Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 81 
Halloween-i asztalitenisz
  2017-06-30 19:35:26, péntek
 
  Szuhanics Albert

Halloween-i asztalitenisz

Kip-kopp-kippkopp, mi kopog,
egy kriptában a ping-pong?
A víg zombik játszanak,
ma pingpongra váltanak.

Jó sport ez a hulláknak,
kik feküdni utálnak.
Verébkoponya-álom,
jól pattog a márványon.

Velük vígan kiállok,
versenyezni kívánok!
Az én ütőm egy farcsont,
jó, szivacsos tükörszoft.

Szervát ad most egy hulla,
lecsapom egy perc múlva.
Az én szervám megnyesem,
beszedik azt rendesen!

Megetettem a hullát,
jól elnézte a szervát.
Ezt a szettet megnyertem,
a zombit jól megvertem!

A jó játék nem ritka,
mert hogy hideg a kripta.
Nem baj, ha itt mind nulla,
csak ne fázzon a hulla!

Tenyeressel támadtam,
hullára elfáradtam.
Fonákkal is nyestem én,
s hulla jó e költemény!

Debrecen, 2014. 10. 28.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Sötétedik
  2017-06-29 18:30:07, csütörtök
 
  Salamon Ernő

Sötétedik

Tüdő taglója, szürke menny
szelekre ül, gyüjti ködét,
köhögtetéssel ver, üzen
a vizes, tornyos sűrűség,

világosság fényes fején
az öreg szín már vetkezik,
elhagynak szabad éveim,
vidámságom sötétedik,

csak egyedül fúlok, falok,
se takaróm, se szeretőm,
ha elaluszom meghalok.
Félek az idegen időn.
 
 
0 komment , kategória:  Salamon Ernő versei  
Március
  2017-06-29 18:28:09, csütörtök
 
  Salamon Ernő

Március

A telő vizek partján már a lomb
új színt kapott a kergetőző széltől,
a hó alatt terméketlen zsibong
a föld és puha ölelésre kél föl.

Jár mezítláb a játszó zaj csapatja,
hangos az asszony szája, hogyha mos,
a patakban szennyesét lobogtatja,
s a sárga lébe cuppogón tapos.

Vidám az élet új arca ilyenkor,
házból kioson a kehes öreg,
a szeme olyan, mint a zavaros bor,
s nézése el a messze hegyre megy.

- A tüdővészt, azt ki gyógyítja meg,
csak az élettelen dolgok élete örök? -
kérdi, megfordul és a házba megy,
ágyába fekszik, piros vért köhög,
s a jövő őszt biztos nem éri meg.
 
 
0 komment , kategória:  Salamon Ernő versei  
Példa hangszerfáról
  2017-06-29 18:26:26, csütörtök
 
  Salamon Ernő

Példa hangszerfáról

Néha az erdőn a hatalmas döntők
szép, nemes fát keresnek hegedűknek,
s a fejszefokkal egyet-egyet ütnek,
és kilesik a legjajdulóbb döngőt.

Jaj, mondjam el, hogy engem megütöttek,
meg, meg nagyon, és hogy kínom kilessék,
szörnyeteg fülük szívemre helyezték,
de tudtam én, mit feleljek fülüknek:

Ne sírjon, akit ütnek, ne kiáltson,
vagy hogyha sír, bozótja ne tudja,
a gazkedv derül a minél több gyászon.

Biztos kivágnak, lebukom forogva,
de aki megöl, nagyon is vigyázzon,
rádőlök én és úgy hal tiporodva.
 
 
0 komment , kategória:  Salamon Ernő versei  
Tünemény...
  2017-06-29 18:17:28, csütörtök
 
  William Wordsworth

Tünemény...

Mikor először tűnt elém,
drága volt, mint egy tünemény,
kit azért küldött életem,
hogy egy perc dísze ő legyen.
Szeme mint alkony csillaga;
s az alkony hozzá a haja:
csak ennyi benne az, ami
nem májusi és hajnali.
Vidám kép, édes könnyűség:
meglep, megállít és kísért.

De többször látva: látomány
volt ő, és mégis földi lány.
Lépése szűzi és szabad.
Házias minden mozdulat.
Alakja nyájas, tiszta fény.
Nyomában emlék és remény
kelt: mivel ő sem állt a szív
mindennapi és primitív
éhei, kis búk, örömök,
csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.

Azóta híven nézem őt,
s lesem élete ütemét.
lelket lélegző drága lény:
útitárs a Halál felé.
Szilárd ész, gyengéd akarat,
szívós erő halk báj alatt.
Valódi asszony, jó s igaz,
intés, parancs, derű, vigasz.
Asszony, és mégis valami
fényt érzek, ami angyali...
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
Tétova óda
  2017-06-29 18:10:37, csütörtök
 
  Radnóti Miklós

Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.
 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós versei  
Gyűrű
  2017-06-29 17:53:10, csütörtök
 
  Szerző: Ismeretlen

Gyűrű

Annyiszor kézbe vettél, Istenem,
mint ritka követ a mágusok.
Vizsgálgattál: megtartsál vagy eldobj,
egyedül Te... Te tudtad, mi vagyok.

Egyedül Te... Te tudtad, Istenem,
mit rejt a kő, a horpadás, a nyom.
Érdemes valamit tenni velem,
vagy porrá zúzz, és elfújd a porom.

