Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Grigo Zoltán: Az élet sóhaja...
  2017-05-09 09:03:49, kedd
 
  Grigo Zoltán:

Az élet sóhaja...


Voltam már láng, és voltam szélvihar,
most magányos kőbe zárt csend vagyok,
az idő koptat, de még élni hagy,
bár árnyéka már csendben rám hajolt.

A múló élet, mint egy porszemet,
felkap magával, és visz tovább,
lelkemben rezgő apró gyöngyszemek
hevernek végtelen út porán.

Medrében görget az életfolyó,
apró kaviccsá mossa szívemet,
egyre kisebb, de örök álmodó,
bár sötétben már néha megremeg.

Ha útja végén a mélybe csobban,
az égen egy újabb csillag kigyúl,
ha utoljára még egyet dobban,
mielőtt a víz felette elsimul.

Az örök csendben talán megértem,
minden elmúlik egyszer, tovaszáll,
de mégsem megyek el üres kézzel,
magammal viszem az élet sóhaját.
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Ágh István: Vers haza
  2017-05-09 08:59:47, kedd
 
  Ágh István:

Vers haza


Betűk, tintaeres ujjnyomok
érkeznek törött leveleken:
Mi megvagyunk. -
Ne csak a létezést tudassátok velem.
Ami elmúlt nem elég,
hogy mindent megértsek.
Körtefa, kút, emlékem csupa jég,
fényükön kívül élek.

Órákhoz idomult forgalom fölött
nézem a füsttel kékített ködöt,
nehogy az ablakot betörjem,
hátratett kézzel magam lekötöztem.
Tehetetlen a szeretet ha már
sorsotok nekem nem jutott örökbe.
Ami röptével minket összekötne
hol az a szélvész, hol az a madár?
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István  
Pákolitz István: Nem múlik el a szerelem
  2017-05-09 08:51:20, kedd
 
  Pákolitz István:

Nem múlik el a szerelem


Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett lesz.
Szavak nélkül is mindent tudó
Pillantásból is értő
Messzeségből is megérző
A lélekrezdülést is fölfogó
Bizonyosság.

Nem múlik el a szerelem
Csak aggódás lesz.
Minden köhintést számontartó
Mindenben betegséget szimatoló
Mindig virrasztó, örök féltés
És bátorító ölelés.

Nem múlik el a szerelem
Csak ellenállás lesz.
Reszkető, fájdalmasan szép tiltakozás
A halványuló pipacs hullása ellen
A ráncokban megbúvó nagy törvény ellen
Minden sírba húzó emberi béklyóval
Szemben.

Nem múlik el a szerelem
Csak tüntetés lesz.
A mozdulatlanság..
A kimondhatatlan tehetetlenség ellen
A keménykoporsó,..
A meredt szemű,..
Kibírhatatlan csönd
A választ nem adó
Néma temető ellen.

Nem múlik el a szerelem...
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Balla D. Károj: üdvre, kárhozatra
  2017-05-09 08:48:17, kedd
 
  Balla D. Károj:

üdvre, kárhozatra


lementem fekvő áldozatba immár
a félelem, mi újra mellre vet
a torkom fojtja, mint a zöldes hínár
hét éve már, hogy hozzám érkezett

a főmet mégis felszegném a hídnál
mert gyáva az, ki által kúszva megy
kicsit majd késem, jó időben hívjál
és éles hangon értem perlekedj

a hídon túl már nem ér el az átok
csak jutni át ne lenne oj nehéz
veszéjek húznak, löknek bősz viszájok
a földre nyom az ámok és a vész

lementem újra fekvő áldozatba
remegve várok üdvre, kárhozatra
 
 
0 komment , kategória:  Balla D. Károly  
Szeitz János: Éltető emlék
  2017-05-09 08:47:12, kedd
 
  Szeitz János:

Éltető emlék


Nyár volt, gondfelejtő délután,
Míg fénylő csend simult reánk,
Nesztelen, mint a napsugár, egy
Cupido lebbent át a szobán.

Szomorú arcodra szelíd szép
Mosolyt hintett a fénnyel ő.
Szerelemmel áldott lett a csend,
S egy pillanatra megállt az idő.

Amint ruhád puha fodra
Köréd simult igézőn, tova
Szállt a pillanat, ám egyé vált
Két egymásra váró gondolat.

S itt vagy éltetőn magamban,
Csontjaim puha hártyáin,
Izmaiban és bőröm hámján,
S véremmé váltál oldhatatlan
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz János  
Spuller Rusy: Szívem fölött
  2017-05-09 08:46:15, kedd
 
  Spuller Rusy:

Szívem fölött


Borús égen borús árnyak,
Sötétszárnyú hollók szállnak,
Szállnak, szállnak fönn a légben,
S eltűnnek a messzeségben.

Szívem fölött így lebegnek
Hangtalanul bús sejtelmek,
Nem tudom én, hogyan támad,
Honnan ered annyi bánat?

Fölzokogok titkon, halkan,
S jő az emlék hosszú rajban,
Mint a hollók fönn a légben,
S eltűnnek a messzeségben.

Néha csendes messzeségben
Elgondolom egész éltem,
Leborulok két karomra
S hull a könnyem az arcomra.
 
 
0 komment , kategória:  Spuller Rusy  
Kutasi László: Reneszánsz Szerelmes Dal I.
  2017-05-09 08:45:22, kedd
 
  Kutasi László:

Reneszánsz Szerelmes Dal I.


