai,
Mert nem marad itt senki sem,
Némák a vizek partjai.

Holtak az utca házai,
Csalfa a fénylő messzeség,
Némák a vizek partjai,
Nekünk ez szörnyű veszteség.

Csalfa a fénylő messzeség,
Vonatra szállt és messze jár,
Nekünk ez szörnyű veszteség,
Hegyeink, földünk visszavár.

Vonatra szállt és messze jár,
Keserű máshol a kenyér,
Hegyeink, földünk visszavár,
Életed, mondd, csak ennyit ér?

Keserű máshol a kenyér,
A földnek is más az illata.
Életed, mondd, csak ennyit ér?
Ki máshol élt, nem tudhatja.

A földnek is más az illata,
Apánk ezért vérét áldozta.
Ki máshol élt, nem tudhatja,
Mennyit ér nekünk e haza.
 
 
0 komment , kategória:  Szakáli Anna  
Márai Sándor: Térkép
  2017-05-06 06:49:15, szombat
 
  Márai Sándor:

Térkép


Tested ismerős, mint egy titkos térkép.
A melled, mint a toscanai halmok.
Mint germán templomablak, szemed mélykék,
homlokod mögött gótikus kalandok.
Csípőd hullámos, mint a part Bretagne-ban,
ágyékod fodros, bodros vízesés.
Svájcban lüktetnek így a vizek és
öled úgy tárul, mint Nápoly, ha nyár van.
A hasad, mint a magyar búzakéve
- a jószagú, a jóízű, a dús -
júniusban érik ilyen fehérre,
mint köldököd körül a sima hús.

Sok földet, vizet megjártam azóta,
most megismerlek -
te vagy Európa.
 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Bárd Oszkár: A fenyők mellett
  2017-05-06 06:48:02, szombat
 
  Bárd Oszkár:

A fenyők mellett


A mandulafa hófehér virágát
fenyőid mellé, lelkem, ne kívánd:
a mi sötét, nehézkes, furcsa klímánk
halálos, fojtó alvilági pánt,
melytől lefagy a délszaki szirom.

Mi megszoktuk hónát a hűvös lángnak,
az északi fényt, titkos fjordokat,
de értsük meg, ha mást e komor mámor
- mert meg nem érti - kínoz, fojtogat
s csak a pálmák istenét ismeri.

A mandulafa hófehér virága
pompázzon csak az izzó nap alatt,
s mi nékünk minden volt, legyen előtte
egy árnyék csak, mi álmán áthaladt,
de nyugtalanná percre sem teszi.

Eltépni lentről s virágházba zárni,
áldozat néki s nékünk gyötrelem,
és mindig több, ha ép emléket hoztam,
minthogyha holt valóság jött velem,
hisz az ép emlék majdnem félcsoda.

Az ezertitkú szigetecskék várnak
s fenséggel bólint rám ezer fenyő:
az északi fény zordon balzsamától
a leikünkön a mély seb majd benő,
hisz erőszakolt csoda úgyse kell.

A mandulafa hófehér virágát
nincs szörnyűbb, mintha elfedi a hó,
a mandulafa hófehér virága
a rejtelmes Északra nem való,
fenyőid mellé őt hát ne kivánd:

Fenyőid mellett állj fenyő gyanánt.

Erdélyi Helikon 1929.
 
 
0 komment , kategória:  Bárd Oszkár  
Erődi Dániel: A hazáról. 
  2017-05-06 06:46:49, szombat
 
  Erődi Dániel: 

A hazáról. 


Oh haza ! a te neved szebb minden földi neveknél, 
Ámde csak annak szép, a ki szeretni tanult! 
És neved édesb is mindennél, a mi csak édes, 
Ámde csak annak olyan, a ki szeretni tanult. 
A ki szeretni tanult igazán honi szót, honi földet, 
És kiket a honi föld szült a világra elé. 
A ki szeretni tanul mindent, a mi kedves e népnek, 
S őrzi szeretve híven ősei szent örökét. 
A ki szeretve tanult megküzdeni e honi földért 
S védni ha kell, vérét ontani gyermekeiért. 
A ki szeretve tanult megszerzeni a tudományt, mely 
Fenragyogó fénynyel biztos utakra viszen. 
És a ki szeretve tanult alkotni művészi dicsőséget, 
Melyre tekintve gyönyört leljen a messze világ. 
S a ki szeretve tanult hirdetni igéket az erkölcs-, 
Jog s a szabadságról nemzeti létalapúl 
Oh haza! bár mennél több szív lángolna teérted, 
S zengné egy szivvel a neved: édes anya! 
Hogy soha pártosság, vad gyűlölet üszke ne égne, 
És hű gyermekedért sírna a többi fiad. 
Oszlopid ők, s ha kidőlnek, mért örvendjen a többi ? 
Gyermekeid veszte nemde nem a tied is ? ! 
S fogja-e őket más, ha nem ők egymást megölelni, 
S boldoggá igazán tenni határaidon ? ! 
Oh szeretet! szent honszeretetnek drága erénye ! 
Bár sose hervadj el a haza gyermekiben ! 
S bár lennél ama csillag, mely hamvadni tudatlan, 
Hűn vezető fénnyel lángol a honfi elé. 
Vagy lennél harsányan dörgő mennyei szózat 
Hogy mindaz halljon, a kit e szép haza szült. 
Hogy hona földének gonosz ellene lenni remegne, 
S bántani gazlelkűn a haza hű fiait! 
S mennyei szózatkép hirdetnéd: "lm ez a nép az, 
Boldoggá melyet tenni örökre fogok!" 

Esztergom és Vidéke, 1882.
 
 
0 komment , kategória:  Erődi Dániel  
Mécs László: Nyár
  2017-05-06 06:45:25, szombat
 
  Mécs László:

Nyár


Isten veled komolyság, isten veled komorság,
Isten veled bölcsészet, Isten veled költészet,
megjöttek a rokonok,
megjöttek a gyerekek.

Asztag hátán gyerekek, csúszkálnak és nevetnek,
udvaromon gyerekek, kergetőznek, nevetnek,
minden zugban gyerekek:
élő napfény, szeretet.

A vén paplak: vén hordó, máskor ecetes hordó,
most pezsgő bor, kacagás, kicsorog a kacagás:
vetés-érlelő kacagás,
ember-érlelő kacagás.

Egész napon mókázom, viccet mondok, nótázom,
ölelnek a kis karok, azt se tudom mi vagyok,
gyerekláncon rab vagyok?
kamasz, költő, pap vagyok?

Az a fő, hogy a Halál most hozzám be nem talál,
elrejt a szép új vetés, édes gyermek-nevetés,
elrejtnek a gyerekek,
élő napfény, szeretet.

Napkelet 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 280 db bejegyzés
e év: 2468 db bejegyzés
Összes: 28897 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 812
  • e Hét: 29859
  • e Hónap: 110052
  • e Év: 1334257
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.