Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Ferenczy Teréz: Alkonyatkor
  2017-07-11 05:54:52, kedd
 
  Ferenczy Teréz:

Alkonyatkor


Az alkonyat sugárinak
Tündér-lényes tábora
Leszáll a tó hullámain
S a kettős égnek csókjain
Szerte ömlik bíbora.

S ott a tónak sima tükrén
Fehér hattyú úszdogál
Feltekint az alkonyuló
Égre, - és búsan konyuló
Nyaka hullámokba száll.

s vízi hangon, túlvilági
Szívrepesztő dalt zokog,
Szava eláll a fülmilének,
Hallgat, honnan kél ez ének
S szerény szíve háborog.

Távol földi szenvedélytől
Lelkem hattyúként lebeg, -
Ég alatta, - ég felettem, -
Mindent amit átszenvedtem
Egy sóhajtás mondja meg,
Melytől a szív megreped.
 
 
0 komment , kategória:  Ferenczy Teréz  
Kisfaludy Atala: Fáradt vagyok . . .
  2017-07-11 05:50:59, kedd
 
  Kisfaludy Atala:

Fáradt vagyok . . .


Fáradt vagyok, fáradt, nem birom el többé,
Hagyjatok, hagyjatok ;
Kifáradtam várni a kevés örömöt,
A sok búbánatot.

Kifáradt már lelkem a sok küzdelemben,
Nem állok már ellent, -
Nem kivánja szivem már a jó barátot,
Nem féli az ellent.

Kifáradtam látni a sok nap letűntét,
Tűnjék le örökre ;
Megadom magamat, jöhet már a vihar,
Tépjen össze végre.

Kifáradtam csüggni a múló életen
Félő szeretettel . . .
Elszáradt levélként lehullani vágyom,
Jöjj szélvész sodorj el ! . . .
 
 
0 komment , kategória:  Kisfaludy Atala  
Lipcsey Ádám: Árnyék.
  2017-07-11 05:50:01, kedd
 
  Lipcsey Ádám:

Árnyék.


Szomjaztam a napot, fényét mohón ittam
A perzselt mezőkön úttalanúl járva.
Zord, kevély magányban, szemtől háborítlan,
Nem érezte szivem, milyen koldús, árva.
Futamó lábamat sebzé tüzes ösvény,
Izzó levegőtől tikkadozott mellem.
Emésztő gyönyörrel, valamint a fösvény,
Kelle aranycsábú lidércz után mennem.

Óh aranysörényű, lánglehellő csillag,
Mozdulatlan álló, fölséges napisten,
Világok múlása téged meg nem ingat,
S nem szeplőtelenebb nálad a szűz hit sem.
Törpe Ikaruszok lágy viaszú szárnya
Hitvány elemekre szerte foszlik, olvad:
Kit botor vágy hajt, hogy közeledbe szállna
S orczádtól vakúltan nem is sejti, hol vagy !

Nem tagadtam, így volt, kiragadott engem
Zabolátlan kénye duzzadó erőnek.
Fiatal hév készte' versenyt vetekednem
Azokkal, kik balgán a nap iránt törnek.
Sólyom sovárgásom fel az égnek röppen,
Rózsás fellegeit daczosan héjázza.
S a mit megvetettem, elbukom egy rögben,
Összetört reménynyei, gyáván, megalázva.

Minek is szárnyas dal ? Szunnyadnak az eszmék,
Viadalt, diadalt válta serény munka.
Költőit, kik még az ideált keresnék,
Ez ideges század hallgatni megunta.
Ósdi, szűk béklyóit eldobta az ember,
Egymagáról méri az egésznek sorsát.
Koszorúba kötni, hajh, virágot nem lel,
Letaposta mind a szörnyű ércz valóság.

