|
2017-07-13 05:59:59, csütörtök
|
| |
| |
Néhány napra eljöttünk a forróság elől Zakopánéba nyaralni. Zsolna fölött szép vidék, de lassan lehetett haladni. Nekem eszembe jutott Balassi, hogy valaha erre bolyongott, keresett menedéket. Mi betonúton haladtunk automata kocsinkkal, s gyorsan faltuk a kilométereket. Az akkori sietség hasonlítható e a maihoz? Jobb-e ez a világ, mint az 1500-as években?
Szép helyen fogtunk szállást, persze előre neten, így minden működött. S micsoda probléma! A wifi nem.
Séta a városban, rengeteg ember, de legtöbben lengyelek. A szállodákban angol a második nyelv, a némettel semmit sem értünk, kevés szlovák ismeretem keverve ezzel-azzal mindent megoldott.
Én valójában a látvány mellett a jó konyhával akartam közelebbi kapcsolatba kerülni. Ettem már sok lengyel ételt, de általában fogadásokon, protokoll eseményeken. Négy évvel ezelőtt járunk erre egy csapattal, akkor a libegő helyett a Házi ételek nevű vendéglőbe vackoltuk be magunkat, s pirogot ettünk, s vodkát és sört ittunk. Talán a pirogért jöttem most is. Pedig három éve Varsó és Gands már megajándékozott piroggal. Most elsőre melléfogtunk, nem volt pirog a kiválasztott étteremben. Bárányt ettünk. Nem volt rossz. Aztán leltünk két helyet is, ahol volt pirog. Ma ezzel kedveskedünk magunknak.
Reggel esett az eső. Kellemesen hűvös idő van. Jólesik az elmúlt hét otthoni forrósága után.
Még csak annyi, hogy idefelé jövet egy darabig Árvában bolyongtunk, fölfedeztem azt az éttermet, ahol haluskit ettünk télen Görföl Jenővel. Az éttermet Jánosik betyárról nevezték el, de erről a történetről majd valamelyik következő szél.járásban. (2017.július 10.)
Tegnap szeszélyes volt az időjárás. Ragyogó napsütés, elázás, morogtak a hegyek. Nem messze a szállástól egy sípálya, elmentünk oda. Éppen vihar készülődött. A libegőre így nem lehetett felülni. Kissé megázva haza. Majd be a városba, a sétálóutcán ebédeltünk, nagyon finom pirogot rendeltünk vodkával, sörrel, erős feketével. Posta, képeslapok feladása, s bementünk egy nagyon szép templomba. Majd egy-két óra alvás a szálláson, s ismét séta, megint eleredt az eső. Egy szép faházban vacsora. Én brindzás haluskit ettem. Kívánságlistámon már csak a káposztaleves szerepelt.
Ma autóba ülünk, s a környéken teszünk egy kis kirándulást. A tegnap vett térképet böngészve Zsóka kinézett egy tengerszemet. Én meg úgy láttam, hogy oda autóval nem jutunk el. Mindenesetre elindulunk egy Bukovina nevű település felé. Előtte még reggeli a hotelben, s le kell szaladni pénzt váltani, mert ki tudja, lesz-e rá módunk később (2017. július 11.)
Nowy Targ lett a kis Bukovinából. Az oda vezető út le volt zárva, csak kerülővel lehetett volna eljutni. A kisvárosban tettünk egy kis sétát, megnéztük a templomot. Nyitva volt. Ez az egyik felismerés, nem találtam csukott templomot. A másik a sok babakocsi. Feltűnően sok a gyerek. Tolják, viszik őket. Nyakban, karban. Fiatal szülők. Odahaza nem is tudom, hogy mikor láttam babakocsit utoljára. Erős, élni akaró nép a lengyel. S a magyar kihalófélben. Nem természetes a gyermek nálunk..
Késő délután ebédeltünk, s vége hozzájutottam báránycsülökhöz. Nagyon finom volt. Előtte nap egy másik étteremben németül Kojlénak nevezte az étlap. Ezt a szót a csülökre nem ismertem németül, három másikat igen. A kiszolgáló kislány segített meglelni az étlapon.
Ma reggel bejeztem Závada Jadviga párnája című regényét. Egyszer már olvastam 1997-ben. Akkor Sárándi Józsi küldte el recenziós példányként, hogy indul egy új lap Csabán, oda kellene írni róla. Lap nem lett, én gyorsolvasással elolvastam a könyvet. S most tíz év múlva szép lassan. Az első felét Salzkammergutban (Kammer inkább), s most Zakopánéban a másik felét. Ragyogó nyelvű könyv a széthulló világról. De ennél jóval több. Erről majd később. (2017. július 12.)
Még hazaindulás előtt jegyeztem föl a fenti néhány sort. Szép lassan csorogtunk lefelé. Más úton léptük át a szlovák-lengyel határt, írhatnám a történelmi lengyel-magyar határt. Morogtam magamban megjegyezve, hogy sz I.világégés utáni nagy békekötés, vagy gyilkolázgatás közben öt, addig Magyarországhoz tartozó települést Lengyelországhoz csatoltak a békecsinálók. Lehet, hogy át is jöttünk egyiken-másikon? A Dunajecet átlépve Szlovákia, Árva vármegye. Itt megálltunk, vettem brindzát és egy kis juhvajat. Ez utóbbi annyira ízlett tavaly, hogy a legnagyobb ajándéknak tekintem azt, hogy ismét hozzájutottam. Aztán beteljesült az utolsó kívánság is, megálltunk egy étteremnél, s káposztalevessel koronáztuk meg a napot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
