Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Zsefy Zsanett
  2017-07-11 10:28:14, kedd
 
  Zsefy Zsanett

Elmondanám

Elmondanám, mit érzek,
mikor a szemedbe nézek:

Elsuhannak az árnyak,
ahogy gyengéden öleled a vállam,
hangod féltő fátyola
lágyan simul rám s bársonya
eltakarja a gondokat,
könnynek sem engedve utat.

Számomra Te vagy az Élet,
veled megtisztul a lélek,
két szívdobbanás között vagy a dallam,
orgonasípból felszálló s halkan
csilingelő csillagok, mit
kezükben tartanak az angyalok.

Táncot jár ma érted a szellő,
szerelmet fodroz felettünk a felhő,
álmot ringat a rét veled,
a Nap ránk szórja a fénylő perceket.
Veled csendet szitál a szél is,
míg hegynek, völgynek elmeséli:

A némán sziporkázó csillagok
mától maradnak számolatlanok,
hisz a legszebb köztük addig itt ragyog,
míg kezed kezemben tarthatom.
 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett/Bakkné Szentesi   
Kriston Klári
  2017-07-11 10:27:24, kedd
 
  Kriston Klári

Még mindig...

Én még úgy szeretlek most is,
mint lázban lüktető csillagok.
Lelkedben mégis haldokló,
sápatag, távoli fény vagyok.
Átküzdöttem évmilliókon
sugaram - időn s téren át,
mert benned tudtam megtalálni
távol-szívem földi otthonát.
Napként ragyogtam fenn egykoron,
magához ölelt a végtelen,
de kihunyt lassan az égi ábránd,
és nincsen senki itt velem.
Pedig én most is úgy szeretlek,
mint lázasan izzó csillagok,
s mégsem lesz más, csak e bús dal,
mit örökül neked itt hagyok.
Rád terítem az ég palástját,
alatta megbújva hallhatod
fájó énekét csillagodnak,
- ha szíved a csendnek átadod.
...
 
 
0 komment , kategória:  Kriston Klári  
Reményik Sándor
  2017-07-11 10:24:43, kedd
 
  Reményik Sándor

Azután...

A porba vegyül könnyünk, vérünk.
Jajunk a végtelen felissza,
Mi nem jövünk ide vissza.
Mi elmegyünk, ki tudja merre... messze,
Nyomunkba jőnek újak, mindíg újak,
Valahol örök takarodót fúnak.
Vagy visszatérünk? holnap? jövendőre?
Leszünk árboctetőkön Elmo-tűz,
Titoklánc, mely szíveket összefűz?
A gyűlölségünk lesz szúró tövis,
A szeretésünk csipkerózsa -
De ah, fogunk-e tudni róla? :(
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Fodor Ákos
  2017-07-11 10:21:30, kedd
 
  Fodor Ákos

Arcképcsarnok

Van egy arc,
amit csak önmagunkat elképzelve látunk
- lehet, hogy ez az igazi.
És van annyi arcunk,
ahányan csak ránknéznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,
hogy ezekben akad néhány közös vonás
- lehet. Akkor ez a valóság.
Van egy,
amit tükörbe nézve látunk: villám-
gyorsan alakuló, képlékeny látvány:
múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt ellenző szándék
- efölött hunyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.
És van,
van arc, amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,
a legmulandóbb. A legérvényesebb
 
 
0 komment , kategória:  Fodor Ákos  
Bihary József
  2017-07-11 10:19:43, kedd
 
  Bihary József

Mindent és semmit...

ahogy a tengernek színeket ád az ég,
ahogy szomjad oltja csörgedező patak,
ahogy neszező lomb álmot sző pilládra,
ahogy a friss széna illatába fogad,
ahogy a vadvirág nektárt ad a méhnek,
ahogy sűrű erdő zúgását a szélnek,
ahogy vigaszt adott a kietlen pusztában,
magányos lovasnak betyárcsárda fénye,
ahogy a jó anya megszidja a fiát,
ahogy a józanész békét a világnak,
úgy szeretek adni,
mert a fekete ég, ha az éj holdtalan,
morajló tengerek ringató ölében,
leli meg elveszett tündöklő csillagát.
 