Kerítője hírnek, napja dicsőségnek,
Előttem ne lengesd csalfa délibábod I
Hűs forrást mutogatsz, mikor a szomj éget
S izzó karmaidat agyvelőmbe vájod.
Szilaj képzeletem nem sarkantyúz többé,
Óh a sirig bizton csak a földön járnék.
Keresem, ha lelem ? mely nyomom befödné,
Borul-e rám csöndes, enyhet adó árnyék ?

Bánt egyedül lennem, sovárgom a fészket,
Zsongító melegét epekedve várom.
Pusztában kiáltok s félve szivem reszket,
Választ kapok-é rá : jövel édes párom!
Kivel együtt járjam meg az élet útját,
Gyöngesége bennem új erőt fakaszszon,
Nyisd meg az örömnek nem zavaros kútját,
Veled egészül ki csonka valóm, asszony !

Mikor lenyűgöznek hétköznapi gondok,
(Velők elbajlódni gyönyörűség lészen.)
S nem magamért többé, tervet szövök, oldok,
(Az benne az édes, hogy sora sincs készen.)
Ha az érzés sora szivemen megárad,
S egyszerű danát csal porlepte kobozra :
Köszönöm dicső nap, téveteg sugárod
Árnyékos fészkemet, ha megaranyozza.

a_het_1890.
 
 
0 komment , kategória:  Lipcsey Ádám  
Herman Ottóné: Ne szólj . . .
  2017-07-11 05:49:01, kedd
 
  Herman Ottóné:

Ne szólj . . .


Nem szól a nap, midőn leszáll,
Búcsúja néma, zajtalan :
S a földre mégis éj borul,
Világa, fénye - halva van.

Nem szól a nyár, ha elvonul
S az ősz ? . . . hallgatva váltja fel :
Mégis - lehull a lomb, virág
És puszta lesz a völgykebel.

Ne szólj . . . ne mondd, hogy nem szeretsz,
Hisz jól tudom . . . mert érezem :
Letűnt a nap, elmúlt a nyár,
Csak éj és gyász maradt nekem.

a_het_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Petőfi Sándor: Az ember
  2017-07-11 05:47:59, kedd
 
  Petőfi Sándor:

Az ember


Nincs nevetségesebb az embernél,
Oly kevélységben, olyan gőgben él!
A világot fitymálják ajkai,
S minth' az eget akarná szántani
Orrával, oly magasra tartja fel.
Kevély ember, miben kevélykedel?

Egy szempillantásnál mi rövidebb?
Ember barátom, a te életed.
Rohanva jő az idő s elrohan,
Egy kezében bölcsőd pólyája van,
S másikban koporsódra szemfödel.
Kevély ember, miben kevélykedel?

S mit végezhetsz egy pillantás alatt?
Hódítál népeket, országokat?
Hódítani csak gyávákat lehet,
S az uralkodás ilyenek felett
Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell.
Kevély ember, miben kevélykedel?

S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?
Veled hal meg s a föld alá viszed,
Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,
S ott őrzi azt egy pár kis századig,
S elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.
Kevély ember, miben kevélykedel?

Dicsőséged, neved maradjon! hol?
A nép is elvesz, melyhez tartozol.
Az ország, melyben most él nemzeted,
Tenger volt egykor, s újra az lehet,
S e föld is semmiségbe oszlik el.
Kevély ember, miben kevélykedel?

Koltó, 1847. szeptember
 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
Füzesi Magda: Johanna
  2017-07-11 05:46:19, kedd
 
  Füzesi Magda:

Johanna


Johanna fáklya. Felragyog.
Fehér testén füst kanyarog.
Madárhangja messze sikolt,
s míg felszívja a hús szagát,
beleremeg a hold.
És hull a földön a napra nap.
Szánt, hogyha kell, vet és arat
a nép. A szélben megfogódzik
kemény talpával. S megmarad.
 
 
0 komment , kategória:  Füzesi Magda  
Lévay Sándor: Én megsíratlak.
  2017-07-11 05:45:19, kedd
 
  Lévay Sándor:

Én megsíratlak.


