Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Zsefy Zsanett
  2017-07-14 08:28:44, péntek
 
  Zsefy Zsanett

Csak azt az éjszakát

Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mikor a sötétséget nem törte át a fény;
a nappalok lassú haldoklásán
sárba tiport hitet és reményt;
a szegett kenyér sosincs falatjába
beivódott örök szenvedést;
a marakodók önelégültségét,
a két pofára köpködők sorát,
az ember ember ellen
jól kifundált haditechnikát.
Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mikor azt hittem, a jót nem álmodom,
hogy megéri pusztán hitben élni,
hogy a múltban nem lehet titok,
hogy a jövőt könnyű lesz megérni,
mert béke lesz itt, mint még sohasem,
hogy ima kell csak, mert az Isten érti,
hol hit van, még ott él a kegyelem.
Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mikor nem lesz körülöttem más,
mint a falak rideg fehérsége,
s az ürességtől kongó lépcsőház,
mikor megdermed a csengő hangja
oly félelmetes a rám szakadt magány.
Csak azt az éjszakát add vissza, Uram,
amikor még gondoltak is rám!
 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett/Bakkné Szentesi   
Farkas József
  2017-07-14 08:20:44, péntek
 
  Farkas József

Segítség

Haragszol Istenre.
Hangosan átkozod.
Szidod, mert nem segít.
Szeretni nem tudod.

Sajnálod önmagad.
Milyen rossz most neked.
Utálsz már mindenkit,
Mert senki nem szeret.

Sötét a világod,
Alig van benne fény.
Az is csak pislákol:
Haldoklik a remény.

Úgy érzed, nem bírod,
Nem itt van a helyed.
A kés a kezedben,
De megtenni nem mered.

Érzed, hogy nem helyes,
Nem arra visz az út.
Ne add fel, ne veszíts
Egy csatával háborút.

Hidd el, hogy képes vagy
Viselni terhedet.
Ha mégis térdre rogysz,
Vizsgáld meg tervedet.

Ha lápra tévednél,
Nem mennél előre.
Sem ott nem maradnál,
Nem vagy ilyen dőre.

Ijedtedben rögtön
Hátrafelé lépnél,
Életedet féltve
Kiutat keresnél.

Ösztönösen tudnád,
Tovább itt nem mehetsz;
Zsákutca ez, olyan,
Mit tábla nem jelez.

Amikor az élet
Mocsarában lépkedsz,
Mész, csak mész előre,
Hátra nem tekintgetsz.

A lábad beragad,
Alig bírsz már lépni,
De te csak mész tovább,
Esküszöm, rossz nézni.

Eszedbe sem jut, hogy
Vissza is mehetnél,
És ha erre nem megy,
Más utat keressél.

Elhiszed azoknak,
Kik előtted járnak,
Hogy az élet ilyen,
Csodák itt nem várnak.

Mész, csak mész utánuk,
Nem nyitod ki szemed,
Így persze, nem látod,
Hogy báboznak veled.

Ha kihúznád magad,
Ahogy még nem mered,
Látnál a távolban
Pár aprócska jelet.

Fényeket, tüzeket,
Mit azok gyújtottak,
Kik az ingoványból
Már kiszabadultak.

Kik nem szidták Istent,
Hanem hálát adtak,
Hogy szemeket adott,
amivel láthatnak.

És nemcsak szemeket,
De elmét is adott,
Meg hogy használhasd,
Szabad akaratot.

Megvan hát mindened,
Ami csak szükséges,
Ahhoz, hogy már holnap
Egy új útra léphess.

Ne siránkozz tovább,
Ne sajnáld úgy magad,
Nézz egy kicsit körül,
Jó példa is akad.

Töröld le a könnyed,
Vegyél mély levegőt,
Nézzél a tükörbe,
Onnan meríts erőt!

Ha a sarkadra állsz,
S nem mástól vársz csodát,
Meghallod a lelked
Bátorító szavát.

Ha az első lépés
Nehéz is lesz kicsit,
Az új sikerélmény
Majd magasra repít.

Egyre bátrabb leszel,
Nem nézel már vissza,
Nem leszel az többé,
Ki a könnyét issza.

S ha idáig eljutsz,
Megérthetsz valamit.
Ha segítesz magadon,
Isten is megsegít.

Lányomnak ajánlva
 
 
0 komment , kategória:  Farkas József  
Poór Edit
  2017-07-14 08:18:03, péntek
 
  Poór Edit

Távolság

Testben távol vagy kedvesem,
De lelkem érzi lelkedet,
Így a távolság eltűnik,
Bár testem, hiányolja testedet.
Ölelnélek, csókolnálak,
S boldogan simogatnálak.
Ám, erre még várnom kell,
Így az idő nehezen telik el!
Nagyon hiányzol nekem!
Nagyon hiányzol kedvesem!

