Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Meziou Király Klára: Egyetlenegy
  2017-05-07 10:44:35, vasárnap
 
  Meziou Király Klára:

Egyetlenegy


feledhetetlenül
nagy voltál, és felnéztem Reád,
mint lengő nyárfára
a kis ibolyavirág.

feledhetetlenül
jó voltál, a legközelebbi barát;
hittem minden szavad -
így lett kerek a világ.

feledhetetlenül
türelmes, nem tántorított meg
az életnek oly sokszor
elviselhetetlen fintora,

feledhetetlenül
szerettél, a jóra neveltél.
Te voltál csak, kit nem feledek soha,
akiből egyetlenegy van:

Édesanya!
 
 
0 komment , kategória:  Meziou Király Klára  
Gyöngy: Anyák napja előestéjén
  2017-05-07 09:34:07, vasárnap
 
  Gyöngy:

Anyák napja előestéjén


Kezemben margaréta helyett, gyertyaszál!
Hosszú évek óta ez lett az anyák napi virág.
Szavak helyett könnycseppek buggyannak.
Mosoly és puszi helyett, remegő kezű gyertyagyújtás.

Köszönöm, hogy vártál, s életet adtál nekem.
Köszönöm azt a sok szépet, és jót mire tanítottál.
Köszönöm a boldog, gondtalan gyermekéveket.
Eltéphetetlen szál köt hozzád egy életen át.

Nem feledtelek drága ÉDESANYÁM!


(A margaréta volt édesanyám kedvenc virágja)


 
 
0 komment , kategória:  Gyöngy  
Gősi Vali: Anyám szava
  2017-05-07 09:32:47, vasárnap
 
  Gősi Vali:

Anyám szava


Én nem hallgattam hízelgő szavakra,
de anyám szava gyógyír volt nekem,
ha megrekedt a szomorúság bennem,
és tanyát vert a kétség lelkemen.

Csak duruzsolta hálatelt imáját,
de kisgyermekként nem értettem még,
hogy könnyein át mért könyörgött mindig
összekulcsolt kézzel másokért?

Ha együtt várnánk néha még az estét,
csak elfognám szelíd tekintetét,
és lehajolnék némán, szemlesütve,
hogy megcsókoljam szép, ráncos kezét.

Már fénykoszorút fon az éj fejére,
imádkozom, áldást mondok érte.
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gergely Boriska: Az édesanya
  2017-05-07 09:31:37, vasárnap
 
  Gergely Boriska:

Az édesanya

Szenteleky Kornél emlékére

aki halott fiában gyermekét siratja,
könnye sós forrásában újra
meg újra rátalál a Kedvesre, aki minden
gyermeknél édesebben tudta mondani:
Anyám...
Akinek első gügyögését, első kacaját, első lépését
őrizgette gondosan az esztendők
mindent kipergető rostájában,
aki később is csak jó és szép örömöket
szerzett az anyai szívnek,
és aki ebben a szívben örökre él.
Oh, az anyának
nem hullhat ki életéből a kegyetlen sírba
az a rengeteg öröm, amit az élete
ebben az egyetlen szóban jelentett:
Fiam...
...csak most az ágya üres lett a kedvesnek,
és a ruhái... az a kék, amit akkor vett magára,
ha lelke ünnepre virradt...
...a trencskója...
jaj, hányszor ázott-fázott benne éjjel-nappal,
ha betegágyhoz sürgette a láz...
Olyan furcsa, hogy most úgy elmarad...
...hogy úgy elmarad... úgy elmarad...
a napok múlnak, úgy elmarad... és anziksztot se küld...
De azért okvetlen jönni fog
délben. Nem, este majd... Vagy éjszaka talán?
valahogy, valahonnan megérkezik, és mosolyog:
- Mért sírsz, anyukám? - mondja, és keze cirógat.
Könnyű a keze, olyan, mint a lehelet...
...mint a sóhaj... mint az álom... álomkönnyű,
és mégis ébreszt...

Jaj, könnyekbe fullad a látomás, elhervad a hit,
a várás,
hogy újra kiviruljon az anyaszívben, és mindhalálig
visszahozza téphetetlen emlékéletét.

