Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.12.31
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Ézsiás Zsófia
  2017-07-12 07:30:51, szerda
 
  Ézsiás Zsófia

Nem lehet...

Az nem lehet, hogy annyiszor
hiába csúsztam térden,
s nem lehet, hogy mindez
csak úgy véget érjen.

Nem lehet, hogy minden akarat,
minden szó és minden tett,
melyekkel törtem magamat,
végül csak ide vezetett.

Nem lehet, hogy nincsen hang,
mely végigvisz az úton,
nem hagyhatom, hogy mi bennünk lappang,
csak úgy vízbe fúljon.

Harcolok szívem utolsó egész részéig,
mit még nem törtél meg, s továbbra sem hagyhatom,
küzdök, ha kell, a végéig,
mert szeretlek, és fel nem adhatom.
 
 
0 komment , kategória:  Ézsiás Zsófia  
Ujfalvy Krisztina
  2017-07-12 07:29:17, szerda
 
  Ujfalvy Krisztina

Mi a szív?

Mi a szív? Ezt kifejezni
több, mint ember kellene.
Olykor az is bizonyos,
szív nélkül sok - nem lenne.

Mert e részünk az a darab,
amely ad, de - veszen is.
Soha nem mondhatni: csak volt,
hanem, hogy van, - s leszen is.
 
 
0 komment , kategória:  Ujfalvy Krisztina  
Scheffer jános
  2017-07-12 07:27:46, szerda
 
  Scheffer János

Hogy lehet?

Hogy lehet a vízesést lelassítani,
Zúgó, hömpölygő folyót megállítani,
Hogy lehet a lavínának ellenállni,
A gördülő sziklákat alátámasztani?

Hogy lehet a növő virágot földbe nyomni,
Megbolydult méhkast kaptárba visszahozni,
Hogy lehet a szilaj ménest lefékezni,
Éj-csillagok fényét elsötétíteni?

Hogy lehet forró szerelmet visszafogni,
Fel-feltörő érzéseket tompítani,
A szerelmes szívnek ésszel parancsolni,
Közelség helyett a távolt választani?

Hogy lehet?
 
 
0 komment , kategória:  Scheffer János  
Szuhanics Albert
  2017-07-12 07:14:30, szerda
 
  Szuhanics Albert

Ugye sírsz te is...

Ugye sírsz te is,
magányos éjszakán.
Ugye szíved fáj,
valaki után.

Ugye nem leled,
sehol helyedet.
Visz a képzelet,
sír az éj veled.

Fáj a szerelem,
vérzik a szíved.
Mert ő nem szeret,
s el nem érheted.

Ugye sírsz te is,
fázik lelked most.
Ugye, hogy a könny,
minden kínt kimos.

Tán csak egy költő
érez úgy, mint te.
Kinek mindenre
van érző szíve.

Látod, hogy sír ő,
úgy ahogyan te.
Mert a szerelme,
sosem lesz vele.

De az álmában,
ott van ő vele.
Kéz a kézben jár
véle kedvese.

Kéz a kézben jár,
csókkal ontja el.
Fénye ráragyog,
könnye önti el.

Ugye sírsz te is,
álmod boldogság.
Örömkönnyeket,
forró szíved ád.

Ugye sírsz te is,
hogyha sírni kell.
Lelkünk könnyebbül,
s mindent elvisel.
...
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Ábrányi Emil
  2017-07-12 07:11:47, szerda
 
  Ábrányi Emil

Egy napig éltek...

Egy napig éltek szép virágaid.
A szem gyönyörrel rajtuk fönnakadt,
Oly remekűl volt válogatva mind, -
S szerelmem adta e virágokat.

Elhervad gyorsan minden szép virág,
Elfonnyad mind, amit kert s rét terem,
De mely nyujtotta e virágokat:
Örökké él maga a szerelem!

Csoda-virág! Nem hervad el soha,
Mindennap új fény, új szín hatja át,
Egész a sírig illatos marad,
És neked adja minden illatát!
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Kolumbán Jenő
  2017-07-12 07:03:23, szerda
 
  Kolumbán Jenő

Félelem

Nyár van, és buzgón érlel
dús kalászokat a nap:
Felhő kúszik egedre.
Bánatod társad marad.

Ha Istent csalogatod,
elbújik a nap mögé.
Fájdalmad üvölt égre.
Kínjaid az emberé.

Én is veled üvöltöm
világgá a bánatod...
Kezedből szállna csillag.
Siess, még elkaphatod!

Reményt sugárzik minden.
Fölényes velünk a nap.
Rettegve néz az ember,
kezében semmi marad.
 
 
0 komment , kategória:  Kolumbán Jenő  
Joó Endre
  2017-07-12 06:59:17, szerda
 
  Joó Endre

Nevess, hogyha meghalok

Nevess, hogyha meghalok,
Én most már csak por és víz vagyok.
Táncold életed vadon,
Porfelhőként ölellek vakon.

