|
2017-06-01 12:24:20, csütörtök
|
| |
| |
Petőfi Sándor:
GYERMEKKORI EMLÉKEK
Vidék, hol egykor ringatott reményem,
Ím újra látlak ötven év után,
Megifjodunk a gyermek-emlékektől,
Mint tavasznak langy fuvallatán.
Köszöntelek, ti kiskorom barátai !
Köszöntelek, ti áldott rokonok !
Ti itten a vész idejében nékem
Szegény madárnak fészket raktatok.
Megnézek mindent, még szűk börtönt is,
Hol húgával, ki kedves szép vala,
Uralkodott a vén tanító s büszkén
Tanit, amit maga sem tuda.
Több mesterségbe kaptam itt...a restség
Nagy befolyással volt mindig reám,
S hittem, hogy a bölcs névre már jogom van,
Midőn Franklin mesterségét tudám.
E korban támad a barátság, e föld,
Amely virágzik reggel gazdagon,
S hol egy fa nő,amelynek ága gyakran
Támasz-botunk az élet alkonyon.
Vidék, hol egykor ringatott reményem,
Ím újra látlak ötven év után,
Megifjodunk a gyermek-emlékektől,
Mint a tavasznak langy fuvallatán.
Gyászos napokban a falak közt volt,hogy
Hallám az ellenségnek ágyúit,
S az ünnep zaj közé vegyülve hangom
A haza nevét itt rebegve, itt.
Galamb szárnyú, ábrándos lelkem itten
Fa-saruimnak terhét feledé .
Itten csapott le rám az ég villáma,
És megszokám a fejedelmekét.
E kis házban készült el a balsorsra
Elmém, s már itten volt megvetni kész
A dicsőséget, e tünékeny füstöt,
Mely szemeinkben könnyet is idéz.
Rokon s barátok, hajnalom tanúi !
Kiket mindegyre jobban tisztelék,
Igen, még most is szépnek tetszik bölcsőm,
Ámbár a dajka elenyésze rég.
Vidék, hol egykor ringatott reményem,
Ím újra látlak ötven év után.
Megifjodunk a gyermek-emlékeketől,
Mint tavasznak langy fuvallatán.
Szalkszentmárton,1848 április 10-24.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