Engem ahányszor csak kézbe vettél,
mindig éreztem: a Tied vagyok.
Úgy nyomott, sebzett kezed fogása,
azt hittem olykor: széjjel szakadok.

Hozzám fájdalom közt közeledtél,
a megformálás kínját adtad át,
De a kő, por tündöklött kezedben,
visszaverte gyötrött sugarát.

Annyiszor kézbe vettél, Istenem,
Már el sem hiszem, hogy messze dobsz.
Mint ritka követ hasogatsz, formálsz,
hogy gyűrű legyek a kisujjadon.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Himnusz
  2017-06-29 17:41:15, csütörtök
 
  RADNÓTI MIKLÓS

Himnusz

Gyökér vagy és törzs,
teli lomb s gyümölcs,
hűs fuvallat vagy
s meleg nap érlelő,

kötöző gyökér,
iramodó vér,
vékonyszárú törzs,
széllel barátkozó,

karom lombja vagy,
karomba szaladj,
mellem virága,
szívemen takaró,

ébresztő napom
s napos hajnalon
lombom gyümölcse,
mellettem ébredő,

mellettem alvó,
szívemre hajló,
jó nyugalom vagy,
csöndesen dobogó,

szépszavú forrás
kezdő sikoltás,
szárnyas lehelet,
lélekkel szálldosó,

árnyékban éles
fény vagy és ékes
árnyék a fényben,
s felhő is, füstölő,

csukódó pillán
utolsó villám,
nyíló testeddel
karolón ringató.

Te harcon áldás,
búvó mosolygás,
aki a földön
régen fehérlő
csontjaimban is majd
ott bújkálsz mindörökkön.
 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós versei  
Himnusz Írishez
  2017-06-29 17:38:56, csütörtök
 
  BABITS MIHÁLY

Himnusz Írishez

Sötét van. Hol az ezer szín? Mivé lett?
Hol az ezer tárgy külön élete?
(Szín a különség, különség az élet) -
éj van s most minden tehén fekete.
Belém esett a világ és lett oly vad,
oly egy-sötét, hogy szinte már ragyog
s a lelkem indus bölcseségbe olvad:
nincs semmi sem, csak semmi van,
s e semmi én vagyok.

Egy-semmi! Minden-semmi! Színek nélkül
ragyogó semmi! Unlak, hagyj te most!
Sokszorzó lelkem veled nem elégül,
meddő szám, mely nem szoroz, se nem oszt.
Ért gyümölcsnedvvel, fejem telve vággyal,
vágyaim súlya nyomja vánkosom:
ah, nem békülök és unalmas ággyal
s Morpheus karjai között
Irisről ámodom.

Íris! te lelkem régi istensége!
hétszínű, gyöngyös, mint nektári kelyh,
ezerszínű, uszályos, égnek éke,
Írís, kinek ruhája pávapelyh,
Írís, kinek mosolyja a szivárvány,
szinek bontója, koszorús hajú,
ívelt szeszély, ég hídja, tarka bálvány,
jer ontsd elémbe képeid,
beszédes színkapu!

Idézz fel nékem ezer égi képet
és földi képet, trilliót ha van,
sok földet, vízet, új és régi népet,
idézz fel, szóval, teljes enmagam.
Királyt, papot, pénzt, nemes daliákat
s a daliával idézd fel lovát,
aljas gonosztevőt, tudós diákot:
a múltak kövét érted-é
csiholni, mint kovát?

Költő-szemeddel többet lelsz te benne,
mint ásatagban egynémely tudós -
De ha ráuntál múltra és jelenre,
színek bontója, légy nekem te jós:
hiszen te fested, Írís, a világot
s ne tudnád, hogy ecseted merre fut?
Idézd fel, amit még egy szem se látott: -
a jövő falát érted-é
kitárni mint kaput?

Színek bontója, viharok barátja,
világ költője, tarka mint virág,
jer kedvesebb nekem a Mája fátyla,
mint az unalmas-egy-való világ!
Vihar barátja, szép idő követje,
Junó követje, koszorús hajú,
világszínháznak kárpitos szövetje,
jer, ontsd elémbe képeid,
beszédes ívkapu!

 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály versei  
Himnusz a Naphoz
  2017-06-29 17:34:56, csütörtök
 
  FODOR JÓZSEF

Himnusz a Naphoz

Hő május, mérges virágporral
Telve; bódító gőzök közül
Dugja ki fejét a Nap.
A reggel fülledt félálmában
Iszom a sugarat, -
Gyöngyözik torkomban és pezseg.
Számból, boldog szememből fénypárák ömlenek.

A hajnalnak eleven gyöngye
Feltűnt, ím, a világ kristálya,
Az üvegfényű tereken
Szántja már habfehér szárnyakkal
Az örök szerelem
Az ég láthatatlan ingású medrét,
S nyújtja a világnak életet ontó keblét!

Oh, forró világ-hő, üdvöz légy!
Nap-anya, arany-izzó tehén!
Oh, test-tágító meleg.
Az ég buja lángokkal forrong
S a földből ömlenek
A határtalan párák, szerelmek
Feléd, te világ-szülő, megtartó, te legszebb!

 
 
0 komment , kategória:  Fodor József versei  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 81 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 81 db bejegyzés
e év: 1607 db bejegyzés
Összes: 8036 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 106
  • e Hét: 26068
  • e Hónap: 64247
  • e Év: 524454
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.