Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
A visszaálmodott falu
  2017-05-09 21:04:02, kedd
 
  Móra Magdolna

A visszaálmodott falu

Ha megállít az árvult Zala-parton
az öreg malom álló kereke
- mit aranyfénnyel koszorúz az alkony,
ha veled együtt lép a hídra le,-
döbbenve látod a csöppnyi falut,
amely egyszerre fogható valóság
és belédsajgó elfeledett múlt....
Míg ragyognak az őszirózsák
s a violák a kiskertek ölén,
a füstöskonyhák kihűlt kemencéjén
végigkúszik az augusztusi fény:
a kormos rőzse benned lobban lángra....
Szobák mély csöndje mozgolódni kezd,
rádöbbensz, hogy a szépen vetett ágyra
sötét árnyékot hogy vet a kereszt.
Belédfájdul, hogy dédanyáid hajdan
füstmarta szemmel ilyen ágyakon
születtek, szültek, vettek búcsút halkan,
és elmúltak egy őszi hajnalon.
Ott állt a teknő, hol kenyérré mozdult
barna kezük közt a hószín liszt,
állt a szövőszék, hol vászonná simult
kenderszálakba ők mintáztak díszt.
Lányok kezétől dús hímzéssel ékes
a párnacsupp s a húsvéti tojás:
konyhájuk rendje némán is beszédes.....
De fagerendák és vesszőfonás,
a kovács-műhely és pálinkás kunyhó
már dédapáink kezéről mesél.
Az ólak is, a kocsiszín és pajta,
hol szénaszaggal színesül a szél,
kútágas gémje és itatóvályú,
hegyen a tóka, hordó és a prés,
a lopótök s a magas, szélesszájú
szüreti puttony, cifranyelű kés....
Míg látod, nézed, sugározni érzed
férfitenyerek érdes melegét.
a százéves, mozdulatlan élet
néma vádjával intőn szól feléd.
A harangláb - mely hűs hajnalon keltett,
sok izzó délben cseppnyi pihenőt
és ünnepnapot örvendezve jelzett,
siratón kitárt kaput, temetőt-,
sirassa el sok füstbeszállt reményét
porló szívüknek, kik itt egykoron
átküzdötték a nyomorúság mélyét,
s már rég pihennek fenn a dombokon.
 
 
0 komment , kategória:  Móra Magda versei  
Az út felén túl
  2017-05-09 20:59:23, kedd
 
  Móra Magda

Az út felén túl

- Ha elkerülted már a negyven évet,
a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,
és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.
Ha nem is lettél irányjelző zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,
mint kapubálvány őrizted a házat,
és voltál tűrés, és lettél alázat.
A tieidnek maradtál a béke:
a nyitott ajtó biztos menedéke.
Ha elkerülted majd a negyven évet,
már nem hiszed, hogy adósod az élet,
csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
mert kevés volt a salakmentes jóság:
a mindent adó, semmit visszaváró,
a minden próbát derekasan álló,
mely sosem számol, szüntelen csak árad,
örök fölény és örökös alázat.
Ha elkerülted már a negyven évet,
s mindezt beláttad, és mindezt megélted,
és be tudsz állni a legszürkébb helyre,
már te lehetsz a sorsod fejedelme!
 
 
0 komment , kategória:  Móra Magda versei  
A könyv az olvasóhoz
  2017-05-09 20:58:25, kedd
 
  Móra Magda

A könyv az olvasóhoz

Ha engem forgatsz, soraimat nézed,
sok halott verssor új életre éled,
sok szürke szóban fáklyás fények gyúlnak,
és visszahozzák elfelejtett múltad.
Itt megtalálod önmagadnak mását,
a diákévek messze tűnt varázsát,
a hivatásod sok küzdelmét, harcát
s az égi Mester rád tekintő arcát.
Sárgult lapokról itt elédbe tárul
az ezer színben pompázó Dunántúl,
napfényes dombok, vadvirágos völgyek
és kenyértermő drága búzaföldek,
kék tavak tükre, nádasok a parton,
akácvirágos júniusi alkony,
jószagú rétek, nyájak halk kolompja,
aranyló mézet rejtő hársak lombja,
dús jázminágak, liliomos oltár,
tükörből néz rád, aki vagy és voltál.
Őrzöm múltadnak halkuló emlékét,
gazdag jövődnek idézgetem képét,
itt bennem él a nyugalom és béke,
a földi élet égi bölcsessége.
 
 
0 komment , kategória:  Farkas Antal versei  
Nem vagy magad
  2017-05-09 20:38:09, kedd
 
  Juhász Magda

Nem vagy magad

Az éj leszállt, s csendesen megállt
a hold az ablakom alatt,
súgott valamit, s e pillanat
elvitte magával álmomat.
Csak néztem a sötétben.
Kint fények táncoltak az égen,
vonzott a lidérces látomás,
a holdfénybe burkolt fák fölött
libbenő éji varázsolás.
Mily kicsi is az ember. Félelmeivel
hadakozva az éjben,
képzelt veszélyektől menekülve,
labirintusokban tehetetlenül
vezető szál nélkül vergődve.
Mily kicsik is vagyunk az ég alatt,
de imáink között zokogva
találunk mindig kiutat,
és felismerést, hogy:
- Ember, nem vagy magad!