*

De hogy fogja meg elszállott lelkét
a sok hites barát,
akiket nem kötött hozzá semmi testi emlékezet,
tán egy kézszorítás, egy baráti szó, meleg tekintet
és parányi betűiben lángoló szeretet csupán,
ami egész életét úgy beglóriázta?
A sok hites barát,
akik számára szent kapocs volt, mint a biblián
összetartva a semmibe húzó életigenléseket.
Hogy fog már össze minket,
ha elszállott messzi a lelke,
és ki az, aki elég tiszta, hogy felfoghassa a
túlvilági üzenetét, ha nem jól folynak
az ő medrében megindult kis szópatakok?
Ha kiáradnak,
ha ellaposodnak, ha kiszáradnak?
Mennyi gond,
és ki meri mondani, hogy meddő sirámok ezek?
Nem él a holnapért, aki így betűz.
A lelket, aki kell nekünk,
csak lelkünkkel foghatjuk, és bűvös hálónk,
csak ha sugaras szavakból fontuk,
zárulhat lelke köré,
mely mindig a fény felé haladt.
Igen... úgy mienk örökre Ő,
ha szellemét, hitét, igazát nemcsak önmagunkba
őrizzük meg,
ha bevetjük vele tájunk minden ugarát,
s aratásunk kalászkoszorúját
Keresztjére fonjuk,
melyet érettünk viselt.

Kalangya 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Kosztolányi Dezső: Az apa
  2017-05-07 09:26:44, vasárnap
 
  Kosztolányi Dezső:

Az apa


Mily gyorsan távolodsz a nagy időben
tőlem, fiam.
Már idegesen kelsz fel az ebédtől,
eltűnsz, elszaladsz.
Újságot olvasol, amikor beszélek,
kurtán felelsz.
Barátaiddal vagy. Üres a szobád.
Üres a lelkem.
Nem látod arcomon botor szerelmem.
Nem veszel észre.
Csikorgó hangom iszonyú teneked.
Nehéz a kezem.
Anyád lett megint egyetlen barátnőm.
Véle beszélek.
Halkan említem hancuzó korunkat.
Hogy meg ne halljad.
Így hagytam el egykor én is apámat.
Ő is így ment el.
Nehéz sóhajjal, büszkén, átkozottan,
vissza se nézve.
Ó, e magány a régihez hasonló,
mikor még nem éltél.
A reggelek hamut szórnak fejemre,
szürkék a delek.
Este a kertben nézem az eget,
a fákat, a lombot,
s kérdem magamtól, miért nem érti
gyümölcs a törzset?

Kalangya 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső  
Reményik Sándor: Szemben az örökméccsel.
  2017-05-07 09:23:48, vasárnap
 
  Reményik Sándor:

Szemben az örökméccsel.

Anyámnak.

Ég, - de azt, aki gyujtotta, nem láttam.
És azt sem, aki szelíd olajával
Táplálja, hogy ki ne hunyjon a lángja,
Szent, személytelen járása-kelése,
Művében dereng álázatossága, -
Hajnalban jár, vagy éjnek idején,
Meg nem foghatom, s még nem láttam én.

Ó égnek, égnek ilyen örökmécsek,
Derengnek, - és nemcsak a templomokban,
És vannak ilyen szolgáló leányok,
Suhanók, lengők, tünők, mint az álmok,
Művökben dereng alázatosságok.

Ilyen lélek szerettem volna lenni,
Láthatatlanul munkálkodva menni
Szürkületkor az élet templomába.
Míg künt ragyognak reklám-fényjelek
S lüktet a világ torkában a láva.

Napkelet 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Meziou Király Klára: Kezemben virág...
  2017-05-07 09:15:01, vasárnap
 
  Meziou Király Klára:

Kezemben virág...


Kezemben virág és velem sietnek
kedves éveim. A nap forrón ölel,
mégis ködösek kisgyermek képeim...
Hozzátok igyekszek: Drága Szüleim!

Fogtátok kezem - most arra gondolok -
már ébredéskor: kislányom, szép napot!
Csillogóan szépek az emlékeim,
az együtt töltöttek, Drága Szüleim!

Érzem illatotok, most is itt állok!
Velem vagytok mindig, én oly egyedül...
s virágom Véletek, Drága Szüleim!

Az égből lesitek már a távozó
lépteim - és bár esni kezd az eső -,
én felnézek rátok: Drága Szüleim!
 
 
0 komment , kategória:  Meziou Király Klára  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 280 db bejegyzés
e év: 3086 db bejegyzés
Összes: 29515 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3385
  • e Hét: 32454
  • e Hónap: 149288
  • e Év: 1725113
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.