Szeress, mint forrongó vulkán,
Utazz, mint viharzó hullám.
Törd szét feletted a házat,
Esőként csókolom vállad.

Felejtsd a múltat s jövőt,
Ne halld, ki ítél, mint bűnözőt.
Én követlek, mint láthatatlan pára,
Vulkánoknak forró varázsa.

Dobd el csörgő láncaid,
Éld át valódi álmaid.
Lovagolj oroszlán hátán,
Ne pirulj boldogságod nászán.

A múlt a halott, a jövő a mámor,
Életed egy forrongó vándor.
Hegycsúcsról repülj, mint madár,
Harcolj, mint vérengző tatár.

Ha életed végén nyugovásra vágysz,
Egy kietlen parton vár a nász.
Hűs hullámként ölellek körbe,
Csendesen sírok álmaid közben.
 
 
0 komment , kategória:  Joó Endre  
Ölveri józsef
  2017-07-12 06:57:19, szerda
 
  Ölveti József

Az élet áramlása

Mint a folyó, ha elhagyja medrét,
az élet, néha nem leli helyét.
De célja mindig a tenger,
így bolyong a létben az ember.
Míg a két part közt sodródik csak,
kilépve maga talál utat.
Minden út másik irányt követ,
majd kimossa ismét a követ.
Így halad, akit nem köt a part,
medret épít, és tengernek tart.
 
 
0 komment , kategória:  Ölveti József  
Kis-Takács Erzsébet
  2017-07-12 06:52:03, szerda
 
  Kis-Takács Erzsébet

Valami hiányzik...

Valami hiányzik a szeretetlen, hideg otthonokból, hiányzik az élet,
A lélek, a fény, a meleg. Kellenek, de nélkülük még élet az élet,
De nagyon kicsi és hideg az - az élet, nincs benne levegő és pára,
Pedig kell a táplálék, a kenyér a társ - és bizony kell a hála.

"Nemakarom" életek, vagy nyögve nyelt sorsok és drága bérletek!

Nekem már nem kellenek az átlagosak, nagyon rossz és dohos,
Még akkor is, ha néha fáj, de kell átlépni, de nem másokon,
Ha rossz lesz is nekem, hogy mást úgy szeressek, ahogy nekem nem jó,
Biztosan a másik már átlát rajt, de mégis jó, hogy szeretem, ha fáj is a szó!

Rettenetes ez a nagy, jó szabadság,
A kalandos koldusok korát éljük, vagy haljuk!
De halljuk, még halljuk,
A jót, a szépet, a mézes kenyeret,
A réten futó gyereket.

A nyarat, ha marad, - de már nyarunk sincs,
Már azt is elbaltáztuk, - még egymást is,
És sokan le is baltáznak, így is - úgy is.
Kell a magyar élet, a víg kenyér és a jó bor, meg a sajt.
De sokszor már nem jut, csak kenyérhéj és lőre és savó,
De még jó, ha ez is fogható.

Nagyon kell már valami, amit mindenki várna,
Egy jó szó, egy igaz mosoly, egy párna.
De nem kapod meg, attól sem, akit szeret a kezed,
És a lelked, mert ezt te nem érdemelted.

Hát mi lesz veled te vígan síró, te sírva vigadó,
De már borgőztől is eltántorodó?
Élsz, vagy halsz, de itt maradsz ezen a kies tájon,
És szeretteid közt, ha vannak, és lesznek.
Vagy, majd ha végleg "letesznek",
Akkor talán rádöbben egy-két keresetlen rokon,
Vagy ismerős, hogy mégis hiányzik a kezed,
Mellyel kerested e kenetlen kenyeret.

Ameddig nem látják, hogy mit szeretnél,
Addig te álmodd tovább, ha még azt is engedik,
És legyél magad, még ha nehéz is átlátni a vashegyeken,
És a soha fel nem jutó dollárhegyeken.

A mézzel és tejjel folyó az még nem jött,
De majd lesz neked is, és még bab és borsó,
Ha nem lesz üres az a korsó,
És jobban forog az orsó,
Mert lehet, hogy megállt.

Indítsd el újra a gépet,
Mert szeretet nélkül az élet nem élet,
Ne hajtsd le a fejed, fel vele!
Igaz, hogy soha nem látod a smaragd hegyet,
És a gyémánt dombokon legelő arany kecskéket,
De még neked is lehet, hiszen az életed szép lehet,
Még ha most csúnya is, de nézz a fénybe.

És nézz az égre a csillagok közé,
És az ezüst hold hideg fénye is hullhat rád,
És még meleg is lehet, -
De el ne keseredj,
Mert nem éri meg!

Téged is szeret valaki, ha hiszed, ha nem,
De kell, hogy elhidd! - és bízzon az eszed
Abban, hogy holnap jobb lesz,
S találkozol azzal, akin látod, hogy érdemes!
Mert még ezek után is újra kezdheted,
És szabad élned újat és újat!