Várom, hogy eljöjj,
Várom, hogy átölelj!
Várom, hogy szemeid,
Tüzében égjek el!
Várom, hogy lelkem,
Lelkedben csodára lel!
Várom, hogy szívem,
Karjaidban boldogságra lel!
Nagyon hiányzol nekem!
Nagyon hiányzol kedvesem!

Látom arcodat előttem lebegni,
Mégsem tudom megérinteni.
Fájdalomtól rezdül testem,
S könny árasztja el a szemem.
Minden gondolatom nálad jár,
Vágyakozva gondolok rád!
Vágyam elkíséri testem, amíg él,
Szerelmem elkíséri lelked örökké!
Nagyon hiányzol nekem!
Nagyon hiányzol kedvesem!
 
 
0 komment , kategória:  Poór Edit  
Horváth Piroska
  2017-07-14 08:13:52, péntek
 
  Horváth Piroska

Május-selyemben

Izzó pipacsok skarlát-mezején
ujjaimat kulcsolom keresztbe,
menny-nyugalomban Isten tenyerén
aranyfénysugár csillan szemembe,

vérvörös pírban hajlik a hajnal,
harmatcseppekből nagyot kortyolok,
bíborsziromban szálló sóhajjal
magasztosat, angyalit gondolok,

mosolyrózsa nyílt fehér arcomra,
csábos gödröcske - édes sejtelem,
nem vetek ügyet narancsalkonyra,
holnap csendjébe vágyom hirtelen,

tegnap varázsa némán szendereg,
május-selyemben illan egy álom,
rám hajolnak a pipacstengerek,
rejtélyes stigmát hagynak a számon,

reménypihegést sóhajt szerelmem,
világnak súlya még rám nehezül,
skarlátpipacsok útján eredtem,
most már soha nem leszek egyedül,

lelkem sarkába százszorszép terül,
kristálygyöngy szemmel tekint a hajnal,
május-mosolya arcomra vetül,
majd tovaillan aranyló hajjal

kamillacsipkés mennyei álom,
búzavirágkék takaró között
méz-ittas lettem, most már nem fázom,
pitypangvitorlák álmaim fölött,

nyárnak reménye, gyönyöre, lelke -
gyöngyszemű holnap hajolt most fölém,
majd illan tova csalfán, sietve,
sebtiben szirmokat terít körém,

mindenhol ott a boldogságlábnyom,
csipkepillangó felhőkig rebben,
szürcsölöm létem, nyárízű álmom,
verbénás gyönyör lüktet eremben...

 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Tokaji Márton
  2017-07-14 08:10:39, péntek
 
 
Tokaji Márton:

A boldogság!

Fájdalmat gerjeszt a magány szívemben
a múlt már emlékként ragyog.
Tudom és érzem kedvesem,
hogy együtt voltunk boldogok.

Pusztán kétségbeesés az évek száma,
addig míg lobog a lélekben a gyertya lángja,
mivel annak a sötétben is lebeg az árnya.

A lét törékeny múló pillanatait
nem pótolhatja az ég kékje,
mert azt kioltja az éj sötétje.

A boldogság nem más, mint múló némaság
halk suttogása szívemben.
 
 
0 komment , kategória:  Tokaji Márton  
Schrenk Éva
  2017-07-14 08:08:26, péntek
 
  Schrenk Éva

Hiányod

Nagyon, nagyon hiányzol.
Egy hatalmas űr van bennem.
Várja, hogy benne tanyázzál.
Várja, hogy Te légy a lelkem.

Lelketlen lény vagyok nélküled.
Teszem a dolgom rendületlen,
De a szívem fáj, és a fülem süket.
Életemből hiányzik a hevület.

Tudok én élni, de minek?
Ha nem tudom megosztani élményeimet.
El tudok mondani ezt-azt valakinek.
De egyedül Te érted verseimet.

Miért fontos, hogy verseimet érted?
Azért, mert bennük van legbensőbb énem.
Az, aki azokat képes megérteni,
csak az tud engem társként félteni.

Oltalomra vágyok és megértésre,
felizzó, bensőséges ölelésre,
egy erős, egyenes emberi szóra,
valakire, aki kapható minden jóra.

Nagyon, nagyon hiányzol.
Egy hatalmas űr van bennem...
 
 
0 komment , kategória:  Schrenk Éva  
Weöres Sándor
  2017-07-14 08:03:58, péntek
 
  Weöres Sándor

A társ

Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts belőle
lángvirágot,
s aki a földön
mellén viseli
és hevét kibírja,
ő a párod.
 