(A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.)
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Magda versei  
Orgonavirág
  2017-05-09 20:26:24, kedd
 
  Gyóni Géza

ORGONAVIRÁG

Az asztalomon orgonavirág.
Oly édes mostan emlékezni rád...
Virága közt fürtös főd megjelen,
Oda varázsolja
Minden kis sziromra
Forró szerelem.

Beszívom a virágok illatát -
És édes, fájó reszketés hat át.
Virágkehely is lassan megrezeg,
Mint egyszer akkor -
Bús alkonyatkor
A te kis kezed.

Virágillatnál kék multba szállok,
Hullottak már az orgonavirágok
Szomorú úton úgy kisértelek.
Csak mentünk szótlanul -
- Vándormadár vonult
A fejünk felett.

És azt gondoltuk akkor, édesem,
Míg hulltak a virágok csendesen, -
A mi számunkra virág sem marad...
Visszatérünk-e majd,
Ha a virág kihajt,
Mint a madarak?

Az asztalomon orgonavirág.
Oly fájó mostan emlékezni rád.
Virág közt látom bánatos fejed...
Május... orgona nyit,
Daltól zeng a csalit -
Itt a kikelet. -

S az asztalomon orgonavirág.
Oly fájó mostan emlékezni rád.
Fejem lehajtom. A virág befed -
És sír minden szirom,
Ahogy belesírom
Te édes neved...
 
 
0 komment , kategória:  Gyóni Géza versei  
In memoriam
  2017-05-09 20:24:19, kedd
 
  Gyóni Géza

In memoriam

A szenvedés sosem elég;
S nincs lám, melynél nagyobb ne volna.
Az ember becsmérli elébb -
Aztán mint virágot ápolja.

Mi szépség volt és szép marad
Jób könyvétől Chopin könnyéig:
Ott ért a bánat-fák alatt
És mind öröklő fénnyel fénylik.
 
 
0 komment , kategória:  Gyóni Géza versei  
Én hívlak élni
  2017-05-09 20:16:58, kedd
 
  Dsida Jenő

Én hívlak élni

Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!

Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.

Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei  
Anyám sírjánál
  2017-05-09 20:04:41, kedd
 
  Pósa Lajos

Anyám sírjánál

Szülőfalum szép vidéke,
Jaj de rég nem láttalak!
Kimegyek a temetőbe,
Elém fut a kis patak.

Itt vagyok a domboldalon
Őszi napnak alkonyán...
Itt alussza örök álmát
Az én édes jó anyám.

A hunyó nap sugarában
Nézem, anyám, sírodat:
Sárga-piros rózsáival
Szórja be az alkonyat.

Sárga-piros rózsáiból
Szövi rád a takarót...
Lágyan lengő, fúvó szellő
Suttogja az altatót.

Az én lelkem sóhajtása
A suttogó fuvalom...
Képed mindig, mindörökké
A szívemben ringatom.

Rólad való álmodásom
Olyan sokszor hívogat:
Kelj föl, kelj föl, édes anyám,
Simogasd meg arcomat!
 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos versei  
Anyám intése
  2017-05-09 20:03:02, kedd
 
  Pósa Lajos

Anyám intése

El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget.

Ha elfáradsz a világban:
Gyere haza megpihenni,
Az öreg fák árnyékában
Szép időkre emlékezni.

Rád nevet, mint hajdanában,
A cseresznye, piros alma;
Gyermek leszel, újra fiam,
S belefogsz egy dalba.

Szántófölded kenyeret ád,
Az a föld jó kalásztermő!
Friss vizet a csörgő patak,
Tüzelőnek fát az erdő.

Gyümölcsfáid oltogatod,
Tisztogatod, nyesegeted,
Ablak alatt a kis kertben
Az utakat rendezgeted.

El-elsétálsz a mosolygó
Virágok közt andalogva...
Úgy-e fiam, hozol majd ki
Egy-egy szálat a síromra?

El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget.
 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos versei  
Anyám
  2017-05-09 20:00:50, kedd
 
  Pilinszky János

Anyám

Az életed kihült üveg,
csiszolt és készre alkotott,
hogy rajta át
a szép halált
szabad szemeddel láthatod,
amint a lelked ablakát
elállja minden földi fény elől,
mely megbonthatná
bensőd alkonyát.

Magadba vagy, s csupán a fák,
az áldott, ázott, őszi fák,
csupán a fák a híveid.
A híveid, s te szólsz nekik,
beszélsz nekik, s a lelkeik,
a földben álló lelkeik
megremegnek: - rossz ez itt!

A fák s a tó, az esti tó, -
A csenden át halálhajó
dudája sír a víz alól,
a holt öböl felé, hol állsz.
S a gázos, lepke-könnyű lég:
az ég, - e jelre meghasad.
Fejed fölé bohó csapat
fehér galamb ereszkedik.

Te máshol élsz!
Csodára kész tenálad minden pillanat!
 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky János versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 119 db bejegyzés
e év: 1607 db bejegyzés
Összes: 8036 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 106
  • e Hét: 26068
  • e Hónap: 64247
  • e Év: 524454
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.