Azt szeretném, ha a két szemed
boldogan nézné az életet!
És mondanám százszor: gyermekem!
Mert győzni fogsz múló éveken,
de nem lesz könnyű az életed.
Sajnos, nem mondhatok mást neked.
Azt szeretném, hogy a réteken
minden virág a tiéd legyen.
De el ne feledd: ez csak úgy lehet,
ha soha nem gyűjtesz kincseket.
Talán nem tetszik majd, lehet,
mégsem mondhatok mást neked.
Ha mindig ott lehetnék veled,
letörölném a könnyedet,
vagy, ha rád törne félelem,
megnyugodnál a szívemen,
de nem leszek mindig ott veled,
sajnos ezt sem mondhatom neked.
Azért mégse félj gyermekem!
Van egy ország, amely végtelen.
Hát keresd az Isten országát,
keresd az ő igazságát,
és mindent megkapsz, ha ezt teszed.
Hidd el, boldog lesz életed!
"Minden ember vágyik a szerelemre. Vágyik a megértésre, az érintésre a finom ölelésre, a meghitt beszélgetésre, az egymás karjában ébredésre és a boldog együttlétezésre. Hiszen a szerelem olyan, mint a nap sugara. Melengeti az ember szívét és ragyogóvá teszi a lelkét."
Ha tudod, mi a büszkeség,
de lelked helyes időben megalázkodni kész,
Ha tudod, mikor elég,
és bár szorongat, legyőzöd a félszt,
Ha tudod, ki barát, vagy ellenség,
s nem fogadod hízelgését,
Ha tudod, hogy mit akarsz,
S nem néz veled farkasszemet a kard,
Ha tudod, hogy ki vagy,
S nem csalódsz magadban,
Ha hiszed, hogy tiéd az élet,
nem lesz mitől félned.
"Ne kívánj másnak látszani, mint amilyen vagy,
mert minden tettetés akadálya az igazság tiszta fényének,
melynek úgy kell átsugároznia rajtad,
miként napfény ragyog át a tiszta üvegen.
"Az élet fura ajándék. Először túlbecsüljük, azt hisszük, örökké élni fogunk. Aztán alábecsüljük: rongyos, piszkos, túl rövid, majdhogynem eldobjuk magunktól. Végül rájövünk, hogy nem is ajándékba, csak kölcsönbe kaptuk. Akkor megpróbálunk rászolgálni a kölcsönbe kapott ajándékra."
ahogy a tengernek színeket ád az ég,
ahogy szomjad oltja csörgedező patak,
ahogy neszező lomb álmot sző pilládra,
ahogy a friss széna illatába fogad,
ahogy a vadvirág nektárt ad a méhnek,
ahogy sűrű erdő zúgását a szélnek,
ahogy vigaszt adott a kietlen pusztában,
magányos lovasnak betyárcsárda fénye,
ahogy a jó anya megszidja a fiát,
ahogy a józanész békét a világnak,
úgy szeretek adni,
mert a fekete ég, ha az éj holdtalan,
morajló tengerek ringató ölében,
leli meg elveszett tündöklő csillagát.
xMagazin
Offline
.jpg?56e1e633)