 
0 komment , kategória:  Weöres Sándor  
Lupsánné Kovács Eta
  2017-07-14 08:01:01, péntek
 
  Lupsánné Kovács Eta

Rajzolj

Rajzolj Napot, fessél szépet,
virágos fát, füves rétet,
pöttyös gombát, mosolygósat,
dús bokrokra pillangókat,
gyümölcsfát, mely rügyet fakaszt,
pajkos, vadvirágos tavaszt,
rét füvére friss harmatot,
fessél szépet, rajzolj Napot.

Rajzolj felhőt, vad paripát,
felhőlóra arany kantárt,
ezüst zablát a szájába,
magadat a ló hátára,
vágtassatok a tejúton,
akár a szivárványhídon!
Ló nyakára fessél csengőt,
száguldj vele, rajzolj felhőt.

Rajzolj bármit, színezz nyarat,
fessél oda-vissza utat:
és ha más lesz, mint képzelted,
ismét újra átfestheted.
Ha van még hely színezetlen,
mosolyod hagyd a festményen.
Fessél csendet, egy parányit,
színezz nyarat, rajzolj bármit...
 
 
0 komment , kategória:  Lupsánné Kovács Eta  
Árnyék és Fény
  2017-07-14 07:53:27, péntek
 
  Árnyék és Fény

Királynő vagyok...

Mikor kicsiny gyermek voltam,
Iskolába még nem jártam,
Álmomban királylány voltam,
Trónon ültem, adakoztam.
A sok ember nékem hódolt,
Kezem feléjük tartottam,
Hívtam őket, és biztattam.
Amikor királylány voltam,
Ötévesen, az álmomban.

Nagyobb lettem, köpenyt hordtam,
Iskolában is tanultam,
Olvastam már és számoltam,
És újra, újra azt álmodtam,
Hogy én vagyok, aki kint állok,
Gyermekeket én tanítok,
Tőlem tanul kicsiny és nagy,
Tíz évesen ezt álmodtam.

Aztán kicsit nagyobb lettem,
Huncut szemmel fiút lestem,
Csábítottam, és szerettem,
Tisztán, őszintén beszéltem.
A legszebb, ha kezem fogta,
Az a fiú, az, ő ottan...
Álmomban vele sétáltam,
Talán tizenhárom voltam...

Nőttem, kicsit nagyobb lettem,
Talán tizenhat lehettem,
Színpadon álltam és játszottam,
Álmomban színésznő voltam.
Nekem tapsoltak a népek,
Minden dicsért, fények égtek,
Ott is királynő lehettem.
Álmodtam - de elfeledtem.

Később hírnévről álmodtam,
S hogy amit teszek, jobb lesz holnap.
Valamiért felfedeznek,
Elismernek és szeretnek.
Dicsőségben, fényben élek,
Bejárok ezer vidéket,
Mindig mosolyt adok s kapok,
Soha nem is szomorkodom.

Van, ami valóra válik,
Álmaink egén cikázik,
Utat mutat a jövőbe,
- Isten elfelejtett nyelve.
Van, ami csak álom marad,
Ám te tudod, mégis igaz.
Én is tudom, réges-régen,
Mióta egyszer megéltem,
Királynő vagyok még most is,
Lehet rajtam bármi rongy is.
 
 
0 komment , kategória:  Árnyék és Fény  
Szabó Ibolya
  2017-07-14 07:50:41, péntek
 
  Szabó Ibolya

Álmodtam ma éjjel

Álmodtam ma éjjel...
Furcsa, félelmetes álmot,
zúgva sodort el a tenger,
s egyre csak kiáltott.
Álmomból felébredve
...láttam...!
Hogy a fák jajongva
hajlanak ziláltan.
Süvítve szaggatja a fákat,
bömböl, mint a tenger,
s letör egy-egy ágat.
Most látom csak -
a vihart én kavartam!
S látom azt is -
most vagyok csak bajban.
A valóság és álom
- összekeveredett. -
Az őrjöngő tenger
elnyeli a hegyet,
s hegyek nőnek
aprócska fákból,
sebek lesznek...
Kicsinyke szilánkból.
Hogyan tegyem jóvá?
Amit most elkövetek!
A tenger és ti, hegyek,
egyet jelentetek,
bízom a természetben,
s várok a csodára,
hogy zaklatott életem
mégse volt hiába,
hogy az óceán habjai
simává lesznek...
A hegyen süvítő szelek
elcsendesednek!
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Ibolya  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 223 db bejegyzés
e év: 1971 db bejegyzés
Összes: 5106 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 97
  • e Hét: 3304
  • e Hónap: 53449
  • e Év: 359353
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.