Szeretnél a harmatos homokban bukfencet hányni,
Vagy, esetleg, a hó tetején egylábon állni?
Na akkor ne hagyd magad,
Még láthatod te is a sivatagi rókát járni,
És a kuvikot a Napba szállni.

Akarnád a mahagóni lepkéd az erdő felett látni,
És utána várni, mi lesz még?
Talán jön az ordító oroszlán,
És szájában hoz neked valami kincset,
Mert szeretnéd, és akarod.

Ez a kincs lehet egy gyermek, a béke, szeretet,
Egy szelet kenyér, egy kis virág, vagy alma.
Vajon mi lesz a meglepetés, a rád váró, ami még neked jár?
Vagy rosszra gondolsz? Ne tedd! Várd a jót, a szépet, a telet.

A nyarat, az aranyló hajat és a kedves valakit, akit látnál!
Kell, hogy legyen szép és jó, mert már gonoszat láttál,
És vártál a csendre és rendre,
De nem jött. Még jöhet, és meg is kell lennie,
Mert akkor értelme nincs, és semmi sem.

Várunk, a szökellő szarvasra, a dali paripára,
A zord zebra mellett futó póni kisleányra,
De lehet, hogy farkas is lesz és sakál,
Meg minden hasonló, de feladni nem lehet
és futás, az kell, és ne más elől fuss, hanem elől,
És utánad fussanak, de ki ne dőlj,

Mert tarts ki és átjutsz az ezüst-folyón,
Mely az aranypalotába visz, és oda szívesen menj,
Mert nem leszel egyedül, barátaid is lesznek,
És jó szó, és szíveslátás, és amit kell, hogy átélj, illat és élet.
Ne hagyd, hogy visszahúzzon a mocsaras láp
És a békalencsés nád, mert neked a sasokkal kell
Szállni, és nem megállni, mert a tűzrózsa és lélekrakéta elragad,
És hiába csüggedsz, nem szabad!

Karácsonyi fények átlátható képek, te is látod
A jászlat, a hideget, és mégis meleget,
A Gyermeket, aki kezet nyújt, de te el nem veszed,
Pedig nem tennéd rosszul, mert szeret.

Átértékelhetnéd az életet, a lényeget,
A kábulatot, a mámort, mely ideig-óráig lebeg,
És elcsorbít, kárba, sárba, és odavisz, ahova akkor akarod,
De már rövid a karod,
Hogy visszanyúlj, és lehet, hogy nem jössz fel a fényre.

De kapaszkodj, mert a kisgyermeki kéz nyúl érted,
Akár érted, akár nem, de hiszen érted, és kéred,
Hogy öleljen át a karácsonyi szeretet,
Melyet te, tovább adhatsz, és talán jobb lesz egy másik ember tőle,
És talán nem lő le,
Mert szívében meggyullad az a láng, melyet éppen te csiholtál,
És ha ő is tovább adja egy mosollyal,
Akkor már nem hiába a sóhaj,
Mert a lángocskád fellobban, és a jéghegyek is megolvadnak.

A szeretet a legfontosabb és a nyomor, na meg a humor,
Ezek el ne hagyjanak, - mondta egy bölcs öreg, -
Akkor jó lesz az életed. Ez így is van, mert ha van humorod,
Akkor sokkal könnyebben veszed a nyomorod,
És ha tudsz szeretni,
Akkor a rosszat is fogod feledni!

Kívánom, hogy a karácsonyi éjszakán,
Jusson egy szó eszedbe, talán akkor nem hiába élsz,
Ha már a szót, hogy szeretet, ki tudod mondani
És akarod, hogy szeressenek, de te is már tanulsz szeretni,

Akkor biztosan tudsz majd nevetni,
És sírni, és a barátodnak levelet írni,
Na meg hallgatni, mert bizony sokszor jobb hallgatni, mint beszélni
És a fények közt az árnyékot nézni,
Vagy elnézni, de nyisd meg a kezed
És az "árnyék" koldus kezeket töltsd meg kaláccsal!

Szeresd azt is, akit nagyon nehéz,
Akkor lenéz rád az ég,
És a Kisgyermek megfogja kezed
És megtudod mi az, hogy szeretet!

Kívánok neked nem kellemes,
De igazán boldog ünnepet,
Mit az ég megad,
És soha nem lehetsz már magad!

Mert szeretnek téged is! Ezt el kell hinned,
Hisz olyan rossz ember nem lehet, a földön,
Mert a gyilkost is szereti az édesanyja,
És mindenkit szeret valaki, ha hagyja.
Nyisd ki a lelked és várd, hogy szeressenek,
Mert ez kell neked!
.
 
 
0 komment , kategória:  Kis-Takács Erzséber  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 12 db bejegyzés
e hónap: 292 db bejegyzés
e év: 2444 db bejegyzés
Összes: 5579 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1105
  • e Hét: 4434
  • e Hónap: 37845
  • e Év: 492754
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.