 
0 komment , kategória:  Bihary József  
József Attila
  2017-07-11 10:17:55, kedd
 
  József Attila

Rejtelmek

Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesékbe'.
Bebujtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.
Szól a szellő, szól a víz,
elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
folyamodnak teérted.
Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyüvé énnekem
ezt a nehéz hűséget. ♥
 
 
0 komment , kategória:  József Attila  
Csukás István
  2017-07-11 10:16:47, kedd
 
  Csukás István

A bűvös virág.

Ha szereted viszont szeret
Ha mosolyogsz, ő is ám!
Ha bánat ér, megosztozik
Szegény szíved bánatán.

Cirógatod, megcirógat
Becézgeted, örül ám,
Szíved örül, lelked röpül,
csodálatos illatán.

Orvosság ez minden bajra
Gondot s a bút űzi ám!
Szíved-lelked meggyógyítja,
míg merengsz az illatán!
 
 
0 komment , kategória:  Csukás István  
Stefan George
  2017-07-11 10:15:38, kedd
 
  Stefan George

Júliusi bánat

Virágos nyár, még gazdag az illatod:
fanyar vetés-szag kél, s te, piciny szulák,
a száraz karfán te nyúlsz itt utánam,
nem kell többé szezám és büszke kert.
Felejtett álom ébredez: a gyerek
a búzaföldek szűz rögein pihen,
körötte munka, meztelen aratók és
apadt korsó és tündöklő kasza.
Álmos darázsraj dongta a tél dalát
s az ő kipirult homlokára a
kalászok gyöngye árny-rácsán keresztül
nagy vércsöppekben hullott a pipacs.
Ami enyém volt, sohase múlik el.
Szomjan, mint akkor, fekszem, a szomjú mezőn,
s ajkam bágyadtan suttogja, de fáraszt
a sok virág,a sok-sok szép virág.

Ford:Szabó Lőrinc
 
 
0 komment , kategória:  Stefan George  
Arany János
  2017-07-11 10:13:34, kedd
 
  Arany János

A tölgyek alatt

Margitsziget.

A tölgyek alatt
Szeretek pihenni,
Hova el nem hat
Város zaja semmi.
Zöld lomb közein
,,Áttörve" az égbolt
S a rét mezein
Vegyül árny- és fényfolt.
A tölgyek alatt
Oly otthonos itten!
Évem leapadt:
Ime, gyermek lettem,
Mint mikor a tölgy
Sudarát megmásztam,
Hol seregély költ -
S vígan madarásztam.
A tölgyek alatt
Több egykoru társsal
Madárfiakat
Kifeszíténk nyárssal;
Jó tűz lobog ott,
Zizeg a kis bogrács -
S ha bealkonyodott,
Haza már egy ugrás.
A tölgyek alatt
Örömest valék én,
Bár a madarat
Hagytam utóbb békén;
Gyermeki önző
Korom' ifju ábránd
Veszi ösztönző
Szárnyára, s tovább ránt...
De tölgyek alatt,
Valamerre jártam,
Szűlőhonomat
- Csakis ott - találtam;
S hol tengve, tunyán
Hajt, s nem virul a tölgy:
Volt bár Kanaán,
Nem lett honom a föld. -
A tölgyek alatt
Még most is el-űlök;
Bűv-kép csalogat,
Ábrándba merűlök;
Hajó-kerekek
Zubogását hallom...
,,Hajrá, gyerekek:
A vízi malom!"
A tölgyek alatt
Im, meglep az alkony,
Hűsebb fuvalat
Zörög át a parkon;
Felhők szeme rebben:
Haza sietek,
Jobb ott, melegebben,
Ki vén, ki beteg...
A tölgyek alatt
Vágynám lenyugodni,
Ha csontjaimat
Meg kelletik adni;
De, akárhol vár
A pihenő hely rám:
Egyszerüen, bár
Tölgy lenne a fejfám!

 
 
0 komment , kategória:  Arany János  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 223 db bejegyzés
e év: 1971 db bejegyzés
Összes: 5106 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 97
  • e Hét: 3304
  • e Hónap: 53449
  • e Év: 359353
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.