Lelkem tavaszi széllel versenyre kél,
sebesen, mint gigászi sas,
a magas hegycsúcsok csak kedves lankák
heves természetemnek,
nem akadály, mely megállásra késztetheti szívem.
Boldogságom, mint réten nyíló virág,
a természetnek kedvére van.
Hitem benned
oly erős, szilárd, mint lovagi idők szikrázó páncélja,
hősök daliás termetén.
Magamban érzem lelked fényes ezüstjét,
mint tiszta tóban megcsillanó Nap sugarát.
De a Nap fénye az éjjel megkopik,
vörös izzását a trónján
Hold sápadt fénye átveszi.
A te fényed sötét el nem fedi.
Izzása lelkednek
csak szebb, ha Éj anya bölcsőjében
Nap nyugodni tér.
A látványba lelkem, testem megremeg,
százszor, ezerszer
rebeg hálás imát, dicsérve az életet,
ejt örömkönnyet,
hogy tündér
szívedet gyarló lelkemnek adtad.
 
 
0 komment , kategória:  Kutasi László  
Benedek Aladár: Zivatarban.
  2017-05-09 08:44:27, kedd
 
  Benedek Aladár:

Zivatarban.


Örök panasz zokog a légben,
A felhők egymást kergetik . . .
Én már ahhoz eleget éltem,
Hogy megnyughassam végre itt. -
A szél zokoghat és a felhők
Űzhetik egymást végtelen,
Én el-elmélázom felettök,
S panasz már nem kél lelkemen.

Remegnek a fák száraz ági,
A szélkakas fel-felrikolt;
Varjakat látok messze szállni . . .
Tudom, hogy az van, a mi volt. -
A hervadás, fagy, küzdelem s éh
Elmúlik, mint jött, csöndesen,
S okát: hogy mért volt? ki keresné?
Bajt én nem látok mibe' sem.

A kis házak szint' úgy inognak,
S kéményökön be, szél kaczag;
Recseg a kútgém s a pataknak
Habjai sárral zajlanak. -
Oly ismerős, oly régi képek,
Jók: gyermeket rémitni tán;
De én, kit a vihar megtépett,
Csak mosolygok e kis csatán.

S most, mintha fenn a kékes űrbe
Milljó fohász, sóhaj, nyögés
Zúgna a léggel elvegyülve,
Mint egy méltatlan bűnhődés, -
Oly hangot hord a szél siráma,
S én azt egykedvűn hallgatom;
Tudom: a részvét mind hiába,
S nem segít semmi aggalom.

Örök panasz zokog a légben,
Örök panasz lelkünkbe' lenn;
De én, ah, már eleget éltem
S fájdalmam békén viselem.
S viselje is mindenki ekként!
Hiú e lét, s mi: kicsinyek;
S többek lenni bármint szeretnénk:
Csak saját szívünk sinli meg! -

(Szuha, márczius 10. 1874.)

Vasárnapi Ujság 1874.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Beöthy Zsigmond: Az özvegy atya.
  2017-05-09 08:42:11, kedd
 
  Beöthy Zsigmond:

Az özvegy atya.


Ne hunyd be kék szemed', ne hunyd be,
Szép, jó kis angyalom;
Van, a ki téged még megóvhat,
A mennyben hatalom.

Ki téged úgy szeret, s ölében
Félt s ápol, gyermekem,
Miért hagynál olyan korán el,
Nincs senkim más nekem.

- Vigasztalódj'! - szólt titkon egy hang,
Mely égből felele;
- Mely őt öledből átfogadja:
Az anya kebele.

1871.
 
 
0 komment , kategória:  Beöthy Zsigmond  
Erődi Dániel: Szoktasd örömhöz . . . 
  2017-05-09 08:41:09, kedd
 
  Erődi Dániel: 

Szoktasd örömhöz . . . 


Szoktasd örömhöz lelkedet, 
Ha boldog lenni vágyol ; 
Szedd az örömnek himporát 
A legkisebb virágból. 

Boldoggá senkisem teszen, 
Ha önmagad nem tészed; 
Mi szép, mi jó, csak önmagad, 
S ön lelked által érzed. 

Csupán a gyönge s balgatag, 
Ki üdvét mástól várja ; 
Ott ül a parton lesve, hogy 
Mit hoz a folyam árja. 

Folyó az élet, ámde mert 
Útját mi szabjuk annak, 
Vezessük völgyön réteken, 
Hol szép virágok vannak. 

Folyó az élet, s mélyiben, 
Ha kristály tiszta habja 
Képét a fölleg elfutón 
Az ég soká mutatja. 

A bár van gonosz, oh van elég, 
Kit lelke rávezérel, 
Hogy a folyónak tükörét 
Megsértse gaz kövével. 

De nézd, a kő a melyre száll. 
S az olyan sima ismét, 
Miként soha semmi sem 
Zavarta volna színét. 

Tűrj és bocsáss meg, szerezz 
Szíves örömöt másnak, 
És bírod titkát biztosan 
Az önboldogításnak. 

Csupán a gyönge a balgatag 
Ki üdvét mástól várja, 
A fenkölt lelkű önmaga 
Fűz rózsát homlokára ! 

Esztergom és Vidéke, 1883.
 
 
0 komment , kategória:  Erődi Dániel  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 271 db bejegyzés
e év: 1401 db bejegyzés
Összes: 27837 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2701
  • e Hét: 15477
  • e Hónap: 144083
  • e Év: 623550
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.