Én megsiratlak ! Bér senkisem lesz
Ki könnyet ejtsen sírodon,
A vágy, mellyel most átkarolnak
A sírok szélén szétfoszol.

Én megsiratlak! Panaszt nem ejtek
Hitetlenül bár elhagyál,
Pedig ahol vagy ott az élet,
S a hol te nem vagy a halál.

Én megsiratlak ! Múltam regéje
Szivemnek most sem idegen,
S bár rég kihűlt, az édes órák
Még most nem hagyják hidegen . .

Én megsiratlak ! A seb mit vágtál
Ha rád gondolok elenyész ;
Öröm s bánatból áll az élet,
A boldogság csak igy egész.

Én megsiratlak! Légy tőlem áldva
Adjon nyugalmat új hazád,
S ne tudja senki, hogy te voltál,
Ki szivem hűtlen elhagyód.

Esztergom és Vidéke, 1884.
 
 
0 komment , kategória:  Lévay Sándor   
George Tumpeck: Naplemente
  2017-07-11 05:44:31, kedd
 
  George Tumpeck:

Naplemente


Mondd, lesz-e csendes nyarunk,
s vajon látjuk a megsárgult őszi avart?
Megyünk-e még a széllel szemben,
vagy nyeljük a port, melyet felkavart?
Vajon lesz-e még erőnk lépni egyet,
és lesz-e, ki hallja erőtlen szavunk,
érdekel-e más embert is,
hogy születtünk, éltünk s meghalunk.

2011.
 
 
0 komment , kategória:  George Tumpeck  
Dömötör Pál: Az álmok elrepültek . . .
  2017-07-11 05:43:03, kedd
 
  Dömötör Pál:

Az álmok elrepültek . . .


Az álmok elröpültek,
A valóság maradt.
- Puha fészkükbe ültek
A zengő madarak.

Röpködtek ágról-ágra
Egymás után, híven . . .
- Mint énekes madárka,
Úgy repdesett szivem.

Dalolta, hogy szeretlek,
- Madár-párját a hím -
Ajkad-, szemed-, szivednek
De csattogott a rím !

Megértők, viszonoztuk
A hűség-eskü-szót,
És szépen összehoztuk
A fészekhez valót.

Az álmok elröpültek,
A valóság maradt;
Puha fészkükbe ültek
A zengő madarak.

S már nőnek, tollasodnak
Az édes uj lakók -
Jaj istenem, maholnap
El, tova szárnyalók . . .

- De mily csodás igézet
Az ott az ág bogán :
Ha már a nyár belépett,
Nem zeng a csalogány, -

S milyen csodás igézet
Ez itt kis fészkemen :
Zeng, zeng dalom tenéked
Örökké - szerelem!

Vasárnapi Ujság 1888.
 
 
0 komment , kategória:  Dömötör Pál  
Kloczka István: Az elmaradt ölelésekért . . .
  2017-07-11 05:42:01, kedd
 
  Kloczka István:

Az elmaradt ölelésekért . . .


Gyertek hát mindannyian!
Vegyétek vérem,
szórjátok szét csontjaim!
Ingyen adom!
Belőletek vagyok,
nem tagadom.
Míg marakodtok
maradékomon,
kacagok felettetek!
Bolondok!
Szabad vagyok!
Ha akarok,
a végtelenre feszülök,
vagy csak ide a sarokba ülök.
Nem köt meg semmi,
nem oldozhat senki.

Azt teszem amit akarok,
hamvas húsotokba harapok,
vagy csak nézem vakon,
ahogy átjárom kéjként,
mint hold a mélykék éjt.
Poklot, és mennyet adok,
miközben belétek bújok,
átjárom, megrázom énetek,
lázként tombolok bennetek.
S ha már érzitek szárnyam
vagy patám, odébbállok,
hogy éljétek át hiányotok.

2007. március 10.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 307 db bejegyzés
e év: 2484 db bejegyzés
Összes: 28913 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6607
  • e Hét: 6607
  • e Hónap: 121852
  • e Év: 1346057
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.